Sadhgurutól (सद्गुरु)* Mysore-ból

"Az emberi lét jelentősége az, hogy képes vagy határtalanná válni. Tőled függ, hogy megéled-e az isteni minőségedet."

"Ne tartsd vissza a szereteted, az örömöd, az életteliséged. Csak az válik a minőségeddé, amit adsz, nem az, amit visszatartasz."

"A legjobb dolog, amit magadért és a körülötted élőkért tehetsz az, ha örömteli vagy. A boldog emberek természtes módon törekszenek arra, hogy mások számára jóllétet teremtsenek. Kívánom, hogy megismerd azt a teljességet, amikor minden, amihez érsz, örömtelivé válik!"

"Az élvezet csak az öröm árnyéka. Amikor nincs benned öröm, élvezethajhásszá válsz."

"A múltra emlékezhetsz. A jelent megélheted. De a jövőt megalkothatod."

"Bármit is csinálsz, csinálhatod akarva vagy kelletlenül. Ha akarva teszed, az a mennyország lesz. Ha kelletlenül teszed, akkor pokollá válik."

"A szeretetnek mindig felszabadító folyamatnak kell lennie, nem olyasvalaminek, ami gúzsba köt."

"Tartsd számon a körülötted lévő embereket a legjobbért, amit megláttál bennük. Azzal, hogy a legjobbat tartod számon és nem a legrosszabbat, a legjobbat ébreszted fel és kapod majd mindenkitől."

Sadhguru*

Namaste

*https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Sadhguru

 *सद्गुर szanszkrit (ősi indoeurópai) szó, jelentése: igazi guru. 

Tanítani jöttek

"Aki utánunk jön, az előttünk megy. "

 

Beavatás

Csodálatos most az őszi erdő. Gyönyörű színeket mutat. Sok még a zöld, de már sárgállik a nyár, vöröslik az ecetfa, rőt a juhar, kellemes fanyar illata van a száraz avarnak, a vad dióktól pedig különleges, fűszeres illat terjeng.

Lassan lábadozom. Úgy irányítom a sétáimat, hogy többször le tudjak ülni. Ezt még szoknom kell..

Valószínű Covidos voltam. Azt kell mondjam, ilyen beteg még nem voltam. Ájulás, két napig 41 fokos láz, egy hétig nem is ment 38 alá. Lefogytam 4 kilót és végtelenül legyengültem. Ehhez még hozzájött valamiféle alvási nehezítettség.

Elengedés.

A testi tisztulást mindig követi a finomabb szintek (mentális és lelki) tisztulása. Mintha érzékelném. Mintha...

A lelki nyugalom nagyon fontos az életemben. Talán zaklatott gyerekkoromból adódóan hozom az igényt rá.

Az erdő segít. Megbékít. Színével, illatával, most a hulló levelek neszével, a fizikai szemeknek láthatatlan erőivel, lényeivel. Közelebb kerülök önmagamhoz. Őszintébb vagyok, jobban meghallom a belső útmutatást, pozitívabban tudok gondolkodni. 

A szív
Azon a télen, mikor 18 éve elment apu, emlékszem a Playersroomban vettem egy rózsaszínű bundát. Beburkoltan magamat vele. Az erdőn át mentem dolgozni. Mindent vastagon belepett a hó. Ahogy lépkedtem apa járt az eszemben. Az, hogy csak annyit tudott adni, amennyije volt. Tekintélyelvű, zárkózott ember volt. Nem, vagy csak nagyon ritkák voltak ölelései, ami egyébként egy leánykának olyan jóleső visszacsatolás.
A lelki fájdalmakat ez a éberség, rálátás nem mondom, hogy megszüntette, de a tudatosságOM azt enyhíteni volt képes.

Magasabb rezgésen voltam és egyszercsak a hófehér tájban az erdő, benne minden fa megmutatta lényegét, gyönyörű zöld auráját.
Igen. Az erdő gyógyít.

Pár napja Indiában lennék. Nem állítom hogy nem esik piszok rosszul, hogy itthon maradtam, hogy India három hét spirituális élményének vesztesége ne fájna, de egy hónapja, mikor beteg lettem, úgy legyengültem, hogy éreztem, ebből nem lesz utazás. Ismerem a határaimat, egy ilyen utazás viszontagságait. 20 kilós bőrönd, majd egy napig tartó utazás, jetleg és hozzá a már ismert india állapotok. Szóval lemondtam az utat. Bosszantó még a dologban, hogy bár időben lemondtam az utazást, mégis ugrott közel egy millió forintom. De talán  bosszantóbb még az, hogy szeptemberben Bali-Jávára mentem volna,  rábeszélésre visszakértem a foglalót, és befizettem ezt az utat.

Még keresem a helyzetben rejlő tanítást.
Próbatételek.

Beavatás

A beavatás egy tudatszint váltás. Ízisz fátylának fellibbenése, a nem anyagi világ megtapasztalása egy minőségi változást hoz az ember életébe. A három kincs, az emberi testetöltés, a szellemi útra térés és a mester megjelenése az, ami a beavatás lehetőségét megadja. A tanítványnak teljes odadással kell lenni  mestere felé, aki képes meggyújtani a tanítványban izzó szikrát.  Amíg valaki nem ér el egy bizonyos morális szintet, addig ez nem történhet meg. A szükséges erények: türelem, tolerancia, elnéző lelkület, együttérzés, áldozatkészség, hit, bizalom, kitartás, állhatatosság, szerénység, önzetlenség. 

A beavatásnál meg kell említeni Krisztust, a Kozmikus Szeretet lényét, aki minden ember belső mestere. 

A beavatás előfeltétele az éntudat megtartása, mikor a tanítvány teljesen éber tudatállapotban fogadja be a szellemi világ tényét, lényeit, szembenéz az árnyékkal, démonával. 

Minden olyan beavatás, ami a fizikai test manipuláció által segíti az átlépést a magasabb világokba, (légzőgyakorlatok, Szúfi tánc, drogok) idejétmúltnak tekinthető a mai korban.

A beavatás a legmagasabb rendű szeretet kibontakoztatásának eszköze. A szellemi világ az élő szeretet világa. A beavatást kegyelemként kaphatjuk erényességünk eredményeképpen, mely által képesek vagyunk felvenni azokat az erőket, melyek által elérhetjük a Földön a legmagasabb szintű moralitást. 

A beavatott mindig magasabb szempontok szerint cselekszik. Azt nézi, hogy mi az, ami az emberiség haladását, fejlődését segíti.

A helyes beavatás során a tanítvány találkozik a küszöb őreivel, akik figyelmeztetik az embert arra, hogy amit hallott, látott a szellemi élménye során, azt ne felejtse és ennek fényében élje a földi életét. 

A földi inkarnáció célja a szeretetben és bölcsességben való növekedés, ez az amiért fontos a tudatállapotváltást adó beavatás. 

Namaste

Forrás: Váradi Tibor: Beavatás és megvilágosodás

Egy régebbi kedves írásom: Ízisz fátyla: https://magyarkamargit.blogspot.com/2018/07/izisz-fatyla.html

Karma

Életünkben gyakran gondoljuk, hogy más körülmények között boldogabbak lennénk, aztán rájövünk, hogy minden helyzetnek vannak nehézségei. Ez az anyagi világ természete. Az a legbölcsebb, ha hálásan elfogadjuk a saját helyzetünket – a saját karmánkat – és a tapasztalatot a tanítónknak tekintjük, ami segít megoldani a feladatainkat, amelyekre a fejlődésünkhöz van szükség.

(Bhakti Tirtha Swami)

Karma: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Karma

Namaste 

Tudat és tudatosság Levente tükrében

Mottó: "Minden gyermek egy jobb élet ígérete - lehetőség a régi megváltoztatására, és az új megteremtésére." - Hubert H. Humphrey*

Pár napja történt, mikor unokámmal, Leventével voltam.
Kimentünk az udvarra játszani, ő nem a cipőjét akarta felhúzni,  hanem a csizmácskáját.  Hagytam. Kint aztán biciklizett és "közlekedtünk". Megszabta, hol álljak, s mikor mehetek át az "úttesten" ami a járda volt.  Aztán hátra mentünk a kertbe. Ahogy a csizmában futkosott le s föl a lépcsőn, egyszercsak elesett. Nem sírt, csak feküdt elnyúlva.

Szaladtam hozzá, s ahogy fölé hajoltam szinte riadt arccal mondta, - nem én voltam! A lábam volt!

Kicsit megütötte a könyökét, megsimogattam, mondtam legyen óvatosabb a lépcsőnél. A csizma nem futkosáshoz van.  De ő már szaladt is nevetve, vidáman tovább. Visszaültem a napsütötte magaságyás szélére és csak elgondolkodtam azon a bölcsességen, amit akaratlanul kimondott Levente, - nem a láb vagyok. De vannak kezeim, lábaim, érzékeim, érzéseim, és sokszor kontrolálatlan elmém.

A jógafilozófia alapgondolata: "Nem a test, nem az elme vagyok. Halhatatlan örökké létező Lélek vagyok.  Sat, (lét) Csit, (tudat) Ananda (gyönyör, boldogság)"

Egy másik alkalommal, miután megjöttünk az oviból történt ez az eset.

Levente nem a szobájába vonult játszani, hanem a szobabiciklire akart mindenáron felmászni. Elszaladt a lépkedőjéért a mosdóba és arról próbálkozott. - Nem tudok felmászni,-  erőlködöt és nyögött nagyokat. Anyukája rászólt, hogy ne is másszon fel, mert leeshet. De megint és megint nekirugaszkodott. Nem sikerül, - mondta ismét. Jó, Levente csak csináld, majd ha megütöd magad, akkor tanulsz az esetből- mondta anyukája,  Dóri. De Levente Oroszlán, s ő tudja, hogy bátor. Tovább próbálkozott. Nem megy, - mondta. Ekkor azt mondtam, - Levente mondd azt, hogy "meg tudom csinálni"! Akkor meg is tudod csinálni.  Meg tudom csinálni, - mondta és láss csodát, sikerült neki. Örömmel ült a nyeregben és lóbázta kis lábait.

Namaste

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Hubert_Humphrey

Ártatlanság

..."A bölcs ártatlanság állapotába úgy nyerhetünk bebocsátást, hogy megszabadulunk

a cinizmustól és a protekcionizmustól, és ismét abba a csodálkozóállapotba

kerülünk, amely a nagyon fiatal és némely nagyon öreg ember

sajátja. Ehhez a tudó és szerető lélek szemével, s nem a megvert kutya,

az üldözött vagy a mohó teremtmény, a dühös, sebzett ember szemével

kell a dolgokat néznünk. Az ártatlanság állapota az alvásban újul meg. Sajnos

sokan félredobják a takaróval együtt, amikor felébrednek. Jobb volna,

ha magunkkal vinnénk az éber ártatlanságot és közel húznánk magunkhoz,

hogy melegítsen.

Jóllehet az ebbe az állapotba való visszatérés kezdetén gyakran le kell

tisztogatnunk elhomályosult nézeteinket, az évtizedek alatt megkérgesett,

gondosan kiépített erődítményeinket, de ha egyszer visszatérünk, nem kell

többé, soha többé kutatni, a mélybe ásni miatta. Az éber ártatlansághoz való

visszatérés nem követel erőfeszítést, mint például egy téglaoszlop átszállítása

egyik helyről a másikra, hanem inkább nyugodt álldogálást igényel,

hogy a szellem ránk találhasson. Azt mondják, az, amit keresünk szintén

keres bennünket, s ha nyugodtan fekszel vagy nyugodtan ülsz, rád talál.

Régóta vár már rád. Ha megérkezik, ne mozdulj. Várj nyugodtam. Várd ki,

mi történik.

Így közelíthetünk a Halál természetéhez, nem ravasz módon és fondorlatosan,

hanem a szellem bizalmával. Az ártatlanság szót gyakran használják

a tudatlan vagy egyszerű gondolkodású emberre. A szó gyökerei azonban

a sérthetetlenségre nyúlnak vissza. A spanyol nyelvben az inocente olyan

személyt jelöl, aki megpróbál nem ártani a másiknak, sőt, egyben arra is képes,

hogy sérüléseit vagy sebeit gyógyítsa.

Gyakran La Inocenta a neve a curandera gyógyítónak, aki mások sebeit

vagy sérüléseit gyógyítja. Ha valaki ártatlan, az azt jelenti, hogy képes

meglátni a bajt és gyógyírt találni rá. Ez az ártatlanság mögött húzódó erőteljes

jelentésmező. Nem csak olyan magatartást jelöl, amelynek értelmében

az ember elkerüli, hogy sérelmet okozzon másoknak vagy önmagának,

de arra is képes, hogy gyógyítson és rendbehozza önmagát (vagy másokat).

Gondoljuk csak meg. Micsoda adomány ez a szeretet ciklusai számára!

Az ártatlan alvás metaforája értelmében a halász eléggé megbízik az

Élet/Halál/Élet természetben ahhoz, hogy jelenlétében elpihenjen és új

életre keljen. Olyan átalakulásba lép be, amely elviszi őt a mélyebb megértéshez,

az érettség magasabb fokára. Amikor a szerelmesek ebbe az állapotba

jutnak, megadják magukat a bennük rejlő erőknek, a bizalommal,

a hittel és az ártatlanság hatalmával rendelkező erőknek. E szellemi álom

során a szerető ember abban bízik, hogy a lélek munkája beteljesedik benne,

s minden úgy lesz, ahogyan lennie kell. Ez a bölcs, s nem a gyanakvó

ember alvása."...
Clarissa Pincola Estes; Farkasokkal futó asszonyok

A mátyásmadár totem

A mai fárasztó nap után, épp csak letettem otthon a táskámat és már vettem is az irányt az erdő csendjébe. Az ösvényen sétálva megállapítottam, hogy másfél hét alatt, mióta nem jártam itt, a kiserkenő turbolya zöldbe varázsolta talajszintet, a kisebb bokrokon megindultak a hajtások és a madarak is sokkal hangosabban, színesebben énekelnek. Hiába! Igaz a mondás, miszerint "József nap után, még pöröllyel ütve sem lehet a füvet a földben tartani", és az is, hogy "Szent József március 19-én  kiosztja a madarak sípjait". Megállva figyeltem és hallgattam egy énekesrigó gyönyörű trillázását. Egy biciklis neszét hallottam, gyorsan arrébb léptem, s ahogy elsuhant mellettem, megköszönte. Később, mint kiderült, tájékozódó bicikli versenyt tartottak az erdőben.

Szóval, ahogy elsuhant mellettem a bringás, megriasztott egy szajkót, aki ronda hangján kiáltotta, - mátyás!

Kísér már egy ideje utamon a mátyásmadár...

Egyszer ősszel egy kiadós eső után kertünkben a terméskő lapok közül húzgáltam ki a gyomot. Az ilyen csendes tevékenység befelé fordít. Figyelem felbukkanó érzéseimet, emlékeimet. Hozzátartozik a tisztánlátáshoz, a lélek gyógyulásához, az elengedéshez. Emlékszem, édesapám jutott az eszembe. Az, hogy ritkán adott nekem feladatot, de azt megkérdőjelezhetetlenül el kellett végeznem. És épp egy az volt, hogy a járdaközökből ki kellett irtanom a gazat. Guggolni, térden csúszni órákon keresztül. Emlékeztem a gyermeki nemtetszésre, de arra is, hogy tudtam, addig nincs menekvés, míg el nem végzem a  rám bízott munkát...

Milyen örökség ez apámtól, hogy igényem van az ilyen jellegű  rendre, tisztaságra.

És ahogy lassan haladtam a gyomlálással, a madáretető alá érve, egy szép szajkótoll feküdt előttem.

Tudjátok! Az angyalok...

Gyakran megfordulnak szajkók a kertünkben, még sokszor nyáron is.

Felemeltem a tollat és bevittem a nappaliba.  Valahogy adott volt, hogy odategyem a huszon éve gyerekeimtől kapott szép zöld eozin Zsolnay kobrafejhez, ami mára egy szentélyem az Istennőnek.

Emlékképeim tovább pörögtek.

2006. november 4. Az édesapámat temettük. Mielőtt kiléptünk a megüresedett házból, idősebb bátyám, Árpád felnézett. Az ajtó melletti agancsfogason, ott, ahol mindig is lógott, várt apánk zöld, mátyástollal díszített vadászkalapja. Ő leemelte és csak annyit mondott, - én úgy gondolom ezt vele temetjük...

Az ősi eredetmondákban jelentős szerepet kapnak az erőállatok vagy totemek. Ezekben, még ha nem is hiszünk, hátterükben olyan archetipikus erők állnak, melyek időtlenek, örökérvényűek és egyetemesek. Ez egy mélyen bennünk gyökerező ősi kódrendszer, ami példaértékű magatartásmintákat reprezentál. Erőforrások, melyek értéket közvetítenek, sorsalakítók, tudatosodást segítők. Ezért aktiválódnak álmokban, vagy jelennek meg szembetűnő gyakorisággal környezetünkben, mint jelenségek, szimbólumok. Csak észre kell őket vennünk.

A természeti népeknél például, ha egy állat tulajdonságát magukénak akarták, akkor eltáncolták a mozgását, magukra öltötték megjelenését, körbevették magukat rá emlékeztető, tőle származó tárgyakkal.

Nézzük mit adhat magából egy szajkó az embernek.

Fotó: Altmann Péter, Mátyásmadár

Szajkó 

Ősi tudás, bölcsesség, erő, felelősség, elkötelezettség

Kedvenc eledele a makk, (a vadász kalapon lévő makk mellé tűzik szép kék fedőtollát). A tölgyfához való kapcsolata a druidák ősi tudására, bölcsességére utal. Itt bátran írhatom, hogy bennünket magyarokat a táltosok ősi tudására emlékeztet, hiszen a druidák és a táltosok egyazon szerepet töltöttek be népük életében, csak a szerzők, az egyik német, másik amerikai, ők a druidákat említik.  Összeköt a négy őselemmel (tűz, föld, víz, levegő), a négy égtájjal, a külső és belső, valamint az égi és földi világgal.

Felelősségre, elkötelezettségre tanít, arra, hogy ne csak belekezdjünk a dolgokba, hanem következetesen, szorgalmasan, kitartóan véghez is vigyük a fontos dolgokat. Felhívja a figyelmünket, hogy szellemi erőnket alakítsuk tetterővé, talpraesetten ragadjuk meg a közelgő, adódó jó lehetőségeket.

Hangja a másvilág hangja, jelzi jöttünket, a természetben biztos távolságból kísér, védelmez belső, spirituális utazásunk során. Figyelmeztet veszélyekre, betolakodókra. Hangja éberségre, cselekvésre ösztönöz, nem lehet nem meghallani.

Ha felbukkan életünkben ez az impozáns madár, a következő kérdéseket érdemes feltennünk: Van-e energiarabló a közelünkben, vagy nem vagyunk-e mi magunk az, valaki számára? Nem vagyunk-e reményvesztettek? Elegendő türelmünk van-e magunk, vagy mások iránt? Van-e elég kitartásunk?

Meglátjuk-e a figyelmeztető jeleket, van-e erőnk védekezésre, akcióra? Megragadjuk-e a lehetőségeket? Mi az a lehetőség, melyre felhívja a figyelmünket?

Felhasznált irodalom: Jeanne Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: az állatok szimbolikája

 Az én legfőbb totemállatomról, az archetipus álombeli megjelenéséről.

https://magyarkamargit.blogspot.hu/2013/12/a-teljesseg-keresese.html

Itt a gólyáról olvashatsz:https://magyarkamargit.blogspot.hu/2016/04/a-madarak-uzenete.html

Források:
http://www.karmaasztrologia.com/p/szimbolumok.html
http://www.symbolonintezet.hu/archetipusok-es-gyogyitas/

Jóllétünk titka

Vasalom az Indiában vett lehelet-könnyű, üde-zöld ruhámat. Holnap ebben megyek dolgozni.

Miközben vasalom, emlékképek villannak fel az ottlétemről. Arról, hogy mennyire kapcsolódtam azon a földön a gyökereimmel, főként édesanyámmal. 

Talán ez nem is véletlen, ugyanis India földjét az indiaiak India Anyának hívják és úgy is éreznek iránta, mint egy tápláló, szerető anyára. India visszavitt engem a gyermekkor ártatlan, békés világába.

Mondják, hogy utazásaink során találkozhatunk elvesztett lélekrészeinkkel, majd azzal kiegészülve megindul egy gyógyulási folyamatunk, ami innentől kezdve inkább belső - mintsem külső utazás. 

Tehát jó tudni, hogy az öntudatosodáshoz, az ébredéshez, gyógyuláshoz hozzásegíthet valamilyen helyszín.

Aztán a napokban olvasott könyv jut eszembe, a Lélekvisszahívás. Épp erről szól. A lélek elvesztéséről, megtalálásáról,  majd személyiségünkbe való integrálásáról.

Már eleve a születésünkkel és különféle vélt, vagy valós tragédiák miatt elszakadtunk önmagunktól, természetünktől, a természettől. Lélekvesztettek, elidegenedettek lettünk. 

A lélekrész hiánynak, az egységből való kiesettségünknek számtalan testi és lelki tünete lehet, mint például a fizikai betegségekre való fogékonyság, vagy és depresszió.

Az allergia jut eszembe. Napjainkban egyre gyakoribb a gluténérzékenység és tejallergia, pedig legfőbb táplálékunk évezredek óta a gabona és a tej.

Az egyik legnagyobb segítséget az egységbe való visszatéréshez a természet adja. A növények, az állatok, a kristályok, a föld, a víz, a tűz, a levegő, az éter...  

Ne feledjük,  a jóllét adja jólétünket... 

"Beszélhetsz a természet bármely részéhez kedved szerint. Lehetsz egy folyó, az óceán, vagy bármilyen víz partján, ülhetsz a szikla tetején, vagy sétálhatsz bárhol, kapcsolatba léphetsz az elemekkel. A természetnek ezek az aspektusai már nagyon régóta velünk vannak. Hatalmas bölcsességet osztanak meg velünk, nem csak önmagunkkal, hanem azzal kapcsolatban is, hogy miként tudjuk elősegíteni a Föld gyógyulását.

Ha lelkeddel valóban jelen vagy a testedben, nem helyezheted a pénzt az Élet fölé. Jelentős mértékben a lélekvesztés az okozója a napjainkban tapasztalható magatartásnak, amely már nem tiszteli az élet szépségét és jelentőségét.

Az, hogy egyáltalán megteremtettünk, nem egyezett a kozmikus ünneplés dinamikájával.

Ünnepléssé és nagylelkűséggé kell válnunk, ha öntudatra ébredünk. Mert mi az ember?

Az ember egy tér, egy nyílás, egy lehetőség, amely által az Univerzum ünnepli létezését."

Forrás: Sandra Ingerman; Lélekvisszahívás

Namaste

És ő így szólt

Kahlil Gibran: A próféta, részletek

És ő így szólt: 

...Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek. 
...Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat, 
Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban. 

...Amikor szerettek, ne mondjátok: "Isten a szívemben lakik"; mondjátok azt: "Isten szívében lakom". 
És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat. 

...És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel: 
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól, 
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik. 

...Dolgoztok, hogy lépést tartsatok a földdel és a föld lelkével. 
Mert dologtalannak lenni annyi, mint elidegenedni az évszakoktól, és kilépni az élet menetéből, mely méltósággal és büszke alázattal halad a végtelenség felé. 
...A munka a láthatóvá tett szeretet.

...Fájdalmatok a megértést magába záró héj megtörése.
Miként a gyümölcs magvának meg kell törnie, hogy szíve a nap elé állhasson, meg kell ismerjétek a fájdalmat.
És ha szívetek képes volna életetek mindennapi rejtelmeit csodálni, fájdalmatokat nem kevésbé látnátok gyönyörűségesnek, mint örömeteket;
És elfogadnátok szívetek évszakait, amiként mindig is elfogadtátok a földjeitek fölött átvonuló évszakokat. 
És figyelmetek derűvel kísérné a bánat telét. 

...Keveset adsz, amikor a te tulajdonodból adsz. 
Amikor önmagadból adsz, igazán akkor adakozol. 
...És mi a szükségtől való félelem, ha nem maga a szükség? 

...Jó adakozni, ha kérnek, de jobb kéretlenül, a megértéstől vezettetve; 
És akinek keze nyitva, annak számára nagyobb öröm megkeresni az elfogadót, mint adakozni. 

Van-e, amit meg kell tartanod? 
Minden, amid van, egyszer átadatik. 

...a szél nem beszél ékesebben a hatalmas tölgyfához, mint a fűszálak legkisebbikéhez.
És egyedül az nagyobb, aki a szél szavát a saját szeretete által édesebb dallá teszi. 

...ne feledd, a föld szereti mezítelen lábad érintését, és a szél szeret játszani a hajaddal. 

...Nézd meg elébb, magad méltó vagy-e adni, az adakozás eszközévé lenni. 
Mert az igazság az, hogy az élet adakozik az élet számára - te pedig, ki adakozónak véled magad, nem vagy egyéb, mint tanú. 

...amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak nélkül születik közös és kimondatlan örömmel.
...ne légyen a barátságnak célja más, mint a lélek elmélyülése. 
...ami benned a legjobb, légyen az a te barátodé.
Ha ismeri tengered apályait, hadd ismerje meg a dagályt is. 

...A szépség szelíd és kedves.  A szépség lágy suttogás. Hangja a lelkünkben szól. A szépség a hajnallal érkezik kelet felől. Eljő együtt a tavasszal, a hegyeken szökellve. 
Mindezeket mondtátok már a szépségről,
Ám valójában nem róla beszéltetek, hanem megannyi hiányról, mely ki nem elégíttetett,
És a szépség nem hiány, hanem eksztázis...
A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli.
De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is. 


...Vannak közöttetek, akik azért keresik a beszédeseket, mert félnek az egyedülléttől.
Az egyedüllét csöndje feltárja előttük meztelen önmagukat, és szeretnének elmenekülni előle. 
...És vannak olyanok, akik belül ismerik az igazságot, de szavakkal nem mondják el. 
Az ilyenek keblében lakik a csend, amelynek ritmusa van. 

Mert mi egyéb volna meghalni, mint mezítelen állni a szélben és felolvadni a napfényben?
És a lélegzés megszűnése mi volna egyéb, mint a lélegzés felszabadítása a nyughatatlan árapály alól, hogy a lélegzet fölemelkedhessék, kiterjedjen, és fölkeresse a határtalan Istent? 

...amikor a föld visszakéri tagjaitokat, igazán csak akkor fogtok táncolni. 


Namaste

Forrás: http://mek.oszk.hu/00200/00213/00213.htm

Egy-s-Ég

"Hidd el, hogy azt is lehet szeretni aki vagy... nem csupán azt, akit játszol." A.J. Christian

Már Ébredeztem ez idő tájt.

Önmagam felismerése, teljes elfogadása felé a következő élményemmel hétmérföldes csizmával léptem egyet az  ÚTon.

Öt óra volt. Pirkadott...

Még aludtam, mikor a tér zengte édesapám hangját... Szólított: "Márikám". 

Nem, nem a füleimmel hallottam ezt, - hiszen több száz kilométerre volt ekkor tőlem és bár nem tudhattam, Ő már át-át lépett egy másik létezésbe, - hanem felfogtam, érzékeltem finom érzékelés szintjén.

FELÉBREDTEM.

Ez a tapasztalás elvezetett az egyik legmagasabb szintű szádhanámhoz.* 

Leomlott a függöny. Ettől kezdve egyre tisztábban Láttam apámat és önmagamat.

Láttam szeretetét, amit vakságom miatt addig nem láthattam és megláttam  szerethetőségemet  is arcában... 

A szeretetnek sok arca van, de számos esetben egészen másként nyilvánul meg, mint ahogy azt mi elvárjuk...

A lelki vakságot legtöbbször körülményeink okozzák. Míg bölcs-Ő-ben ringunk, tudásunk van. Aztán környezetünk befolyása miatt elveszítjük  hozott bölcsességünket, 'tisztánlátásunkat' és csak eltorzult tükörben látjuk egymást. 

Ezután pár napra apám kilehelte lelkét, elköltözött e világból. 

Nővéremnek, - aki végig mellette volt, - ősi szokás szerint mindenről rendelkezett. Beszélt arról is, hogy várja a születésnapi köszöntőket... Később megértettem, hogy a születésnapi köszöntőket Ő már egy másik síkon várta...

Aztán megvárta míg fiai elé járulnak, s mikor elsőszülöttje, bátyám, Árpád megérkezett s megfogta a kezét, egy sóhajtással elment. 

Épp azon az októberi napon, amelyiken 87 évvel azelőtt Krisztus nevében megkeresztelték...

Namaste 

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1dhana
  https://www.youtube.com/watch?v=Bi5uzC5hLUM

Advent IV. - a bölcsesség

Mottó: A bölcs mindig erős.  Hitopadesa*

Bár advent negyedik hetének szellemi feladata a bölcsesség erényének megszerzése, mégis az adventi erények közül az ókor etikája a bölcsességet teszi első helyre, hiszen bölcsesség szükséges ahhoz, hogy az előző három erényt - igazságosság, mértékletesség, bátorság - gyakorolni tudjuk.

A bölcsesség a csendben rejtőzik. De joggal kérdezzük: mi a csend? 
A csend a szemlélődés ideje, az élet értelme fölötti meditációé. A csend terében az intuíció által válaszokat kaphatunk a múlt, jelen, jövő tisztázására, ezáltal jobban megértjük sorsunkat, önmagunkat és embertársainkat.

A bölcsesség nem egyenlő az intellektussal, az eszességgel, sokkal inkább egy szellemi képesség, hogy adott helyzetben jól és jót cselekedjünk, hogy a dolgok mögé lássunk és az ok - okozatot feltárjuk.

A bölcsesség a megérzést és a megértést egyesíti és növekszik a tapasztalataink által. Segít abban, hogy az életünket saját kezünkbe véve, azt mi magunk irányítsuk, ne pedig mások tanácsaira hagyatkozzunk.

A csend eléréséhez nem szükséges kolostorba, remetelakba, drága elvonulóhelyre menni, hiszen problémáinkat oda is magunkkal cipeljük; hanem a bensőnkben kell egy olyan teret teremteni, ahol összeszedetten, - mások véleményétől, a megoldandó szituációtól kis távolságtartással, a  belső vezetőnk, szemlélőnk, a buddhi segítségével - meg tudjuk hozni a helyes döntést...

Így ír erről Osho:

"A belső vezetőt nevezem én szemtanúnak. Ez a te dharmád, (igazság,törvény) a benned élő buddha. 

Ébreszd fel ezt a buddhát, és egész életed áldást és boldogságot fog sugározni. Örömtől és az isteni minőségtől fog ragyogni egész életed - most elképzelni sem tudod azt a ragyogást. 

Ez olyan, mint a fény. Sötét van a szobádban, de hozz csak be egy kis fényt! Egy kicsi gyertya is elég, és a sötétség egy szempillantás alatt eltűnik. És ha már van gyertyád, akkor megtalálod az ajtót is. Már nem kell azon töprengened, hogy vajon merre lehet az ajtó. Csak a vakok töprengenek azon, hogy merre van az ajtó. Ha van szemed, és van egy kis fény is a helyiségben, akkor nem gondolkodsz. 
Vagy mielőtt kimennél, te töprengsz azon, hogy hol találod az ajtót? Nem, egyszerűen csak felállsz és kimész. Egyetlen gondolatot sem vesztegetsz az ajtóra. Nem kezdesz tapogatózni utána, nem mész fejjel a falnak. 
Egyszerűen csak látod, hogy ott van és gondolkodás nélkül kimész rajta." 

https://www.youtube.com/watch?v=3ep4Y16cWeg

                                                                                                                                                       

Namaste

*http://www.kislexikon.hu/hitopadesa.html 
http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/11/advent-uzenete.html

Advent III. - a bátorság

Most, hogy a TÉL megrázta egy kicsit a szakállát mindjárt jobban érzem karácsony közelségét, közelebb hozta hozzám az ünnepeket. Szívesebben lógatom fel az ablakomba a hóval díszített dekorációkat, amitől eddig hó és igazi hideg híján idegenkedtem. 

Nekem olyan illúzió romboló hó nélkül várni a karácsonyt, mert gyerekkoromban ilyenkor már méteres hóban szánkáztunk. A fiúk bőrszíjból hámot készítettek a nagy vadászkutyáinknak, szánkó elé fogtuk őket, aztán  uzsgyi. Fáradhatatlanul, sötétedésig kint voltunk és emlékszem milyen jó volt megérkezni haza a konyhába - ami az otthon fényes, meleg lelke volt, - anyánkhoz, akivel meghitten, remekül eltöltöttük az estéinket ott, ahol sütött, főzött, varrogatott, vasalt, néha énekelgetett, mi pedig körülötte. 

Emlékszem, ahogy készültünk karácsonyra. Együtt csináltuk a darálós-vaníliás kekszet. Most is látom, ahogy óvatosan tartom a markomat a daráló szájánál, vezetem a tésztát a tepszibe, (mifelénk tepszinek mondják) majd egyformákra darabolom, s miután megtelt a tepszi, anyu beteszi a sparhelt sütőjébe, és mi izgatottan várjuk, hogy elkészüljön és még melegen megkóstolhassuk.

Manapság inkább mindent megveszünk. Nem adunk magunknak időt a saját kézzel készített dolgokra, a kreativitásra, így nem is élhetjük meg az ebből fakadó örömöt, pedig harmóniánk visszaállításában nagy segítség lenne. Ma az ész uralta (bal agyfélteke) világban elsorvasztjuk intuitív női (jobb agyfélteke) oldalunkat. Ez kibillenéshez vezet. Minden kreatív tevékenység, - az álmodozás, éneklés, zenélés, tánc és a kézzel készített, mint díszítés, főzés, sütés, festés, varrás, hímzés és még mennyi minden fiús tevékenység, mint pl. fúrás-faragás - közelebb visz önmagunkhoz.

Idén már anyu nélkül kopogtat a karácsony, de milyen érdekes, hogy Ő a létezésével tud meglepni, megajándékozni. Tegnap a Várban voltam kirándulni a Dunafalvi Német Nemzetiségi Önkormányzat meghívásával, mert maradt egy kis pénz a kasszájukban, így szerveztek adventre egy budapesti kirándulást és színház látogatást, amire - nővérem indítványozására - meghívtak engem is. Öröm volt látni és megölelni - sok év után ismét Pesten - nővéremet. És jó volt itt látni az otthoni ismerősöket, rokonokat.
A  Várban való séta után a  Nagyboldogasszony - (Mátyás -) templomba mentünk. Felújítása csak pár éve ért véget, most gyönyörűek a reneszánsz festett falai és szecessziós festett boltívei. A szecessziós díszítés Ferenc József habsburg császárnak köszönhető, mert  itt a templomban történő magyar királlyá koronázása után  megfinanszírozta ezt.
Ahogy nézegettem fent a szép ornamentikát, freskókat, melyeket nem "kisebb kezek", mint Lotz Károly és Székely Bertalan festettek, a népoltár előtt, felett egy angyallal három állatot láttam meg. Egy bikát, egy oroszlánt és egy sast. Ezzel térben és időben el is érkeztünk advent harmadik hetéhez, ugyanis ennek a hétnek szellemi üzenete a bátorság, a kitartás, az állhatatosság erényének megszerzése.*

Érzelmi-, vagy más szóval asztráltestünkben három erő van: az akarat, az érzés és a gondolat; másik vetülete ezeknek, az őket képviselő állati erők, így a vad bika, az üvöltő oroszlán és a ragadozó sas, amiket felismerhetünk önmagunkban, vagy, ha nem ismerjük fel, akkor szembe kell néznünk velük kivetítésként a körülöttünk lévő világban.
Megszenvedjük őket így is, úgy is, ezért bátran nézzünk velük szembe és szelídítsük meg őket, mert ha elveszítjük lelki egyensúlyunkat érezhetjük úgy, hogy ezek az állati erők felerősödnek bennünk, vagy körülöttünk!

Egészen közel van már karácsony a szeretet, az egymás megajándékozásának ünnepe.
Lássuk meg, ha nagyon akarunk valamit, ha érzelmeink és gondolataink ez irányba túlzottan kibillentenek. Lássuk meg, nem csak pénzért vett ajándékot lehet adni, kapni!

Vegyük észre az egónkat és tudatosítsuk, hogy teremtőnk irányítja a legjobban sorsunkat, annyit kapunk, amennyit érdemlünk! Bár, ezt néha nagyon nehéz elfogadni... 

Lelkünk harmóniájának visszaállítását, ezeknek az erőknek megszelídítését bármilyen kreatív tevékenység segíti, ezért ne érezzük tehernek a karácsonyi sütés-főzést, vagy a karácsonyfa befaragását, díszítését, hanem inkább tekintsünk ezekre a percekre úgy, mint egy hasznos időtöltésre önmagunkkal.

Talán épp eközben leszáll hozzánk valami az égből...

https://www.youtube.com/watch?v=4jmklx5Ihg0

Namaste

*http://www.napfenyes.hu/szellemi-tanitasok/szellemi-unnepek/advent-miszteriuma

Advent II. - a mértékletesség

Advent második hetében ajánlott tudatosan gyakorolni a mértékletesség, önmegtartóztatás erényét. Igyekezzünk mértékletesek lenni pl. beszédben, indulatokban, étkezésben, vásárlásban, tévézésben és még számtalan dolgot sorolhatnék, hiszen a vágyak kiapadhatatlanul özönlenek felénk. Csak figyeljük egy délután alatt mennyi inger ér bennünket, mennyi mindenre vágyunk...és ebből mennyi indulat, frusztráció fakad.

Ezért tudatosan zárkózzunk el a médiától. Talán ez idő alatt valamilyen más forrásból öröm ér, melyet semmilyen megvásárolható termék, utazás nem adhat, legyen ez egy találkozás öröme, egy otthon eltöltött kellemes este, szeretteinkre, vagy, és kis házi kedvencünkre való nagyobb odafigyelés és még számos lehetőség.

Forduljunk kicsit befelé, legyünk tudatosan mértéktartóak beszédünkben. Ne fecsegjünk fölöslegesen, ne pletykálkodjunk. Legyünk többször csendben. Ezalatt ne csak a kifelé áramló gondolatainkra figyeljünk, hanem próbáljuk meg észrevenni belső vezetőnk (lelkiismeret) finoman érkező súgását.

Ha ez szokásunkká válik, eljutunk az igazsághoz és elkerülhetjük azt a mindegyikünk által ismert megrovást, hogy: "ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna", és erényünkké válik a "beszélni ezüst, hallgatni arany".

Legyünk mértékletesek az étkezést illetően. Tudatosan figyeljük meg hányszor nyúlunk valami ételért, italért,- éhség, szomjúság nélkül - csak vágytól vezérelve... Igyunk meg ekkor inkább egy jó nagy pohár vizet.

Az ösvényen járóknál a mértékletesség, önmegtartóztatás nem csak mennyiségekre vonatkozik, hanem arra is, hogy pl. elutasítva az erőszakot hús mentesen étkezik valaki.

Talán nem is gondolunk rá és sokan nem is tudják, hogy csakráink működésére hatással vagyunk étkezésünk milyenségével. Ez azért fontos, mert a csakrák az energetikai központjaink.*

A solár plexus, vagy napfonat csakránk erősítéséhez javasolt étkezés a lakto-vegetáriánus, a szívcsakrához a zöld, klorofillban gazdag zöldségek (zöldbúzafű!) fogyasztása és a harmadik szem csakrához a tisztánlátás erősítéséhez a gyümölcsökkel, olajos magvakkal való táplálkozás javasolt. A korona csakránkat, - amin keresztül az isteni bölcsességhez kapcsolódunk - böjtökkel, légzőgyakorlatokkal, mantrákkal tudjuk erősíteni.

Eszembe jutnak az indiai utam során tapasztaltak.

Mikor Jaipúrból a Himalájába, Rishikéshbe utaztunk, a vonaton hindu zarándokokkal voltunk egy kocsiban. Visszaemlékezem arra, hogy viselkedtek Ők és hogyan mi.
Ők szinte folyamatosan mantrát énekeltek, csendesek voltak. Nálunk egyik társunk elengedéstől szenvedve (hasmenés) egész éjjel járkált, én kísérgettem, hogy ne legyen egyedül. Egy másikunk mindent fotózva dokumentálta az utazás eseményeit, a negyedik pedig,- akivel még egy helyen aludtunk- mintha vidámparkban lenne, mindenen nevetgélt, láthatóan nem zavartatta magát a nem éppen megszokott körülmények miatt.

A hindu jógik vezetője egy idősebb úr, reggel diót szemezgetett egy zacskóból és banánt evett. A mi társaságunkból a kávésok  kis vízforralóval vizet melegítettek, hogy megihassák elmaradhatatlannak vélt reggeli kávéjukat, és kekszet ropogtattunk.

Délelőtt befutottunk Haridvárba a "Himalája kapujába". Leszállás után láttuk meg, hogy milyen sok zarándok érkezett a vonatunkkal...

Mi innen taxival Rishikéshbe mentünk.

Az ásramba való megérkezéskor, míg vezetőnk a bejelentkezésünket intézte, a vonaton töltött éjszakától, a párás melegtől, éhségtől elnyűtten ücsörögtünk bőröndjeinkkel körbevéve a Parmath Niketán udvarán.

Megvallom én eldőltem az egyik árnyékos padon. Volt ott hely bőven. Szinte elaludtam, mikor érzékeltem, hogy valaki lassan elmegy mellettem, majd megáll. Felnéztem, gyorsan felültem, nem illik ilyen helyen heverészni... Hol van a tapasz, a kitartás, akaraterő!?

Egy idős úr állt előttem hófehér ruhában. Egy hindu. Bőre szinte fekete, haja hófehér. Egyik kezében két banánt és egy almát tartott. Nyújtotta felém az egyik banánt, én nemleg megráztam a fejem. Ő újra invitált, ekkor elfogadtam és megköszöntem. Leült mellém. A szeme fehérjéből kiragyogó fekete szemével mosolygott rám. Mikor megettem a banánt, a bevagdosott almából adott egy cikket. Másik kezében egy már gyűrött, használt fehér textil zsebkendő volt. A zsebem felé mutatott. Ahogy lenéztem, az én vasalt zsebkendőm csücske lógott ki a zsebemből, azt mutatta. Kivettem a zsebemből és azt mondtam: from my mother, majd megtöröltem vele izzadt arcomat. (Ó, mintha csak hirtelen anyu simított volna!) Ő jelezte nem érti mit mondok és megszólalva rekedtes, idős hangján csak ennyit mondott: hindi, hindi. Aztán zsebkendőjével többször megsimogatta a karomat. Mosolyogtunk egymásra.

Invitálva, hogy fogadjam el, adott még almát, majd elkérte a homlokomon lévő napszemüvegemet. Neki adtam. Ő megtörölve izzadt arcát feltette, amin egy jót nevettünk, majd rám mutatva és magára tenyerével simító mozdulatot tett másik tenyerén, amit egyértelműen úgy értelmeztem, hogy arra utal, egyformák vagyunk. És valóban, minketten feketék és fehérek voltunk, az én bőröm fehér az övé fekete, én fekete nadrágban, fehér pólóban voltam, Ő pedig tiszta fehérben.
Ma már tudom, hogy az analógiát egyáltalán nem külsőségekre értette...Szatgurum.

Ezután felállt, mutatta, hogy elmegy, elviszi a szemétbe a banán héját és elment a napszemüvegemmel együtt.

Én a lányokhoz léptem. Első gondolatom az volt, hogy biztosan a gyümölcsért cserébe gondolta a szemüveget, hiszen egyszerűbb népeknél hallani ilyen cserékről. Élelemért, csecsebecse. Aztán meg arra gondoltam, hogy nem lesz napszemüvegem, anélkül pedig az érzékeny világos szememmel bajban leszek. Lányok meg is kérdezték, hogy mi van, elvitte a drága szemüvegemet? Mire én azt mondtam, hogy igen, elkérte, de majd megoldom, veszek egyet itt a bazárban, és ezzel el is engedtem a történteket.
Alig pár perc múltán visszajött az öreg jógi, leült ismét mellém, letörölve visszaadta a szemüvegemet, nekem adta a még maradék almát, majd elment.

A bepakolás és ebédelés utáni kis pihenőnk alatt elmém lázasan járt az eseten. Mit üzen ez nekem? Kicsit zavarban voltam. Elszégyelltem magam a gondolatért, hogy egy szellemi úton járó emberről azt feltételeztem, hogy a szemüvegem kellett volna neki és azért adott gyümölcsöt, de láttam magamat is, hogy én őszintén kész voltam lemondani arról, az Ő kéretlen kedvességéért...

Rishikéshben való tartózkodásunk alatt még párszor találkoztunk, egyszer éppen mikor a zöldségesnél a mangót szagolgattam, hogy elég érett-e. Biccentettünk egymásnak, majd mosolyogva a szemeihez nyúlva kérdőn mutatott. Én akkor a szemüvegemre gondoltam, persze utólag már tudom, hogy Ő a tisztánátásomra célzott. Ez után a találkozás után még inkább törtem a fejemet azon, hogy mi az üzenete ezeknek a nem véletlenszerű találkozásoknak. Elalvás előtt is csak ezen járt az eszem.

Másnap reggel 6-kor a Gangesz parton miközben jógáztunk, egy kis madárka szállt a fehér márványburkolatos terasz korlátjára, alig pár karnyújtásnyira tőlem. Egy barázdabillegető volt. Ismeritek, a színe fekete - fehér. Hosszan ott ücsörgött.  És ekkor beugrott a válasz, amin hiába törtem a fejem.

Az életben semmi sem csak fekete, vagy fehér, hanem mindkettő. A teljesség Árnyék és Fény.

Amikor képesek vagyunk már ítélkezés nélkül, középről, a szívből nézni a világot, akkor tisztánlátókká válunk, az IGAZSÁGot látjuk mindenben és mindenkiben.

A tisztánlátáshoz vezető út szattvikus, mértékletesség jellemzi.

Hát... ezt a lelki, szellemi és fizikai táplálékot kaptam  az istenek lakóhelyén,** a Himalájában, Rishikéshben Szatgurumtól.

Namaste

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/11/advent-uzenete.html
*http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/05/az-ekszer-varos.html
*http://magyarkamargit.blogspot.hu/2013/12/csokraink.html

**A Himalája hegység szanszkrit nevének jelentése "az istenek lakóhelye" Wikipédia

EgoÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ

Újhold van. Használjuk az energiáját megújulásunkra. Kérdés, hogy látjuk-e miben, hol kell megújulnunk?

Tudatunk meghatároz.

Miért akarunk bárkit, bármit is háttérbe szorítani? Álljunk csak szerényen mindenki és minden mellé.

Ezt az ősi bölcsességet olvastam valahol: A túlzott hiúság  rútság.

Namaste

Spirituális ébredés

MOTTÓ: "Az IGAZSÁG maga fogja minden úton-módon segíteni azt, aki elindult az IGAZSÁGOT megkeresni..." Matri Vani

Nálam a tünetek úgy jó 15 éve kezdődtek...

Ha nagy áruházba mentem, szédülés, hányinger, megfogalmazhatatlan rosszullét fogott el. Ma már tudom, hogy mások energiái és a Földtől való elzárkózás, földeletlenségem okozta. Amit tettem, egyszerűen elkerültem a plázákat, kisebb üzletekbe jártam vásárolni. 

Nem kívántam húst enni, kellemetlennek éreztem a szagát, ízét. Szívesebben nyúltam gyümölcsökért, zöldségért, olajos magvakért. Ezen kívül a főzelékek, gabonakásák, levesek és tejtermékek még inkább az étlapomra kerültek. Akkor terelődött a figyelmem az ayurvédára. Megismerve azt, észrevettem, hogy már ösztönösen alkatomnak (prakriti)* megfelelően étkeztem.

Ha nyugalomban voltam, a két szemem közötti ponton ( harmadik szem), bizsergést, hideget éreztem, szinte fázott a homlokom, ugyanakkor gyönyörű kék fény jelent meg. Eleinte nem tudtam, hogy a hipofízis aktiválódása okozza, mely segít kapcsolódni felsőbbrendű szellemi erőkkel, az intellektussal, belső bölcsességgel, és tisztánlátást ad.

Egy téli napon, mikor a hóval borított erdőben sétáltam, gyönyörű zöld aurát láttam a fák körül. Ebből a tapasztalatomból is tudom, a természet, a növények tényleges gyógyító erővel bírnak.

Leggyakrabban visszaköszönő számok az életemben: 11:11, 333, 3, 555. **

Édesapám halála után a szívcsakrám megnyílása nagy fizikai fájdalmakkal járt. Külön érzékeltem a hátsó és az elülső csakrát. Gyakran végeztem mellkasnyitó gyakorlatokat. Még nem jógáztam. Ösztönösen összefogtam két tenyeremet hátul, vállamat kifordítva jól átlélegeztem a mellkasomat. Ma már tudom, hogy a hirtelen szívdobogás csak melléktünete a mellkas közepén lévő szívcsakra aktiválódásának. Például mikor édesanyám úton volt az ottHONá-ba, hogy el tudjam engedni a spirituális szívem napokig nagyon aktívan nyitva volt, nem éreztem a halála iránt fájdalmat...

Megfigyeltem, hogy nem gyűjtök, nem halmozok magam körül semmi felesleges dolgot. Annyit vásárolok amennyi éppen kell, ha valamit megunok, nem teszem el, hogy majd jó lesz valamikor, hanem túladok rajta, "elengedem".

Néha szeretek csendben lenni, ekkor tudatosan figyelem a belső hangomat, nagyon erős párbeszéd zajlik bennem belső vezetőmmel. Máskor napokig zenét hallgatok, mantrákat. Szinte érzem, ahogy átjárja a lelkemet, felemel. A tanítások szerint a vaskor emberének a karmától való megszabadulását nem annyira a jóga ászanák, mintsem a mantrák hallgatása és zengetése segíti elő.

Alvási szokásaim is megváltoztak. Néha olyan erős energia érkezik, hogy órákig nem tudok aludni. Ilyenkor meditálok, elmélkedem. Nem kapcsolok villanyt, hagyom magam az éjszakában. Kinézek a csillagokra, Holdra, mélyeket lélegzem a friss levegőből. Ha igényelem az elmaradt alvást, munka után hazaérve lefekszem és alszom napközben.

Nagyon megérzem a napkitöréseket, ilyenkor erős fejfájásom van, ami tudom majd elmúlik, nem nyúlok gyógyszerhez, inkább próbálok nyugalomba vonulni.

Behunyt szemem mögött, már nem sötétség fogad, hanem hol finom pasztell színű felhők, hol bíbor.

Gyakran villannak fel fényszikrák, lila, fehér, sárga, rózsaszín, zöld, kék. A sárga sziporkázik, mintha Laksmi szórná kincseit...

Legyenek az én tapasztalataim nektek is útmutatók. Tuddjátok!, az úton járva a kellemetlen tünetek csak múló, kísérő jelenségek.

Nagyon fontosnak találom többször is olvasva tudatosítani a spirituális ébredésünk tüneteit:

http://lelekmozaikok.cafeblog.hu/2014/07/23/a-spiritualis-ebredes-tunetei-51-pontban/

Fotó: http://www.buddhapest.hu/2014/03/indiai-lotusz.html

*http://www.tarrdaniel.com/documents/Medicina/ajurveda.html

**http://energiagyogyaszat.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=129740

Moojitól

”Bármire szükség van az spontán megteremtődik, hogy találkozzon mindazzal, amire a pillanatnak szüksége van.
Intuitív lények vagyunk, de valahogy a környezetünkben gyakran azt tanítják nekünk, hogy úgy tekintsünk az életre mint egy stratégia, stratégiával kell elérni az életed, kell hogy legyenek terveid. Vannak olyan emberek, akiknél ha van a 2015-ös évre naptár, már teljesen betáblázták magukat, már tudják pontosan mit fognak csinálni 2025 augusztus 20-án, vagy mindegy mikor. 
De van egyfajta természetes hit az iránt, hogy bármire szükségünk van, az spontán kialakul, hogy megfeleljen mindannak, amire a pillanatnak szüksége van és meglátod, meglátod és akkor valahogy feloldódik egy mélyebb hitben „nem is kell semmit sem elterveznem”, és ez micsoda megkönnyebbülés!"



"Úgy élni az életed, hogy alapvetően senkitől nem vársz el semmit, hatalmas szabadság. Rájössz, hogy szinte rendíthetetlen vagy, mert valami belül kikapcsolta a 'hogyan kellene a dolgoknak lenniük' gombját." 

Namaste

Törekvés

Indulj el a leghosszabb útra! Az útra befelé.

...Sri Chinmoy megtanított, hogy ne számító értelmem hangjára hallgassak, hanem érző szívem finom suttogását hallgatózzam. Szívem érzés-iránytűjével minden csalódás-ingoványt kikerülhetek. Ahhoz, hogy isteni vezetésben részesüljek, életvitelem központja szívem kell legyen.

...Megtanított, hogy a gondolkodás nem az emberi élet legmagasabb, legtökéletesebb tevékenysége. Tudásom gondolkodó értelmemben rejlik, de bölcsességem az mögött van elrejtve. Tehát bejáratot kell oda teremtenem....
                                                                                          Gunagriha

https://www.youtube.com/watch?v=&list=RD1OhDa7Y4kVk#t=

Gyermekeinkről

Tibeti hagyomány;

Gyermekeidnek adhatod szereteted, 
De gondolataidat nem. 
Testüket te adhatod nekik, 
De lelküket nem. 
Megpróbálhatsz olyanná válni, mint ők, 
De nem kívánhatod, hogy ők olyanná legyenek, mint te, 
Hiszen az élet előre halad, 
És nem a múlthoz tér vissza. 

Namaste 

Legyen köztünk Hesztia!

"Násza helyett a magas Zeusztól szép tiszteletet nyert,
minden ház közepén ott ül, s dús áldozatot kap,
minden szentélyben részt élvez a tiszteletből,
s legmagasabb istennek tartják őt a halandók."
                                                                       Homérosz

Szüksége van a világnak Hesztiára, a Hesztia lelkületű nőkre! Azokra, akik kiművelve animusukat bátran kilépnek a világba és visszafogott, mégis méltóságteljes, sugárzó lényükkel meghitt hellyé teszik Földünket és melegséget visznek a kihűlni látszó emberi kapcsolatokba.

Jó pár évvel ezelőtt történt, hogy egy ismerősöm azt mondta: kegyed olyan szép akár egy görög istennő. Jól megmosolyogtatott. Görög istennő? Hm...

Nekünk magyaroknak van egy ősapánk Nimród, akit az égen az Orion csillagképben tisztelhetünk, onnan vigyázza népünket, és van egy ősanyánk még sumériából, Ő Babba Mária, akit ma Szűz Máriában tisztelünk.

Természetesen tanultam a görög mitológiáról, ismertem istennőit, Artemiszt a Hold, a természet istennőjét. Athénét a bölcset, aki pajzzsal van felvértezve, Hesztiát a házitűzhely istennőjét, Démétert a tápláló istennőt, a nagy anyát, s leányát az alvilág istennőjét Perszephonét, Hérát a szerető feleséget, és nem utolsó sorban Afroditét, a szerelem és a művészetek istennőjét. De vajmi keveset tudtam az archetípusokról, arról, hogy egy-egy istennő miként jelenik meg személyiségünkben.

Így, csak mosolyogtam az illető megjegyzésén.

Talán csak egy-két évvel ez eset előtt voltunk Görögországban ahol Peloponnészosz és Athén meglátogatása volt a fő úti célunk. Az Akropolisz Múzeum telis tele volt ez istennők szépséges szobrával.

Egy valaki azonban nem volt közöttük, akit a görögök nem, vagy csak ritkán ábrázolnak emberi alakban. Ő Hesztia, aki a legközelebb áll az emberiséghez, hiszen Hesztia a családi tűzhely védelmezője, a kőr alakú tűz istennője, az eleven tűzé, mely köré az emberek évezredek óta összegyűlnek. Hesztia köti össze a családot és minden közösséget. Jelenléte megszentel minden otthont és együttlétet. Nélküle az összetartozás fontossága elveszik, az otthon csak melegség nélküli ház lesz. Nélküle széthull a család, a nemzeten belüli összetartozás érzése és a népek közötti kötődés elhalványul.

 A mai világban a fiatal nők, talán mert anyjukat túlzottan is elnyomva látták az erős férfias energiáktól, önállóságra törekszenek. Saját lábukon akarnak megállni. A görög példánál maradva bennük Artemisz és Athéné, Afrodité istennő munkál. Ambícióik vannak, ezért később jön életükbe a feleség, anyaság szerep és a velejáró háziasszonyi teendő, ha egyáltalán eljön.

Nem olyan fontos tér az otthon, nincsenek meghitt, közös esti beszélgetések, beszél helyettünk a Tv. A baráti találkozók is inkább pubokban, bárokban zajlanak. A lakás sok esetben csak biztos alvóhelynek bizonyul a rohanó, "mindent meg akarok szerezni azonnal", "egyszer élünk" világban.

Hiányzik valami melegség az emberi kapcsolatokból. A tűz, a családi tűzhely melege.

Tenni kell azért nekünk magunknak, hogy ismét lobogjon a melegség, az otthonosság tüze.

És ezt valóban tűzzel fokozhatjuk. Körbe ült tűzzel. Csináljunk tábortüzet, üljünk köré, beszélgessünk, nevessünk jókat. Esténként gyújtsunk kör alakú gyertyát, mécseseket lakásunkban, tegyük az asztalunk közepére, üljünk köré és így vacsorázzunk. Tegyünk a nappaliba is, hogy lássuk eleven lángját.

Legyen köztünk Hesztia! Idézzük meg! Élő kör alakú tűzzel.

Hesztia

Kislányként csendes és szófogadó. Távolságtartó, szégyenlős, mely tulajdonságai introvertáltságából fakadnak. Már kicsinek is a befelé figyelés jellemezi.

Neki nem hiányzik a nagy baráti társaság, minek az, mikor ő sosincs egyedül, hiszen jól ismeri a belső teljességet, az "egész"-ség élményét.

Érzelmeit illetően mértéktartó. Nem vesz részt drámákban és a vetélkedéseken is felül áll. A dualitásoktól bezárkózik, ez a passzivitás önvédelem, hogy harmóniáját megvédje.

Belső hangja mindig megsúgja neki a helyes értékrendet. Konfliktusokban bölcsen átszűri a helyzeteket, így megismeri és megérti mások jellemét és indítékát.

Hesztia körül mindig rend tapasztalható, mert ez, az Ő belső harmóniáját tükrözi.

Bölcsességéből adódóan érzelmi ügyekben tisztánlátó.

Nagyon intuitív, ez segíti abban, hogy élete értelmére fókuszáljon. (focus, latinban tűzhely)

Olyan Ő, akár egy mandala középpontenergiája, mely arra sarkall, hogy azzá legyünk akik, amik vagyunk.

Hesztia egyedüllétében sosem magányos. Mindig visszafogottan, nyugodtan, diszkréten viselkedik. Szeretetét apró gesztusokkal fejezi ki, nem pedig rajongón.

Derűs, virágoktól díszes otthona melegséget áraszt, olyan hely ez, ahol az emberről a világ nyűge lehull. Nála az embert időtlen nyugalom várja.

Jó háziasszony, Déméterrel szövetkezve csodálatos anya, akinek gyermekei nem lázadók, hiszen hagyja őket kibontakozni, önmagukká válni.

Kevés barátnőjével hosszú és jó kapcsolatot ápol, akikkel megbecsülik egymást, mindig meghallgatják egymást és nyugalmat, harmóniát sugároznak egymásra.

Hesztia idős korát méltósággal fogadja. Gyermekei kirepülését, az özvegységet nem veszteségként éli meg.

Hosszú élete során viselt maszkot, mely mögé érzékeny személyiségét rejtette levetkőzi és egyesülve animusával, Hermésszel, mely lelki és szellemi gazdagságát adja, nagyon is bátran, egy új személyiségként lép a világba.

Forrás: Jean Shinoda Bolen- Bennünk élő istennők