A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jóga. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jóga. Összes bejegyzés megjelenítése

péntek, augusztus 02, 2024

Karma

Életünkben gyakran gondoljuk, hogy más körülmények között boldogabbak lennénk, aztán rájövünk, hogy minden helyzetnek vannak nehézségei. Ez az anyagi világ természete. Az a legbölcsebb, ha hálásan elfogadjuk a saját helyzetünket – a saját karmánkat – és a tapasztalatot a tanítónknak tekintjük, ami segít megoldani a feladatainkat, amelyekre a fejlődésünkhöz van szükség.

(Bhakti Tirtha Swami)




Namaste 

szerda, december 28, 2022

Aranykor

Dóri ötlete volt, hogy sóbarlangba menjünk. Óvodás korú unokámnak kifejezetten hasznos, de jót tesz a gégegyulladásom óta még fennálló köhögésemnek, rekedtségemnek, aztán meg erősödik is az immunrendszerünk.
Beültünk a sószobába. Levente csúszdázott, majd kipakolta az autókat, azzal játszott.  Egyedül játszva hamar elunta magát. - Anya játssz velem, - mondta. Anyukája a konyhai játékokhoz hívta, - nézd sütöttem sütit, főztem teát, vigyél a mamáéknak és apunak is. Mindenkit szépen sorban kiszolgált. - Mosogass is el,- mondta Dóri, - de ne folyasd a vizet, mert az pazarlás! Valójában persze nem volt ott víz, csak képletesen. - Bizony nem szabad a vízzel pazarolni. Vannak Afrikában gyerekek, akik szomjaznak, nincs vizük, - mondtam. - Mama én most akkor Afrikába folyatom a vizet, - mondta az alig három éves magát Levente nagyfiúnak aposztrofáló unokám. 
Meghatott ez a mondat! Mert igazából fogalma sincs Afrikáról, a szomjazás mibenlétéről, de a tudatában ott van az együttérzés, a jóindulat!
Ez a jógafilozófia egyik alap gondolata, a jó  megosztása legalább az elmében*.
Remélhetjük, hogy Ő már az "istenek idejének", az Aranykornak** gyermeke!

Őszentsége XIV. Dalai Láma

*https://magyarkamargit.blogspot.com/2015/09/mit-jelent-nekem-joga.html
**https://angyalforras.hu/uj-kor/felemelkedes-5d/az-aranykor
Namaste

hétfő, június 27, 2022

Forrás

Mottó: Az élet megőrzése: víz iváskor gondoljon a forrására*

Nem utaztam el Indiába, így hétvégén elmentem egy aeriel jógatáborba a Három Kincs Völgyébe. Ez egy taoista elvonulóhely a Mátrában, amelyet a Feng Shui** hagyományai alapján alakítottak ki. Leírhatatlan  a hely harmóniája. A fenti mottó, onnan való bölcsesség.





Nem vagyok jól és nem voltak jó érzéseim az utazással kapcsolatosan sem, így minden biztatás ellenére, hallgatva belső hangomra, itthon maradtam. Volt, aki bátornak nevezett ezért, én viszont az éber jelzőt használtam. A táborban erről beszélgetve Adrival, az aeriel oktatóval, régi ájurvédikus oktatói csoporttársammal, csak annyit mondott: Margitka, ne sajnáld, nem tudod, mibe került volna, (és itt nem az anyagiakról van szó elsősorban) ha kimész, és ott valami adódik.
Kell figyelni a belső jelzésekre, és bár ez az indiai út egy régi álmom volt, így, hogy Ladakh, Kashmir,  Srinagar..., elengedtem egyenlőre. 


Úgy adódott, hogy ma épp a legnagyobb melegben, két órakor indultam vásárolni. Csak felszaladtam a zöldségeshez, aztán joghurtért és egy kis krémsajtért mentem. Kell a nyers étel, a gyümölcs a kánikulai napokon. Az ájurvéda azt tanítja, hogy ilyenkor hűtő ételeket fogyasszunk (joghurt, keserű ízek, zöldségek, nyers saláták, sok uborka).

Trópusi meleget jósoltak, igazi banánérlelőt, és meg is érkezett.
Eszembe jutott, egy több mint harminc éve történt eset, mikor ilyen tájt Bajorországban voltunk nyaralni. Hazajövetel előtt bementünk finomságokat vásárolni. Tudjátok, ajándéknak és magunknak is, mert akkor még nem így volt, mint most. Vettünk banánt is, mert jobbára csak télen lehetett itthon kapni. Aztán finom tejcsokikat, meg kitudja még, mit nem.
Az áruházban még zöld volt a banán, s mire hazaértünk, (nyolc-tíz óra) beérett abban a kánikulában.  Nem viccelek. Emlékszem, sokszor meg kellett állnunk útközben, mert Babi a barátnőm ájuldozott. Akart enni egy kis csokit, de azok, még a hűtőtáskában is folytak. Pokoli volt az a meleg. 

Ahogy hazafelé jöttem ma a vásárlásból, egy szajkót vettem észre, szemmel láthatóan teljesen ki volt tikkadva. Itt, nem messze a sarkon van egy kis víztározó, (bekerítve, lerácsozva a balesetek elkerüléséért) a nagy nyári záporok elnyelésére, hogy ne a mélygarázsok teljenek meg. Na, ennek a korlátján ült a madár, tátott csőrrel és csak tekintgetett lefelé a vízre. Áthajtottam az úton, majd megálltam. Fogtam a vizespalackomat és kiöntöttem egészen közel mellette egy sörösbádogra.

Nyáron gondoskodjunk a kellő víz ivásról, és ha iszunk, gondoljunk a forrására*
Ne induljunk el otthonról víz nélkül!
Azok a cselekedeteink, melyek nem várnak viszonzást, mindig emelnek. Tegyünk ki a szabadban élő állatoknak jól látható helyre vizet! 

Namaste

**https://www.fengshuiart.hu/feng-shui-jelentese/ 

szombat, november 20, 2021

P.C.S.


"Kedvesem, miután felfedezted kimeríthetetlen
végtelen Énedet, miért akarnál visszamenni,
hogy az egód apró szekrényében élj?"  
 (Mooji)*

Ma nem esett jól korán felkelni. El akartam odázni, de az értelem megszólalt, határozott voltam és felkeltem.

"Az elme urai kell, hogy legyünk, nem a rabszolgái!"

Hajnali fél 4 körül heves szívdobogással ébredtem. Sokáig nem tudtam visszaaludni.
Csak még az a nyomasztó álom is ne lett volna... Tudom, hogy nem kell belebonyolódni, csak hagyni kell érintetlenül a felbukkanó dolgokat, most ez nem ment. Persze-persze értem én, telihold van, az érzelmek ilyenkor erősebben hatnak.
S akárcsak álmomban, most is lesöpörtem magamról a hófehér porcukrot, persze képletesen, (most, hogy leírom jut eszembe, hányszor mondták gyermekkoromban érzékenységemre: "nem cukorból vagy", mert a dolgokat ki kell bírni,  az élet részei.) és elkezdem a napi rutinomat. Fogmosás, zuhany,  egy csésze meleg tea, szellőztetés, jógaszőnyeg ki.
Egy kör után megálltam. - Ki kell nézzek, hogy jönnek-e már enni a madarak és lássam, fent van-e még a Hold. Igen, itt vannak a madarak, és a lenyugodni készülő telihold ezüstje is gyönyörűen ragyog a rózsaszínű Vénusz-övben, ami már a kelő Napot sejteti. 




 
Olyan szép volt a látvány, hogy hamarabb fejeztem be a gyakorlást, és elhatároztam, a mai meditáció egy séta lesz.

Ahogy az erdei útra értem, balra a kopasz fák között a vöröslő napkorong káprázata. Ámulatba ejtő a természet szépsége.

Azt gondoltam, hogy túl vagyok már egy nagyon nehéz időszakon. 
Poszt-Covid szindróma.
Szédülés, éjszakai heves szívverésre ébredések, alvászavar, fáradékonyság, mindehhez extrém magas vérnyomás, mikor mást sem éreztem, mint a doboló szívemet az agyamban, s minden porcikámban. Aztán légszomj, amikor tök egyedül voltam, (sosem vagyunk egyedül!*) amit nagyon erős önuralommal, és a nadi-shodhana jógalégzéssel tudtam  kezelni.
A vérnyomásom rendeződni látszik.  Nervenpflege, Q10, Magnerot, sok meleg tea segít. Minden nap egy banán, mert az ayurvéda szerint november a szív hónapja, és a banán támogatja a szívet. Hallgatom a szívszútrát és megerősítésként mantrázok: jószívű vagyok, szeretem magamat és  mások is szeretnek engem.
Nincs betegség tudatom, valahogy érzem, (nem a test és nem az elme vagyok*) hogy ez csak egy állapot, ami elmúlik.Türelmesnek kell lennem, semmi testi megterhelés, aztán, ahogy jött, elmúlik ez is, mint már annyi minden az életemben. 


Szóval, ma is elvarázsolt a természet szépsége. Képes a mostban tartani. Talán ez az, ami leginkább megnyugtat.

Ma unokánk, Levente jön hozzánk. Kimegyünk az erdőbe mókuslesre, szedünk vad diót a madaraknak, mesélünk egymásnak, és alszunk egy nagyot ebéd után.  
Ennyi elég is lesz a boldogsághoz.

hétfő, október 18, 2021

Kis magyar India

"A nyugodt elme belső erőt és magabiztosságot hoz létre, ez nagyon fontos a jó egészséghez."  Őszentsége a Dalai Láma        

Az ősz a megnyugvás, a befelé fordulás, az elengedés ideje.  "Napelemmel" működünk, s mert a Nap ereje ekkortól gyengül,  kevesebb energiát tudunk felvenni. A forró, mozgalmas nyár után célszerű meglassulni, földelődni.

Ősszel születtem, Mérleg jegyben, ami egy levegős jegy, ezért rám a földelődés szüksége fokozottan érvényes. Igyekszem betartani az alábbi szabályokat, javaslatokat. Az egészségemért. 

Szükséges az elegendő alvás. Este legkésőbb 10 órakor aludjunk el, és reggel, ha tehetjük, a nyárihoz  képest keljünk egy kicsit később.


Együnk szezonális, itthoni terményeket. Földben termett zöldségeket, sütőtököt, almát, szőlőt, körtét, krumplit..
Készítsünk belőlük meleg, szaftos, tápláló ételeket. Igyunk sok meleg teát, vizet, ami átsegíti testünket az időjárásváltozás megpróbáltatásain, mint például fejfájás, ízületi bántalmak, görcsök.
A lomtalanítás is őszi feladat. El kell engedni a már szükségtelen dolgokat.
Ajándékozzuk el a már nem használt holmikat a szekrényekből, poroljuk le a polcokat. A kamrát is nézzük át, sőt a könyvespolcot is. Tegyünk mindent rendbe. Úgy, mint a kertünkben. Hiszen nem hagyjuk ott a lehullott leveleket, rothadásnak induló növényeket.  A bejárati ajtónkat és környékét tisztítsuk meg, tegyük szabaddá.  Ezzel teret adunk, így az új dolgok könnyedén beáramolhatnak. 
Pihenésként kiránduljunk, sétáljunk a természetben. Ez az egyik leginkább testet, lelket, szellemet tápláló tevékenység. Hallgassuk a madarak énekét, a víz csobogását, merüljünk el a színes őszi táj látványában, a naplementében.
Jógázzunk, meditáljunk. A jóga felébreszti a testi lelki erőnket, mentálisan megtisztít.

A földelődés egyik legkényeztetőbb módja az indiai ayurvédikus masszázs. Ha tehetjük, válasszuk a  masszázsok királynőjének tartott meleg olajos abhyanga masszázst. Ha szellemileg kimerültek  vagyunk, nem tudunk jól aludni, akkor vegyünk utána egy kiegészítő shirodhara masszázst. Ez a kezelés növeli a szellemi tisztánlátásunkat is. Ekkor meleg olajat, vagy tejes, írós, gyógynövényes olajat csorgatnak a fejünkre.

Túl mozgalmas volt ez az ősz, ezért elhatároztam, hogy eljövök egy ayurvédikus elvonulásra a tőlünk nem messze lévő albertirsai Brahmayurveda Pihenőházba. A kis magyar Indiába. 




Hétfőn, a beköltözés után, első utam a doktorhoz vezetett, aki a pulzusom alapján előírta a kezeléseket, valamint a szűkséges növényi  gyógyszereket.
Pontos napirendet kaptam. Napi háromszori vegán étkezés, meleg teák, -kezelések. A legfontosabb utasítás a melegben való tartózkodás volt. Így elmaradtak a gondolt nagy őszi irsai séták.  Begubóztam.
Végül is elvonulásra jöttem, elfogadtam a helyzetet.

Csodálatos gyógyító központ ez. Van itt valami a levegőben...
A kezelések sejtszintig feltöltöttek. Furcsa érzés, hogy az örökké hideg kezem, lábam most meleg, és biztos vagyok abban, hogy  hazautazásom után  még megtapasztalok a kezelésekből adódó jótékony hatásokat.

Jöhet a tél! Felkészültem.

Namaste

kedd, szeptember 07, 2021

Sziámi tulipán

Ma később keltem a megszokottnál. Éjjel egy körül felébredtem. Nem törtem a fejem semmin, csak voltam, valahol az álom és az ébrenlét határán. Egységben, szinte csak lebegtem órákig. A hajnal hozta meg az alvást, így egy órával később, csak hétkor kezdtem a napi siddha jóga gyakorlásomat.
Aztán a megszokott reggeli tea után előkészítettem az ebédet, a karfiolos zöldséglevest és a rakott karfiolt. Míg a leves főtt, a kertben voltam. Meglocsoltam a virágokat, élveztem szépségüket és a ragyogó napsütést. A rézvirágok már kezdenek elnyílni, de még így is örömmel tölt el sokszínűségük.
Közöttük kidugta fejét a bimbózó tubarózsa. Ősszel kaptam egy asszonytól a gumóit, el is dugtam  tavasszal, ahogy mondta, a fagyok elmúltával. Egész nyáron vártam nyílását. Nyár elején még sehol sem volt. Ekkor kiástam megnézni mi van vele. Arra gondoltam, hogy a vakond, vagy valami megette, vagy a járatába esett, túl mélyre, azért nem hajt ki.
De ott volt! Ő tudta a természet törvényét.
Az, hogy megbontottam fészkét, szerencsére nem ártott neki, végül kihajtott. (Tudjuk, hogyan nő az a mag, amelyiket türelmetlenségünkben naponta kiveszünk a földből, hogy megnézzük mennyit nőt, ahelyett, hogy a természetben bízva sorsára hagynánk :).)  Szóval erősen bimbózik. Csináltam kicsit nagyobb teret neki tegnap, kihúzgáltam egy pár cíniát  körülötte. 
Ahogy ma locsoltam, formájáról, hosszú, felnyúló száráról, és különlegességéről egy régi emlék jutott az eszembe és igencsak megmosolyogtatott.

Dórival a csellista Péter Zeneakadémiai diploma hangversenyére és, az azt követő partijára készültünk.
Igen-igen, - egyeztünk meg,- illik virágot vinni, de olyant, ami egyszerűségében különleges, és csak egy szálat.

A hangverseny napján útközben beugrottunk a már előre kiválasztott és megrendelt virágért. Bementünk a boltba, és mondtuk az eladónak, hogy jöttünk a rendelt; - itt egymásra néztünk, mert nem jutott eszünkbe a virág neve, - majd azt mondtam, - a kuszkuszért, - (rémlett, hogy valami keleties neve van).  
A virágos  kisasszony nagyra nyitotta a szemeit, majd szinte nevetve mondta, - ja!, a kurkumáért, a sziámi tulipánért jöttek!

S, ha már a kurkumánál tartunk, megosztok veletek egy régebbi írásomat, amelyben megtaláljátok a kurkumával készült aranytej,  angol nevén golden milk, vagy turmelic milk receptjét. 
Rendkívül hasznos mindkét recept, különös tekintettel  az egyre inkább hűlő napokra. Szeretettel.


Namaste

péntek, december 27, 2019

Kiteljesedés

"Csak csendben enyéssz el önmagadban, tűnj el!
Ez annyira csodálatos!
A formád még itt van, de benne: nincs senki.
De ne beszélj erről senkinek.
Csak légy a világ békessége, a fény és az öröm, mely a láthatatlan Önvalóból ragyog." Mooji


Körülbelül 900 km/h sebességgel már Dohától Cochin felé tartott a gépünk. Jól esett a vacsora utáni elcsendesedés. Lekapcsolták a fényeket. Kelet felé haladva már egyébként is az éjszakában jártunk. Fogtam a takarómat, a párnámat, felálltam és előrébb mentem a gépen, ahol jóval kevesebben ültek. Választottam baloldalon egy ablak melletti kettős helyet és bekuckóztam. Próbáltam aludni, de az űr minduntalan vonzotta tekintetemet. Mi az a rendkívüli fényes csillag?
Hogy többet lássak, mint egy kíváncsi gyermek az üveghez dugtam az orromat. 
Még jó, hogy szigetelt az ablak, hiszen kint tízezer méteren -56C° van, - mondtam mosolyogva magamban.
Ahogy kémleltem a sötét éjt, az Oriont  láttam meg jobbra. Ez a ragyogó téli csillagkép nekünk magyaroknak Nimród ősapánkat, az égi nyilast, a hinduknak Shívát, a jóga istenét jelképezi.

- ÁHÁ! Az alatta elhelyezkedő Szíriusz, a legfényesebb bolygó, a kékek bolygója kíséri utamat...


A kelet bölcsei úgy tartják, ha felnézünk a csillagos égre, s a minden-s-ég részének érezzük magunkat, akkor solár plexusunk, vagy köldökcsakránk harmonikusan működik. 
A csakra megfelelő működése esetén belső Napunkon, a plexuson keresztül életerővel lát el a Nap.
Ekkor békében, összhangban élünk a világgal, tiszteletben tartunk másokat, fejlődünk az élet adta leckékből, ami aztán személyiségünk kiteljesedéséhez vezet. 
Az étertesten keresztül beáramló egyre több kozmikus fény megvéd a külvilág negatív hatásaitól, elérjük természetes létállapotunkat, életünk örömtelivé, boldoggá, elégedetté, szeretetteljessé válik.

S, miután nem olyan régen egy ismerősöm a kiteljesedésem megtalálását kívánta, megfogalmaztam és tudatosítottam magamnak: a kiteljesedést nekem már nem kívül kell keresnem.

Kiteljesednem az egy-s-ég felé kell... 



Namaste

Csakrákról, energiatestről:https://magyarkamargit.blogspot.com/2014/05/az-ekszer-varos.html







kedd, augusztus 06, 2019

Ő IS TEN

Valamiért 3 óta ébren voltam ezen a hajnalon. Csengett a telefon.  A férjemmel egyszerre mondtuk: Dóri. A kijelző 4:44-et* mutatott.
- Szia anya, elfolyt a magzatvizem, megyünk szülni, - mondta Dóri nevetve a telefonba. 
Elszenderedtem,  ekkor a szellemvilág ismét megmutatta magát. Fénytestében megjelent egy róka,** csak nyugodtan feküdt és nézett, majd egy farkas*** jött. A farkas több alakot is váltott, aktív volt, így időzött.

Napközben minden lelki energiámmal a lányommal voltam, támogattam őt. Senki ne gondolja, hogy ez kevesebb, mintha a szülészet folyosóján ültem volna.
Délután megérkezett a fotó a szülés utáni első pillanatokról, az "arany óráról" mikor Levente már az édesanyja mellén feküdt. Üzenetben annyi volt: anyu ez nagyon fájt, de hogy lehet ilyen édes, szép egy kisbaba. 

Kárpótol az mindent...

Ilyen egyszerűen, a várttól kicsit előbb lettem  nagymama. 
Előző nap délutánján Dórinál időztem. Áthívott. Még éppen vasalta a pelusokat, lepedőket, kis ruhácskákat. Majd szépen bevitte őket a babaszobába, elrendezte a fiókokba. Aztán felhúzta a kis lepedőt a ringatóban. 
Na! Minden kész. 
Látod anya ez itt az én kórházi csomagom, az pedig a babáé, - mutatta a nagy pakkot.
Hajnalban pedig Levente minden kétséget kizáróan jelezte érkezési szándékát.

Már közel két hetes volt Levente, mikor ott aludtam náluk átvállalni a dajkálást, hogy egy kicsit hosszabb alvás jusson a szülőknek. 
Ringattam. Néztem a kis fekete hajas babát, édes kis pofiját. Hol mosolygott, hol fintorokat vágott. 
Egy dallam kúszott a fülembe.

Tente baba tente,
Aludj kis Levente.

Milyen ősi dallam. Hány anyám, hány magyar anya zengette, zengeti évezredek óta gyermekének, tartva őt ölében.

Milyen ősi tudás bújik meg e szavak mögött. Beavató rigmus, áldás. 
Ten te. 
Te is-Ten vagy, Ő is-Ten, én is-Ten vagyok.

Habár Dorka erősen megmosolygott ezért a megjegyzésemért, - anya, ez csak belemagyarázás, - mondta, én mégis hiszem és tudom  ennek igazát.

Ez analóg a jógafilozófiában tanult Óind  Upanasidok híres mondatával: Tat tvam asi- Te Az vagy!
Az ókori indiai bölcselet szerint a brahman, a világokat teremtő, fenntartó, végtelen örök isteni erő (is-Ten) minden lényben megtestesülve áll előttünk, és nem egyéb, mint saját lelkünk, az atman.
A különbség csak az, hogy ezt nem zengették a csecsemők fülébe, (vagy talán igen?) míg mi magyarok, hunok a születés pillanatától tudatosítjuk gyermekünkkel a tényt, hogy halhatatlan, örök részünk a lélek, Isteni. 
A magyarság ősi hitvilága, ősvallása szerint YoTENgrit az első istenség, Ős szellem, vagy  Öregisten. A hun  szó: Ten, Tengri annyit jelent: mindenség, őstenger.
Keleti népekkel való rokonságunkat igazolja a szó. Az altáji nyelvekben tengri (tengernyi, végtelen) istent jelent.   
          
Yotengritről, őseink hitéről röviden: http://regosjoco.hu/szovegek/oseink_hite
Itt hallgathatok zenét is őseink stílusában. Nagyon jók.

Aztán a baba 2-3 óra eltelte után éhes lett, sírdogált. Szülei felkeltek, én pedig hazajöttem készíteni az aznapi ebédet magunknak és nekik.
Igyekszem meghittségüket nem zavarni, csak annyit adni amennyit kérnek. Mégis az alatt a kevés idő alatt, amíg ott tartózkodom látom a hihetetlen odaadást mindkét szülő részéről. Látom a szülés, a szoptatás minden fizikai fájdalma ellenére is a kitartást.

Igazán  csak most eszmélek egykori magamra, most látom lányom tükrében, hogy mi mindent követelt tőlem 23 évesen az anyaság; amikor benne voltam ösztönösen csináltam, éltem; és most látok rá igazán anyámra, aki négy gyermeket vállalt. Szinte percről percre nő bennem az anyám iránti hála, a nők, az anyák iránti együttérzés.
Mennyi lemondás, odaadás, áldozathozatal egy gyermek nevelése... Persze nem csak egy anyától, de most az van bennem előtérben, látva azt a nem kis fizikai igénybevételt, amit megkíván egy gyermek kihordása, megszülése és az első pár heti gondozása.
Mostantól megértem és együtt érzek azzal, aki nem vállal gyermeket, vagy nem szoptatja gyermekét, és minden tiszteletem azoknak a nőknek, akik az anyaság szerepkörébe léptek, lépnek vállalva az azzal járó sok áldozatot. Ez az írás a tisztelet és hálaadás egyben az őket támogató anyáknak, asszonyoknak, dúláknak is.


* Angyali számok: https://spiritan.hu/a-444-es-angyali-szam-jelentese-es-a-444-es-idopont/

** A róka a magyarság, őseink egyik legerősebb védelmi totemállata, a Holdat, nőiséget jelképező táltos állat.  Csak most látom, hogy életemben mennyire ott volt, és van. Egykor apámtól kaptam egy rókagallért, amit viseltem nyakamban, egy szőrme pedig a fotelom háttámláján volt évekig. Egy porcelán róka most is az íróasztalon fekszik.


Dórit úgyszintén kíséri táska, kulcstartó, párna, kabát, zokni, plüss, porcelán alakban és már Levente mellett is ott van! - írom mosolyogva.
Jeanne Ruland: Az állatok ereje végigkíséri életünket
"A róka, ha megjelenik álmunkban, bejáratot nyit a belső világba, alsó világba, ősök világába, elmúlt életekbe. Feloldatlan potenciál feloldásra kerül."
Üzenete: "Lényem megvéd, és megóv, az erők visszatérnek hozzám."


*** A farkas totemről, a Napot, a férfi erőt jelképező táltos állatunkról Jeanne Rulandtól:
Üzenete: "Tökéletesen és határozottan megbízom a bennem lévő irányításban. Megnyugszom belső középpontomban."
 Farkasokkal futó asszonyok: https://www.kaloznet.com/ezoteria/farkasokkal-futo-asszonyok-clarissa-pinkola-estes


szerda, február 20, 2019

Saucsa Tशौच, tisztaság

   Tán egy lennék a szél fútta porral,
Mely nem tudni honnan jön és hová tart?
     Vagy egy vagyok a Lélekzettel,
 Mely még a porszemnek is életet ad?
        A keresés útja, s az élmény,
           Néha cseppet sem édes.
                De lelkem éhes,
                       Éhes...


Ezért, minden keresésem, szádhanám, (szanszkrit  साधन) rendszeres spirituális gyakorlásom, mert a válasz, az egység megélése itt van, mégis valami várat a Legfelsőbb kegyére.


Erdélyben, Székelyföldön jártam. Ide töltekezni jár az ember. Itt még lelkiség van...
Tiszta, nyílt tekintet, beszéd, mely mögött tiszta gondolat és lélek áll.

Nem csak vendéglátóinkra, a háziakra gondolok, akik bármilyen kis kérésünket ízesen a "tisszta szííívesen", vagy a "tisszta szeretettel" válasszal nyugtázták.

Sok tapasztalattal a hátam mögött látom, tudom, hogy az efféle szellemi, lelki tisztasághoz mennyi öntudat, önbizalom, önértékelés, MAGabiztosság kell. 
A gondolat, az érzés, a szó és a cselekedet egysége hatalmas erő, mert nincs mögötte elfojtás. 
Semmi köntörfalazás!

Talán a szent hegyeik, talán az Őrzők, melyek a sok bajban velük maradtak, a hitükben való elszántságuk, vagy egységük az Éggel, melyet ősi szokás szerint kékre festett házaik, lobogójuk is kifejez, tartotta meg Őket?


Erdély, Homoródkéményfalva



A Jóga Ösvényén járva találkozunk a jámával,* a szabályozásokkal, és a nijamával* az ajánlott, követendő dolgokkal.

A nijama első pontja a saucsa, a külső, belső tisztaság, mely közül a belső tisztaság - a szív és az elme tisztasága - a fontosabb. Egyszerűség a gondolat, a szó és a tett területén.

Az elme tisztítása a légzéssel, a légző gyakorlatokkal, meditációval történik. 
Nem misztifikálnám a dolgot. Ha észrevesszük, hogy gondolataink negatív irányt vesznek, figyelmünket irányítsuk a légzésünkre. Figyeljük a ki- és a belégzésünket, a légzésünk hangját. 
Ez, az akár csak pillanatokig tartó meditáció segít a rálátásunkra, a belső bölcsességünkkel (buddhi) való kapcsolatra, a dolgok megértésére.

Persze előbb még el kell jutni addig, hogy egyáltalán észrevegyük azt, ha rossz vágányon járunk...

Ha már a tisztaságnál tartunk... Azért fontosabb a belső, azaz az elme és a szív tisztasága, mert ami történik az elmében, az megtörténik a lélekben és fizikai szinten is.
Ezt úgy kell érteni, hogy a finom energetikai szintektől haladunk a durva anyagi felé. 
A belső tisztaság vezet az anyagi, külső tisztasághoz.
Persze nem lebecsülendőek a fizikai szintű tisztítások, a tisztító kúrák, magukba foglalva a böjtöket,** hashajtásokat, hánytatásokat, alapos szaunázást, a tudatos mindenkori tisztító mosakodást, beleértve akár, még a fogmosást is.

A tiszta beszédünket, tisztánhallásunkat, tisztánlátásunkat támogatja a kék szín. Használjunk szép kristályokat, mint például a beszédünket támogató  halvány kék kalcedon, a "szónokok köve", vagy a sötétebb kék szodalit, mely segít kimondani az igazságunkat. Viseljünk a tisztánlátásunkat támogató lápisz lazurit.
De tehetünk a nyakunkba akár egy szép kék sálat, vagy lakásunkat díszíthetjük a kék bármilyen árnyalatát viselő díszekkel. 

Most, hogy Erdélyben jártam, azokon a tiszta energetikájú helyeken, mint Hargita, Csíksomlyói kegytemplom, ahol nagyon is tudatosan, befogadón időztem, lélekeztem, érezhető volt egy jelentős rezgés emelkedésem. 
Már ismerős volt a fizikai rosszullét, a tisztulás jelei, hát csak hagytam menni a dolgokat...

Namaste

*https://www.yogaindailylife.org/system/hu/a-n%C3%A9gy-j%C3%B3ga%C3%BAt/r%C3%A1dzsa-j%C3%B3ga

**https://magyarkamargit.blogspot.com/2017/02/asztro-bojt.html
    https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/02/a-bojtolesrol.html

kedd, szeptember 18, 2018

Kontroll nélkül

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho

Mikor reggel raktam a mosógépbe a szép fehér pamut függönyeimet mosásra, (teljesen véletlenül Indiában készültek) megakadt a szemem a mosógép oldalán lévő vignettán, amin a háztartási gép  szerviz telefonja van.
Eszembe jutott, hogy mikor pár éve legutóbb nálunk járt a szerelő, kérésemre jó tanácsokkal látott el. 
Elmondta, hogy minden melegedő motorú háztartási gépet, mint porszívó, mosogató- mosógép,- nem szabad folyamatosan órákig használni, hanem két üzem között időt kell hagyni, hogy a motor kihűljön, mert ezzel jelentősen nő a gép élettartama.
Megköszöntem a jó tanácsait. 

Váratlanul aztán ő kérdezett tőlem. Látta a jógaoktató és ayurvédikus életmód tanácsadó cégéremet a házunkon és szeretné tudni, hogy én mit tudnék javasolni neki az emberi élettartam növelésére.
Azonnal jött a válaszom, miszerint a legfontosabb a napi feszültségek elengedése hosszú, mély, tudatos kilégzések által. 
Egy jó nagyot sóhajtott, majd elmondta, hogy este amikor a sok-sok munka után  odabújik a kisgyermeke mellé az ágyba altatni őt, észrevette, hogy mindig egy hatalmas nagyot sóhajt...





Légzésről: https://magyarkamargit.blogspot.com/2013/10/hogyan-lelegzem-jogaban.html

Sóhajtás, az emberi újraindító gomb:http://www.lifetvmedia.hu/lifenetwork/belgyogyaszat/20100512-a-sohajtas-es-a-tudo-kozotti-kapcsolat.html

vasárnap, augusztus 26, 2018

Egyensúly és flow

Ez reggel történt, mikor kitártam az ablakokat a reggeli szellőztetéshez. Lépteket és valami motyogás szerűt hallottam, hát kinéztem, hogy ki lehet az. Egy középkorú férfi volt. Mire elénk ért, tisztán hallottam, hogy énekel: ...thank you so match..., majd kezeivel imitáló mozdulatokat tett, mintha gitárt pengetne, majd énekelve kocogott tovább. 
Gyakran látok itt, az erdőszélén futókat, kocogókat. Van aki nyögve, szenvedve, van aki fújtatva, van aki fülében hallgatóval és van aki csendben fut. Semmin nem lepődök meg, mert tudom a lélek fejezi ki magát. A reggeli kocogónál is így volt, ha talán nem is volt teljesen tudatos, de engedte áradni, kifejeződni a lelkét. 
A hivatalban, vagy ki tudja, ezt, még otthon sem engedheti meg magának. Itt flowban, áramlásban volt. Az egó érezhetően félreállt, a lélek pedig szabadon úszott...


                   


Oly sokat futottam én is itt. Csendben. Emlékszem számoltam magamban. Mindig százig... ? 
Az ember a terheit akarja lerakni minden egyes lépéssel. Még akkor is így van ez, mikor "csak" azért futunk, hogy fittek, egészségesek maradjunk.

Aztán jött a jóga az életembe. Először jött a Shakti, majd a kundalíni, aztán a nyolc ágú jóga. A jóga, mint lélekfilozófia fontos számomra, de fizikailag is sokat kaptam a hatha jógától. 
A hatha jóga lényege a tudatosság, a prána, az életerő tudatos áramoltatása a különböző testgyakorlatok által, s hogy mindez alatt az elme elcsendesül. Nincs zaklatottság, elhallgat az egó.

"A finomabb mindig erőteljesebb, mint az, ami nála durvább." Szvámi Véda

Így van ez. Így élek a Shaktival.  Már sokkal kevesebbet ászanázok,  több a pránikus gyakorlat az életemben. A kundalíni jóga kifinomult, magasrendű jóga. Ehhez nem kell a testet mozgatni.
Finoman, mint a méz áramlik, kúszik fölfelé az energia.

"Ez az energia nem csak a létezés, a szat, hanem a csit, a tudatosság, éberség, isteni sugár a gerincben." - írja Szvámi Véda A hatha jóga filozófiája című könyvében.*

Nem kell ezt összetéveszteni a kundalíni jóga irányzattal, ahol testi, energetikai tisztító gyakorlatokat, úgynevezett kriyákat végeznek. Az, - akárcsak a hatha jóga - segítség ahhoz, hogy a testi energiamezők megtisztuljanak, hogy aztán a Shakti elinduljon a fő nádi csatornában a gerinc mentén.


Szorongó gyermek voltam. Azt mondják a lelkileg érzékeny gyermekekre jellemző ez, és nem is igazán tudni a szorongás okát. 
De mégis valahol az ok a lélekben keresendő. Amint ki tud fejeződni a lélek, ahogy meg tud nyilvánulni, a szorongás oldódik. A kifejeződéshez nem kellenek művészi alkotások. Elég néha a tánc, a zene, vagy akár csak ezek nézése, hallgatása és a lélek már is kiemelkedik a hétköznapok taposómalmából. Utazás, szörfözés, repülés, hegymászás, séta a természetben, kertészkedés, közben zenehallgatás, éneklés, dúdolás. Írás, festés, társasjáték, kötés, horgolás, varrás, főzés, takarítás, barkácsolás, közben dúdolás, éneklés. Akár néha imitálva a dobolást, vagy gitárpengetést, s hogy mások mit gondolnak?!... Én mit gondolok magamról. Én, hogy érzem magam a bőrömben, a test börtönében! Csak én tudom, hogy mi a jó nekem! 
És az már komoly eredmény a lélek fejlődésében, ha meg tudjuk fogalmazni, hogy mi a jó a lelkünknek. 




A mai világban erőteljesen a férfias energiáknak adunk teret. A nők sokszor családfenntartók lettek, vagy egyszerűen "csak" a munkájukban és az otthon való helytálláshoz férfias kitartásra van szükségük. Aztán van, hogy a konditeremben, sportban a "még egy lapáttal tegyél rá" ösztönzés hatására nyomjuk el női energiánkat. Túlzottan kifelé élünk, erőből döntünk, nincs elcsendesedés, nem hallgatunk intuíciónkra, hogy mit, mikor érdemes csinálni, abbahagyni, elkezdeni stb. 
Közben a nők a havivérzéssel, a gyermekkihordással, szüléssel veszítenek a már egyébként is elnyomott, lecsökkent női energiájukból. Egyre akaratosabbak, irányítóak, pedig a földi duális világban a nő az, aki inkább kell, hogy képviselje a korsó, a befogadó szerepét. 
Mondják, hogy jön a világban ismét a matrialchátus, a nőké lesz a vezető szerep. 
Megkövetem minden nő-véremet mikor ezt leírom, - miben lesz ez más, ha a nők nem kellően nőiesek, lágyak, befogadók? Ha épp úgy, mint a férfiak egóból, erőből, a racionális elme segítségével hoznak döntéseket, nem figyelve a szellem befogadására, a magasabb én hangjára. 

Megjegyzem a férfiak is változnak. Esetenként nőiesebbek, lágyabbak tudnak lenni mint egy-egy nő. Szóval ne gondoljuk, hogy amikor a világrend változásáról beszélünk, arról, hogy a női energiák erősödnek, több teret nyernek, akkor ott nincs helyük a férfiaknak!

A legfontosabbnak találom a két energia közti kiegyensúlyozottságot. Legyünk mi nők kellően lágyak, befogadóak, de ugyanakkor legyünk kellően határozottak és célratörők. A kötelezően elvégzendő munkánk mellett adjunk teret, időt lelkünk megnyilvánulásának.
A férfiak legyenek határozottak, céltudatosak, de ugyanakkor adjanak teret belső nőiségüknek, hallgassanak intuíciójukra, mely segíti őket terveik időszerű megvalósításában. A napi feladataik elvégzése mellett adjanak időt, teret maguknak megélni lelkiségüket. Akárcsak egy kocogás közben gitár pengetést imitálva....
Legyünk áramlásban! https://www.youtube.com/watch?v=cCG4iu-iEJQ




szombat, augusztus 25, 2018

Somogyvámoson

Anakronisztikus volt látni a dombról a két fehér ökör húzta szekeret, ahogy lassan, komótosan haladtak a völgyben. Volt ebben a képben számomra valami időtlenség...



Somogyvámoson voltam egy jógatáborban, a  Rádhé Resortban, a Krisna völgy mellett. 
Itt, mintha megállt volna az idő. Valóban érezhető békesség és csend honolt az egész tájon.

A szabad órákban az üdülőhely medencéje mellett napoztam. A vízben rendszerint az itt nyaraló tizenéves fiúk és apáik pólóztak. Közben semmi a másutt megszokott agresszió, anyázás, semmi durvaság.  Volt konfliktus helyzet, mert egy fiú szó nélkül beállt erősíteni az egyik csapatot, és gólt szereztek ez idő alatt. Békésen megbeszélték a dolgokat. 
Krisnások.

De vajon mitől mások, mitől ilyen békések?  
Pedig ők is ennek a társadalomnak a tagjai, köztünk élnek. Csak egy kicsit másként...

Nos, a magyarázat az elme uralása.

Így ír erről a Kriya jóga mestere:

"...Alakítsd át az elmédet meditáción és imán keresztül, ezzel életed is átalakul.

Ahogy már tudod, sok folyónk szennyezett. Ki szennyezte be? Isten gyönyörű folyókat teremtett, de mi beszennyeztük azokat. A gondolatok az elménkben úgy folynak, akárcsak a folyók. Annak ellenére, hogy a gondolatok folyóját beszennyeztük, ellenőrizhetjük és kontroll alatt tarthatjuk azokat. Az ima és a meditáció azok az eszközök, amelyekkel ellenőrizhetjük az elme szennyeződését, átváltoztatva egy békés, szerető elmévé - egy virágzó, gyönyörű elmévé. Ilyen állapotban az életünk békéssé, szeretettel telivé és teljessé válik. 

Az ima és meditáció az elméddel foglalkozik: cseréld le a gondolkodási módod és az életed is megváltozik. Emlékezz, az elme nem más, mint a gondolatok áramlása. Ezért rendíthetetlen elhatározással állítsd: "Megváltoztatom ezt az áramlást."

Hajthatatlan vággyal a nektár felé vezérelve, a pillangó egyik virágról a másikra repül. Amikor rátalál egyre, amely az édes kincset rejti, akkor finoman leszáll, és mialatt üdvözülten élvezi a nektárt, teljesen mozdulatlanná válik. Hasonlóan, a mi nyugtalan elménk is olyan, mint a csapkodó pillangó, ide-oda száll a folytonos törekvésben, hogy megtalálja a boldogság és béke édességét - mi azonban csak akkor fogjuk élvezni az isteni nektárt, ha a meditációban és az imában elmerülünk, elménk elcsendesül és megnyugszik..."      Paramahamsa Prajnanananda            

Namaste                                                                          

hétfő, május 14, 2018

108 az örömteli szám

108 az indiai hagyomány szerint misztikus szám, mely a 9 és a 12 -  a mi tradícióinkban is kitüntetett számok - szorzatából adódik.
Mi rejtőzik e mögött a szám mögött?

A hindu mítoszokban  a Tejóceán kiköpülését, - mely tartalmazta az amritot,  a halhatatlanság italát -  54 félisten és 54 démon végezte, mert egyedül egyik sem boldogult vele. Ez jelképezi, hogy az emberiség jó és rossz tulajdonságaival való szövetség, az elfogadás az alapja a lelki fejlődésnek.

A jóga tradíció szerint Siva, a jóga Istene 108 jóga ászanát hagyományozott az emberekre.

Az emberi testben, azaz a Mikrokozmoszban 108 létfontosságú energetikai kapu, marma pont található, amin keresztül kapcsolódik a tudat a fizikai testhez. 
Más források szerint a szívből eredő 108 energiasugár ragyogja be az embert, amin keresztül áramolnak a 108-szor elzengetett mantrák áldásos hatásai.
A számból adódó áldások végett 108-szor ismétlik a napüdvözlést.
Az indus hagyományban a 108 örömteli szám, mely osztható saját számjegyeinek összegével.
A felemelkedett embert is jelképező ötszög oldalai közti szög 108°.


A Makrokozmoszba lépve, a Nap átmérője 108-szorosa a Föld átmérőjének, és a Föld-Hold távolság 108-szorosa a Hold átmérőjének.
A Jyotish védikus asztrológiában a Nap teljes éves pályája, mely 360°, 12 állatövi jegyen keresztül halad, minden jegyet 9 szakaszra osztanak. Ez a 9 a navamsa, mely utal az egyén tulajdonságaira, hivatására, szerencséjére, házastársára. (12 x 9)

A guruk szerint 108 út vezet Istenhez. A hinduizmusban 108 Isten van, mindegyiknek 108 neve.
Krsna legodaadóbb híveinek, a gópikáknak száma 108.
Az imafüzéreken (mala) 108 szem van, (vagy annak feles, harmados, negyedes osztatai) ami segítségével zengetik a mantrákat.


Forrás: Kagylókürt

vasárnap, november 26, 2017

Kötődés

Indulok. A sarokhoz érve indexelek. Ma jobbra, mert Mohács felé megyek.
Szokásomtól eltérően kanyarodáskor nem nézek vissza, nem integetek. Nem hagyok hátra senkit. 
Nővérem hamarosan indul utánam. 

A sarkon benézek az egykori tsz udvarra. Milyen elhagyatott! Valaha itt dolgozott anyánk. Nyaranta kislányként nővérem és én sok időt töltöttünk itt. 
A pillanat töredéke alatt öntenek el emlékek... Látom, amikor anyu egyszer irodájából a fájdalmas macskasírás nyomába eredve megment egy olajtartályba esett macskát. Szegény állat, hogy engedi, tűri a fürdetést, érzi, az élete függ ettől. Felvillan, ahogy Szuszu a szálkásszőrű tacskónk a "tsz kutyája" 4 órakor elsőnek hagyja el az üzem területét és farkcsóválva fut az alig 50 méterre lévő házunk felé. Aztán hátul vagyok a kovácsműhelyben - itt, akkor még lovakat is patkoltak -, ahol a kovács mester  pirít nekünk forró vaslapon a tsz által termelt szójababból. Csak úgy ropogtatjuk a finom csemegét.

Azon gondolkodom, vajon kinek volt ez a találmánya, mert akkor még a boltokban ilyent nem árultak.

Már a tsz szomszédságában lévő, volt gyermekkori barátnőnk házánál járok. Elhagyva azt hátranézek, hogy vajon meg van-e még az a fészer, ahol kis lánykaként egy bújócskázás alkalmával kabátomnál fogva fennakadtam és visítva lógtam  a levegőben?


Csak ez furcsa érzés..., a gyomrom tájékán, csak az ne lenne! 
Tudatosítom. Gut feeling. Emlékeztetem magamat a szankhja filozófiában tanultakra. 
Ez a kötőerő a vágy, az érzelmi kötődés. Szanszkritül  raga (राग).

Van, hogy azt hiszem, már nem kötődöm, elengedtem drága szüleimet, a gyermekkort, hogy felnőttem. Mondja az elmém. De ez az érzés, ez a csalhatatlan zsigeri érzés! Azt becsapni? Nem lehet.

Kötődés a gyökerekhez nagyon is fontos, csak nem szabad, hogy eluralja az embert!
A köldök környéke egyenesen az érzelmi testtel kapcsol össze, ahol minden élet emléke elraktározódik, és ennek a csakrának egyébként is éppen a család a témaköre. Most tudatosítom, hogy nem vagyok elég erős, dolgoznom kell még ezen a csakrámon.
Az Ékszer-város http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/05/az-ekszer-varos.html címmel írtam erről. 


Elhagyom a Dunafalva táblát.
A kistöltéshez érve - ami körbeöleli a falut, hogy a sziget felől védje azt, az esetleges ártól - eszembe jut, hogy árvíz idején a mögötte feltörő, jól felmelegedett buzgárokban mekkorákat fürödtünk. Ide bátran elengedtek szüleink, mert ezek  nem voltak nagyon mélyek. Mégis itt fulladtam majdnem vízbe, mert még alig 3-4 éveske voltam, és nem tudtam, hogy a víz alatt nem kapni levegőt. Bátyáim mentettek meg.
Bemerítkeztem...*

Az út mindkét szélén jegenyék magasodnak. Szinte mindegyiken egy-egy ölyv lesi a prédának valót.
Messze elnézek a sík mezőn apám egykori erdőkerülete felé. 

Elérkezem Kútsebeshez; itt született az édesapám és idejártak testvéreim, a fiúk korcsolyázni, mert ez hamar befagyott, nem volt olyan mély és veszélyes, mint a Duna; majd jön a Tiseri erdő a Füzeséri Holt-Dunával, a vadászkastéllyal,  apai emlékekkel...

Grábóci-puszta. Útelágazás, ahol elhagyom a zsákfalunkba futó bekötőutat. 
Gyorsítok. El kell érnem a mohácsi kompot. 

Mohácsi-sziget (régebben Margitta) felől Mohács látképe (saját fotó)

De vajon  révbe érek!?

vasárnap, április 23, 2017

Kontroll nélkül

        "Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho


Jóga a szőnyegben

"A művészet célja, lelkünkből kimosni a napi élet porát." - Olvasom már itthon a kis szórólapon, amit még Szarajevóban nyomott kezembe egy muszlim szőnyegárus, mikor megálltam megcsodálni az üzletén kilógatott kelimeket. 
A szép szőnyegek, textilek  mellett nem tudok rácsodálkozás nélkül elmenni. De nem csak ezek szólítanak meg, hanem minden szép kézműves termék,* legyen az lámpa, bútor, ötvösmű, bőrtermék, épületdíszítés, kertművészet.
Lakásunkat is inkább ilyen dolgok díszítik.

"A perzsa szőnyeg olyan, mint egy festmény a padlón, mely magában hordozza évezredek szeretetét és vágyakozását. A szőnyegek színei, motívumai az évezredekkel ezelőtt élt keleti emberek szeretetének, jókívánságainak és vágyódásainak összessége." - fogalmazza a galériatulajdonos iráni származású régész, művészettörténész. 
Ha valaki, hát akkor Ő tudja...

Eszembe jutott erről egy eset. 
Az egyik szőnyegem előtt ültem. Csak néztem színeit, motívumait és azon meditáltam mennyi munka egy ilyen szőnyeget megcsomózni, mennyi szépérzéket, kitartást igényel elkészítése. 

És ekkor megláttam  valamit, amit addig nem láttam, egyszerűen nem vettem észre, a fő motívumot, - pedig tudom, hogy amikor vásároltam, sokáig nézegettem, hogy ezt, vagy egy másikat, egy zöld szőnyeget vegyek e meg, -  az egy boton feltekeredő stilizált nyolcasokat alkotó spirál vonalat, ami egy kozmikus szemben végződik. 
A szőnyeg  szélén futó ornamentum stilizált végtelen nyolcasok, a csakrák színeiben. A többi teret pillangók, szárnyaló madarak, virágok díszítik. 


Micsoda  egyetemes jelképek!  A végtelen nyolcas a tökéletességet, a női és férfi energiák egységét, a kiegyenlítettséget, a kozmikus szem pedig a mély tisztánlátást jelképezi. Az illúzió mentességet.

A hindu jóga szerint a bal vonal az ida, a jobb a pingala, míg a középső a harmadik szemig húzódó a szusumna a fő energia csatornáinkat jelképezi, melyekben a Shakti, vagy Kundalíni erői mozognak.

                                             



Az egyiptomi Hermész Triszmegisztosz, vagy Thot a bölcsesség istene, az istenek írnoka caduceussal.

                                          



A görög mitológiában Hermészt az istenek hírnökét ilyen caduceussal ábrázolják,- Rómában Ő Merkúr. Ő az istenek és emberek közötti kapcsolat fenntartója, a holt lelkek kísérője.

                                                    
                    
                                   Giovanni de Bologna, Wild László: Hermész-kút, Budapest, Váci utca


És végül arról. hogy mit jelent nekem a jóga.

Namaste

*"Kézművességnek nevezzük az emberi erővel és kézi szerszámaikkal - a természetes eredetű alapanyagokon - végzett formaátalakító tevékenységet, és kézműves terméknek az így létrehozott, megalkotott árut."

csütörtök, november 03, 2016

Vrindávan virágai

"A mosoly amit a világnak ajándékozol, visszatér hozzád" (Indiai közmondás)

Egy ismerősöm megkérdezte -, és mond mit hoztál Indiából?
Ennél jobb kérdést nem is kaphattam volna. Talán Ő jógára, emlékekre, ajándékokra gondolt, de nekem egy másik sík jutott eszembe, így magamat is meglepve, váratlanul azt feleltem: ezt az ember nem tudhatja. És valóban, hogy a térből mit fogadtam be ott, azokon a spirituálisan tiszta helyeken, azt csak az idő mondja el.

Hazaérkezésem után egy-két hétig gyengélkedtem, egy csomó mindent el kellett engednem...
Nem ültem TV elé, nem szólt rádió, egyszerűen csak próbáltam emészteni India ízeit, színeit, az ott szerzett élményeimet, tapasztalataimat.

A jóga lélektudomány és pontosan ismeri, hogy minden bajunknak mi magunk vagyunk az okozói. Az elménk. Az elme mérlegel: jó, rossz, kellemes, kellemetlen, szép, csúf... Ha valamit rossznak, vagy ha valamit jónak értékel, az kibillent a harmóniából, és a kibillenés mértékétől függően vezet mindez betegségekhez. Így aztán a semleges elme kifejlesztése, a buddhi állapot elérése a cél, mikor is megőrizve belső, lelki nyugalmunkat, rálátva a dolgokra nem értékelünk, hanem csak tapasztalunk.
Ezzel az ismételt felismeréssel kell, hogy induljon indiai élménybeszámolóm.

Vrindávan 
Vrindávan árnyékot adó, koszos, bűzös kis sikátoraiban vigyázva, libasorban lépkedünk, kerülgetve olykor disznókat, teheneket, majmokat, és természetesen azoknak odapottyintott melléktermékét.
A föld elem erősen markában tart, nem tudok elrugaszkodni tőle, bár a hinduk egyik legszentebb helyén járok, mégpedig a nyolcadik Visnu avatara, Krsna gyermekkorához köthető zarándokhelyen. Képzeld ezt a helyet úgy, mint nekünk keresztényeknek a Gecsemáne-kert, vagy a Golgota, csak itt nincs szenvedés történet.
A hindu zarándokok figyelme érezhetően egy másik síkra terelődik. Ők mindenütt Krsna lábnyomát látják. Más kultúra, más tudatállapot.

Szállásunk Vrindávanban öt napig egy kolostor, ahol bhakták élnek.


Reggel 5-kor mantra meditációt tartanak, mi erre ébredünk, majd 6-tól 8-ig jógázunk a tetőkerten. A majmoktól rácsok védenek. Míg mi jógázunk álmosan figyelnek, s ahogy mi lefekszünk a relaxációhoz, ők felélénkülnek és a bougainvillae bokrokról őrült ricsajt keltve ugrálnak rá a felettünk lévő pléhtetőre.
Érdekes tapasztalás ez a gondolatok elengedéséhez.

Napközbeni programunk mi lehetne más az 5000 mandír (templom) városában, mint templomlátogatások, séta a szent Jamuna folyó partján és elmegyünk egy tánciskolába is, ahol a tanítványok tradicionális táncokat mutatnak be.
Vrindávan elhíresült a szemtelen majmairól, amire vezetőnk többször felhívja a figyelmünket. Itt veszélyben van a szemüveg, a kézben lévő fényképező, a telefon és  a szatyor. Ahogy kijövünk a tánciskolából, sétálva az út mentén csak annyit látok, hogy egy majom -hopp- ráugrik az előttem lévő társam vállára, és már fent is van ismét a tetőn. 
Elvitte a szemüvegemet! - kiáltja társunk ijedten. A mellettünk lévő indiaiak egyként kiáltják: - fruits, fruits! Egy fiatal lány mellettünk illuzórikusan, a kezében lévő tálkából szénával etet egy tehenet, közben mosolyogva nyújtja vissza a megrágott, elhajlott szemüveget. Mi csak állunk és bámulunk, hogy mi történik... Valaki feldobott egy kis gyümölcsöt a majomnak, az pedig ledobta a szerzeményét. Marcsi pár rúpiával megköszöni  visszaszerzett szemüvegét. 

Tervezett kirándulásunk, hogy elmenjünk a szent Govardhan hegyhez, ahol Krsna űzte isteni kedvteléseit; pávatollas turbánjában minden szívet meglágyítón fuvolázott, és naphosszat játszadozott a tehénpásztor lánykákkal. 
Meglátogatunk itt egy iskolát, ahol  hátrányos helyzetű gyerekek tanulhatnak egy svéd nő által alapított intézményben, valamint egy családot, amely fenntartja azt.

                 

Elutazunk Mathura-ba is, Krsna szülőhelyére.*
Nem marad el egy közeli, nagy tiszteletnek örvendő ayurvédikus klinika meglátogatása, hiszen India a jóga mellett az ayurvéda hazája is. A jóga a lélek tudománya, az ayurvéda az élet tudománya, ahol sok ezer éves, máig használatos gyógyítói tapasztalat van rögzítve.
A doktor végigvezet a  kerten, ismertetve a legfőbb gyógynövényeket, mint az általunk is ismert neerát vagy  aloét. Megmutatja Dhanvantarának, a gyógyítás istenének emelt kis templomukat, ahol egy szertartás keretében elzengeti az istenség mantráját.
Ők mindig előbb fölfelé néznek...

Hazafelé, már sötétben a bazárban időzünk. Itt Indiában 6-kor kel és nyugszik a Nap. Hat után pillanatokon belül besötétedik. Elemlámpával világítom előttünk az utat, hogy lássuk hová, mire lépünk. Ne érjen éppen meleg vagy nem meleg meglepetés...
A sikátorok kivilágított kis üzleteiből szinte már ismerősen mosolyog vissza a varrógépét taposó szabó, a legnagyobb forróságban is a nyakában egy nedves ronggyal vasaló vasalóember, és a zöldséges. Csak a tehenek felvonulása mutat estéről estére némi változást.
Utolsó este a bazárban még szeretnénk venni egy két apróságot. Én füstölőt veszek. Tradicionálisan, természetes anyagokból, kézzel készített, kifinomult minőség. Fantázia neve Vrindávan virágai. 
Megállunk még egy ruhásnál, hogy Ilona édesanyjának vásároljon egy szép pandzsabit, és már megyünk is. De jajj! Egy majom a tetőről leugrik, kitépi a kezéből a szatyrot, csak a szatyor füle marad a kezében. Nézünk a majom után, az már a tetőn bontogatja a csomagot. Körülöttünk mindenki kiabál: - monkey, fruits, fruits!- Hirtelen ott terem egy idős hindu gyümölccsel a kezében, feldobja a majomnak, a majom pedig ledobja a pakkot. Micsoda szerencse! Nem tépte szét és nem a nyitott csatornába esett a ruha. Már tudjuk a leckét: baksis jár a megmentőnek.
A majmok  papucsokat is lopkodnak. Az enyémet egy templom elől akarta elvinni egy, de olyan szerencsém volt, hogy társam, Ilona meglátta. Rákiáltott, erre a majom elengedte a papucsomat, majd ráugrott Ilona lábára, dühösen megmarkolta, aztán elfutott.
Rágondolni sem jó, hogy mehettem volna hazáig mezítláb! 

Dzsaipur 
Öt nap után taxiba ülünk és indulunk Radzsasztan fővárosa Dzsaipur felé.
Útközben megállunk Agrában, hogy megcsodálhassuk a modern világ hét csodájának egyikét.
A Tadzs Mahal,  Rabindranáth Tagore, India híres költője szerint:
                                                 
"Egy könnycsepp az örökkévalóság arcán"

A látvány a vakító napfényben szó szerint elkápráztat, szinte képtelen vagyok ránézni erre a csodára.


Vrindávani tapasztalataink után szinte meg sem lep bennünket, hogy az indiaiaknak emellett a csoda mellett mi, európaiak vagyunk a második fotó célpontja. Hol a gyerekeiket ültetik mellénk, hol csak valamelyikünket nagyon kedvesen megkérnek egy közös fotóra. Néha elég nekik az, ha mellénk állhatnak, megérintenek, és csak mosolygunk egymásra, hiszen nem beszél mindenki angolul.

Este későn érkezünk Dzsaipurba, a rózsaszín városba. Kipakolunk, vacsorázunk és korán pihenni megyünk. Fárasztó ez a klíma.
Reggelinél gyömbéres maszala csájt iszunk, mellé csapatit és joghurtot kapunk. Hamisítatlan indiai reggeli. Vrindávanban a kolostorban szattvikus ételeket kaptunk. Praszadot.  Műzlit, joghurtot, kásákat, gyümölcsöket (gránátalma, banán, alma, papaja), kekszet, amarantot, ízletes teákat, köztük is a legfinomabb a rózsával ízesített volt. 
Ez a tejes tea is nagyon finom. A fűszerek, amivel főzik különleges ízt ad neki.

Reggeli után bepakoljuk a legfontosabb útiholmit (útlevél, víz), és riksákkal nyakunkba vesszük a várost. Megnézzük például a híres Jal Palace-t, az Ámbér-erődöt, majd elmegyünk egy elefántparkba, ahol az elefántok életével és szokásaival ismerkedünk, és még elefántogolunk is. Itt tudtam meg, hogy az elefántoknak két-két hatalmas őrlőfoga van. Ezt meg is mutatta Lakshmi, mégpedig amikor banánt adtam neki. Az elefántok, mint tudjuk, az ormányukkal esznek, csak csemegéjük, a banán elfogadásakor nyitják ki  nekünk közvetlenül a szájukat.






Ez után meglátogatunk egy textil manufaktúrát, ahol megmutatják a tradicionális, kézi textil festést, szövést. India a pashmina hazája. Ebben a kis műhelyben igazi kasmírkecske sálakat veszek ajándékba az otthoniaknak.
Itt Indiában az ajándékok nagy örömömre elém jönnek. Az Ámber erődben például egy fiatalember gyönyörű, kézzel festett selyemképeket árult, több helyen pedig kézzel faragott, szantálfából és kőből készült szobrokat árulnak.

Esti programunk a Choki Dhani, egy tradicionális radzsasztáni "resort" falu. Egy órát utazunk keresztül a városon, míg megérkezünk. Közben láthatjuk, micsoda színes kavalkád Dzsaipur közlekedése! Hangzavar, dudálások, a belvárosban őrült szmog, alig tudunk levegőt venni, olyan nehéz az orrunknak ez a szag. De dühös, hangos szóváltásokat, agressziót még a fárasztó nap végén, a városi dugóban sem tapasztalunk. Nincsenek ütközések...
Choki Dhanihoz 7 órakor, már sötétben érkezünk. Az este különös fényeitől varázslatos a hely hangulata. Fergetegesek a műsorok: tűznyelők, táncosok, varázslók, zenészek, kígyóbűvölők, akik ezen az  estén úgy láttam, leginkább egy fiatal társaságot bűvöltek el, azok tánca pedig bennünket. De ne szaladjak a végére, mert ez már éjfél felé történt.
Látunk "élménykonyhát" indiai módra. Nyílt tűzön (este is közel 40 fok van!) csapatit süt egy asszony, levéltányérban ad hozzá egy kis joghurtot és vajkaramellát. A vajkaramella alap édesség Indiában.
Utunk alatt szigorúan megkötött étrend szerint étkezünk, így csak lakto- vegetáriánus ételeket fogyasztunk. Az itteni svédasztalos vacsoránk bővelkedik ezekben, hiszen a hinduk legtöbbje nem fogyaszt húst. Fantasztikus ízeik és ételeik vannak, s itt a teríték és a környezet is szinte fényűző. Nem az eddig megszokott hétköznapi indiai.

Második napon megnézzük a Hawa Mahalt, a Szelek Palotáját, de szebben hangzik így: a Szellők Palotája, mert a legnagyobb rekkenő hőségben is kellemesen jár a szellő a palota falai között, ugyanis a falak mintha csak áttört csipkéből lennének...


Ezután elmegyünk a XV. századi csillagvizsgálóba, a Dzsantar Mantarba, ami egy hatalmas parkban terül el. Míg odafelé sétálunk, elnézem ahogy a terek szélén fillérekért, (rupiákért) gabonát árulnak azért, hogy a galambokat etethessék.
Tudjátok, hogy állunk mi nyugatiak ezzel a dologgal? Zavarjuk őket a városokból, mert odapiszkítanak a tereinkre. Itt Indiában ez nem számít. A galamb a béke szimbóluma!
 
Risikés 
Este vonatra szállunk Haridvár, Rishikesh  felé.


A pályaudvaron, mint valami csodabogarakat, néznek bennünket, mi pedig ámulunk a fiatal srácokon, ahogy barátságuk és szeretetük jeleként egymás kezét fogva várakoznak a vonatra. Nálunk ez megbélyegzés nélkül lehetetlen...
Különös éjszaka... Hajnalban megtapasztalom, hogy valóban a jóga, a sziddhik, a magasabb képességek hazájában járok. Érzékelem, amit otthon csak ritkán, a mindenfelől figyelő szemecskéket, arcokat. Vajon miért vagyok nekik ennyire érdekes?

Mikor felkelünk, álmosan nézem a tájat. Gyapot-, rizs-, köles-, cukornádültetvények, lótusztavak, bivalyok, zebulonok, darvak, kócsagok, gólyák, varjak a tovafutó képben.

Haridvár a "Himalája kapuja". Itt taxit fogunk, irány Risikés. 
A Himalájában egy nemzeti parkon keresztül vezet utunk, ezért csak útdíj ellenében hajthatunk be. Tudatják velünk, hogy 16 óra után autóval nem járhatunk erre, mert ez egy bioszféra rezervátum.
Megérkezünk a Gangesz bal partján fekvő ásramunkba, Parmath Niketánba. Az ásram egy elvonuló hely, ahol tradicionálisan mesterek segítik a tanítványok lelki fejlődését a jóga tudománya által.
A bejelentkezés, a szállás elfoglalása, étkezés után lesétálunk a Gangesz partra, megnézzük a szent folyót, és keresünk reggelre egy jógázáshoz megfelelő helyet.

                 
Kis pihenő után este hatkor tűzszertartásra jövünk ismét a Gangesz partra. A szertartás, a Ganga pudzsa az akadályok legyőzéséért, a szennyeződések eltávolításáért, (lelki, mentális, testi) bölcsesség, gazdagság és érdem növekedéséért, hosszú életért, vagy a negatív erők száműzéséért történik.  Ezekben az áldásokban részesülünk a szertartás alatt.
Reggel 6-tól 8-ig jóga, majd a reggeli után ayurvédikus masszázsra megyünk. Az abhyanga masszázst kellemesen felmelegített olajjal végzik. A fejen kezdődik, majd a talpaktól felfelé folytatódik egy nagyon erős masszázs, amit már-már fájdalmasnak találok.
Ezt kiegészítve shirodhara kezelést is kapunk, ami egy meditatív és relaxációs kezelés. A homlokra a harmadik szem fölé olajat csurgatnak, ami nyugtatja a központi idegrendszert, és megnyitja a hatodik csakrát, Lord Shíva szemét. Az itthon is elérhető kezelésről nem árt tudni, hogy jó például depresszió, fülzúgás, őszülés, szédülés ellen.
Délután elvonulás, pihenés. Este sétálunk a Gangesz partján, átmegyünk a függőhídon a másik partra, nézelődünk a bazárban. Miután vezetőnknek nagyon magas láza van, 41 fok, kicsit átíródik a programunk.
Reggel, míg ő az orvost intézi és pihen, mi felkeressük a Risikésben található volt Beatles - ásramot, majd elidőzünk a folyóparton. Ki-ki kedve szerint, csak nézve a rohanó vizet, kavicsokat gyűjtögetve... Kicsit van idő helyre tenni a dolgokat.
Néha már terhemre van a sok tehénlepényen való járkálás, a szag, a látvány, de ez itt megkerülhetetlen. Megállapítom, hogy a lábam alá figyelés nagyon hasznos. Jól leföldel. A sok utazás és a spirituális légkör az embert kiragadhatja a realitásokból... Most, hogy vezetőnk ilyen beteg, tudatosítom igazán, hogy valóban csak akkor kerüljük el itt a betegségeket, ha ebbéli jó karmánk megvéd. Ugyanis egyikünk sem oltatta magát az út előtt, bízva ebben a bizonyos jó karmában.

Két éjszaka után vezetőnk láza csökken. Megállapítják, hogy nem maláriás, nem kapott el, ahogy itt nevezik, csirkeinfluenzát, dengue-kórt, egyszerűen "csak" egy szúnyogcsípés okozott neki vírusos fertőzést, amitől lázas és ízületi fájdalmai vannak. Vitamint kap. Iszik sok forró ginger-lemon teát. Az egy csodaszer.
Ahogy jobban van, kirándulni megyünk Dévprajágba. Szerpentineken emelkedünk, és emelkedünk és a gyomrunk is csak emelkedik. De van az a gyömbér ami segít! Messze 2000 m fölött vagyunk egy csodaszép, festői kis városkában.




Egy függőhídon kell átkelnünk, ahol tehenek képében útonállókkal találkozunk, hogy megérkezzünk a folyótorkolathoz. Itt egyesül a két folyó, és ettől a ponttól a Gangesz nevet viseli. A helyiek tartanak egy kis Ganga pudzsát. Néhány rúpiáért áldást adnak ránk és családjainkra.
Hazaérkezésünk szerencsésen alakul. Elmúlt délután 4 óra.  Autóval nem szabadna behajtanunk a rezervátumba, csak nagy kerülővel, a Gangesz másik partjáról átkelve tudnánk megközelíteni szállásunkat. Azonban ásramunk vezetőjének neve, a Gurudzsi szó a rendőröket jobb belátásra bírja.

Este bepakolás, búcsúzás Risikéstől.
Egy újabb lázas betegünk van.  Az indulást halasztjuk, csak délben jön értünk a busz. Indulunk még beljebb, följebb a Himalájába. Hosszú ideig erdőn át visz utunk. Egy vízmosásnál gyönyörű páva fut át előttünk, és az, hogy az útmentén hatalmas elefántcitromokat látunk, egyáltalán nem véletlen! Táblák jelzik: Warning! Wild elephants!
Az óriási fák, óriási levelekkel, közöttük óriási termeszvárak láthatóan az elefántokhoz vannak méretezve.

Dehradunba tartunk. Egészen közel vagyunk már Tibethez.



A buddhista kolostor templomában vörös ruhás szerzetesek ülnek körben és mantrát recitálnak. Valaki jelzi, beléphetünk.
Milyen más a hangulata, mint Risikésben. Ott éreztem, hogy elééég! már a mantrákból, mert a mikrofonokon keresztül hajnaltól estig az szólt. Itt ez most jóleső, bensőséges hangulatú.
Meglátogatjuk a Világbéke Sztúpát. Az udvarán ránk sötétedik. Csak nézem csendben a csúcsa mellett megjelenő Holdat. Valóban velünk van Fehér Tara...

Fehér Tara templom

Delhi
Sofőrünk kivisz a vasútállomásra. Elköszönünk tőle, és várjuk, hogy befusson vonatunk, ami Delhibe visz. Még egy éjszaka vonaton alvás. Merítkezés Indiával. A kellemes, meleg este után a vonaton klíma van, nincs 20 fok! De mindez értünk van, mert a bogarak utálják a hideget! Kibontjuk az ágyneműt. Jól betakarózunk, füldugó a fülekbe, és próbálunk aludni. Ez, a folyamatos fel és leszállók miatt szinte lehetetlen.
Egyik utas, épp felettünk van az ágya, hosszú percekig csörgeti a láncait, hogy a sok kis szatyrát ezzel összeláncolva aludni térhessen.
Hajnalban érkeznek az árusok a reggelivel, hangosan kántálják: csáj, csáj, maszalacsáj,.. csáj, csáj... szamósza, szamósza...

Reggel befutunk Delhibe. Irány a szálloda, majd a bazáron keresztül egy tetőkertes étterem, ahol reggelinket - jaksajtos pirítós, tea - elköltjük.
Vissza a szálloda felé teljesül Dorka lányom kérése. Ahogy elmegyünk a sarki fűszeres mellett, a fűszerek között meglátok két nagy kristályt. Az egyik fekete, a másik narancsos-rózsaszínű.
What is it?- kérdezem. Salt from these mountains - mutat a feketére,- and it's from Himalája,- mutat a rózsaszínűre. Micsoda öröm. Dorka azt kérte, vigyek neki valami különleges fűszert Indiából. Fekete só. Lehet ennél különlegesebb fűszer?! És megint azt tapasztalom, hogy elém jött az ajándéknak való...

Délutáni tervünk, Delhiben a híres Lótusz templom meglátogatása. A baha'i hit templom világnak szóló üzenete, hogy mindenki egyenlő, és képesek vagyunk a szűklátókörűségen felülemelkedni. A templom ereje pedig a szívekben szunnyadó nemességet ébreszti fel, és erősíti a béke reménységét. Egy jó órányit riksázunk a templomhoz, keresztül Delhin. Kis ízelítőt kapunk a fővárosból. Látjuk gyönyörű tereit, széles utcái, és elhaladunk a szép India Kapunak nevezett diadalív mellett.
Már kifelé tartunk a városból egy felüljárón, amikor azt látom, hogy egy kerékpáros riksás hatalmas, körülbelül három méter magas pakkjával lassan vonszolja fel magát előttünk az emelkedőn. Egyszercsak egy fiatal motoros srác utoléri; rengeteg motorost látni Indiában; felemeli a jobb lábát, és tolja vele a riksást. Mi elhagyjuk őket, majd pár pillanat múlva balra mellettünk elhúz a motoros. A riksás aznapi jó karmája...

A templom fekvésével együtt lenyűgözően szép. Méltán a világ egyik leglátogatottabb épülete.
A tömeg miatt csak percekig tartózkodhatunk bent, néma csendben.


Visszafelé  riksázunk. Riksásunk hihetetlenül ügyesen kisorol az út bal oldalára, ott a hatalmas árnyat adó fa alatt lévő agyagkorsóból merít egy adag vizet. Ügyesen a szájába tölti, anélkül, hogy a szájához érintené a merítőt, majd szomját oltva robog is velünk tovább a szállodáig.
Ahogy láttam, az étkezés is többnyire menet közben zajlik. Mindenütt az utak mellett kifőzdék vannak, ahol ehetnek, aztán vannak nagy lepények, amik engem a chipszre emlékeztetnek; a sofőrünk útközben azt tördelte és ette egy, a tuk-tukba -e  célra szerelt csíptetőből.

Indiai utazásunk végére értünk. Búcsúvacsoránk a szomszéd étteremben palak panír, ami egy finom spenótos, sajtos étel, vajas naan-nal, azaz indiai kenyérrel. Finom mangó lassi az italunk hozzá.

Este bepakolunk, pihenni térünk, mert éjjel egy körül indulunk a reptérre. 

Hajnali három óra, útlevél-ellenőrzés, majd beléptetés az itt Indiában elmaradhatatlan motozással. A Vrindávan óta féltve cipelt, ajándékba kapott pávatollaimat leteteti velem a hölgy egy asztalkára. Csak annyit mondok kissé mosolyogva - please, from Vrindavan. Vrindavan? - kérdez vissza, és int a fejével. Én úgy értelmezem, hogy vihetem.
Mikor kilépek, és a lányok meglátják a kezemben a pavatollakat, nem akarnak hinni a szemüknek.

Isztambul, átszállás. A felszállás után átülök a mögöttem lévő sorba. Az ablak mellett van egy üres ülőhely. Zenét keresek. Sting szól. Alattam hófehér felhők, fent gyönyörű napsütés, kék ég. Élvezem a repülést, de gondolataim már a földön járnak...