Aranykor

Dóri ötlete volt, hogy sóbarlangba menjünk. Óvodás korú unokámnak kifejezetten hasznos, de jót tesz a gégegyulladásom óta még fennálló köhögésemnek, rekedtségemnek, aztán meg erősödik is az immunrendszerünk.
Beültünk a sószobába. Levente csúszdázott, majd kipakolta az autókat, azzal játszott.  Egyedül játszva hamar elunta magát. - Anya játssz velem, - mondta. Anyukája a konyhai játékokhoz hívta, - nézd sütöttem sütit, főztem teát, vigyél a mamáéknak és apunak is. Mindenkit szépen sorban kiszolgált. - Mosogass is el,- mondta Dóri, - de ne folyasd a vizet, mert az pazarlás! Valójában persze nem volt ott víz, csak képletesen. - Bizony nem szabad a vízzel pazarolni. Vannak Afrikában gyerekek, akik szomjaznak, nincs vizük, - mondtam. - Mama én most akkor Afrikába folyatom a vizet, - mondta az alig három éves magát Levente nagyfiúnak aposztrofáló unokám. 
Meghatott ez a mondat! Mert igazából fogalma sincs Afrikáról, a szomjazás mibenlétéről, de a tudatában ott van az együttérzés, a jóindulat!
Ez a jógafilozófia egyik alap gondolata, a jó  megosztása legalább az elmében*.
Remélhetjük, hogy Ő már az "istenek idejének", az Aranykornak** gyermeke!

Őszentsége XIV. Dalai Láma

*https://magyarkamargit.blogspot.com/2015/09/mit-jelent-nekem-joga.html
**https://angyalforras.hu/uj-kor/felemelkedes-5d/az-aranykor
Namaste

Karácsony szelleme

"A rongyos istállóban, pásztoroktól körbevéve a Teremtő felfedte egyik nagy titkát: azt, hogy hiába teremtette meg a világot, otthontalan. Emberszív az igazi jászla. Azon kopogtat."
                                                                                                                     Berecz András mesemondó

Advent negyedik hetének üzenete: https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/12/advent-iv-bolcsesseg.html

Nőiség és a rózsa

Mottó: ...igen, a rózsa illatával, ...

Jó pár éve annak, hogy tudatosan használom a rózsa esszenciáit. Használok rózsavizet, olajat, teát tisztálkodószereket, - tusfürdő, hintőpor, desodor - és parfümöt is választottam már azért, mert  kiéreztem belőle a finom rózsaillatot. Például Givenchytől, vagy Chloétól. 

Valamint a rózsakvarc volt az egyik első kristályom a mára már sok közül. Emlékszem egy nagy tál telis-tele volt csodálatos kövekkel és választásom éppen a rózsakvarcra esett, akkor még nem ismerve, tapasztalva a kristályok jótékony erejét.

A rózsáról Feller Adrienne:

A rózsa varázslata, egyedisége és semmihez nem fogható természete inspirált bennünket: a bársonyos, érzékeny levelek és a rózsa ereje, melyet törékenysége mellett is sugároz a világba. A rózsából kinyert illóolaj, az illóolajok közül a legmagasabb frekvenciával rendelkező olaj. Erőteljesen sejtstimuláló, anti aeging hatása már évezredeken át bizonyított.

A rózsa illóolaja és a dinamizáló rózsakvarc bársonyossá, ragyogóvá és fénnyel telivé varázsolja a bőrt, a rózsa ereje megtámogatja a nőiességet, fokozza a világ és magunk iránti érzékenységünket és erősíti az önbizalmunkat. A rózsa megnyit minket a szeretetre, elsősorban önmagunk felé vezet és arra tanít minket, hogy teljes szívvel át tudjuk ölelni magunkat.

A Kristályakadémia tanítása a "leglágyabb" kvarcról, a rózsakvarcról: 

A szív csakra gyógyítója, a feltétel nélküli szeretet, a szerelem és a béke köve. Erősíti a szívet, tüdőt, szabályozza a vérkeringést, javítja a szövetek vérellátását, eltávolítja a testfolyadékokból a szennyezőanyagokat, frissíti a szervezetet. Fokozza a termékenységet, oldja az érzelmi ridegséget.

Megnyugtatja az idegeket, nyugodt alvást biztosít, csökkenti a szédülést, semlegesíti a káros földsugárzásokat.

Finom rezgéseivel segít a harag, félelem, agresszió megszüntetésében, segít befogadni a szeretet érzését, megtalálni a szeretet útját. Vigaszt nyújt, lelki egyensúlyt ad szerelmi bánat esetén.

Használjuk marokkőként, ékszerként, elixírként. 

A vele való meditáció során  növekszik az önelfogadás, felszabadulnak elnyomott negatív érzések, helyébe szeretet energia áramlik.

Arcunkat masszírozva vele, vitalitást, lágyságot kap bőrünk.

A napokban kezdtem begyűjteni a rózsaszirmokat a kertemben lévő rózsáról, ami még édesanyám udvarából való.  

Ha már próbáltatok virágszirmot gyűjteni, biztosan éreztétek azt az érzést, mikor nem kell tépni, hanem a virág "adja" a szirmát. Így szedem én is.  A kis magházat sem hagyom ott, mert az tele van C vitaminnal. Szárítom, aztán majd felhasználom.

Már érlelődött bennem az írás a rózsáról, azonban máig váratott magára.
A napokban elém került ez a cikk, mely egy hathatós természetes segítség lehet a változókorban lévő nő-véreimnek. 

http://www.ideal.hu/component/content/article/2219-ha-a-noi-energia-elapad.html

DE!  Mint olvashattátok, nem csak változókorú nőknek javasolt a rózsakúra.

Jó tudatosítani, ...igen, a rózsa illatával...

Juhász Ferenc verse:

https://blog.poet.hu/szeretem-versek/juhasz-ferenc:-te-ekevel-te-kalapaccsal-tollal

Még a konyhában is használom. Bulgáriából hozott rózsalekvárral töltöttem a palacsintákat.

Magenta

Ez a mély, bíborvörös szín a vörös és a lila keverékéből áll. A vörös határozottságát, hatalmát és az ibolya szín szellemiségét ötvözi.
Az átmenet színe.

Hétvégén épp pilisi kirándulásunkon szólított meg a magenta.

Akkor találkozunk ezzel a színnel, mikor életünk egyik szakaszának végén és egy újabb kezdetén találjuk magunkat.  A bíborszín környezetünkben segít bennünket a változásban.
Elég például csak egy fukszia színű virág a szobánkban.

Magenta megerősítés: "Hiszem, hogy minden a legjobbra fordul"

A bíbor a szivárvány, azaz a fényspektrum két végén lévő két szín egyesülése. Szimbolikusan a sötétség és fény közötti kapcsolat.
A védelmezők védelmezője, (Mihály arkangyal palástja) a gyógyítók gyógyítója (Krisztusi energia színe).

Érzelmileg segít megtalálni az élet értelmét, alkotó tevékenységekre motivál. Aki szereti ezt a színt, az telve van életerővel, tettvággyal, képes együttérző szeretetre.
A boldogtalanság ellenszere.

Aki elutasítja ezt a színt az az ember egoista, türelmetlen, szenved a kötődés hiányától.

Forrás: http://obtrude.cafeblog.hu/2014/04/22/szinek-jelentese-magenta/

Lanzarote

A felduzzadó óceán dübörgése,
A kitudja hol kelt és hová futó szél,
Kihunyt vulkánok perzselő tüze,
Hirtelen nyakunkba zúduló eső,
Megszilárdult bazalt lávafolyók.

Elementális erők szólítanak meg Lanzarotén...

Lanzarote bioszféra rezervátum. Itt jól érzékelhető az ember és a természet kiegyensúlyozott kapcsolata.
Mit is akarhatnánk mi emberek egy lávafolyókkal át- meg átszőtt szigetecskén többet, mint amennyit a természet megenged?

Vulkáni hamuban  ültetvények

Legelésző állatok

Természet alkotta, ember alakította barlangok

Vulkáni krátereken átfutó utak

Zöld és kék szemű, hófehér villák körüli tisztaság és rend

Bíbor naplementék

Tisztelet
Nazaret
Pálmafák
Napsütés
Olivin

REND

                                                                        César Manrique:  Kozmikus szem*


*http://www.ahimsa.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=129&Itemid=26

Egy gluténmentes teasütemény

Ismerőseim között egyre több a gluténérzékeny, ezért pár napja  mikor találkoztam ezzel a recepttel megosztottam  a fb. oldalon, mert azt gondolom nem olyan egyszerű gluténmentes finom süteményt készíteni. 

Ennek apropóján feltettem MAGomnak a kérdést: miért növekszik napjainkban a  gluténérzékenyek száma, mikor a gabona - benne a glutén, azaz a sikér (ami két fehérje) - az emberiség alap tápláléka ősidők óta? 

Emlékszem, még gyerekként láttam otthon és nagyanyáméknál, hogy a lisztesdobozban benne volt egy merítőkanál és egy kis szita, mert sütés, főzés előtt mindig átszitálták a lisztet. Ez nem csak azt szolgálta, hogy kiszűrjék vele az esetleges durvábban maradt részeket, hanem így megszellőztetve a lisztet, a sikér oxigénhez jutott és ettől könnyű, lyukacsos szerkezetű lett a sütemény. A kelt tésztákat is, - mint pl. kenyér, kalács - ezért kell sokáig dagasztani, hogy levegősödjön, akkor nem lesz sűrű, nehéz, ha kisült. 

Még arra is emlékszem, hogy az iskolában  azt tanultuk, hogy a magyar búza beltartalmi értéke nagyon nagy a benne lévő magas sikér, azaz glutén tartalom miatt. Máig szállítják külföldre, hogy keverjék az ott termett gyengébb minőséggel.

Ha a gluténérzékenységet spirituális, azaz lelki szempontból nézzük, - és miért is ne, hiszen mindnyájan fizikai testben élő lelkek vagyunk, - a gabonák közül a búza a szívcsakra növénye.

Az Újszövetségben Krisztus jelképe. „Ha a búzaszem nem hull a földbe és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” 

Krisztus MAGa a feltétel nélküli szeretet, annak  hirdetője. A kalász Mária jelképe, mert a kalász hordozza a búzaszemet, a magot.  A kegyelem jelképe is, melyet a Szentlélek (önMAGunk) áraszt RÁnk. 

Ezért a búza eledelünk minden ínségben. Lelki ínségben is! 

Nem egyre ridegebb a világ? 

Ha valaki gluténérzékeny, fel kellene tenni  MAGában ezt a kérdést: kit nem tudok feltétel nélküli odaadással szeretni? 

Talán éppen önMAGomat?!

És végül a recept az említett édességhez:

1 csésze mandula liszt

1/2 csésze gluténmentes liszt

1 és 1/2 teáskanál sütőpor

1/2 teáskanál só (amit én soknak találok, talán jobb vele óvatosan bánni, és ha igényli a süti akkor lehet tenni még bele)

2 evőkanál mák (nem őrölt)

2/3 csésze cukor (én porcukrot használnék)

2 evőkanál egészen lágy vaj

2 evőkanál olívaolaj, vagy olvasztott kókuszolaj

1 csésze mandula paszta (kb.200g)

1/2 teáskanál mandulakivonat

1/2 csésze  teljes tej

1/4 csésze szeletelt mandula

Egy tálban keverjük össze a lisztet, sót, sütőport, mákot, és egy másikban a cukrot, vajat, olajat, mandula pasztát. Keverjük pár percig, majd jöhet egyenként a tojás, mindig jól elkeverve. Öntsük bele a mandulakivonatot és a tejet. Keverjük simára, majd lassú fordulat mellett adjuk hozzá a lisztes keveréket. Jól keverjük össze, majd öntsük sütőformába.

A sütőformát kenjük ki hideg vajjal és lisztezzük meg.  Ha beleöntöttük a masszát, simítsuk el és a tetejét szórjuk meg az aprított mandulával.

Előmelegített sütőben 180 C fokon süssük 50-60 percig. Akkor kész, ha megszúrjuk egy fapálcikával és az nem marad ragacsos.

Kb. 10 percig hagyjuk hűlni a formában, majd kiboríthatjuk egy tálcára.

Ha teljesen kihűlt, akkor szeleteljük.

A hozzávalókat bioboltokból beszerezhetjük.

Lehet normál liszttel is csinálni, de egyértelmű, hogy abban az esetben gluténérzékenyek nem fogyaszthatják.

Egy jó meleg tea mellé csodálatos lehet. Egyik hétvégén én is kipróbálom.

Jó étvágyat hozzá!

                            

Az eredeti recept:

http://chindeep.com/2014/05/15/almond-poppy-seed-tea-cake-regular-gluten-free-options/almondpoppyteacake2/

Namaste

R.I.P. George Michael

A megfoghatatlanul mély szeretetről...

Jesus To A Child

...mint Jézus egy gyermekre...


https://www.youtube.com/watch?v=ulhoKujT2G8

A dalhoz méltó fordítás:
http://www.hotdog.hu/dalszovegek_magyarul/d-i/george-michael-jesus-to-a-child

" ...menekült voltam és ti befogadtatok."

Egy Ramana Maharshi gondolat jut eszembe: Az ima nem a szavak általi. Az ima a szívből jövő, a Szívvel való eggyé olvadás. Egy kegyelmi állapot.

"Egy művészettörténeti könyvben találok rá egy érdekes fametszetre az 1500 körüli évekből, amely a Szent Család Egyiptomból való hazatérését mutatja be. Ne gondoljunk hagyományos ábrázolásra, sivatagi tájra, szamarat vezető Szent Józsefre vagy szamárháton ülő Máriára! Az alkotót egyáltalán nem zavarta, hogy az Egyiptom és a galileai Názáret közti távolság gyalogosan, szárazföldön bejárható, mert ő úgy képzelte, hogy a Szent Család egy kisebb vitorlás hajón, egy egyszerű bárkán utazik hazafelé. Szívderítő látvány a fedélzeten szundikáló Szent József, a talán imádkozó Mária, az árbockosárhoz felmászó angyalok és a hajókötélbe kapaszkodó Jézus, aki kicsiny gyermekként kezével az útirányt mutatja vagy talán az égre mutat. A tenger nyugodt, a szél sem fúj, a vitorlák felcsavarva. A Szent Család tagjain kívül egyetlen ember sincs a hajón, nincsenek utasok, nincsenek matrózok és hajóslegények, de még kapitány, kormányos sincs. De akkor kié ez a hajó? Talán Szent József olyannyira meggazdagodott a munkájából, hogy saját hajót vett, amivel aztán évek múlva hazatérhetett családjával? Aligha. És ki kormányozza, ki vezeti ezt a hajót? A középkori alkotó talán egy hajós vagy hajóval többször utazó személy lehetett, aki feltehetően azt akarta sejtetni, hogy az események, az Egyiptomba való menekülés és az onnan való hazatérés hátterében az isteni gondviselés áll. A kis Jézus, Mária és József angyalok kíséretében oda utaznak, ahová a gondviselés vezeti őket.
A világsajtó képei villannak be az elmúlt hónapokból. Az egyiken egy katonai járőrhajó személyzete menti a tengeren lélekvesztővel átkelni akarókat. Egy másikon szögesdróttal körülvett menekülttáborban sorsukat tétlenül váró emberek. Egy harmadikon kamionra felkapaszkodó emberek, akiknek minden vagyona belefér egy kis hátizsákba. A következőn takaróval letakart kisgyermekek. Mintha csak aludnának. Ők már örökre alszanak, mert nem tudtak elmenekülni a háború elől. Szívszorító látvány. Bárcsak mindenki el tudna menekülni az életét fenyegető veszély elől! Bárcsak minden hazáját elhagyóra úgy tekintene mindenki, mint menekültre, és nem mint potyautasra, a szociális háló haszonélvezőjére vagy illegális bevándorlóra! Napjainkban Szent Józsefnek embercsempészeket kellene lefizetnie, hogy betonfalak alatti titkos alagutakon és átvágott szögesdrótkerítéseken át menekülhessen Máriával és a kis Jézussal. Egykor nekik is menekülniük kellett a gyilkos emberi szándék elől, mert életüket veszély fenyegette. Az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy egy távoli földön, idegen országban menedékre találtak és évek múlva visszatérhettek saját hazájukba. Bárcsak napjaink menekültjei is biztonságos helyre találnának! Bárcsak jószándékú befogadókra találnának! Bárcsak biztonságot, nyugalmat találnának a menekülő családok! Bárcsak béke volna mindenütt a világban, hogy senkinek se kelljen elhagynia hazáját! Bárcsak mindenki megértené az irgalmasság üzenetét és jócselekedetnek tekintené a vándorlók és menekültek befogadását! Bárcsak az éhezők, a szomjazók, a ruhátlanok és a betegek mellett a menekültekben is felismernénk Krisztus arcát! Bárcsak nekünk is mondhatná Krisztus a végső ítéleten: Jöjjetek és vegyétek birtokba a nektek készített országot! Mert menekült voltam és ti befogadtatok.  

Imádság: 

Urunk, Jézusunk, aki magad is családban születtél és éltél, hozzád fordulunk a családokért. Mutasd meg az igazi családi boldogságra vezető utat a fiataloknak! Segítsd az édesanyákat és a feleségeket, hogy édesanyád, Mária példáját kövessék az áldozatokat vállaló szeretet mindennapi megélésében! Segítsd az édesapákat és a férjeket, hogy védőszentjüknek és példaképüknek tekintsék Szent Józsefet, aki szeretettel és hűséggel gondoskodott családjáról. Tanítsd engedelmességre a gyermekeket szüleik iránt! Add, hogy minden család otthonra leljen és békében éljen!"

© Horváth István Sándor

Ámen

Foto: http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=1482

Ho'oponopono

       Mottó: 
       Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." 

       A megbocsátásról

Hogy miért írom ezt a blogot? Mert ismerem a megbocsátani nem tudás fájdalmát. Mikor az ember gyötrődik vélt, vagy valós sérelmei miatt. 
Ma már, hogy lelkileg talán felnőtt vagyok, sokkal tudatosabb vagyok az ilyen dolgokban. 
Megtanultam rálátni az életemre és megválaszolni a benne lévő miértekre.

Hallgatjuk a Hawaiiról eredő Ho'oponopono-t mely bölcsesség az mondja :

Sajnálom,

Kérlek  bocsáss meg!

Köszönöm,

Szeretlek. 

De vajon tudjuk, hogy ez arról szól, hogy elsősorban önmagadban önmagadnak kell megbocsátani? Hogy felelősséget kell vállalnunk magunkért?

Ennek komoly filozófiai háttere van.  

Mikor egy lélek ismételten inkarnálódik, megszületik, az azért van, mert  karmikus terhei miatt lelke még nem tud a Szanszárából, (szanszkrít संसार) a létforgatagból, az élet körforgásából kilépni.

Ha valaki már a Teremtő által kijelölt útját (dharma) járja, ha már nem kötik anyagi vágyak, pl. kapzsiság, lelki terhek, pl. gyűlölet,valamint felismeri halhatatlanságát, eléri a móksa állapotot.  Ekkortól már olyan könnyű a lelke, hogy többé nem húzza vissza semmilyen teher az újraszületésbe. Lelke egyesül a legfelső lélekkel, Átmannal, eléri a nirvánát, a szenvedés nélküliséget. Letette karmáját, kiléphet a szamszarából, az élet körforgásából, melynek jelképe egy kerék, majd egy magasabb dimenzióban folytathatja létét.

Azonban tudnunk kell, hogy amíg megszületünk, amíg eljövünk ide a Földre, addig Önmagunkért felelősek vagyunk! Minden élethelyzetünk azért van, hogy tanítson minket. Mi magunk vállaltuk ezeket a van akinek kellemes és van akinek fájdalmas élettapasztalatokat. A karma -, vagy másként a cselekvés törvénye szerint ezt érdemeljük.

Ez van a tudatunkban, ezt teremti az elménk. Az elme, vagy tudat egy hatalmas mező, amiben benne van minden tudás, bölcsesség, bőség, egészség. És ott van minden nyomorúság, fájdalom, nem tudás.

A vonzás törvénye is erről szól, hogy aki, ami vagy, azt vonzzuk be. Ha  tudatunkban ott van a harag, a gyűlölet, kapzsiság, még ennek terhét nem raktuk le, addig  bevonzzuk az életünkbe. Meg kell élnünk ezeket az érzéseket. 
Ha bármelyik létezésünkben bántottunk valakit, vagy minket bántottak szóval, vagy cselekedettel, az csírájában bennünk van. Meg kell tapasztalnunk, meg kell éreznünk, hogy mit okoztunk. Vagy, ha minket bántottak és nem engedtük el, nem bocsátottunk meg, újra és újra át kell élnünk a helyzetet, míg meg nem bocsátunk. Csak, mert így fejlődik a lélek.  

Az igazi tanulás nem a könyvekből, hanem a tapasztalatok által történik.

Gondoljunk valami nagy fájdalmunkra, amit  akár akarva, vagy akaratlanul okozott  nekünk valaki.

Nem mondtuk-e pokoli lelki kínok között, hogy én ilyen fájdalmat nem okozok senkinek! 

Bizony, ez egy szándék kinyilatkoztatása. Nem azt mondjuk, hogy bosszút állunk ezért, vagy azért, hanem azt, hogy  nem okozunk ilyen fájdalmat, amit nekünk meg kellett élni. 

Ez a lélek fejlődésének pillanata.

És még valami. A megbocsátani nem tudás lélekromboló. A saját lelkünket terheljük vele. 
Persze tapasztalatból tudom, hogy ez nem történik egyik percről a másikra. Sok esetben hetekbe, hónapokba, esetleg évekbe, életekbe telik míg elengedi az ember a megbántottságát. 
Igen életekbe... Sokszor ezért születünk meg ismét, hogy találkozzunk és megbocsássunk egymásnak.
Tudatosan akarni kell megbocsátani! 

A Ho'oponopono-t hoztam fel mint segítő módszert, mert ez most nagyon bejött a köztudatba.
De segítséget adnak finom rezgésükkel a kristályok és a hangterápia.
Mivel a lélek  lakhelye a szív, elsősorban a rózsakvarc ad segítséget, de a smaragd, a turmalinok, malachit és még egyéb zöld kristályok viselése hat ránk finomenergetikai szinten. 
Aztán elérhetőek sokfelé a hangtál és gong kezelések.
Néha elég, hacsak  leírjuk fájdalmainkat egy tiszta papírlapra, majd elégetjük, vagy felidézve könnyeinkkel megtisztítjuk magunkat a bennünket már nem szolgáló érzésektől. Időzíthetjük ezt  telihold idejére, mert energiái segítik az elengedést.

A legnagyobb segítség azonban  itt van nekünk 2000 éve.
Mesterünk Krisztus, aki a keresztfán nem azt kiáltotta;  kérjetek tőlem bocsánatot!, bűntelenül vádoltok!; hanem Teremtőjéhez fordult és megbocsátást kért az ellene vétkezőknek. 

Lélekteljesen kérheted az Ő segítségét...


http://hu.wikipedia.org/wiki/Szansz%C3%A1ra

Fotó:http://www.symbolonintezet.hu/szimbologia-a-tankerek/

Namaste

Tavasz; emlékek, gondolatok

A gólya A GÓLYA

Sokféle a madár, s egyik ezt, másik azt
Leginkább kedveli,
Ezt ékes szólása, amazt pedig tarka
Tolla kedvelteti.
Kit én választottam, a dal-mesterséghez
Nem ért az a madár.
S egyszerű, mint magam... félig feketében,
Félig fejérben jár.

Nekem valamennyi között legkedvesebb
Madaram a gólya,
Édes szülőföldem, a drága szép alföld
Hűséges lakója.
Tán ezért szeretem annyira, mert vele
Együtt növekedtem;
Még mikor bölcsőmben sírtam, ő már akkor
Kerepölt fölöttem.

Vele töltöttem a gyermekesztendőket.
Komoly fiú valék.
Míg társim a hazatérő tehéncsordát
Estenként kergeték:
Én udvarunkon a nádkúp oldalánál
Húztam meg magamat,
S némán szemléltem a szárnyokat-próbáló
Kis gólyafiakat.

És elgondolkodtam. Jól tudom, az gyakran
Fordult meg fejembe':
Miért hogy az ember nincs úgy, mint a madár,
Szárnyakkal teremtve?
Csak a messzeséget járhatni meg lábbal
S nem a magasságot;
Mit ér nekem, mit a messzeség? mikor én
A magasba vágyok.

Fölfelé vágytam én. Ah, ugy irigyeltem
Sorsáért a napot,
A föld fejére ő tesz világosságból
Szőtt arany kalapot.
De fájt, hogy estenként megszúrják... mert hiszen
Foly keblébül a vér;
Gondolám: hát így van? hát aki világít,
Ilyen jutalmat nyér? - -

Kívánt időszak az ősz a gyermekeknek,
Mint anya jön elé,
Aki fiainak számára kosarát
Gyümölccsel terhelé.
Én ellenségeműl néztem az őszt, s szólék,
Ha gyümölcsöt hozott:
Tartsd meg ajándékod, ha kedves madaram,
A gólyát elcsalod.

Szomorodott szívvel láttam gyülekezni,
Midőn távozának;
Miként most eltűnő ifjuságom után,
Ugy néztem utánok,
S milyen bús látvány volt a házak tetején
A sok üres fészek,
Szellő lehelt reám, sejtés halk szellője,
Hogy jövőmbe nézek.

Mikor tél multával fehér hó-subáját
A föld levetette,
S virággal zsinórzott sötétzöld dolmányát
Ölté föl helyette:
Akkor az én lelkem is felöltözék új,
Ünnepi ruhába,
S gólya-várni néha elballagtam egész
A szomszéd határba. -

Később, hogy a szikra lángra lobbant, ahogy
Ifju lett a gyermek:
Talpam alatt égett a föld, nekiesem,
És paripán termek,
S megeresztett kantárszárral vágtaték ki
A puszták terére...
Még a szél is ugyan nekigyürközött, hogy
Lovamat elérje.

Szeretem a pusztát! ott érzem magamat
Igazán szabadnak,
Szemeim ott járnak, ahol nekik tetszik,
Nem korlátoztatnak,
Nem állnak körűlem mogorva sziklák, mint
Fenyegető rémek,
A csörgő patakot hányva-vetve, mintha
Láncot csörgetnének.

És ne mondja senki, hogy a puszta nem szép!
Vannak szépségei,
De azokat, mint a szemérmes lyány arcát,
Sürű fátyol fedi;
Jó ismerősei, barátai előtt
Leteszi fátyolát,
S rajta vesz merően a megbűvölt szem, mert
Tündérkisasszonyt lát.

Szeretem a pusztát! be-bekalandoztam
Tüzes paripámon,
S midőn már ott jártam, ahol fizetésért
Sincs emberi lábnyom:
Lovamról leszálltam, gyepre heveredtem.
Egy futó pillanat
A tóra mellettem, s benne kit látok meg?
Gólya barátomat.

Oda is elkísért. Együtt ábrándoztunk
A puszta legmélyén,
Ő a víz fenekét, én a délibábot
Hosszasan szemlélvén.
Igy töltöttem vele gyermekségemet és
Ifjuságom javát,
Azért kedvelem, bár se' tolla nem ragyog,
Se' szép hangot nem ád.

Mostan is kedvelem és úgy tekintem én
A gólyamadarat,
Mint egyetlen valót, mely egy átálmodott
Szebb korból fönnmaradt.
Megérkezésedet még mostan is minden
Esztendőben várom,
S kivánok szerencsés útat, ha távozol,
Legrégibb barátom!

Szalonta, 1847. június 1-10.

Petőfi Sándor verse A gólya, az egyik legkedvesebb versem.

Ezek a gyönyörű strófák gyermekkoromat idézik s mint Petőfinek, nekem is egyik kedvenc madaram a gólya.

Csak kérdezem, vajon gondolkodtál-e már azon, hogy a népszáj szerint miért éppen a gólya hozza a kisbabát?

Egyszer, egy  kirándulásunk alkalmával, gólyákkal teli ingoványos rét mellett mentünk el. Ennyi gólyát még életemben nem láttam! Ez Erdélyben történt és tudjátok-e, hogy Erdélyország más néven Tündérország.

Ekkor jött egy sugallatom: a gólyák színei. 

Piros az élet, 

Fehér a lélek, 

Fekete a  föld,
Mely szemfödél lesz.

Gyermekkoromban ilyentájt testvéreimmel felhúztuk Világjáró hétmérföldes csizmáinkat és elindultunk fogadni a tavaszt és vele a gólyamadarakat. A Világot ekkor még  a Duna, az Öreg-Duna, a fokok és kis erek szabdalta, erdők határolta szigeti táj jelentette. 

Nekünk nem is hiányzott a nagyvilág, hiszen mi itt voltunk Otthon.

Ma is szívesen látogatok haza és, ha nem is a hétmérföldes csizmában, de felkeresem a régmúltat felidéző helyeket. 

Pityuval, Katával elmegyünk gombászni, akárcsak gyerekkorunkban. Ők pontosan tudják, hol, mikor, melyik fűzfa oldalán terem a kihagyhatatlan, semmilyen más gombához sem hasonlítható gévagomba. 

Élvezem a réten sárgálló boglárkákat, a napsütéses kéklő eget a rajta cikázó fecskékkel, a finom tavasz illatot és a szél borzolta fűzfás Duna partot.
Kötődés...

A tavasz és a keresztény világ legnagyobb ünnepe, húsvét közeleg. Nagyhét van. 

Idén legidősebb testvérem, Árpi és felesége látogatnak el hozzánk.

Ritka vendégek. Különös gonddal készülök. 

Fejemben már összeállt az ünnepi menü, be is szereztem már a hozzávalókat.

Tudatosítottam a  bevásárló körutamon, hogy nem rohanok, miért is állok sorban, mi az, amiért türelmesen várakozom, hogy kiszolgáljanak.

Tudom, a szeretet az az erő, amiből merítek, így minden szépen és jól  sikerül.

A húsvét az odaadás ünnepe. 

Ne feledkezzünk meg Jézus utolsó szavairól: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet."

Kívánom mindnyájatoknak, hogy legyetek együtt  szeretteitekkel!
Legyen köztetek Krisztusi szeretet!

Legyen a napsütéstől, a friss tavaszi széltől, vidámságtól üdítő, a gyermekek kacajától pedig hangos a húsvét ünnepe!

És még egy apró kis vallomás. Nem feledkeztem meg belsőgyermekemről sem.      
A fészekben lapul majd Lilinek is egy kis csokinyuszi.

http://www.szepi.hu/irodalom/vallas/tima/tima_349c.html

Hitemről

"Kislányom a hit a fontos, nem a vallás." 

Mély igaz szólások maradtak emlékül apámtól. Mint ez is. Mikor ezt mondta, nem értettem ennek az igazát. A különbséget a kettő között. 

Még Csepp voltam, csak Reménység, aki csak valahol a lelke mélyén tudta, hogy Óceánnal lehet Egy.

Ma már tudom, milyen Nagy volt Ő és én milyen kicsi. 

Kívánom minden szerettemnek, kedves rokonomnak, barátomnak, ismerősömnek, hogy legyen hittel teljes az élete! 

Mert, hol hit, ott szeretet, hol szeret, ott béke, hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten, hol Isten, ott szűkség nincsen. 

Krisztust várva szívemben kívánom, hogy legyen áldott karácsonya és örömteljes új éve mindnyájunknak!