Éberség

 Namaste 

Oltári nő

Semmi kétségem nem volt az iránt, hogy Morpheus látogatott meg, hiszen Ő hozza el álmunkba szeretteinket úgy, hogy egyszerűen felveszi az alakjukat.
Így találkoztam karácsony hajnalán anyámmal. 

Náray: Morpheus

Tisztán, élőn láttam arcát. Kendő volt a fején, s talán mosolygott?  Gyanítom, de már nem emlékszem,  aztán anélkül, hogy bármit is mondott volna, eltűnt. 

Felébredtem.
Szóval itt voltál, - mondtam magamban, közben éreztem, ahogy szívem nyitottabban ver az iránta érzett mély szeretettől és hálától.

Aztán nem kellemes emlékek bukkantak fel. Oké-oké, - ez az elengedés része, nem nyomjuk el, csak, mert a szeretet ünnepe van! Hagytam az egykor mélybe merültek áramlását. Figyeltem. Csak jöjjenek, amiket anno mesélt, mert vannak olyan gyermekek, akik képesek meghallgatni, átvenni, és ezzel könnyíteni a terheken...

A kendő a nő fején az alázat jele. Emlékeztet a bennünk élő örök Istennőre, nőiségünkre. 

Valahol elveszett a nőtudat fontossága.
A kendő elhagyásával, a nadrág viselésével, az emancipációval? A változás örök és rendkívül fontos annak elfogadása. Tehát, ez nem is számít. Hiszen nem külsőségekről beszélünk.
De mégis! Néha éppen a külsőségek nagyon is hatással vannak ránk. A lelkünkre.
Ki kellet törni valahogy a sok évszázados elnyomottságból, a nők alsóbbrendűnek minősítéséből, és ezért elég nagy árat fizetett a női nem. Női energiáinak  az elvesztésével. Öltözzünk bár csipkébe, a finomság sok esetben már hiányzik. Sok minden erőből történik. Ez férfi energia. 
Kibillentünk. Az egész világ. 

Mooji azt mondta egyszer a dolgokra, jelenségekre, hogy ezek nem jók, vagy rosszak. Itt tart a Föld. Ez a tudatossági szint. 
Századokon át nők generációi nőttek fel úgy, hogy a lány másodrangú volt. A fiú a gyerek, a lány csak lány. Már minden sejtünkben ott rezeg ez a leminősítés, ez a tudatosság. Hiába viselünk nadrágot...
A nők férjeiknek, családjuknak alárendelődtek. Áldozatosságuk, odaadásuk mögött elvesztették az önmagukkal való kapcsolatot. Testi, lelki igényeik háttérbe szorultak. 
Amikor a testtel és/vagy a lélekkel megszakad a kapcsolat, jön a depresszió, a pánik.

Mint az Oltári nőben Maggie, (Julia Roberts) aki csak az újságíró (Richard Gere) kérdése után (hogy szereti reggelire a tojást?) döbbent rá, arra, hogy ő mindig azt szerette, amit az aktuális vőlegénye. És nem csak a reggelivel volt így. Kapcsolataiban feladta önmagát, s miután ezt mélyen belül érezte, az oltár előtt állva, az utolsó pillanatban mindig elmenekült. De hány nő nem szökött, szökik el, mert ott vannak vele szemben a családi, társadalmi elvárások és lelkileg éretlenül, önbecsülés nélkül megy férjhez? 
Maggie idővel megtanulta és megfogalmazta a saját igényeit, azt, hogy mivel szeret foglalkozni, hogyan szeret öltözni, mit szeret enni, hová szeret menni stb. Ez után, és csak is ez után tudta igazán elkötelezni magát. Átváltozott. Igazi nő lett és vélhetően egy szintén tudatos, igazi férfi oldalán élte le további életét. Legalábbis a film ezt sugallta.

Csak az az igazi fejlődés, amit belül lépünk meg. Ha megismerjük magunkat, ha tudjuk kik vagyunk.   
A matriarchális társadalmak  harmóniában, békében, bőségben éltek. Látnunk kell, a nő növekedést képes hozni a nőiségével.

Ez a nő legnagyobb értéke! Legyünk erre tudatosak, adjon ez belső békességet, önbizalmat. Tükrözze  vissza ezt a világunk.

Ha megkérdeznéd, miként szeretem a tojást reggelire, a válaszom: főtt lágytojás tojáspohárba téve, csíkokra vágott pirítós kenyérrel, vajjal, esetleg egy könnyű sajtos omlett, friss salátával.

Namaste,

Éberség - Az ŐZ

*Szelíd volt, nagy és erős. Csak feküdt ott... a kíntól mozdulatlanságba merevedve. 

Áradt lényéből a szenvedés. 

Csapdába esett! A bal lábán egy vastag dróthurok fogva tartotta. Mélyen a húsába vágódott. Megpróbáltam elvágni, de nem volt hozzá elég erőm. Egy férfi kéz jött segítségemre. Láttam, ahogy elmetszette a drótot. 

Sikerült felszabadítani mély, fájdalmas kötöttségéből. 

Az ŐZ felszabadult. 

Évek óta érlelődik bennem a szívről, a szívcsakráról való tudásom, mely csakra összeköti bennünk a fizikai és szellemi síkot, s a léleknek, legbensőbb énünknek, Átmannak  otthona. 

Ez, a mellkasunkban lévő energetikai kapu nem pontosan egyezik a biológiai szívünkkel, de mégis nagyon szoros az energetikai kapcsolat közöttük.  Ha blokkolt a szívcsakránk, ha a szívünkben érzett fájdalmaktól falak veszik körül szívünket, nem tudunk áradón szeretni, előbb-utóbb szív, keringési és bőr problémáink lehetnek. A bőr  kapu a  külvilág és a belsőnk között. Sok esetben a karjainkba költözött merevség is ennek a gátoltságnak  köszönhető, hiszen a kar a szív "meghosszabbítása", s azt tartják, amelyik kar ölel,  az sosem bénul meg.

A csakrát támogatja a  nyíló rózsaszínű lótuszvirágon való meditáció, a zöld levélzöldségek fogyasztása, mint például a spenót, káposzta, búzafűlé. A zöld ruha viselése, a nyitott "á" hang zengetése, (lálázás) lágy zongora dallamok hallgatása. Kristályok viselése, mint például a rubin, a rózsakvarc, a larimár, az aventurin,  az olivin. Illóolajok közül a damaszkuszi rózsa és a neroli. A mosoly és nevetés, a szeretet érzése.

Szív mandala:

A jógafilozófia szerint az őz, vagy gazella az éberséget szimbolizálja, ezért ez a csakra állata.

Az éberség, az egó mentesség a szívből, a lélek lakhelyéből ered. Ahogy a Kisherceg mondja: "Jól csak a szívével lát az ember." 

A szívben kell kifejlődni a rálátásnak, a buddhinak, az illúziókon való túllépéshez, a dolgok igaz természetének meglátásához.  Az igaz tudáshoz, a vidjához**. A szívben kell feloldódni, elengedődni  a fájdalmas érzésekhez való ragaszkodásnak; ami megköt, falakat von körénk; így tudunk csak kilépni a dualitásból,  hogy egy lehetőséget lássunk minden helyzetben, mely lelki, szellemi, érzelmi fejlődésünket hivatott szolgálni. 

A falak lebontása fizikai tünetekkel is jár, például égő érzés a szívben, kiütések a szívcsakra környékén. Ez a csakra rezgés emelkedésének következménye.

Egy alkalommal, úgy emlékszem, hogy Access cserén, tisztánlátó társam azt mondta - tudod, hogy olvasztják a szíved körüli pancélt? Vajon hogy fog ez távozni!?-kérdezte. Finom anyagi szinten ez nem olyan gond. A durva anyagi síkon viszont erős testi tüneteim lettek. Egy- két napon belül első és hátsó szívcsakra területén először kevés, majd egyre kiterjedtebb foltban apró, viszkető, fájó, piros kiütéseim lettek. Napokig tartott a méregtelenítésem. Hogy kik, milyen erők segítettek ebben, ne kérdezd. Sosem vagyunk egyedül.. 

Anahata csakra képe:

A csakrában lévő lótuszvirágnak tizenkét szirma van, hat a gerinctől balra és hat jobbra. A szirmok nyitott állapotban az ég felé nyitottak. A tizenkét szirom a  szív tizenkét isteni tulajdonsága: boldogság, béke, harmónia, szeretet, megértés, együttérzés, világosság, tisztaság, egység, könyörületesség, jószívűség, megbocsátás. 

A csakra őseleme a levegő, színét egyes tanítások kéknek írják le. Ehhez a csakrához kapcsolódva tudunk egységet, kiterjedést, szabadságot, isteni szeretetet megélni, és ebben az állapotban tapasztalhatjuk meg belső látásunkkal a gyönyörű azúrkék színt. 

A szeretetnek több szintje van, a szexus, erosz, fília, és agapé. Tudatosságom szerint, akkor azúrkék színű a csakra rezgése, amikor az agapét, az isteni szeretet érzését érezzük. 

Erre a központra összpontosítva fejleszthető írói vénánk, valamint innen indul a szankalpa shakti, a kívánságokat beteljesítő erő. Minél tisztább a csakránk, minél erősebb szívünk magnetikus ereje, annál gyorsabban vonzzuk magunkhoz vágyainkat, kívánságainkat.
A szívcsakra istensége Shiva és felesége Párvati, akik az itt találkozó tudat és természet harmonikus együttműködését személyesítik meg.

Visszatérve az írás elejére, ha azt kérdeznéd, ki volt a férfi, akinek a keze segített? Hát... talán az apámé? Meglehet animus segített animának? 
Shíva segített Párvatinak, vagy Krisna Laksminak?

Namaste, 

Ui.:

Pinkola Estés írja a Farkasokkal futó asszonyokban, hogyha egy nő leszűkített lelki életet él, melyben az alkotás, újítás, kezdeményezés korlátokba ütközik, elkezd "kiszáradni". Nem képes szívvel, lélekkel zabolátlan természete szerint cselekedni. Ilyenkor a nők gyakran álmodnak sérült állatokról. Az ilyen álmok az ösztönös női psziché állapotát, és az ősi természethez fűződő sérült kapcsolatát fejezi ki. 

*Ismeretes, hogy már az ókorban, kr.e. 4. és 3. században használták az álmok gyógyító erejét. 
Az egyik legismertebb gyógyító szentély a görög-római kultúrában Aszklépiosznak a gyógyítás istenének emelt epidavroszi Aszklépion volt, ami kr.u. 5. századig működött. A beteg embereknek egy éjszakát kellett eltölteni az egy forrás közelében lévő szentélyben, ahol álmukban gyógyító üzenetet kaptak egészségük visszanyerése érdekében.

**https://hu.wikipedia.org/wiki/Vidj

Fotók:

http://kamillaharmonia.blogspot.com/2015/09/szivcsakra-mandala.html

https://www.yogaindailylife.org/system/hu/a-csakr%C3%A1k/an%C3%A1hata-csakra

A kapun túl

Úgy tartják az álom átjáró más világokba.  Ekkor a lélek elhagyva a fizikai testet (de egy ezüst fényköteggel megtartva a kapcsolatot,) eljuthat ezekre a helyekre, találkozhat más létezőkkel, emberekkel.

Soha ilyen szeretetteli érzéssel nem öleltem édesapámat, mint ebben a rövidke álmomban, ahol Ő kijött a családi házunkból, majd kilépett a kapun és csak ott állt. Én is kiléptem, odamentem hozzá, és valami megmondhatatlan, felé soha meg nem élt, édes szeretettel pusziltam meg arcát. 

Felébredtem. Percekig az álom hatása alatt voltam. 

A múlt átírható,... lélekben nincs idő. 

Az álom pontos üzenetére azonban csak este lettem tudatos, amikor elcsendesedve a nap dolgain merengtem, s eszembe jutott Wichmann Tamás*. Valahonnan a tudatomban megjelent a Szív Szútra mantrája:

OM GATE GATE PARAGATE PARASZAMGATE BODI SZOHA

A Szív Szútrából:

... a Transzcendens Fölismerés nagy mantráját, a szellemi látás mélységes mantráját, e felülmúlhatatlan igét, e páratlan mantrát, e minden szenvedést csillapító, igaz - mert minden hamistól mentes - Transzcendens Fölismerésben kinyilatkoztatott igét... 

Om gaté gaté paragaté paraszamgaté bódhi szváhá

Ez a buddhista Szív, vagy Kapu mantra. 

Jelentése szabad fordításban: 

A kapun túl (a szívemen keresztül) teljesen átmegyek a megvilágosodásba, Buddha, áldj meg engem!

https://www.youtube.com/watch?v=LwGcclCY9mU

Álmomban apám kiment a házból, ami a testet jelenti, (meghalt) majd kilépett, átment a kapun.
A szíven át  találkoztunk, a lélek birodalmában. Nem most először...

*Régen nem hallottam erről a nagyszerű emberről, legendáról Wichmann Tamásról**, aki a Nemzeti Színházban rendezett Év Sportolója Gálán  MÚOSZ - MOB - életműdíjat kapott.

Nem régen, a róla készült dokumentumfilm (Magyar lapát) bemutatóján beszélt nyílt őszinteséggel gyógyíthatatlan betegségéről és a várt, fájdalmaitól megváltó halálról.

- Ott a sötét vár rám, a végtelen sötétség... Nincs mennyország, túlvilág, annyit kaptunk a sorstól, amennyi itt, a Földön jutott nekünk. Ezt kell, kellett tartalommal, élményekkel, felejthetetlen pillanatokkal megtölteni, és akkor könnyebb a búcsú. - válaszolta a riporternek arra a kérdésére, hogy hisz-e a túlvilágban, van-e remény, megnyugvás, hogy odaát valami egészen más várja.

Igazán elgondolkodtatóvá tett a cikk, miután elolvastam.  Ez az egykor jóképű, őserőtől duzzadó, hihetetlen teljesítményekre képes ember, - s mert sikerei a Dunához volt köthető, - különösen kedves volt nekem.

Egy Ikon volt számomra.

Azon töprengtem, vajon nem volt nagyanyja, aki, mikor még kisfiú volt, este összezárta volna a tenyerét egy, a Magasságoshoz szóló ima, fohász erejéig? Tudom  az "átkosban" a szülők keményen dolgoztak, s a rendszer leszoktatta őket a meghitt beszélgetésekről, főleg az imáról!

A komcsi idők ateizmusa, lelketlensége így üthette fel a fejét.
De a nagyanyák ez felett álltak. Az idősödő ember ösztönösen keresi a kapcsolatot Istennel, ez a nőkre hatványozottan igaz. Szóval ezen gondolkodtam, mitől lett ilyen materialista, ilyen lelkét vesztett ez az ember. Talán még gyermekkori súlyos balesete óta nem békült ki Istenével?

A kommunizmus egyik legnagyobb bűne a lelketlenné vált ember. Hogy az emberek elvesztették hitüket, a Teremtővel való egységüket. Azt hiszik, életük végén egy sötét koporsóba zárják őket, aztán az enyészeté lesznek. Ebben a tudatállapotban valóban van mit félni a haláltól. 

Sötétség és férgek!
Minden együttérzésem ezek felé az emberek felé, mert hiszem, tudom, hogy a testbe zárt lélek a halállal felszabadul.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan édesanyám, nagyanyám, nagynéném voltak, akik gyermekként esténként összezárták két kis tenyeremet egy "Én istenem, Jó Istenem..." imához, s hogy elvezettek  Máriához, Jézushoz.

Áldott vagyok, mert apám által hitem túllépett a templomok kőfalain...

**https://hu.wikipedia.org/wiki/Wichmann_Tam%C3%A1s

  https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/01/kontroll-nelkul-v.html

Ártatlanság

..."A bölcs ártatlanság állapotába úgy nyerhetünk bebocsátást, hogy megszabadulunk

a cinizmustól és a protekcionizmustól, és ismét abba a csodálkozóállapotba

kerülünk, amely a nagyon fiatal és némely nagyon öreg ember

sajátja. Ehhez a tudó és szerető lélek szemével, s nem a megvert kutya,

az üldözött vagy a mohó teremtmény, a dühös, sebzett ember szemével

kell a dolgokat néznünk. Az ártatlanság állapota az alvásban újul meg. Sajnos

sokan félredobják a takaróval együtt, amikor felébrednek. Jobb volna,

ha magunkkal vinnénk az éber ártatlanságot és közel húznánk magunkhoz,

hogy melegítsen.

Jóllehet az ebbe az állapotba való visszatérés kezdetén gyakran le kell

tisztogatnunk elhomályosult nézeteinket, az évtizedek alatt megkérgesett,

gondosan kiépített erődítményeinket, de ha egyszer visszatérünk, nem kell

többé, soha többé kutatni, a mélybe ásni miatta. Az éber ártatlansághoz való

visszatérés nem követel erőfeszítést, mint például egy téglaoszlop átszállítása

egyik helyről a másikra, hanem inkább nyugodt álldogálást igényel,

hogy a szellem ránk találhasson. Azt mondják, az, amit keresünk szintén

keres bennünket, s ha nyugodtan fekszel vagy nyugodtan ülsz, rád talál.

Régóta vár már rád. Ha megérkezik, ne mozdulj. Várj nyugodtam. Várd ki,

mi történik.

Így közelíthetünk a Halál természetéhez, nem ravasz módon és fondorlatosan,

hanem a szellem bizalmával. Az ártatlanság szót gyakran használják

a tudatlan vagy egyszerű gondolkodású emberre. A szó gyökerei azonban

a sérthetetlenségre nyúlnak vissza. A spanyol nyelvben az inocente olyan

személyt jelöl, aki megpróbál nem ártani a másiknak, sőt, egyben arra is képes,

hogy sérüléseit vagy sebeit gyógyítsa.

Gyakran La Inocenta a neve a curandera gyógyítónak, aki mások sebeit

vagy sérüléseit gyógyítja. Ha valaki ártatlan, az azt jelenti, hogy képes

meglátni a bajt és gyógyírt találni rá. Ez az ártatlanság mögött húzódó erőteljes

jelentésmező. Nem csak olyan magatartást jelöl, amelynek értelmében

az ember elkerüli, hogy sérelmet okozzon másoknak vagy önmagának,

de arra is képes, hogy gyógyítson és rendbehozza önmagát (vagy másokat).

Gondoljuk csak meg. Micsoda adomány ez a szeretet ciklusai számára!

Az ártatlan alvás metaforája értelmében a halász eléggé megbízik az

Élet/Halál/Élet természetben ahhoz, hogy jelenlétében elpihenjen és új

életre keljen. Olyan átalakulásba lép be, amely elviszi őt a mélyebb megértéshez,

az érettség magasabb fokára. Amikor a szerelmesek ebbe az állapotba

jutnak, megadják magukat a bennük rejlő erőknek, a bizalommal,

a hittel és az ártatlanság hatalmával rendelkező erőknek. E szellemi álom

során a szerető ember abban bízik, hogy a lélek munkája beteljesedik benne,

s minden úgy lesz, ahogyan lennie kell. Ez a bölcs, s nem a gyanakvó

ember alvása."...
Clarissa Pincola Estes; Farkasokkal futó asszonyok

Elfogadás

"A gyermek olyan, mint a tükör. A szeretetet nem kezdeményezni, de visszatükrözi. Ha szeretetet kap, viszonozza azt, de ha nem kap szeretetet, nincs mit visszatükrözie." Dr. Ross Campbell

November van, vagy ahogy őseink mondták: Szent András hava, őszutó, enyészet hava. Ekkorra visszavonhatatlanul megérkezik az ősz. A Nap már távol van a Földtől, nem tudja azt felmelegíteni, szárítani, ezért aztán jellemzően hideg, nyirkos, szeles az időjárás. A formaátalakító természetszellemek a köd leple alatt megváltoztatják a tájat, lassan aludni tér a természet. 

"Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik."

A természettől sokat tanulhatunk, hiszen annak részei vagyunk. Keressük vele a harmóniát!

Legjobban tesszük, ha mostantól mi is kicsit visszavonultabban élünk, több időt töltünk szemlélődéssel. Álmaink a jövőnk csírái.  Petőfi azt írja "Itt van az ősz, itt van ujra" című versében, hogy a természet télen álmodja meg tavaszt és kíván ehhez szép álmokat. 

Célszerű hát nekünk is szép álmokat szőni! Ismerjük be vágyainkat, igényeinket! Szeressük magunkat...

Ma van Halottak napja, mikor elhunyt szeretteinkre emlékezünk. Az elmúlás, a halál csak az anyagi létre igaz. Lelki síkon öröklétről beszélünk.

Ha egy szerettünk elment, meghalt, miért ne szerethetnénk ezután is?... Sőt, van, hogy nem tudtunk szeretni valakit életében, de halála után feloldódnak a vele szembeni engesztelhetetlen érzéseink, megváltozik a kapcsolatra való rálátásunk, megbocsájtunk és már szeretettel gondolunk az illetőre. Lassan átírjuk a múltat... gyógyulunk és gyógyítjuk a kapcsolatot.

Marlon Brando "E dalra tanított anyám" című önéletrajzi regényében olvastam, hogy pszichológusával beszélgetett arról, hogy apjával való rossz viszonya mennyi lelki fájdalmat okozott neki. Aztán idősebb korára megbékélt ezzel, elfogadással lett a dolog iránt. A pszichológusa erre csak annyit mondott, hogyha ezt érzi, akkor a dolog így, már rendben van...

Aztán Jane Fonda "Eddigi életem" című regényében panaszkodik Katharine Hapburnnek apja vele való rideg viselkedése miatt, mire Hapburn nagyon bölcsen azt mondta, hogy úgy kell viszonyulnia az apjához, (egyébként mindenkinek mindenkihez) hogy az, a tőle telhető legtöbbet adta. Csak ennyije volt... 

Másutt, egy spirituális lapban pedig arról cikkeztek, hogy a szülő - gyermek (ember-ember közötti) kapcsolatban látni kell, hogy honnan érkezik az a szülő (ember). Ki tudja Ő mit kapott. Ölelték-e valaha, kapott-e melegséget, dicséretet, biztató szavakat. 

Voltak nekem is belső megoldatlan problémáim a szüleimmel, apámmal kapcsolatban, de lassan feloldottam ezeket a blokkokat, és megláttam Őket a saját szememmel. Megláttam bennük az Embert. 

Éppen a napokban történt. 

A konyhában törölgettem a ritkábban használt nagy vágódeszkámat. Jó pár évvel ezelőtt kaptam édesapámtól, az akkor talán jelentéktelennek tűnő ajándékot. Egy praktikus ajándék az apától, a már feleséggé és családanyává lett lányának.

De most hirtelen más megvilágításban láttam meg a dolgot. 

Egy APA ajándékát tartottam a kezemben. Egy olyan apáét, aki, amikor kitalálta és megcsináltatta ezt a hétköznapi tárgyat, pontosan tudta, hogy ezt akkor is fogom használni, amikor Ő már nem lesz  ezen a földi síkon és biztos volt abban, hogy amikor előveszem, akkor gondolok rá. 
Mit mondhatnék-e felismerés után? 

Szorosan magamhoz öleltem Őt. Hálatelt szívvel. Igen. A lélek halhatatlan világában...

Namaste

Az erkölcsi mérce

Sok jelentős, üzenet értékű álmom volt már. Amiről most írok az apánk halála után a szülői házunkban játszódik. 

A nyári konyhában beszélgetek nővéremmel (a témája most nem lényeges), egyszer csak megjelenik a hófehér hajú apánk és a konyha ablakába letesz egy érett, piros paradicsomot. Ránk néz, majd csak ennyit mond: mindent méltósággal...

Az Élet bizony sokszor megpróbál. Méltatlan helyzetek elé állít, amikor belül érezzük, hogy itt valami nincs rendben. Lehet ez egy meg nem tartott ígéret, egy megkerülés, és még sorolhatnám... Ilyen esetekben érezhetünk haragot, dühöt, sértettséget, de ez mit sem segít a belső elégedetlenség érzésünkön. Kereshetjük a magyarázatot az ok-okozat törvényében, hogy valamivel "kiérdemeltük" azt a viselkedést, de ez is mit sem segít belső nyugalmunk helyreállításán.

Egy dolog ami helyrebillent. A méltóságunk tudata. Az Önmagunk értékében való hitünk...

A méltánytalan viselkedést úgy lehet elfogadni, hogy az ember feldolgozza, megemészti, megérti és tudatosítja, hogy az ő erkölcsi mércéje nem egyezik a vele szemben méltánytalanságot elkövetőével. Egyszerűen CSAK látni kell, hogy a saját erkölcsi mércénk magasabb, magasabbra tettük a lécet és azt nem mindenki tudja megugrani...Sőt! A lécet még a szüleink tették magasra, mert tőlük hozzuk az értékrendünket. Ahogy Popper Péter írja valahol: mindenkinek van egy törvénye (dharma), nem tudunk másként cselekedni. 

Aztán ott van még a vonzás törvénye, minél tisztességesebb valaki, bevonzza a tisztességtelent. Mert ahol fény van, ott árnyék is van...az árnyék pedig akkor tűnik el, ha fénybe borítjuk. Magyarán, cseppet sem azonosulva vele, elfogadjuk, hogy a másik eltévedt egy túl sötét erdőben...

Amikor ezek a felismerések megtörténnek, az ember mellől lemorzsolódnak a  méltatlan kapcsolatok.

A dolgok megemésztéséhez, a tisztánlátáshoz (transzformáció, átalakítás, szilárd anyagból energia) szükség van a tűzre. Szellemi tűzre.

 A jóga és az ayurvéda egy több ezer éves tapasztalati rendszer. A jóga lélektudomány,  az ayurvéda élettudomány. 

Nem hit rendszer. Megtapasztalhatod jótékony hatásait akkor is, ha nem hiszel sem istenben, sem hazában.

Alább két írásom szól a tűz elem fontosságáról, és arról, hogy miként állíthatjuk a tüzet szellemünk szolgálatába. 

A harmadikban apám néma tanításáról is van szó. Arról, hogy a méltóságteljes cselekvés, -magatartás, -megjelenés tiszteletet ébreszt, ami visszahat az egyénre, a cselekedetei értékét, jelentőségét növelve a személy önérzetét, önbizalmát növeli.

A tapasztalat mondatja velem...

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/01/ferjem-elment-barataival-kihasznalom-az.html

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/03/az-ot-elem-jogaban.html
http://magyarkamargit.blogspot.hu/2016/08/par-nap-otthon.html

Namaste

A szalakóta

Néha ki kell zökkenteni magunkat komfortzónánkból. Ilyen hatása van például a jógában a fejenállásnak. Segít másként tekinteni a világra. Talán ebből a szempontból kiindulva mentem el egy olyan jógatáborba, ami egy tanyára vitt el.

Szállásunk egy vízzel és árammal ellátott régi, tanyasi vályogház volt, nagyon puritán módon, asram szerűen berendezve.

Míg korán reggel fél 6-kor lassan, egyedül sétáltam a meditáció helyszínére; nekem már ez is kizökkenés volt, a megszokott  7 órai keléshez képest; eggyé váltam a természettel.

A kelő Nap kezdte felszívni a párát, ami sejtelmesen terült el a táj fölött, énekesmadarak trilláztak a közeli bokrokban, kakukk kakukkolt valahol a messzeségben, egy gólya* pedig komótosan lépkedve, biztos csemegét remélve, csőrével a szénakupacokat emelgette.

A reggeli meditáció után 1,5 óra  hatha jógázás, reggeli bio, vegán ételekből,  majd karma** jóga következett. Kis szabadidő után ebéd.

A szattvikus táplálkozás előnye a szattvikus elme...

Ebéd utáni programként átsétáltunk egy másik tanyára, ahol egykor a magyar szvámi, Bhakti Abhay Narayan élt.

Többen mezítláb voltak, így én is levettem a cipőmet. Érzékeny talpamat szúrta tarló. Eszembe jutott, hogy talán még gyerekként azt hallottam, a tarlón nem szabad emelni a lábakat, hanem csak csúsztatva, szinte csoszogva kell lépkedni. Így mindjárt kellemesebb élmény lett a "mezítlábazás".

Figyelmemet elterelve a kellemetlenségekről, ámulva fedeztem fel a fűfélék és szerényebb mezei virágok között az egyáltalán nem szerényen megbúvó magyar kosbor orchideát. Aztán meg az út menti faágról egy gyönyörű, ritka madarat, egy gyurgyalagot láttam felrepülni. Messze követtem röptét.

Milyen kevés elég a léleknek, hogy boldog legyen...

Perzselt a pusztai Nap.

A délibáb, mely csak az elmémben lebegett, ragyogó tükröt tartott elém e hétvégén.

Az egész olyan volt, mint egy időutazás a múltba...

Míg kényes talpamnak durva volt a tarló, s arcomat szalmakalappal védtem a tűző Nap ellen, megjelent apai nagyanyám képe; akit nem ismerhettem, mert elment, elemésztette magát, mielőtt testvéreimmel megszülettünk volna; láttam törékeny termetét, ahogy dolgozik  megfeszítve  a tűző Nap alatt, és láttam milyen durva a talpa és munkától kérges a tenyere...

Aztán megjelent gyermeki édesapám, ahogy egy kíméletlen téli hófúvásban utat tör magának a magasra tornyosuló hóban, hogy a  szigeti kis tanyáról elérjen a kilométerekre lévő iskolába. Láttam  elszántságát, a tudás utáni vágyát. Éreztem, ahogy ez az eset megkeményítette, elszánttá tette egy egész életre...

Aztán a délibábban ott ragyogott édesanyám, aki házasságával szegre akasztotta a polgári életet, és beköltözött a villany nélküli erdészházba Sárosra. Láttam, ahogy a bába segítségével hosszú szenvedés után világra hozza e házban negyedik gyermekét, és láttam, ahogy a bába Emma tántim karjaiba tesz. Ő szeretetteljes, gyengéd mosolyával magához ölel, majd kis idő múlva édesanyám mellére helyez. Máig érzem átható, odaadó szeretetüket.

Aztán még láttam, ahogy anyám tolja a talicskát; rajta én, és a mosnivaló szennyes, mellette futnak szeretett testvéreim. Megyünk a Dunára, nagymosásra.

Ennyit az időutazásról... ezt adta nekem a hétköznapok monotonságából való kizökkenés, a földközelség, a földelésem, a gyökércsakrához*** való kapcsolódásom. Hogy lássam, a jókarmám mit adott nekem, hogy hálás legyek az életem minden percéért, azért a földi életért amit drága szüleimnek köszönhetek.

Vasárnap délután a búcsú fotózások és ölelések után, ahogy az autómba ültem és beindítottam, az útszéli villanydrótról egy csodálatos kék madár szállt fel... egy szalakóta.

Mondja valaki, hogy az élet nem csupán egy álom...

Namaste

*http://magyarkamargit.blogspot.hu/2016/04/a-madarak-uzenete.html

**http://magyarkamargit.blogspot.hu/2016/05/karma-joga.html

***http://magyarkamargit.blogspot.hu/2013/12/csokraink.html

Felejtés?

William Wordsworth: ÓDA, A halhatatlanság sejtelme...(Ferencz Győző fordítása) 

"Születésünk csak álom s feledés:
létünk csillaga, lelkünk, mely velünk kél,
messziről ered, és véget nem mivelünk ér:
nem teljesen emléktelen, és nem egészen védtelen

jövünk az Istenből, ki otthonunk... "

Most, hogy olvasom ismét ezeket a szép sorokat, tudatosítom, hogy egyre többen vagyunk, akik számára a születés  álom ugyan, de nem felejtés...

Namaste