Áldásnak lenni

Mottó: "Az, hogy valaki milyen messze jár az isteni igazságtól, könnyen levezethető abból, ahogy bánik az őt körülvevő emberekkel és világgal." Bakos Attila


A vízi VB kapcsán jutott az eszembe... nem rég', egy előadáson hallottam ezt, a közelmúltban történt esetet: meghívásra hazánkba, a Pilisbe érkeztek mexikói sámánok és miután átadták és átvették a vendéglátóikkal egymás tudását, energiáját, az utolsó napok egyikén váratlanul felkerekedtek és elutaztak.
Utóbb kiderült, Budapestre.
Hívta őket a Duna, helyesebben mondva Iszter,* az istennő. Mint mondták, csak álltak a Duna felett egy hídon és hallgatták kiáltását. Panaszolta, hogy kihasználják. Hajóznak benne, szennyezik, száguldoznak felette a hidakon, zaj van felette, miközben ő életet ad, táplál.
Hiányolja a felé fordulást, a neki járó tiszteletet.

Ugye értjük miről van szó...?
Ha valaki mindig csak ad és nem kap, az mínuszban van. Egy idő után kiapad, kiszárad. Láttunk ilyent már a világ folyásában...

Mióta hallottam ezt a történetet, még tudatosabb vagyok ez ügyben. Sokszor gondolok szeretettel és hálával erre a csodálatos, nemzeteket összekötő folyamra. Végiggondoltam, mennyi mindent adott nekem, mennyire szerves része az életemnek.

Édesapám Duna menti ember, édesanyám ősei pedig a Dunán ereszkedtek a Fekete-erdőtől, Baranyáig.

Felidézem szülőházamat, az erdészházat Sárosban, melyet csak egy töltés választott el a Dunától, ahová anyám sokszor járt az akkori idők szokása szerint családjára mosni**, majd Dunafalvát, ahol teltek gyermek- és kamaszéveim. Mosolyogva gondolok nyarainkra, mikor reggeltől estig a Dunán lógtunk. Napközben többször felsétáltunk a part mentén, - az ott lévő tanyák gyümölcsfáinak megdézsmálásával csillapítottuk éhségünket, - majd csak ráfeküdtünk a vízre, vagy egy épp ott úszó uszadékfát tutajnak használva leereszkedtünk. Emlékszem a kemény telekre, amikor szánkózni mentünk a nagy töltésre, és egy-egy jól sikerült csúszás messze bevitt a befagyott Dunára. Majd eszembe jutnak azok az idők, amikor először kellett elszakadnom hosszabb időre szüleimtől, testvéreimtől, a Dunától, mert középiskolás lettem. Élénken látom azt a szőke kislányt, akinek könny szökik a szemébe, ahogy a túlpartról visszanéz kis falujára, s akit még sokszor ringat a komp, miközben átkel a Dunán, hogy megismerjen egy nem mondom, hogy jobb, de új világot.

Középiskolai évek után Pestre jöttem tanulni, és azóta itt élek a fővárosban. A Duna mellett.

A sok év alatt, valami megváltozott kettőnk viszonyában. Míg régebben egy erős fizikai kapcsolódás volt közöttünk, ez kimondatlanul egy belső, lelki kapcsolattá is alakult.

Lelki fejlődésem során megértettem a víz elem szerepét a létezésben. Ez, az az elem, mely befogadó, összekötő, tisztító, bölcsességet és életet adó minőségeket hordoz magában.

Gaiának, mint entitásnak, érzelmi teste a víz, tehát az óceánok, a folyók, a csermelyek, a tavak, az eső, ezért nem mindegy hogyan bánunk ezekkel a környezetünkben.

Ne gondold, hogy csak akkor adsz Gaiának, a vizeknek, ha fizikailag veszel részt valamilyen környezetvédelmi mozgalomban (tiszai PET kalózok, dunai szemétgyűjtő mozgalmak). 

Tudatosságunk, szeretetteljes lelki jelenlétünk is lehet áldás környezetünk számára, legyen szó emberi, vagy egyéb kapcsolatokról.

Így remélem, a  vízi VB megnyitó és záró ünnepsége a Dunának is szól...

Aztán meg figyelem igen kedves gongos ismerőseim szervezéseit, hátha egyszer tartanak egy pudzsát nem csak a Duna mellett, hanem kimondottan a Dunának, vagy Danunak, Iszternek, Isztárnak az Istennőnek, amin tudom, hogy ott a helyem, lelkiekben egészen biztosan...

Namaste

*http://csabavezir.blog.hu/2014/03/27/lanc_lanc_eszterlanc_874
**http://www.szivemcsucskemohacs.hu/esemenyek/18-dunai-mosas-pranje-na-dunavu
http://magyarkamargit.blogspot.hu/2015/07/folyekony-feny_11.html

Jóllétünk titka

Vasalom az Indiában vett lehelet-könnyű, üde-zöld ruhámat. Holnap ebben megyek dolgozni.

Miközben vasalom, emlékképek villannak fel az ottlétemről. Arról, hogy mennyire kapcsolódtam azon a földön a gyökereimmel, főként édesanyámmal. 

Talán ez nem is véletlen, ugyanis India földjét az indiaiak India Anyának hívják és úgy is éreznek iránta, mint egy tápláló, szerető anyára. India visszavitt engem a gyermekkor ártatlan, békés világába.

Mondják, hogy utazásaink során találkozhatunk elvesztett lélekrészeinkkel, majd azzal kiegészülve megindul egy gyógyulási folyamatunk, ami innentől kezdve inkább belső - mintsem külső utazás. 

Tehát jó tudni, hogy az öntudatosodáshoz, az ébredéshez, gyógyuláshoz hozzásegíthet valamilyen helyszín.

Aztán a napokban olvasott könyv jut eszembe, a Lélekvisszahívás. Épp erről szól. A lélek elvesztéséről, megtalálásáról,  majd személyiségünkbe való integrálásáról.

Már eleve a születésünkkel és különféle vélt, vagy valós tragédiák miatt elszakadtunk önmagunktól, természetünktől, a természettől. Lélekvesztettek, elidegenedettek lettünk. 

A lélekrész hiánynak, az egységből való kiesettségünknek számtalan testi és lelki tünete lehet, mint például a fizikai betegségekre való fogékonyság, vagy és depresszió.

Az allergia jut eszembe. Napjainkban egyre gyakoribb a gluténérzékenység és tejallergia, pedig legfőbb táplálékunk évezredek óta a gabona és a tej.

Az egyik legnagyobb segítséget az egységbe való visszatéréshez a természet adja. A növények, az állatok, a kristályok, a föld, a víz, a tűz, a levegő, az éter...  

Ne feledjük,  a jóllét adja jólétünket... 

"Beszélhetsz a természet bármely részéhez kedved szerint. Lehetsz egy folyó, az óceán, vagy bármilyen víz partján, ülhetsz a szikla tetején, vagy sétálhatsz bárhol, kapcsolatba léphetsz az elemekkel. A természetnek ezek az aspektusai már nagyon régóta velünk vannak. Hatalmas bölcsességet osztanak meg velünk, nem csak önmagunkkal, hanem azzal kapcsolatban is, hogy miként tudjuk elősegíteni a Föld gyógyulását.

Ha lelkeddel valóban jelen vagy a testedben, nem helyezheted a pénzt az Élet fölé. Jelentős mértékben a lélekvesztés az okozója a napjainkban tapasztalható magatartásnak, amely már nem tiszteli az élet szépségét és jelentőségét.

Az, hogy egyáltalán megteremtettünk, nem egyezett a kozmikus ünneplés dinamikájával.

Ünnepléssé és nagylelkűséggé kell válnunk, ha öntudatra ébredünk. Mert mi az ember?

Az ember egy tér, egy nyílás, egy lehetőség, amely által az Univerzum ünnepli létezését."

Forrás: Sandra Ingerman; Lélekvisszahívás

Namaste

Lanzarote

A felduzzadó óceán dübörgése,
A kitudja hol kelt és hová futó szél,
Kihunyt vulkánok perzselő tüze,
Hirtelen nyakunkba zúduló eső,
Megszilárdult bazalt lávafolyók.

Elementális erők szólítanak meg Lanzarotén...

Lanzarote bioszféra rezervátum. Itt jól érzékelhető az ember és a természet kiegyensúlyozott kapcsolata.
Mit is akarhatnánk mi emberek egy lávafolyókkal át- meg átszőtt szigetecskén többet, mint amennyit a természet megenged?

Vulkáni hamuban  ültetvények

Legelésző állatok

Természet alkotta, ember alakította barlangok

Vulkáni krátereken átfutó utak

Zöld és kék szemű, hófehér villák körüli tisztaság és rend

Bíbor naplementék

Tisztelet
Nazaret
Pálmafák
Napsütés
Olivin

REND

                                                                        César Manrique:  Kozmikus szem*


*http://www.ahimsa.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=129&Itemid=26

Az öt elem a jógában

Már egy előbbi blogban említettem a MAS (Maysore Ayurvedic Style) jóga, ayurvédikus alapokon nyugszik, nagy hangsúlyt fektet az elemekre gyakorlás során.
De mik is azok az elemek?
A Samkhya filozófia szerint minden teremtett dolog és lény az öt elemből tevődik össze (Panchamahabhoota).
Ezek pedig a következők:

1. Az Abszolut Föld elem (Pruthvi tattva), a föld elem legszubtilisebb (legfinomabb) rezgésű formája.
2. Az Abszolut Víz elem (Aap tattva), a víz elem legszubtilisebb rezgésű formája.
3. Az Abszolut Tűz elem (Tej tattva), a tűz elem legszubtilisebb rezgésű formája.
4. Az Abszolut Levegő elem (Vayu tattva), a levegő elem legszubtilisebb rezgésű formája.
5. Az Abszolut Éter elem (Akash tattva), az éter elem legszubtilisebb rezgésű formája.

https://www.youtube.com/watch?v=hIOoR8Wxe8o#t=11

Fizikai testünk is minden elem  hordozója valamilyen formában. A tűz elemet mutatom be, mert egy laikusnak, talán ez a leghihetetlenebb. Tűz a fizikai testünkben?
Nézzük.
Finom elem szinten, mely minden érzékelés alapja, lehetősége,  a tűz elem (Rupa tanmatra) a látás képességét adja. Ehhez kapcsolódó érzékszerv a szem, a látás szerve, mellyel érzékelünk. Cselekvő szerve a lábak, kifejezése a mozgás. Durva elem szinten az anyag sugárzó, ragyogó voltát jeleníti meg. (Nap ragyogása, tűz sugárzó melege.)

Az ayurvédikus anatómia szerint az egészség (Svastha) megőrzése és fenntartása a legfőbb szempont, mely a testben lévő doshák egyensúlyban tartásával lehetséges. A doshák, biológiai testnedvek, melyet három fő mozgatóerő jellemez. A Vata; levegős, éteres, a Pitta; tüzes, vizes, a Kapha; földes, vizes minőségeket hordoz magában.
Természetesen minden minőség megtalálható bennünk, de mégis van egy ránk leginkább jellemző dosha, ami meghatározza testi, lelki alkatunkat (Prakriti). A tűz elem legerősebben a pitta tipusú személyekben nyilvánul meg.
E dosha irányítja az emésztést ( jatharagni), a hormonális működést, a hőháztartást, éhség- és szomjúságérzést, adja a látást, az éleslátást, intelligenciát, ítélőképességet, a bátorságot, kezdeményező készséget, akaraterőt, adja a vér, az epe és a bőr a színét.

A pitta személy mentális jellemzői: született vezető, erős akaratú, rendszerető, igazi csapatjátékos, néha már agresszívan önérvényesítő, kalandvágyó, bátor, érthetően, tömören fejezi ki magát, kritikus, csípős nyelvű, könnyen feldühödik.

A pitták fizikai jellemzői: sportos, közepes testalkat, szőke, vörös haj, átható világos szem, zöld, kék.
Bőr olajos, világos, szeplős. Étvágyuk, emésztésük jó.

Túl sok tűz elem a testben gyulladást, felhevülést, lázat okoz. Jele még a sárgás szemek, -fogak, égő érzések, savasodás, fokozott étvágy, agresszív viselkedés, ingerlékenység. Bőrön kiütések, pattanások.

Ha alacsony a tűz elem gyenge az emésztés, nincs kellő immunitás, nincs tettrekészség, hiányzik az életkedv.

A MAS jóga figyelembe veszi az egyéni alkatot, valamint a környezeti viszonyokat. Egy kánikulai nyári napon, nem teszi fókuszba a tüzes ászanákat, melyek kivitelezése nagy erőkifejtést, kitartást követel és ezzel erősen megemelik a testhőmérsékletet, ellenben kora tavasszal a legyengült szervezet immunrendszerét éppen ezekkel remekül lehet stimulálni és a testet izzadással méregteleníteni.

Ebből a rövid ismertetőből kitűnik, milyen alapvető  létezésünkben a tűz elem.
Természetesen ugyan ilyen fontos a többi négy elem is.

Hogy jelennek meg ezek a jógában?
Az éter elemet  jógában a meditatív ászanák, például a shavasana, padmasana, valamint a spirituális gyakorlatok, például pranayama, brammari, mantra zengetés képviselik. Ez az elem segíti a kommunikációt, kreativitást, valamint a magasabb világokkal való kapcsolattartást.
A levegő elem például a hátrahajló pózokban jelenik meg (sharpasana). Fizikailag hajlékonnyá tesz, segíti az idegi kapcsolódásokat, fokozza az elme működését, az érzelmek áramlását, a spirituális nyitást.
A tűz elem a kivitelezéshez erőt, kitartást igénylő pózokban jelenik meg, dristi (szem fókusz) fönt (virabhadrasana). Ez energetizál, erősíti az immunrendszert, méregtelenít, fokozza a tisztánlátást, intelligenciát, mentálisan élénkít és kitartóvá tesz.
A víz elem például megjelenik a csípő előre, hátra hajlításakor (prasarita padottasana, shalabasana). Lágyan végzett sorozattal növelhető hatása. Táplálja az ízületeket, segíti a nyújtást, befolyásolja a vízháztartást, érzelmileg befogadóvá tesz, segít átfolyni problémákon.
A föld elem például a nagy erőkifejtéssel végzett ászanákkal  (hosszan kitartott dwipadasana) (dristi a földön) jeleníthető meg. Hatására megizmosodunk, biztonságot, lelki stabilitást szerzünk, megerősíthetjük gyökereinket.

A jógaoktató képzőben gyakorlati feladatnak kaptuk a hospitálást, több jóga óra meglátogatását tapasztalatszerzés végett.

A MAS jógában szerzett ismereteim alapján a meglátogatott jógaórákon kifejezetten tanulságos volt megtapasztalni az egyes elemek viszonyát, hatását.
Egyik ilyen óra után  megtapasztaltam a vizes, levegős túlsúlyt, amit a medencére vitt fókusz, a tüzes gyakorlatok hiánya és a lágy hangvétel váltott ki. A másfél órás gyakorlás végén nyirkosak voltak a tenyereim és szinte fáztam. Egy másik órán (astanga) a kicsit katonás, tömör instruálás, a mély ujjayi légzés, az álló pózok, álló csavarások, egyensúlyozások, dristi fönt, a nagy hármas (chaturanga, urdhva mukha svanasana, adho mukha svanasana) kifejezetten földes, tüzes túlsúlyt keltettek bennem. Volt egy pont mikor úgy éreztem, a sokadszori ismétlés után, nem tudom kitartani tovább az ászanát, (azt hiszem a virabhadra l-nél volt / tenyér szorít össze, dristi fönt/) de talán a légzés, vagy az eddig megszerzett tapas (önfegyelem, kitartás) végig vitt a gyakorláson. Folyt rólam a víz és nagyon fáradt voltam, mégis, ha összevetem a két órát és az évszakot is figyelembe veszem, mely tavasz lévén erősen kapha ( nyirkos, hideg, fanyar minőségek túlsúlya) az astangára szavazok. E kora tavaszi időszakban a  legyengült szervezet immunrendszerét kifejezetten erősíti ez a fajta óra.
Aztán volt egy óra, ahol kellemes harmóniában hagytam el a jógatermet. Hozzáteszem az oktató hölgy személyisége nagyon hasonló hozzám és az órán, ami egy egyszerű gerincjóga óra volt, saját harmóniája tükröződött bennem.

Végezetül engedjétek meg, hogy nem csak a most szerzett tapasztalataim alapján azt javasoljam nektek, hogy mielőtt jógázni kezdetek ismerkedjetek először elméletben a különféle irányzatokkal. Csak ez után menjetek kipróbálni egy-egy órát,  hogy megtapasztaljátok  testeteknek, lelketeknek melyik adja a legtöbbet.
 
Namaste