Sadhgurutól (सद्गुरु)* Mysore-ból

"Az emberi lét jelentősége az, hogy képes vagy határtalanná válni. Tőled függ, hogy megéled-e az isteni minőségedet."

"Ne tartsd vissza a szereteted, az örömöd, az életteliséged. Csak az válik a minőségeddé, amit adsz, nem az, amit visszatartasz."

"A legjobb dolog, amit magadért és a körülötted élőkért tehetsz az, ha örömteli vagy. A boldog emberek természtes módon törekszenek arra, hogy mások számára jóllétet teremtsenek. Kívánom, hogy megismerd azt a teljességet, amikor minden, amihez érsz, örömtelivé válik!"

"Az élvezet csak az öröm árnyéka. Amikor nincs benned öröm, élvezethajhásszá válsz."

"A múltra emlékezhetsz. A jelent megélheted. De a jövőt megalkothatod."

"Bármit is csinálsz, csinálhatod akarva vagy kelletlenül. Ha akarva teszed, az a mennyország lesz. Ha kelletlenül teszed, akkor pokollá válik."

"A szeretetnek mindig felszabadító folyamatnak kell lennie, nem olyasvalaminek, ami gúzsba köt."

"Tartsd számon a körülötted lévő embereket a legjobbért, amit megláttál bennük. Azzal, hogy a legjobbat tartod számon és nem a legrosszabbat, a legjobbat ébreszted fel és kapod majd mindenkitől."

Sadhguru*

Namaste

*https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Sadhguru

 *सद्गुर szanszkrit (ősi indoeurópai) szó, jelentése: igazi guru. 

Önszeretet

 

Namaste 

Boldogság

 "Mert nem az tesz gazdaggá, amit birtokolsz, hanem aminek tiszta szívedből örülni tudsz! "

(Louis De Saint-Marché)

Forrás: Labirintus-Meseterápiás Műhely

A NŐ - M. P. idézetek

Mottó: "Nőnek lenni erény és erő" Jean Shinoda Bolen

 

"Valójában minden nő: királynő. Önmagának ad rangot, és sohasem bocsátkozik méltatlan kapcsolatokba."

"Az igazi férfinak egy nő nem csupán a szeretője, nemcsak a gyermekeinek anyja, hanem az ő Anyaistennője, aki emberré formálta őt a szinte semmiből."

"A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő - még a legérzékibb nő is - a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör - egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az 'egész testében', hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az 'erogén zónák' ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő 'erogén zónája': a lelke."

"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."

"A női szeretet legnagyobb értéke, hogy képes önmagát teljesen odaadni. A női bölcsesség értéke pedig az, hogy tudja, kinek szabad és érdemes magát odaadni... és kinek nem!" 

"Sok ember él egy asszonyban, és a nő mindegyik tud lenni: szerető, örömlány és szexológus, szakács, pincér, takarítónő, vendéglátó, sokszor gazdasági vezető, anya, tanácsadó, gyógyító, kedves nővér, nagymama, királyné, sőt, Királynő, azon kívül lelki társ, jóbarát és pszichológus. Tudja, mikor kell szidni és dicsérni a társát. Mikor kell fölnézni rá, s mikor kell úgy tennie, mintha fölnézne rá. Tudja, mi a férfiönérzet és férfihiúság, a férfi ész és férfi butaság. Tudja a társát láthatatlan eszközökkel befolyásolni. Meg tud szépülni. Ha kell, meg tudja szelídíteni a férjét, mint a vadlovat, és bátorítja, ha gyáva. Boszorkány, mágus és Hófehérke tud lenni, akibe mind a hét törpe szerelmes volt. Társa a férfinak. Harcostársa. Bajtársa. Cinkosa. Sorstársa."

Namaste 

Forrás: Femina

MOST

Jó hideg reggel volt. Leértem a  Duna partra, s elindultam  a sétányon a megszokottan. Az éjjeli komoly mínuszok jéggel vonták be a Kis-Duna jelentős felületét, csak középen, ahol nagyobb az áramlás, ott nem volt befagyva a vízimadarak örömére. 

Lelkem tiszta mélyéből hirtelen előbújt gyermeki énem. Közvetlenül a vízparton lehajoltam, belemarkoltam a kavicsba, azaz csak markoltam volna, mert a földhöz volt fagyva, így  egyenként szedegettem a mozdíthatókat. Nagyon hideg volt a fagyos kavics, így  szép, világos kis gyapjú kesztyűm ide vagy oda, visszavettem, vállalva, hogy besározódik. Aztán jött a csúsztatás a jégen. Versenyeztek, melyik siklik messzebb. Volt amelyik túlcsusszant a még be nem fagyott részre és elnyelte a víz. A  szemben vízen ülő dankasirályok mintha szurkoltak volna, néha hangosan kiáltottak, - dank, dank - aztán meg mintha nevettek volna, - kie-kie-kie. Jött néhány vadkacsa is, de ők érdektelenséget mutatva a nádas felé vették az irányt. Ránk sem hederítve  repült el felettünk egy magányos szürkegém, majd egy kárókatona. Nem sokkal később, nehéz, lassú szárnycsapásokkal egy nem rég felszállt hattyú pár húzott közvetlenül a víz felett  déli irányba. Aztán pár perc múlva még egy pár. Ámulatba ejtett szépségük. Hosszan követtem őket a tekintetemmel.

 

Fáztam. Visszafordultam, hogy bemenjek a jó meleg fürdőbe. Útközben jöttek a gondolatok... Aztán a nem régen olvasott bölcsesség jutott eszembe, miszerint a dolgok nem velünk, hanem értünk történnek. 

Már kiestem a MOST-ból. Pedig az előző fél óra alatt nem volt múlt, jövő, csak a természet adta  pillanatok öröme.

Namaste

Öröm

 "A testnek pihenésre, az elmének békére, a szívnek örömre van szüksége." (Gandhi)

Ishvari, Smiling

https://www.google.com/search?q=ishvari+smiling&oq=ishvari+smiling&gs_lcrp=EgZjaHJvbWUyBggAEEUYOTIHCAEQIRigATIHCAIQIRigAdIBCTEzMDU4ajFqN6gCFLACAQ&client=ms-android-honor&sourceid=chrome-mobile&ie=UTF-8&chrome_dse_attribution=1

Namaste

Tudat és tudatosság Levente tükrében

Mottó: "Minden gyermek egy jobb élet ígérete - lehetőség a régi megváltoztatására, és az új megteremtésére." - Hubert H. Humphrey*

Pár napja történt, mikor unokámmal, Leventével voltam.
Kimentünk az udvarra játszani, ő nem a cipőjét akarta felhúzni,  hanem a csizmácskáját.  Hagytam. Kint aztán biciklizett és "közlekedtünk". Megszabta, hol álljak, s mikor mehetek át az "úttesten" ami a járda volt.  Aztán hátra mentünk a kertbe. Ahogy a csizmában futkosott le s föl a lépcsőn, egyszercsak elesett. Nem sírt, csak feküdt elnyúlva.

Szaladtam hozzá, s ahogy fölé hajoltam szinte riadt arccal mondta, - nem én voltam! A lábam volt!

Kicsit megütötte a könyökét, megsimogattam, mondtam legyen óvatosabb a lépcsőnél. A csizma nem futkosáshoz van.  De ő már szaladt is nevetve, vidáman tovább. Visszaültem a napsütötte magaságyás szélére és csak elgondolkodtam azon a bölcsességen, amit akaratlanul kimondott Levente, - nem a láb vagyok. De vannak kezeim, lábaim, érzékeim, érzéseim, és sokszor kontrolálatlan elmém.

A jógafilozófia alapgondolata: "Nem a test, nem az elme vagyok. Halhatatlan örökké létező Lélek vagyok.  Sat, (lét) Csit, (tudat) Ananda (gyönyör, boldogság)"

Egy másik alkalommal, miután megjöttünk az oviból történt ez az eset.

Levente nem a szobájába vonult játszani, hanem a szobabiciklire akart mindenáron felmászni. Elszaladt a lépkedőjéért a mosdóba és arról próbálkozott. - Nem tudok felmászni,-  erőlködöt és nyögött nagyokat. Anyukája rászólt, hogy ne is másszon fel, mert leeshet. De megint és megint nekirugaszkodott. Nem sikerül, - mondta ismét. Jó, Levente csak csináld, majd ha megütöd magad, akkor tanulsz az esetből- mondta anyukája,  Dóri. De Levente Oroszlán, s ő tudja, hogy bátor. Tovább próbálkozott. Nem megy, - mondta. Ekkor azt mondtam, - Levente mondd azt, hogy "meg tudom csinálni"! Akkor meg is tudod csinálni.  Meg tudom csinálni, - mondta és láss csodát, sikerült neki. Örömmel ült a nyeregben és lóbázta kis lábait.

Namaste

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Hubert_Humphrey

Szuper étel

Ma egy szuper ételt, granolát készítettem. Vajon megsütöttem a zabpelyhet, -korpát, tettem bele szezámmagot, chia magot, szórtam bele kókuszreszeléket, pici sót, vanília őrleményt, fahéjat és együtt átforrósítottam az egészet. Ezek voltak itthon hozzá. Az elmaradhatatlan pirított mogyorót, aszalványokat, mint például a mazsola, áfonya utóbb keverem bele.

Fotó:https://www.viblance.com/mi-is-az-a-granola-mirol-ismerheted-fel-az-igazan-jo-granolat/

                                     

A mézet tudatosan hagytam ki. Az Ayurvéda, magyarul az Élet Tudománya, minden orvoslás anyja, mely  körülbelül 5000 éves tapasztalati tudással rendelkezik, azt javasolja, hogy a mézet ne melegítsük 60 C° fölé, mert nagyon nehezen eltávolítható salakot (ama) képez a testben. Ez a salak elzárja a szöveti csatornákat (strotas) és ezzel a sült méz elrontja az egyébként szuper, szattvikus, megfiatalító (rasayana) táplálékunkat.

Reggelente, mikor kedvem tartja, ezt fogyasztom egy kis görög joghurtba keverve. A mézet ekkor csorgatom hozzá. Készíthetek ebből mascarponés, joghurtos, gyümölcsös pohárdesszertet is.

A kiadós eső, szél, lehűlés visszavonhatatlanul meghozta az őszt.

Az évszakváltások megkívánják testünk salaktalanítását, így ez a szeptember is.

Pár napig javasolt csak meleg, kásás ételek fogyasztása. Lehet barnarizs, vagy egyéb gabonakása.

Talán a legjobb a kicseri, ez a könnyen emészthető, minden testtípusú embernek ajánlott ayurvédikus étel, aminek számtalan receptje megtalálható a világhálón.

Aztán jöhetnek könnyű zöldség-  és -krémlevesek, majd visszatérhetünk a megszokott kosztra. 

A tüdő után a bőrünk a legnagyobb méregtelenítő felületünk, ezért nem árt egy jó bőrradír sem a testünknek.

Talán az őszi évszakváltás van ránk a legkellemetlenebb hatással. Erős szelek lehűlést, csapadékot hoznak, egyre kevesebb a napsütés, a  föld az esőtől egyre nehezebbé, ragacsosabbá, az időjárás  nyálkássá válik és ezek a minőségek törvényszerűen bennünk is megjelennek.

Fogyasszunk főtt, sült meleg ételeket, használjunk  melegítő fűszereket, mint például erős paprika, bors, csombor, gyömbér, kurkuma, fahéj, szegfűszeg, babér. Ezek közt van, ami jó baktérium és vírusölő hatással bír, sőt immunerősítő is.

Gyújtsunk tüzet magunk körül, (akárcsak egy mécsest) ami melegséget ad lelkileg is.

Védjük a kihűléstől leginkább a lábunkat, nyakunkat, fejünket.

A borongós időjárás, az egyre hosszabb, sötét esték sokszor lehangolóak.

Kell, hogy tudatosítsunk életünkben öröm pillanatokat.

Például az év, az évszak, vagy az adott nap legszebb pillanatát. Mert kell, hogy legyenek ilyenek.

Ezek az életünk öröm forrásai.

Ez a "gyakorlat", az öröm pillanat tudatosítása, arra is megtaníthat, hogy ne másoktól várjuk, hogy örömöt szerezzen nekünk, hanem találjuk azt meg mi magunk.

Lehet ez egy nyári naplemente emléke, az őszi színes táj, gyermekünk arca, saját tükörképünk látványa, kedvesünk mosolya, vagy csak egy gondolatban való találkozás vele.

Egy séta közben látott madárraj, azok csivitelése, kedvenc állatunk üdvözlése, egy nyíló virág látványa és még mennyi szép pillanat lehet és van életünkben ami mellett csak úgy elmegyünk, nem tudatosítva azokat.

Aztán, miért is ne lehetne ez egy triviális dolog, mint egy jó étel élménye, mikor kimerülten, farkaséhesen végre előttünk az étel.

Jut is eszembe a mai cukkinikrémleves a pirított, teljes kiőrlésű lenmagos zsemlével, amit főztem.

Ajánlom magamat! :) Olvassátok el ezeket a régebbi írásaimat!

https://magyarkamargit.blogspot.com/2014/09/to-folott-suttogo-szel.html

https://magyarkamargit.blogspot.com/2018/09/teazas-kicsit-maskent.html

https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/02/nem-csak-bojti-idoszak-miatt-jutott.html

Farkasokkal futó asszonyok

"Ha a csodálatosnál kevesebbre értékeljük a testet, ha ennél szűkebb helyre zárjuk, akkor arra kényszerítjük, hogy az őt megillető szellem és forma nélkül éljen, megtagadjuk tőle az ujjongás jogát. 

Azt gondolni, hogy valaki csúnya vagy elfogadhatatlan, csak mert szépsége nem a legfrissebb divat szerint való, mélyen sérti az ősi természethez tartozó természetes örömöt. "

Dr. Clarissa Pinkola Estes; Farkasokkal futó asszonyok

Mialatt a könyvet olvasom számtalan bölcsességgel találkozom. 

A mű írója lélekgyógyász, aki rámutat a mesék és a valóság közötti összefüggésekre, az ezekben fellelhető archetipusok, ősminták általi testi - lelki gyógyulásokra.

Ezért fontos, hogy a felnőttek is olvassanak mesét. Nem is véletlenül propagálják újabban a mesehallgatást, és a mesék olvasását. 

Itt, most elsősorban ezt, az idézet én testünkről megfogalmazott igazságot tartottam fontosnak kiemelni. Azért, mert a Földön az anyag világában élünk, ahol egyre többen ébredünk rá, érezzük meg, hogy határainkon nem érnek véget fizikai testünkkel. Örökké élő lelkünk csak akkor érezheti jól magát, ha templomát, anyagi burkát kellően tiszteljük. 

Ám ez a tisztelet nem ölelheti magába testünk sanyargatását, túlhajszolását, viszont minden ápolást, gondoskodást, kényeztetés igen. 

Javasolom, hogy olvassa el a könyvet minden lány, asszony, anya, nagyanya, meny, és anyós, de nem árt egyetlen férfinak sem, ha megismeri a női lélek útjait. 

Namaste 

Damjanich utca 2.

Sanyi bácsi 1912. február 17-én  Felvidéken, Léván született, ebben a trianon előtt színmagyar városban, amit nem sokkal születése után a trianoni békediktátum határozata szerint Csehszlovákiához csatoltak. Lévát ezután a térképeken csak mint Levice lehetett megtalálni.

Sanyi bácsit a történelem vihara Baranyába sodorta, mert a II. Világháború után a szlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény következtében Csehszlovákiából deportálták a magyarságot.

Így történhetett az, hogy az ötvenes évek elején megismerkedett a 1921. május 21-én Bólyban született és élt nagynénémmel Schneider Emmával.

Két szelídlelkű ember talált egymásra, de házasságuknak volt egy nagy akadálya.

A felvidékiek a középkortól jellemzően a reformáció hívei voltak, így Sanyi bácsi is, míg a baranyai svábok, mint az én anyai családom is római katolikusok.
Azokban az időkben ez kibékíthetetlen ellentét volt.

De tudnivaló, hogy a szerető szívek között nincsenek vallási viták... Ők hűségesen ragaszkodtak egymáshoz.

Sanyi bácsi minden vasárnap elment a református imaházba, tántim pedig, olykor, ha lelki szűkségét érezte, a katolikus templomba. Délutánonként találkoztak, kézen fogva sétáltak a parkban, majd elköszöntek egymástól és ki-ki ment a saját otthonába.
Így ment ez, vagy kilenc évig.

Sanyi bácsi dolgos kárpitos mester volt. Szorgalmával a semmiből, - mert mindenét Lévában kellett hagyja, - tízen év alatt összegyűjtött egy házra való pénzt, s miután megvette a Damjanich utca 2. számú házat, ómamámban leomlottak a vallási ítélkezés falai, és a már cseppet sem fiatal korú pár végre 1960-ban összeházasodhatott.

Sanyi bácsi a hosszú ház végében alakította ki a műhelyét, elől az utcai fronton pedig laktak.
Úgy ahogy eddig is volt. Csak ettől kezdve hármasban, mert ómama és tánti már hosszú évek óta itt éltek. Albérlőként.

Ennek is megvan a maga szomorú története.

Valamikor a '29-'30-as évek nagy gazdasági válságánál kezdődött, és egy családon belüli kezesség vállalás utáni kilakoltatással, nincstelenné válással végződött. Nem maradt nagyszüleimnek semmijük, csak a  fájdalom és a valamikori jólét tudatából adódó büszkeség. Ópapám '49-ben belefáradva  sorsa nehézségeibe elhunyt.

Így maradtak a házban hármasban: óma, tánti, és édesanyám, aki '54-ben férjhez ment és elköltözött Bólyból.

Szóval, Sanyi bácsi megvette ezt a házat... Ekkor kitették a bejáratnál a cégért:

   Kiss Sándor

 kárpitos mester  

    kisiparos

Emma tántimnak a község központjában volt egy kis varró-szalon és kézimunka üzlete, ahol  női szabóként dolgozott, valamint  nagyanyám,  unokanővérem és  saját maga által készített horgolt és kötött csipkéket és az egyéb kézimunkákat árulta. 

Ők nem mentek szövetkezetbe, ami elvárt dolog volt a kommunista érában, hanem saját erejükből, talentumukból boldogultak, vállalva annak nehézségeit és az állam kisiparosokra mért plusz terheit.

Ómamám  pedig csak vezette a háztartást...

Mindenki szorgalmasan végezte a dolgát.

Gyermekként nyaralásaim során sokszor lábatlankodtam ebben a kis udvarban a műhely közelében. Máig emlékszem az ott lévő illatra, amit az afrik, a politúr, a szép bársony, brokát, vászon kárpitanyagok, valamint az enyv adott. Emlékszem arra is, hogy Sanyi bácsinak mindig voltak inasai, akik évekig tanulták nála a kárpitosmesterséget. Ezek a fiúk nem csak a szakmát tanulták ki Sanyi bácsi keze alatt. Sokkal többet kaptak ettől az embertől. Morált, tisztességet, emberséget, hagyománytiszteletet, atyai gondoskodást és még oly sok mindent, amit igazán csak Ők tudnak megfogalmazni.

Sanyi bácsi mialatt dolgozott, halkan dúdolászott, olykor magában beszélt. Néha aztán fennhangon, szinte dalolva megszólalt - szeretlek Emmuskám! -, vagy - szeretlek szívecském! Ez nekem teljesen természetes volt, hiszen  Emma tántim  rendkívül szeretetre méltó volt. Mikor azonban néha azt kiáltotta, hogy - pissszkos kommunisták!, - azt nem értettem, mert a kor felnőttjei nem beszéltek miértekről.
A sok fájdalmat amit a XX. század adott, magukba zárták és csak az ilyen nem tudatos elszólásból lehetett tudni az elfojtott, ki nem beszélt érzelmeket.

Ómamám, - Schneider Istvánné, született Szommer Margit, 1898. szeptember 21-én az akkor még Németbólyban -, azonban beszélt....

Ő volt az, aki fontosnak tartotta megmutatni a Turult*, beszélni a háborúkról, - sváb** asszony létére mennyire magyar volt!, - és Ő volt az, aki fontosnak tartotta megmutatni az Irgalmas Szűz szobrát,  - ott mindig megálltunk, keresztet vetettünk, - és fontosnak tartotta, hogy elvigyen templomba...

Nem magyarázott különösebben, csak éppen annyit, hogy majd annak idején helyére kerüljenek a gyermek-ember fejében a dolgok... Így értettem meg trianont, és Sanyi bácsinak a kommunista diktatúra iránti gyűlöletét, valamint így értettem meg a magyarság Boldogasszony hitét és így tettem azt észrevétlenül a magamévá. Lettem nemzeti érzelmű, mikor pedig trikolórunkat elnyomta az  ötágú vörös csillag...

Az évek során Sanyi bácsi és Emma tánti nagyon sok embernek szerzett örömöt, elégedettséget, szépséget egyszerű, becsületes, erkölcsös, kétkezi munkájukkal. Csodákat műveltek. 

Sanyi bácsi az öreg, kopott, megunt darabokból szép, új bútorokat varázsolt, tántim pedig méteráruból divatos ruhákat, lakásdíszítőket. De a legszebbek, amik kikerültek a kezei közül, azok a menyasszonyi ruhák voltak. Mindegyik egy külön költemény volt. Finom ízlésével segítette a menyasszonyokat az anyag, a hozzáillő csipke, a tüllfátyolhoz a koszorú,  a kesztyű és cipő, de még a csokor kiválasztásában is. Minden apró részletre figyelt. Követhető volt a próbák alatt, ahogy egyre teljesebbek lettek a ruhák és egyre ragyogóbb a menyasszonyok arca.

Ó, kisgyermekként mennyi lakodalmas tortát ettem én!

Míg ez a két aranyember örömöt vitt az emberek életébe, ómamám csak vezette a háztartást...

Déli tizenkét órakor, mikor a Kossuth Rádióban megszólalt a harangszó, már az asztalon gőzölgött a leves.

Asztalhoz ültek és hármasban szépen megebédeltek, majd következett a "patika", a szertartásosan elkészített és elfogyasztott kávé. Emma tánti nagy precizitással mérte ki a babkávét, számolt meddig őrölje azt, pontosan mérte a hozzávaló vizet. Ezért nevezte el Sanyi bácsi  a kávézást patikának.

Tradicionálisan éltek. Náluk a vasárnap és ünnepnap valóban pihenő nap volt. Ekkor összejártak barátaikkal. Kitisztították a cipőiket és szépen felöltöztek. Nyáron elsétáltak együtt a parkba, a férfiak nézték a focimeccset, szurkoltak, a nők pedig sétáltak, csevegtek. Télen hol egyiküknél, hol másikuknál összeültek,  kártyáztak, beszélgettek.  

Kettesben elmentek a Balaton mellé, vagy a Mátrába, Galyatetőre nyaralni. Pár évente elutaztak a Felvidékre, Lévára és megnézték az egykori koronázó városunkat Pozsonyt is, amit akkor már Bratislavának hívtak.

Év végére, mire megjött a hideg tél, határidőre befejezték  vállalt munkáikat. Emma tántim ekkortól a háztartásban segédkezett ómamának. Délután, este a család a szobában a szép Zsolnai cserépkályha melege mellett múlatta az időt, olykor csak a pattogó tűz zaját hallgatva csendben ültek a félhomályban, vagy beszélgettek,  tévéztek, olvastak, kézimunkáztak. 

Karácsony közeledtével megnövekedtek a ház körüli teendőik. Bevásárlások, takarítás, tűzifa készítés, aprósütemény készítés, majd utolsó napra maradt a bejgli készítés. 

Sanyi bácsi magára vállalta a bejglihez való dió- és mák darálását, mert a darálók hátul voltak a műhely melletti kamrában, ahol az öreg, ópapa féle almárium is állt a befőttekkel. Ott, ilyenkor már meglehetősen hideg volt. Feltette kopott barna svájcisapkáját, meleg mellényt, kabátot öltött és hátraballagott, hogy a száz évesnél is öregebb darálókon megdarálja a töltelékeknek valót.

Mindeközben családja iránti szeretetteljes gondolatok járták át. Boldog volt. Hálás volt jó sorsáért, szerető feleségéért, gondos anyósáért. Elégedettség töltötte el emlékezve megrendelőinek örömére a jól elvégzett  munkájáért, örült  jövedelmének, és annak, hogy abból szépen  megélnek.

Emma tánti gondolatai, - miközben készítette a konyhában a bejgli tésztáját -, szintén a szerettein jártak. Szeretettel emlékezett elhunyt apjára, hálás volt az édesanyjának, aki egész évben segítette mindkettőjük munkáját azzal, hogy ellátta a háziasszonyi teendőket. Eszébe jutott húga és annak négy kis gyermeke. Elképzelte, hogy mennyire örülnek majd az ajándék könyveknek, a pár játéknak, amit vásároltak nekik. Aztán végig gondolta, mennyi minden szépet alkotott az évben, mennyi örömöt szerzett az embereknek és ez mosolyt csalt az arcára. 

Ómának, - természetesen Ő is a karácsonyhoz készülődött -, szintén a családja járt az eszében. Hálával emlékezett szüleire, akik annak idején szorgalmas munkájukkal jólétet teremtettek. Gondolt édesanyjára, ómamájára, akiknek szorgos kezétől és jó szívükből tanulta az asszonyi teendőket. Örült ennek az örökségnek. Jó hasznát vette a nehéz időkben, amikor kosztosokat tartott, és kézimunka eladásból szerzett jövedelmet, hogy özvegyen két lányát taníttatni tudja.  Örült veje és idősebb lánya, Emma békés, szerető házasságának. Szeretettel teli aggódással gondolt a tőle távol élő lányára, Terusra és annak négy kis gyermekére, kedves unokáira.


Elérkezett a szenteste. A szobában a karácsonyfán meggyújtották a gyertyákat és az illatos bólyi csillagszórókat. Boldog ünnepet kívántak egymásnak, miközben átadták apró ajándékaikat.
Ezután kimentek a konyhába az ünnepi asztalhoz és elfogyasztották a böjti vacsorát.
Az ételek  ez este különlegesen ízletesek voltak, aminek csak egyetlen egy titka volt: aznap mindent áthatott a SZERETET.

*  https://hu.wikipedia.org/wiki/Turul_(mad%C3%A1r)
** https://hu.wikipedia.org/wiki/Dunai_sv%C3%A1bok

Az örömről

Mottó: "Ha látnánk egyetlen virág csodáját, az egész világ megváltozna." Buddha

A mai nap őrült rohanással indult. Mindenkinek mindent azonnal kellett volna szállítani, problémásak voltak a vevők, csere ezt arra, azt erre, kamion érkezett, de már ment is volna, mert várt még rá egy fuvar, a könyvelőhöz el kellett dobni a múlt havi anyagot...

Megérkeztem a könyvelő irodához, beléptem az udvarára, megláttam benne a rózsákat. Odaléptem a rózsaszínűhöz és beletúrtam az orromat. A déli napsütésben csodálatosan ontotta az illatát.

Öröm töltötte el a lelkemet.

Csak mosolyogtam, mert eszembe jutott az a bölcsesség, miszerint az öröm apró pillanatokban rejlik. 

Tényleg így van! Persze vannak életünknek nagy örömei, de lássuk be azok a ritkábbak.

Tovább gondolva az apró örömöket, amik színesítik az életünket, az jut eszembe, hogy amikor délután munkából hazaérkezem és bekanyarodok a házunk elé, olykor a kedvenc macskám, egy kis fekete, (ami egyébként valamelyik szomszédomé) az autóm hangját hallva már bújik is át a kerítések rácsa között s mire nyitom a kaput, már hízelegve vár. Szeretettel  köszöntjük egymást, megsimogatom és csak nézem világító sárga szemeit.

Örömöt ad virágzó kis kertem, benne a pillangók, a méhek, az erdő szélén a madarak csodálatos éneke és elnézem az udvarban megjelenő rovarokat kereső cinkéket, fakuszokat, csuszkákat, harkályokat.

A természet szépsége annyi sok örömöt rejt magában. Csak úgy, ingyen, feltétel nélkül...

Namaste

Létezés

Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni.

 Ez ad neked méltóságot, az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt. A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. 

Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad.                                                                                                                             Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd.                                                                                                                                                                                                                                                                                       Osho

Szuperholdas késő őszi délutánom

Ma kicsit előbb jöttem haza a munkából, hogy férjem kérésére almás pitét süssek. 

Húúú, de régen csináltam. A melegítő fahéjjal ez egy igazi őszi, téli süti. Lehet rá reszelni egy kis gyömbért is, a tésztájába pedig apróra vagdosott diót szórni, úgy még finomabb. Sőőőt, én egy finom indiai fűszerkeveréket is szórok az almára, garam maszalát, és az alma alá nem kekszet reszelek, hanem zabpelyhet szórok. 

Mikor hazaérkeztem, - a hideg idő beköszöntétől szokás szerint - az utca szinte összes macskája megjelent. Épp ma vettem nekik új eleséget, gyorsan megetettem őket, majd bepakoltam az autóból, hogy kezdjem a benti teendőimet. 

Átöltözés után kipakoltam a sütihez valókat a munkapultra, majd a dióhoz érkezve eszembe jutott, hogy diópucoláskor félretettem a rosszakat a cinkék etetéséhez. Fogtam azt, gyorsan összedaraboltam és kiszórtam a madáretetőbe. 

Míg daraboltam a diót, az édesanyám jutott eszembe. Tőle tanultam, hogy eltegyem a rossz szemeket a madaraknak. Ez is egy örökségem tőle. 

Láttam Őt magam előtt, ahogy gondosan aprítja a diót, hogy minél több madárnak jusson, majd lassan kimegy, az etetőbe beszórja az eleséget. Beérkezve elhúzza a függönyét és az ablak közelébe ülve, a szobából lesi a madarakat, ahogy érkeznek csipegetni. Így múlatta téli délutánjait...

Sütés közben velem maradt. A gondolataimban. Láttam, ahogy reszeli az almás pitéhez az almát és a csutkákról lerágja a még maradék almát. Mosolygok azon, hogy én is épp így csinálom. És még mennyi mindent csinálok úgy, ahogy tőle lestem el. Van valaki aki tudja...

Elkészült a süti. Mint általában, most is jól sikerült. 

Ezután jól felöltöztem és kimentem levegőzni. Ma Szuperhold van. A telehold gyógyító, elengedést segítő energiáit ki kell használni.
Csodálatos szép volt a holdfelkelte.

Közeleg advent. Az ünnepi hangulat megteremtéséhez nekem is fontosak a külsőségek. A színek: a piros-fehér-zöld. A díszítő tárgyak: szép teríték, gyertyák, az Emma tántimtól kapott kis diótörő hercegem. Az illatok: a narancs, a fahéj, a szegfűszeg és a fenyő illata. Az ünnep esti zenéje: a mennyből az angyal is, de már inkább Michael Buble karácsonyi válogatása. A  finom menü, a végén gubával, bejglivel és apró sütikkel. 

De a bensőséges ünnepi hangulathoz  mind ez kevés. Ahhoz kell valami több. Olyasmi amit anyám nagyon tudott. És, hogy tudott, azt igazolta az, hogy a barátaink mindig megjelentek szenteste nálunk. Szenteste. Hogy majd onnan megyünk éjféli misére, de ez az ami többnyire elmaradt. 

Volt ott nálunk valami a térben. 

Gondolkoztál már azon, hogy valójában mit jelent a karácsony? Miért ez a SZERETET ünnepe? Hogy mi az ÖRÖM? Hogy mi okoz  örömöt? Tartós örömöt.

Hááát! Javaslom kedves olvasóm mélázz el ezen! Szánj rá egy kis időt!

Talán megtalálod az öröm, a szeretet, a meghittség forrását. Belül.

Namaste,

Catch me if you can.

 A Velebit alagúton átérve  mediterrán meleg fogad minden  horvátországi nyaralásom alkalmával, és ez a meleg dél felé haladva csak fokozódik, szubtrópusivá válik. Déli 1 óra körül megérkezve Gomilicára a Marina Kaštelába az autóból kiszállva ez a perzselő hőség fogad.

A hajóátvételéhez leadjuk a papírokat, várjuk a becsekkolást, hogy a fullasztó marinai levegőtől szabaduljunk és még délután kifuthassunk, hogy a tengeri levegő és a szél felfrissítsen, de ez még órákig várat magára. Yacht Week van. A világ minden részéről érkező fiatalokkal van tele a kikötő. Megszokott dolog mindenki netezik, telefonál, valahol máshol van.  Hófehér yachtjaikon  az utaslistának megfelelően spanyol, német, norvég, svéd, olasz, amcsi lobogók. Horvát skippereiken piros egyen póló.  Az ég felhőtlenül kék, szikrázó a napsütés. Hihetetlen színes a kép.  

Vajon látják a pillanat szépségét?

Végre 6 óra körül elkapjuk a  kikötői személyzet egy tagját, aki átadja a hajót. Egy hétre miénk a yacht. Felkötjük a magyar lobogót, majd lassan kihajózunk a kikötőből és a Kaštelai-öbölben vitorlát bontunk. A rövid fürdőzés és a vitorlák ellenőrzése után  vidáman hajózunk vissza a kikötőbe készen az adriai, tengeri utunkra. 

Az első, aránylag szélcsendes napunk végén, délután négykor szerencsésen kikötünk az Adriai tenger egyik szigetének Soltának gyöngyszemén, Maslenicán.

Ember tervez, Isten végez… Éjjel lecsapott a Bóra  s miután megtapasztaljuk, különösen a kezdők, hogy milyen kevés az emberi erő és akarat a természet erőivel szemben, az útvonalunkat újratervezzük. Korcsula kimarad, a bisevói Kék-barlang kimarad, de a kedvenceim Palmezsán, Hvár, Milna a bracsi öblök védettségük, közelségük miatt bekerülnek a programba.

Míg mi lányok az öblökben napozunk, a fiúk kihajóznak és órákig élvezik a szél uralását a dagadó vitorlákban.

A tengerek, óceánok, vizek a Föld érzelmi teste. A nagy szél okozta viharok, hullámok analógok az érzelmek felkavarodásával. Hagyom magamban, körülöttem ezt a tisztulást, sohasem fojtom el gyógyszerrel. Mindig bízom magamban, hogy ura vagyok a helyzetnek, hogy nem csapnak át a fejem felett a hullámok. Csak figyelem a felbukkanó helyzeteket, érzelmeket…

Most is így van. Így vagyok képes arra, hogy anyaként és üzletasszonyként az otthonról érkező szinte sokkoló híreket feldolgozzam. Itt a tenger közepén lássam, hogy a kétségbeesés nem segít, viszont a remény, a bizakodás, hogy minden jóra fordul nagy segítségemre, segítségünkre van. Innen tisztán látjuk a családi-  testvéri összefogást, a szeretetet mely erőt ad és megnyugtat…

Ahogy a szelek királya Bóreász kezdi zsákjába gyűjteni a szeleket a tenger békésebb arcát mutatja, megszelídül. Az otthonról érkező hírek is már megnyugtatóbbak. Igazi harmóniámat a természet szépsége adja vissza. Képes vagyok a jelenben lenni. Sem a múlt, sem a jövő nem foglalkoztat. Nézzük a milnai éjszaka csillagos egét, ragyog a Göncöl, mutatom a kevésbé ismert csillagképeket: látod, az ott a Hattyú, a Corona Borealis, a Delfin. Másnap yachtunk mellett felbukkanak az Adria delfinjei, óriási örömöt csalva szívembe. "Mintha" csak este megidéztem volna őket. Bámulom, mikor, hol bukkannak fel finom hullámmozgásukkal, hol párosan, hol egyenként, vagy csoportban.

Az élménygazdag hét után szerencsésen, épségben kötünk ki Marina Kaštelában. 

Esti programként férjemmel egy rövid időutazást teszünk Kaštela Gomilicában. Megnézzük a tengeri sziklára épített több száz éves kis védelmi erődöt és várat, majd tovább sétálunk a városka sikátoraiba. A főtérre érkezve folklór estbe botlunk, melynek címe: Mandolina & Tamburin. 

Épp kezdődik. Leülünk egy-egy székre és csak hallgatjuk, nézzük a csodát.

Potyognak a könnyeim. Anyám van jelen. Látom Őt, ahogy pengeti kis gyöngyházbetétes mandolinját és énekel. És velünk vannak férjem apai felmenői a horvát ősök. Ők ropják hozzá a táncot...

Reggel a  marina recepciója mellett ülve várom indulásunkat. Nézelődök. Kilenc óra, de már hőség van és nagy nyüzsgés. A közeli reptérről  transzferbuszokkal új hajósok jönnek. Mi régiek megyünk. Egy takarítónő gumikesztyűs kezével hajlong az itt-ott eldobott csikkekért s miközben elszalad mellette egy fiatal srác, kedélyesen, délies nagy hangon üdvözlik egymást. Pólójának hátán a marina logója, aláírva „Catch me if you can”. Érzem, hogy ebben semmiféle kajánság nincs, sokkal inkább utal arra a temérdek, tűző napon elvégzendő feladatra amit értünk végeznek, hogy mindegyikünk jól érezze magát…Utólagosan elszáll minden türelmetlenségem, amit eddig valaha is éreztem a becsekkolások során és helyére beköltözik a hála…

Namaste

http://csillagkepek.hupont.hu/5/nyari-csillagkepek

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ka%C5%A1tel_Gomilica

A citrin az erő kristálya

Hetek óta feszített a tempó. A feszültséget írással és néhány célzott jógagyakorlattal, légzéssel próbálom néha még munka közben is oldani. Hallgatok megérzésemre, a ruháimat intuició alapján választom. Pár napig kék, kék-fehér után nyúltam, ami kifejezetten nyugtató. 
Ma sárga ruhát húztam, az erő színét, citrin kristály a karomon.

Szeretem a kristályokat. Segítenek...a Természetet varázsolják az irodámba.

Citrin kristály

Csakra: koronacsakra, köldökcsakra, kereszt– vagy erőközpont csakra.

Csillagjegy: Kos, Ikrek, Szűz.

Elem: föld (sárga, barna), levegő (fehér).

Színe: a sárgától a sárgásbarnáig vagy füstösszürkés.

Jellegzetességei: a citrin hatékonyan tisztít és regenerál. A Nap erejét hordozza ez a rendkívül jótékony hatású kő. Meleget és energiát ad, nagyon kreatív. Azok közé a kristályok közé tartozik, amelyeket sosem kell tisztítani. Elnyeli, átalakítja, szétszórja és a földeli a negatív energiát, ezért fokozottan védi a környezetet. Az élet minden szintjén energiával tölt fel. Mivel az aurát védelmezi, hatékony jelzőrendszerként használható, hogy képesek legyünk megvédeni magunkat. Tisztítja a csakrákat, különösen a napfonat– és a köldökcsakrát. Aktiválja a koronacsakrát, és utat enged a megérzésnek. A citrin tisztítja, egyensúlyba hozza a finomtesteket, és összehangolja azokat a fizikaival.

A gazdagságot hozó kristályok közé tartozik. Ez a dinamikus kő vonzza a gazdagságot és a gyarapodást, sikert és mindent, ami jó. Boldog, nagylekű kő. Arra ösztökél, hogy megosszuk másokkal azt amink van, s mindeközben segít abban, hogy megtartsuk a vagyonunkat. Megvan ahhoz az ereje, hogy örömben részesítse mindazokat, akik fogékonyak erre az érzésre. A citrin körül bánatnak és negatívvitásnak nincs helye. Hatásosan simítja el az egy közösségen vagy a családon belüli nézeteltéréseket.

Pszichológiailag: a citrin növeli az önérzetet és az önbizalmat, és megszünteti az ártó tendenciákat. Hangsúlyozza az egyéniséget, fejleszti az eltökéltséget, serkenti a kreativitást és segíti az önkifejezést. Kevésbé leszünk tőle érzékenyek, különösen a bírálatra; viszont előmozdítja az építő jellegű kritikát. Ösztönzi a pozitív beállítottság fejlődését és az optimista előretekintést; így lehetővé teszi, hogy haladjunk előre az áramlással, ne pedig a múlton rágódjunk. Ez a kő elősegíti az új tapasztalatok élvezetét, és a legjobb megoldás megtalálásáig támogatást nyújt az összes lehetséges út feltérképezéséhez.

Mentálisan: a citrin növeli a figyelem–összpontosítást, és az elme újjászületik tőle. Kitűnő a depresszió, a félelmek és a fóbiák legyőzéséhez. Erősíti a belső nyugalmat, így a bölcsesség érvényre juthat. Segít az információk feldolgozásában, a helyzetek elemzésében, és a pozitív irányba terelni ezeket. Tudatára ébreszt a magasabb rendű tudatnak. A citrinből készült medál viselése legyőzi azt a nehézséget, amelyet a gondolatok és az érzések szavakba öntése okoz.

Érzelmileg: a citrin fokozza az életörömöt. Megszünteti a negatív jellemvonásokat, a félelmeket és a legmélyebb szinten található érzéseket. Legyőzi a felelőségettől való félelmet, és megállítja a haragot. Ez a kő segít abban, hogy belesimuljunk az érzések áramlásába, és érzelmileg kiegyensúlyozottakká váljunk.

Fizikailag: energiával tölt fel és megerősíti a fizikai testet. Hasznos azoknak az embereknek, akik különösen érzékenyek a környezeti és más külső hatásokra.

Gyógyhatása: a citrin kiváló az energiával való feltöltéshez és újra töltéshez. Fokozottan jótékony hatású krónikus fáradtság szindróma esetén, és visszafordítja az elváltozással járó betegségeket. A citrin serkenti az emésztést, a lép és a hasnyálmirigyet. Megszünteti a vesék és az epe fertőzéseit, gyógyítja a szemproblémákat, serkenti a vér áramlását, méregteleníti a vért, aktiválja a csecsemő– és egyensúlyba hozza a pajzsmirigyet. Melegítő hatása van és erősíti az idegeket. A citrin mint eloszlató enyhülést hoz a székrekedésre, és eltünteti a cellulitiszt. Elixírként jótékony hatású a menstruációs problémákra és a klimax tüneteire (például a hőhullámokra), egyensúlyba tartja a hormonokat és a mérsékli a fáradtságérzetet.

Forrás: Judy Hall; Kristálybiblia

Namaste

Tantra

2015. december 15.

Napi útravaló 

Ezen a naponaz Ophiucus, vagyis a Kígyótartó csillagkép egyik csillaga - Cebalrai - kíván üzenni a Női Kígyó Csillagnemzetség ösvényéről:

„Ez jelöli azt a pillanatot, amikor kijutunk a Fényre, amikor eljutunk a „szigetre”. Az Öröm Szigetére. Ugyanis minden léleknek van egy örömszigete. Van, aki már járt ott és ismeri ezt a helyet, de van, aki még sosem érezhette át annak belső titkait. Ez az ötödik dimenzión felnyíló valóság az eksztázis szigete. Valójában ez a pont a Fényre való emlékezés örömét rejti! Itt születik a beteljesülés érzés, mert az emberi lélek átéli azt a misztériumot, amikor a testét csillaglelkével finoman összeolvasztva, egybesimítva eljuthat egy magasabb szférába. A testén át elérve a lelkét és a lelkén át megízlelve a testét eljut a teljes feloldódás eksztatikus szabadságélményéig, amely transzcendens magasságokba repíti. S ott hirtelen csend lesz, és egy mélységes földöntúli öröm békessége. S akkor megélheti azt a különös tapasztalást, hogy „Egy vagyok önmagammal; egy vagyok veled; egy vagyok a mindenséggel, s minden tükröződik bennem!”

Valójában erre a szent szigetre vezet el a tantrikus öröm útja is, ha kulcsát ismeri valaki! …

Dr. Czeizel Beatrix és Greskó Anikó; Csillagnemzetségek – Lélekcsaládok 

Namaste

Az első hó öröme

Ma reggel mielőtt elmentem vásárolni, kimentem felfüggeszteni madáreleséget az etetőre, hogy a kis kékcinkéknek kedvezzek. Az évek során megfigyeltem, hogy ők szeretnek leginkább függeszkedve csipegetni. Ahogy kiléptem az udvarra, éreztem havas eső esik.
Hm..."a kutya nem eszi meg a telet" szokták mondani, ha későn fordul téliesre az idő.
Márpedig megint kicsit késve érkezett.

Emlékezem, míg nagyanyám élt, a halottak napjára nevelt krizantémjait mindig "felöltöztette" fagy ellen, idén pedig még a muskátlijaim és a krizantémjaim is, míg ma rá nem hullt a hó, szépen virultak.

Gyermeki örömmel fogadom mindig az első hóesést.
Mintha a mennyek tisztasága borítaná be ilyenkor rövid ideig a földet, hogy aztán ismét besározódjék.

Az első hónál felhívjuk egymást édesanyámmal és nővéremmel, hogy ezt elújságoljuk egymásnak. Nekünk ez hír...

Fotó:Bozsó Krisztián

Nyitott szív

"Aki hagyja hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele." Antoine de Saint-Exupéry 

A nyitott szívvel való létezéshez az érzések teljes spektrumát be kell fogadnunk, meg kell tapasztalnunk. 

Nem fojthatjuk el sem a fájó, sem az öröm- és szenvedélyteljes érzéseinket. 

De nagyon fontos az Éberség. Észrevenni, tudatosítani, hogy minden szenvedés maya, illúzió. 

A Paramatman örök Fényben él, csak a jívatman szenved. 

Így megkönnyül a Lélek.

Mondta valaki, hogy könnyű lesz az Élet? 

Namaste 

Sufnudli

"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát  csináljunk valami jót. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. 

Nagyképűen hangzik ugye? 

Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk- gondolom én."                                                                                                                                               Polcz Alaine

Ma már nem gyakran kezdünk otthon tésztagyúrásba. Különösen, ha kicsit plusz munkás is a dolog, mint a krumplifőzése, hámozása, törése. Mennyivel könnyebb levenni az üzlet polcáról a csomagolt, félkész gnocchit.

Ezt az egyszerű ételt, -ahogy mi hívtuk sufnudli,-  mézzel, mákkal és savanykás szilvalekvárral tettem az asztalra egy könnyű vacsorának. A férjem szerint, -aki nem áll tésztabarát hírében- jót teremtettem.

Mint mondta, gyerekkorában evett ilyent utoljára!!!

Hm..talán én is. De egy dologban biztos vagyok. Hogy édesanyám konyhájában, még gyermekként segédkeztem a kis nudlik készítésében. Ezt a sváb eredetű ételt gyakran készítette négy gyermekének. Elnevezése (a Schupf lökést, taszítást jelent) a készítés közbeni kézmozdulatra utal, ahogy az elvágott tésztácskát egy mozdulattal a lisztes deszkán ellökjük, eltaszítjuk.

Tálalni lehet még vajon pirított morzsával, tejföllel, de finom lehet egy gombás szósszal. Legközelebb azzal készítem. Amolyan olaszos gnocchi feltéttel. Fokhagymát, kis erős paprikát olívaolajon megpirítok, bele a gombát, borsozom, sózom, párolom. Felöntöm húslevessel, forralom, majd a tejszint beleöntve készre főzöm. Ezt öntöm a tésztára.

Kapcsolódva a fenti gondolathoz, örömöt okozott, hogy a téli, ráérősebb időmet egy kis konyhai alkotással töltöttem, valami jót teremtettem. :) :)

Maradt egy kis adósságom, mégpedig az én elkészítési módom.(2 fő részére)

3 szép nagy krumplit (az 1. kép) héjjában puhára főztem, kb 3/4 óra. Még forrón meghámoztam és átnyomtam krumplinyomón a gyúródeszkára. Megsóztam, 2 tojás sárgájával és annyi sima liszttel amennyit a krumpli felvett, hogy a tészta finom lágy maradjon, összedolgoztam a deszkán.

Ezután ketté osztottam a begyúrt tésztát, majd előbb az egyiket rúddá sodortam. Jól megliszteztem alatta a munkalapot, majd késsel rudacskákká vagdostam.  Vágás után rögtön arrább is löktem a nudlit, így meg is kapta végleges sufnudli formáját.(2. kép) A tészta másik felével is ugyanígy jártam el.

Közben vizet forraltam, kis sót tettem bele és a kész nudlikat finoman belecsúsztattam. Mikor feljöttek a víz tetejére, (ez alig pár perc, hiszen főtt krumpli van a tésztában) szűrőkanállal kiszedtem és tálba szedtem. A kifőzést is két részletben ajánlott elvégezni.

Ezután csak a tálalás maradt hátra. Mint említettem, ez alkalommal mákkal, mézzel, lekvárral került az asztalunkra.

P.S.: Most, utólag jut eszembe, hogy a tavaszi, zsenge borsós zöldségleves, vagy egy szárazbableves betétje is lehet ez, mint burgonyagombóc. Hm.. érdemes kipróbálni.