Szatszang után

"Ha két ember a Legfelsőbbről beszélget, az már szatszang." - egy indiai bölcs

Alig pár perce, hogy befejeződött a szokásos szerda esti szatszang* Maharishi Bhramanandával.
Kitárom az ablakot. - Ah, micsoda akác illat, milyen kellemes a levegő és milyen csodálatos az ég! Gyönyörű kék, s rajta komplementere, a narancs, a csak nem rég lenyugodott  Nap fénye. És ott van csillagom a Vénusz, az esthajnalcsillag.

Repülőgép úszik a képbe, majd rövidesen egy másik is. Nem régen szállhattak fel, még húznak felfelé.
Egy hatalmas szarvasbogár repül a fenyő előtt. Egy hím, felismerem nagy szarvairól. Aztán még egy-két fészkére siető rigó. És már repkednek az esti útjukra indult denevérek.

Az erdő csendesen susog.
Tekintetemet az égről egy, az erdőszélén tekerő biciklis vonja a földre.

Micsoda nyugalom, csend és béke.
Ahogy kívül, úgy belül.
Kifejezhetetlen a hálám.

Mesterünk azt kérte, hogy lefekvés után tízszer mondjunk köszönetet és hálát. Ma önmagunknak. Behunyt szemmel.

Így könnyebb találkozni az Istenséggel.

 Namaste

*Szat - igazság, Szang - társaság

Békesség

 

"Egy ajándékot hagyok itt nektek - a lélek és a szív békességét. A béke, amelyet én adok, egy olyan ajándék, amelyet a világ nem tud adni. Tehát ne nyugtalankodjatok és ne féljetek." Jézus

"Bármikor, amikor konfliktussal és zajjal találkozol, tudd, hogy az, aki zajjal és konfliktussal lép jelenlétedbe, egy mélységesen zaklatott ember; válj a béke eszközévé. Válj a csend eszközévé. Mindig legyen nálad kéznél egy csenddel teli edény, amelyet ráönthetsz tekinteteddel, mudráddal,* a testbeszédeddel, szavaiddal, melyek a benned örökké dagadó óceán mélységéből fakadnak. Ez az a hely, ahonnan a szeretet hatalmas erejű költészete, hatalmas erejű pozitív érzülete kel fel, és lemossa a világról, annak minden szennyét és tisztátalanságát." Szvámi Véda

* a mosoly egy arc, vagy mukha mudra

https://www.youtube.com/watch?

v=_2y9ABZD5EM

Lokah  Samasta Sukhino Bhavantu- Legyen minden lény boldog!

Minden gondolatom, szavam és cselekedetem járuljon hozzá valamilyen módon minden lény boldogságához.

Namaste

Mauna

Mottó: "Csillagom révészem

               Vigyél által a vízen

               Otthonom ott lészen,

          Ahol vagyon az Isten." magyar népdal

Megfogadtam a tanácsot, a reggeli jógázás után maunát* tartottam. 

A csend, vagy mauna egy befelé figyelési technika, az elme visszavonása a külvilágtól. Ebben az állapotban ráláthatunk a bensőnkben zajló folyamatokra, megfigyelhetjük és tudatosíthatjuk gondolatainkat, érzéseinket. Ez az állapot segít uralni az elmét. Akarom ezt a gondolatot? Hagyom, hogy eluraljon az általa keltett érzés, indulat? Hasznos ez számomra? Előre visz, vagy netán lehúz? Ha észreveszem, hogy negatív az irány, egy mély kilégzéssel útjára engedem, tudatosítva, hogy nem szolgálja mentális és lelki egészségemet. Ez nem egy kontroll, hanem egy flow, egy állapot, melynek lényege az  önmegfigyelés az érzékek külvilágtól való visszavonása által. Ez szanszkritül ( प्रत्याहार) a pratjáhára**.

Beléptem az erdőbe.

Egy mókus,- meglátva engem-, hirtelen felkapta az ösvény mellett lévő nagy csomó kutyaszőrt, és felfutott egy fára. Pillanatok alatt, már vagy tizenöt méterrel a fejem fölött volt. A fa magassága adta biztonságban megállt, kidugta a fejét, lenézett rám. Még maradtam. Érdekelt merre veszi útját. Nem mozdult. Pár lépéssel tovább mentem, kicsit megbújtam. Akkor mozdult. Kezdte a szőrt begyűrni a kis pofájába. Így szabadabbá váltak a melső mancsai, vett egy nagy lendületet, majd ágról-ágra és fáról-fára ugrálva eltűnt a szemem elől. Vitte fészkébe a meleg almot. 

Akárcsak az erdő, ő is készül téli álmára.

Tanít a természet. Az ősz az erőtartalékolás, a begyűjtés, a tél a begubózás, befelé fordulás ideje.

A természetben élő, dolgozó emberek napjait nem a naptár szabja meg, hanem a Nap járása, az időjárás. A természet megmutatja mindennek az idejét. Nem kell órát átállítani nyáron, mert a Nap korábban kel, a kakas korábban kukorékol, a természetben élő, dolgozó ember korábban indul munkára..., mert a természettel harmóniában él. 

Szóval a lombjukat hullató fák, a vackát télire előkészítő mókus, és jómagam; a november eleji ünnepkör hatására; befelé fordulunk. 

Ahogy a fák energiáikat visszahúzzák, úgy merülök én is gyökereimbe. 

Felmenőim már túl vannak a nagy vízen. Apám már amott vadászik az égi mezőkön, anyám ott táplálja égi virágait, s higgyétek meg, én itt érzem ezek áldott gyümölcseit.

Alázatot tanított ez az Ősök napja, s a Mindenszentek. A "nyugati világban" nem beszédtéma az elmúlás, mert az félelmetes, sötét, nehéz a föld súlya, s kimondom, férgek, és kukacok...

De, ha nem is hiszünk a feltámadásban, a lélek halhatatlanságában, a transzcendensben, hinnünk kell az átváltozásban. A "porból lettünk, porrá leszünk" -ben. Hogy testünk az enyészeté lesz, de ez egy bizonyos szinten táplálja azt, ami addig táplált, a földet. Hogy felettünk, sírhalmunk felett virágok fognak nyílni. 

És itt tanultam alázatot én, aki évente csak párszor vagyok szüleim, felmenőim sírjánál. Nem csak mert messze élek, hanem, mert ők a szívemben élnek örökké, - az élet megy tovább, elég a  síron a koszorú, a gyertya.

Aztán földelődtem. Figyelmem az égből, a lelkiekből anyagiasabb síkra, a gyökerekre terelődött. Valamit csak most értettem meg. A transzmutációt, az anyag átváltozását, hogy mit is jelent a sírokon gondozott virág. 

Hogy gyökereik által végül is szeretteinkről gondoskodunk tovább.

 

*https://satyananda.hu/2008-mauna/
**https://hu.wikipedia.org/wiki/Pratj%C3%A1h%C3%A1ra

Dum-tak-ketak

A hétvégét egy baranyai kis faluban a Mecsek alján, Mánfán töltöttem egy elvonuláson. 

Elvonulás!?- kérdezte a férjem, -mi az, hogy elvonulás? Hát, tudod, ez nem SPA, nem wellness, hanem elvonulás.  A hétköznapok rutinjából, zajából. 

Na, nem mintha a hétköznapjaim olyan zajosak lennének, és ez a tábor olyan csendesnek ígérkezett volna, hiszen ez egy szakrális dob, ének és transzmeditációs elvonulás volt. Pontosan nem is tudtam mi vár rám ebben a táborban, de hívott valami újnak a kipróbálása, a Mecsek, és az eddig még fel nem fedezett odavezető baranyai út. 

Pénteken délelőtt indultam, hűvös, borús, őszi időben. Az autópályán, kiérve a besorolásokból, körgyűrűből bekapcsoltam a tempomatot és egy kényelmes tempóban tartottam délnek. Volt időm szemlélődni, befogadni az egyre színesebb tájat. A berkenyék, borbolyák vörösét, az akácok sárgáját,  nyárfák sárguló ezüstjét, és a tölgyek, platánok, juharok már itt-ott barnába menő zöldjét, a még száron lévő kukorica fakó barnáját.

Milyen harmóniában vagyok a természettel,- jegyeztem meg magamnak az öltözékemre nézve. Nem is érezném magamat jól, ha nem így lenne.
Szekszárdhoz érve lehajtottam az autópályáról a 6-osra. Rátértem az ismeretlen útra. A Szekszárdi-dombság, majd a Mecsek dombjainak ölelésében haladtam tovább. Bonyhád, Hidas, Mecseknádasd, Zengővárkony, Hosszúhetény, Pécsvárad, Ófalu, Óbánya mind-mind névről jól ismert települések. Aztán beérkeztem Pécsre, innen északnak haladva a Mecsek kacskaringóiban egyszer csak előbukkant Mánfa. 

Két óra volt és igazi hegyvidéki nyirkos hideg, mikor megérkeztem az Elvonulási Központ elé. A Mecsek egyáltalán nem a mediterrán arcát mutatta. Cili a szervező, a program háziasszonya a kapuban várt, fogadott bennünket, érkezőket. A szobák elfoglalása után 3 órakor kezdődött a program. Ismerkedés egymással, a dobokkal, éneklés, vacsora, dobolás, majd éber, alvás nélküli éjszaka. 30 ember dobolt egyszerre, a rezgések, a feléledt tűz úgy kimosott, kiégetett mindent az elmémből, olyan éberré tett, hogy nem volt szüksége a szervezetemnek alvásra. Reggel hét órakor már ott ültünk a mantrameditáción és együtt énekeltünk Ölvedi Gábor egyedi torokhangú énekével. Napközben dob ritmusokat gyakoroltunk, ebéd után pedig erdei meditációra mentünk. De milyen ebéd után! Majdnem a mohóság vétkébe esve ettünk, mert olyan finom vega ételeket szolgáltak fel. Kellett repetázni! Visszaérkezve az erdőből, szakrális magyar énekeket énekeltünk dobokkal kísérve, este Gábor koncertet adott, majd transzdobolás, tánc következett. Tizenegy körül volt vége a nap hivatalos részének, de többen még ott maradtak a Dharma teremben beszélgetni, meditálni. 

A vasárnap ismét hétkor indult, mantrameditáció, dobolás, daltanulás. Ebéd után zárókör, három órakor indulás haza. Este igazából még nem voltam itthon. Ismeritek milyen az, amikor minden gondolatunk, érzésünk máshol jár. Este az ágyban még dallamok és ritmusok jöttek,- csillagom, révészem... aztán pedig dumtak tak-ketak, dumtak-ketak tak-ke,  dum dum dum, taktak, dum, tak tak tak, tak.

Az itthoni dobolás gyakorlásról? Egyedül!? Dög unalom! Inkább esetleg majd  tavasszal egy másik  dobolós táborban. 

Namaste

Csillaganya és a lemúriai nő

Anyámmal álmodtam tegnap. Kortalanul fiatal és szép volt, olyan elegáns, ahogy körtáncot járt nővéreivel.

Elihu Vedder: Plejádok, 

Olyan jó volt látni, tudni, hogy van, létezik, hogy tudatom így vetíti ki létét a világban.

Napközben kaptam egy üzenetet, hogy rendelt könyvemet, "A lemúriai nő"-t  átvehetem a közeli  pick-pack ponton.

Érdekes ez a multidimenzionalitás. A lemúriai nő üzent érkezéséről. 

Miért gondolom?

Eszembe jutnak gyermekkorom estéi. Anyámmal felültünk apám hintójának ülésére az udvarunkon,  onnan  kémleltük  koromsötétben az eget.

Fotó: Bakó Csaba

Felmutatott az égre - látod, az ott, az a csillaghalmaz a Fiastyúk (Plejádok).

Valamit tudhatott égi eredetéről, természetéről. Az a telepátia, mellyel néha csengetés nélkül úgy vettük fel a telefont, hogy a vonalban már ott volt a másik. Az a nőiesség, szeretet, odaadás, táplálás, bölcsesség,  ami az övé volt. A mindig segíteni tudás, az elesettek meglátása, az együttérzés foka.  

Most már azt hiszem látom Őt tisztán.

Látom karmáját, amiben élt, és ami lelkileg emelte.

Szóval, Csillaganya a lemúriai nő anyja álmomban jelentkezett.

Kryon azt tanítja, ha elakadsz az életedben, tedd fel a kérdést, "mit kell tudnom az adott helyzetben", aztán csak csendben várj. Intuíciónk, ez a finom női energia tudja a dolgát, elvezet a válaszhoz.

Ahhoz, hogy kellően intuitívak legyünk, harmónia kell. Birtokában kell lenni a nektárnak, az amritnak, ami maga a hűvös, női holdenergia.

Ez a lemúriai nő sajátja.

Van, hogy könnyebbnek látom a világot és van, hogy nehezebben mennek a dolgok. 

A tudatosságon van a fő hangsúly.

Sokat dolgozom magamon. Valaki azt mondta erre, -  azt mondod dolgozol magadon, a dolgozás szóhoz a nehézség fogalma társul.

A munka nem mindig kell, hogy nehéz legyen. Egyszerűen csak valakinek el kell végezni. Az tudja, aki tudatos. A tudatosság egy teret nyit. Lelkileg könnyebbé teszi azt, ami a nem tudatos embernek nehéz. Persze neki sem olyan könnyű, de az eltávolodás, a rálátás segít.

Például, mikor az emberi létből már kifelé menő korú szerettedet beszélgetésetek során sírni látod a gyermeki énje sérülése miatt. Még nem gyógyult be az a seb, amit gyermekként elszenvedett. Mert a szabadnak születettet elválasztották a számára egyetlen szeretet forrását jelentő anyjától, mert nem látja még most sem, az akkori helyzet pozitív miértjeit. 

Itt kell a tudatosság, ami teret nyit a sérült emberben, majd lassan beáramlik tudatába az elengedés, megbocsátás gyógyító energiája.

A multidimenzionális lét néha nehéz. Látni, érezni mások kimondatlan gondolatait, érzelmeit. 

Ramana Maharsi olyan egyszerűen fogalmazott a kérdésre, - Hogyan bánjunk másokkal? - Nincsenek mások.

Egyek vagyunk.

TAT TVAM ASI

A nőiességről.

Akkor vagyunk szépek, amikor elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Azt, amit egyrészt hoztunk lelkünkben, és azt, amit kaptunk apáinktól és anyáinktól örökül.

Van, hogy könnyű az elfogadás, van hogy nehezebb. Egy "Démétert", talán még boldoggá is tesz kerekedő csípője, anyaságának látványossága, míg egy "Afrodité" ilyent nehezebben fogad el.

Korral változunk, bölcsebbek is leszünk. Elfogadjuk, hogy a szépség egyfajta harmónia, a belső kisugárzása. A szépség önmagáért a szépségért van. Esztétikum, mely pezsdítően hat ránk, környezetünkre.

Ha, a szépség önmagáért van.. 

De, ha nem saját, belső megelégedésünket szolgálja a szépség, ha más előtt akarunk csillogni,  akkor az egó fátyla porral hint be, s eltakarja igazi ragyogásunkat.

Túlzott hiúság, rútság.

Ha bizonytalanok vagyunk önmagunkban, ha önbizalom kell, kérdezzük meg Csillaganyát, - mit kell tudnom az adott helyzetben?

Ő majd felel. A Csendben.

 Namaste

Somogyvámoson

Anakronisztikus volt látni a dombról a két fehér ökör húzta szekeret, ahogy lassan, komótosan haladtak a völgyben. Volt ebben a képben számomra valami időtlenség...

Somogyvámoson voltam egy jógatáborban, a  Rádhé Resortban, a Krisna völgy mellett. 

Itt, mintha megállt volna az idő. Valóban érezhető békesség és csend honolt az egész tájon.

A szabad órákban az üdülőhely medencéje mellett napoztam. A vízben rendszerint az itt nyaraló tizenéves fiúk és apáik pólóztak. Közben semmi a másutt megszokott agresszió, anyázás, semmi durvaság.  Volt konfliktus helyzet, mert egy fiú szó nélkül beállt erősíteni az egyik csapatot, és gólt szereztek ez idő alatt. Békésen megbeszélték a dolgokat. 
Krisnások.

De vajon mitől mások, mitől ilyen békések?  

Pedig ők is ennek a társadalomnak a tagjai, köztünk élnek. Csak egy kicsit másként...

Nos, a magyarázat az elme uralása.

Így ír erről a Kriya jóga mestere:

"...Alakítsd át az elmédet meditáción és imán keresztül, ezzel életed is átalakul.

Ahogy már tudod, sok folyónk szennyezett. Ki szennyezte be? Isten gyönyörű folyókat teremtett, de mi beszennyeztük azokat. A gondolatok az elménkben úgy folynak, akárcsak a folyók. Annak ellenére, hogy a gondolatok folyóját beszennyeztük, ellenőrizhetjük és kontroll alatt tarthatjuk azokat. Az ima és a meditáció azok az eszközök, amelyekkel ellenőrizhetjük az elme szennyeződését, átváltoztatva egy békés, szerető elmévé - egy virágzó, gyönyörű elmévé. Ilyen állapotban az életünk békéssé, szeretettel telivé és teljessé válik. 

Az ima és meditáció az elméddel foglalkozik: cseréld le a gondolkodási módod és az életed is megváltozik. Emlékezz, az elme nem más, mint a gondolatok áramlása. Ezért rendíthetetlen elhatározással állítsd: "Megváltoztatom ezt az áramlást."

Hajthatatlan vággyal a nektár felé vezérelve, a pillangó egyik virágról a másikra repül. Amikor rátalál egyre, amely az édes kincset rejti, akkor finoman leszáll, és mialatt üdvözülten élvezi a nektárt, teljesen mozdulatlanná válik. Hasonlóan, a mi nyugtalan elménk is olyan, mint a csapkodó pillangó, ide-oda száll a folytonos törekvésben, hogy megtalálja a boldogság és béke édességét - mi azonban csak akkor fogjuk élvezni az isteni nektárt, ha a meditációban és az imában elmerülünk, elménk elcsendesül és megnyugszik..."      Paramahamsa Prajnanananda            

Namaste                                                                          

Ízisz fátyla

Felébredtem.

A nyitott ablakon keresztül hallom a kastélyparkból a rigók énekét, a gerlék burukkolását, egészen közel egy fakopács kopogtat és valahol messze egy varjú károg. Kár, kár, kár...

Bizony kár bent a szobában lenni ilyen szép reggelen. Gyors mosakodás után kimegyek a szabadba jógázni.
Körbeölel a zöld. Nyugszik az elme, gyógyul a lélek. 

A jóga végeztével sétára indulok a parkban. Óriás fák, kidőlt, korhadó rönkök, mellettük illatozó nyáriorgonák, óriás virágú fehér bugáshortenziák. A keskeny ösvényen járva látom bennük egyszerre az elmúlást és a megújulást. A növényvilág jól mutatja, hogy ez milyen természetes.  Az úton többször is mellém szegődve apró, kék színű boglárkalepkék járják táncukat. 

Megmászva a dombot a kastélyromhoz érkezem. Megkerülve azt, meglátok egy több száz éves hatalmas, örökzöld tiszafa sövényt. 

A tiszafa a halhatatlanság fája. 

A pillanat alatt bevillan, hogy még valahol az álom és ébrenlét határán megjelent anyám. 

Nem úgy láttam, ahogy általában emlékezem RÁ, ahogy magam elé idézem a már öreg, hófehér hajú anyámat. Nem. Most a gyönyörű, örökifjú arcát láttam. 

Fellibbent Ízisz fátyla. 

Tudatta, hogy velünk van a legkisebb és mondhatom legkedvesebb unokájának, Dorkának nagy napján. 

Csak hallgatom a csend hangjait. A külső csendben a lépteim neszét, a madarak énekét, belül az éber  figyelőt.

Érzem a flow-t, az áramlást, ahogy jönnek a gondolatok. Írnom kell. Visszasietek a villába, gyors jegyzetet készítek a táskámban mindig ott lévő füzetecskébe.

Lassan ébredeznek a többiek.

Dóri és Andris ma délután megerősítik hűségesküjüket, - amit múlt héten fogadtak örökre egymásnak, - lent a kastélyparkban a patak mellett, az odvas platánnál. Annál, amit egy villámcsapás mentett meg a pusztulástól.

A mátyásmadár totem

A mai fárasztó nap után, épp csak letettem otthon a táskámat és már vettem is az irányt az erdő csendjébe. Az ösvényen sétálva megállapítottam, hogy másfél hét alatt, mióta nem jártam itt, a kiserkenő turbolya zöldbe varázsolta talajszintet, a kisebb bokrokon megindultak a hajtások és a madarak is sokkal hangosabban, színesebben énekelnek. Hiába! Igaz a mondás, miszerint "József nap után, még pöröllyel ütve sem lehet a füvet a földben tartani", és az is, hogy "Szent József március 19-én  kiosztja a madarak sípjait". Megállva figyeltem és hallgattam egy énekesrigó gyönyörű trillázását. Egy biciklis neszét hallottam, gyorsan arrébb léptem, s ahogy elsuhant mellettem, megköszönte. Később, mint kiderült, tájékozódó bicikli versenyt tartottak az erdőben.

Szóval, ahogy elsuhant mellettem a bringás, megriasztott egy szajkót, aki ronda hangján kiáltotta, - mátyás!

Kísér már egy ideje utamon a mátyásmadár...

Egyszer ősszel egy kiadós eső után kertünkben a terméskő lapok közül húzgáltam ki a gyomot. Az ilyen csendes tevékenység befelé fordít. Figyelem felbukkanó érzéseimet, emlékeimet. Hozzátartozik a tisztánlátáshoz, a lélek gyógyulásához, az elengedéshez. Emlékszem, édesapám jutott az eszembe. Az, hogy ritkán adott nekem feladatot, de azt megkérdőjelezhetetlenül el kellett végeznem. És épp egy az volt, hogy a járdaközökből ki kellett irtanom a gazat. Guggolni, térden csúszni órákon keresztül. Emlékeztem a gyermeki nemtetszésre, de arra is, hogy tudtam, addig nincs menekvés, míg el nem végzem a  rám bízott munkát...

Milyen örökség ez apámtól, hogy igényem van az ilyen jellegű  rendre, tisztaságra.

És ahogy lassan haladtam a gyomlálással, a madáretető alá érve, egy szép szajkótoll feküdt előttem.

Tudjátok! Az angyalok...

Gyakran megfordulnak szajkók a kertünkben, még sokszor nyáron is.

Felemeltem a tollat és bevittem a nappaliba.  Valahogy adott volt, hogy odategyem a huszon éve gyerekeimtől kapott szép zöld eozin Zsolnay kobrafejhez, ami mára egy szentélyem az Istennőnek.

Emlékképeim tovább pörögtek.

2006. november 4. Az édesapámat temettük. Mielőtt kiléptünk a megüresedett házból, idősebb bátyám, Árpád felnézett. Az ajtó melletti agancsfogason, ott, ahol mindig is lógott, várt apánk zöld, mátyástollal díszített vadászkalapja. Ő leemelte és csak annyit mondott, - én úgy gondolom ezt vele temetjük...

Az ősi eredetmondákban jelentős szerepet kapnak az erőállatok vagy totemek. Ezekben, még ha nem is hiszünk, hátterükben olyan archetipikus erők állnak, melyek időtlenek, örökérvényűek és egyetemesek. Ez egy mélyen bennünk gyökerező ősi kódrendszer, ami példaértékű magatartásmintákat reprezentál. Erőforrások, melyek értéket közvetítenek, sorsalakítók, tudatosodást segítők. Ezért aktiválódnak álmokban, vagy jelennek meg szembetűnő gyakorisággal környezetünkben, mint jelenségek, szimbólumok. Csak észre kell őket vennünk.

A természeti népeknél például, ha egy állat tulajdonságát magukénak akarták, akkor eltáncolták a mozgását, magukra öltötték megjelenését, körbevették magukat rá emlékeztető, tőle származó tárgyakkal.

Nézzük mit adhat magából egy szajkó az embernek.

Fotó: Altmann Péter, Mátyásmadár

Szajkó 

Ősi tudás, bölcsesség, erő, felelősség, elkötelezettség

Kedvenc eledele a makk, (a vadász kalapon lévő makk mellé tűzik szép kék fedőtollát). A tölgyfához való kapcsolata a druidák ősi tudására, bölcsességére utal. Itt bátran írhatom, hogy bennünket magyarokat a táltosok ősi tudására emlékeztet, hiszen a druidák és a táltosok egyazon szerepet töltöttek be népük életében, csak a szerzők, az egyik német, másik amerikai, ők a druidákat említik.  Összeköt a négy őselemmel (tűz, föld, víz, levegő), a négy égtájjal, a külső és belső, valamint az égi és földi világgal.

Felelősségre, elkötelezettségre tanít, arra, hogy ne csak belekezdjünk a dolgokba, hanem következetesen, szorgalmasan, kitartóan véghez is vigyük a fontos dolgokat. Felhívja a figyelmünket, hogy szellemi erőnket alakítsuk tetterővé, talpraesetten ragadjuk meg a közelgő, adódó jó lehetőségeket.

Hangja a másvilág hangja, jelzi jöttünket, a természetben biztos távolságból kísér, védelmez belső, spirituális utazásunk során. Figyelmeztet veszélyekre, betolakodókra. Hangja éberségre, cselekvésre ösztönöz, nem lehet nem meghallani.

Ha felbukkan életünkben ez az impozáns madár, a következő kérdéseket érdemes feltennünk: Van-e energiarabló a közelünkben, vagy nem vagyunk-e mi magunk az, valaki számára? Nem vagyunk-e reményvesztettek? Elegendő türelmünk van-e magunk, vagy mások iránt? Van-e elég kitartásunk?

Meglátjuk-e a figyelmeztető jeleket, van-e erőnk védekezésre, akcióra? Megragadjuk-e a lehetőségeket? Mi az a lehetőség, melyre felhívja a figyelmünket?

Felhasznált irodalom: Jeanne Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: az állatok szimbolikája

 Az én legfőbb totemállatomról, az archetipus álombeli megjelenéséről.

https://magyarkamargit.blogspot.hu/2013/12/a-teljesseg-keresese.html

Itt a gólyáról olvashatsz:https://magyarkamargit.blogspot.hu/2016/04/a-madarak-uzenete.html

Források:
http://www.karmaasztrologia.com/p/szimbolumok.html
http://www.symbolonintezet.hu/archetipusok-es-gyogyitas/

És ő így szólt

Kahlil Gibran: A próféta, részletek

És ő így szólt: 

...Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek. 
...Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat, 
Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban. 

...Amikor szerettek, ne mondjátok: "Isten a szívemben lakik"; mondjátok azt: "Isten szívében lakom". 
És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat. 

...És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel: 
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól, 
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik. 

...Dolgoztok, hogy lépést tartsatok a földdel és a föld lelkével. 
Mert dologtalannak lenni annyi, mint elidegenedni az évszakoktól, és kilépni az élet menetéből, mely méltósággal és büszke alázattal halad a végtelenség felé. 
...A munka a láthatóvá tett szeretet.

...Fájdalmatok a megértést magába záró héj megtörése.
Miként a gyümölcs magvának meg kell törnie, hogy szíve a nap elé állhasson, meg kell ismerjétek a fájdalmat.
És ha szívetek képes volna életetek mindennapi rejtelmeit csodálni, fájdalmatokat nem kevésbé látnátok gyönyörűségesnek, mint örömeteket;
És elfogadnátok szívetek évszakait, amiként mindig is elfogadtátok a földjeitek fölött átvonuló évszakokat. 
És figyelmetek derűvel kísérné a bánat telét. 

...Keveset adsz, amikor a te tulajdonodból adsz. 
Amikor önmagadból adsz, igazán akkor adakozol. 
...És mi a szükségtől való félelem, ha nem maga a szükség? 

...Jó adakozni, ha kérnek, de jobb kéretlenül, a megértéstől vezettetve; 
És akinek keze nyitva, annak számára nagyobb öröm megkeresni az elfogadót, mint adakozni. 

Van-e, amit meg kell tartanod? 
Minden, amid van, egyszer átadatik. 

...a szél nem beszél ékesebben a hatalmas tölgyfához, mint a fűszálak legkisebbikéhez.
És egyedül az nagyobb, aki a szél szavát a saját szeretete által édesebb dallá teszi. 

...ne feledd, a föld szereti mezítelen lábad érintését, és a szél szeret játszani a hajaddal. 

...Nézd meg elébb, magad méltó vagy-e adni, az adakozás eszközévé lenni. 
Mert az igazság az, hogy az élet adakozik az élet számára - te pedig, ki adakozónak véled magad, nem vagy egyéb, mint tanú. 

...amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak nélkül születik közös és kimondatlan örömmel.
...ne légyen a barátságnak célja más, mint a lélek elmélyülése. 
...ami benned a legjobb, légyen az a te barátodé.
Ha ismeri tengered apályait, hadd ismerje meg a dagályt is. 

...A szépség szelíd és kedves.  A szépség lágy suttogás. Hangja a lelkünkben szól. A szépség a hajnallal érkezik kelet felől. Eljő együtt a tavasszal, a hegyeken szökellve. 
Mindezeket mondtátok már a szépségről,
Ám valójában nem róla beszéltetek, hanem megannyi hiányról, mely ki nem elégíttetett,
És a szépség nem hiány, hanem eksztázis...
A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli.
De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is. 


...Vannak közöttetek, akik azért keresik a beszédeseket, mert félnek az egyedülléttől.
Az egyedüllét csöndje feltárja előttük meztelen önmagukat, és szeretnének elmenekülni előle. 
...És vannak olyanok, akik belül ismerik az igazságot, de szavakkal nem mondják el. 
Az ilyenek keblében lakik a csend, amelynek ritmusa van. 

Mert mi egyéb volna meghalni, mint mezítelen állni a szélben és felolvadni a napfényben?
És a lélegzés megszűnése mi volna egyéb, mint a lélegzés felszabadítása a nyughatatlan árapály alól, hogy a lélegzet fölemelkedhessék, kiterjedjen, és fölkeresse a határtalan Istent? 

...amikor a föld visszakéri tagjaitokat, igazán csak akkor fogtok táncolni. 


Namaste

Forrás: http://mek.oszk.hu/00200/00213/00213.htm

Pár nap otthon

Most hogy szüleim már nem élnek, hiányukat a testvéreim közelségével próbálom pótolni. Egy pár hete úgy éreztem, hogy halaszthatatlanul mennem kell. Hallgattam a lélek szavára, így hát mentem.

Otthon, Dunafalván a volt szülői házban most nővérem él.

Míg ő kertészkedett, én bent kincseket keresve a fiókokat nyitogattam. Régi fotók bukkantak elő, anyám naplója, amik visszavittek, ha csak pillanatokra is a múltba. Segítenek reálisan látnom a megfakult vagy az eltorzult emlékeket. "Margit jött.., ment..dátum; Kati jött.., ment.. dátum; Pisti jött.., ment..,dátum; Árpi jött.., ment.., dátum" katona évek, kollégiumi évek.  Ez a szülők sorsa...

Aztán felmentem a padlásra. Jó volt ismét látni a mózeskosárszerű babakocsit, melyben egykor anyánk ringatott, a rollert amit talán, sőt biztos, hogy Németországból kaptunk és egész napos "rollerpartykat" tartottak a fiúk. Találtam is egy fotót erről, ahol mi a négy szőke testvér vagyunk és a szomszéd gyerekek.

               

Vannak még a padláson a régi iskolás könyveinkből és füzeteinkből. Egy családban, de mindegyikünk máshogy, és máshol tanult...az Élettől.

Valamint fent vannak apámnak a régi, ma már ritkaságszámba menő, még fából készült sílécei és a hozzátartozó bambuszvégű botok. Vajon mikor és hol használta? Míg élt sosem kérdeztem... Ő pedig nem mesélt...

Aztán az udvar felőli szobában a könyvespolcon az 1988-ban született Schneider ópapám megsárgult gimnáziumi rajzkönyve került a kezembe. 

Kordokumentum, 1899-1900-as tanévből, az Ő keze írásával és rajzával.

                            

Persze van tőle egy I. Világháborús!! napló is, (írja valahol, hogy egy shrapnel megsebesítette, aztán talán éppen Isonzónál kilőtték a lovat alóla...) de ez mégiscsak kisiskolás, kicsit összefirkált könyv, amiből pontosan látszik, hogy egy gyerek, az minden korban gyerek.

Aztán  meg csak elvoltam az udvarunk csendjében.

Pár nap után elindultam a fiúkat meglátogatni az egyre szépülő Sugó parti kis városba, Bajára. Árpihoz idősebb bátyámhoz mentem először. Megmutatta a gazdaságát, majd leültünk beszélgetni a mindennapjainkról, családunkról és persze szó került a szüleinkről; apánkról, az Ő egyik legnagyobb néma tanításáról, igen...megtanított arra, hogy az ember megjelenésével ad magának rangot!, nem a ruha és a papír teszi az embert!, aztán hogy örököltük édesanyánk jó szívét...

Elköszönve tőle Pistihez mentem, ahonnan Klárikával elmentünk fürdeni a közeli Dávod fürdőre, este pedig együtt egy jót vacsoráztunk a hangulatos Petőfi szigeten.

Sosem jöttem el otthonról üres kézzel, ez most is így volt.

Falván mikor meglátogattuk unokabátyámat, Ő körbevitt gazdagon termő kertjében. Vigyél ezt is, azt is, vigyél még ebből is, abból is, így került a csomagtartómba cékla, uborka, fokhagyma és egyebek.

Ahogy jöttünk befelé a kertből, "még nem volt eléggé tele a kezünk", utánam szólt- hugi vigyél rebarbarát is!- nem tudtam nemet mondani. Gyerekkorom óta nem ettem rebarbarát, akkor az ómamám főzött szószt belőle.

Hát így lehetett az, hogy én tegnap este rebarbaralevest főztem.

Nagyon gyorsan frissítő, savanykás leves, szósz készíthető belőle. Sőt hagymalekvár (chutney) is a húsok mellé.

A szárakat megmostam, (6-8db) egy centis darabokra felvágtam, majd kb. 2L vízben föltettem főzni. Beletettem egy félbevágott szár vaníliát, ízlés szerint fahéjat, szegfűszeget -borsot, (ezt teatojásban) sóztam, és megcukroztam. Forrástól kezdve csak pár percig főztem és már készen is volt.

Miután nagyon savanyú ízű volt (sóska rokona), gondoltam egyet és a testvéremtől kapott, még elől lévő körtebefőtt levét beleöntöttem, majd beleaprítottam a gyümölcsöt. Behabartam tejföllel.

A fűszereket csak reggel szedtem ki belőle, mielőtt kicsit elturmixoltam, krémesítettem.

Mondhatom pommmpás, üdítő leves lett. 

Ria Ria Hungária

Csak figyelem, ahogy egy finom belső, eddig nem ismert izgalommal készülődök.

Délután a bevásárlókosárba a szokásos dolgok mellé bekerül  csipsz,  pattogatni való kukorica, gyümölcs sör. Az utóbbi leginkább is nekem.

Délután 6-kor Magyarország-Portugália Eb  foci meccs.

Már tudom élvezni a magyar futballt, szurkolok értük, nekik...

Nagyon megérdemelt 3:3 döntetlen az eredmény.

Meccs után még beszélgetünk. Örülünk Gera és Dzsudzsi nagyszerűségének, megmosolyogjuk a hisztiző Ronaldót, elismerve fantasztikus gólját.

Ünnepi hangulat mindenütt...

Hajnalban felébredek, alig múlt 3 óra, ez szanszkritül a brahmamuhurta. Szent időszak, ilyenkor a legszattvikusabb, legbékésebb az elme, a közös tudatmező.

Csak figyelem a prána finom áramlását, hatásait. Figyelem a belső történéseket, felbukkanó gondolatokat, a hangokat, a megjelenő Teremtőmnek való odaadás érzésemet.

Nyitott ablakaimon keresztül behallatszik az erdőből az itt-ott megszólaló halk madárcsicsergés, majd ahogy pitymallik, egyre erősebb a trillázásuk.

Figyelem a Csendet. Valami érdekes zsongást vélek hallani.

Mi lehet ez? Az erdő fölött a város felől jön.

Felkelek, kinézek az ablakon.

Nincs sötétség.
A szinte még teljes Hold visszatükrözi a Nap ragyogását....  csillagok pislákolnak.

Minden érzékemmel figyelek...

Jól hallom! Zsong a város!...

Már vélem is hallani az ünneplő szurkolók Ria Ria Hungária skandálásának hullámzását, és a városban ébredező, vagy még nem is alvó emberek köszöntését:                                                           Szer-vusz-tok, szer-vusz-tok, szer-vusz-tok!

A nyugalom jógája

„A jóginak ismernie kell két jelképet: a lótuszét, ami a vízben nő, szirmait mégsem érinti víz; és a Napét, ami örökké és mindenkire egyformán süt, mégis fent, a távolban marad, érintetlenül a világ változásaitól. Ezek a nyugalom jógájának jelképei, amelyek a tökéletességhez vezetnek."

                                                   Szvámi Ráma

"A lélek, mely az érzékek világában mozog, ugyanakkor harmóniában tartja az érzékeket... nyugalomra lel a csendességben."     

                                                Bhagavad Gítá

https://www.edenkert.hu/vilagos-zold/idezetek-tortenetek/lotuszvirag-szimbolikus-jelentese-mitologia/4542/

Namaste

Hazatérés

...Erős és gyors ébredésen mentem keresztül. Lelkileg és fizikailag is nagyon megviselt a sok élmény mely ért a folyamat során.
A tudattalan gyógyító szándékkal generált.
Feljöttek a tudatalattimból régi elnyomott érzések, tapasztalatok. Hol a földelés, pl. erdei séta, kertészkedés, hol pedig a meditáció segített átjutni nehéz napokon.

Tudatszintemnek megfelelően szólítottak meg cikkek, események, tanfolyamok.
Így ismerkedtem meg az indigó és kristály léttel, valamint a felemelkedési tünetekkel, melyeket évek óta én is produkáltam.  http://espavo.hu/kozosseg/blogbejegyzes/10542

Idővel behunyt szemem mögött többé már nem sötétség fogadott. Az Egy-gyé válás Lényemmel Fényt és Csendet eredményezett.
Valami mély benső hála és tisztelet ébredt bennem az iránt, Aki Vagyok.

Ha nehézségeid vannak az Úton, hallgass lélekemelő zenét, ami kiragad a sárból.
Robert Coxon zenéje épp ilyen. Ajánlom szeretettel.
https://www.youtube.com/watch?v=N1fvPyMeGwY&list=RDN1fvPyMeGwY#t=132


Namaste

Csitt!

Mikor egyedül vagy és nem zavarod magadat kényszeresen (csak mert így szokás), valami külső hanggal, mint Tv, rádió, telefon, megkapod a finomérzékelés szintjén érkező l-ÉG-ből kapott üzeneteket.

Csitt!
A CSIT (tudat) üzen,csak figyelj. Belülre...Önvalódra.

Om, Shanti, Shanti, Shanti

Az én tudatos választásom

"Az egész nap egy őrült rohanás volt, szinte levegőt venni sem volt időm..." hallunk sokszor efféléket ebben a rohanó világban.

Csendben elgondolkodom  és jóleső érzéssel állapítom meg, hogy ez már nem jellemző  az én életemre, mégpedig   tudatosan hozott döntéseim következményeként.

 Mi is a tudatosság?

" A tudatosság az jelenti, hogy napról napra jobban ismered magad és meghaladod azt az embert aki tegnap voltál."

" A tudatosság azt jelenti, hogy folyamatosan frissíted tudásodat az életről és aztán a megértett igazságok szerint élsz."

De miért is kell meghaladni azt az embert aki tegnap voltam, és miért kell frissíteni a tudásunkat az életről?

Gondoljunk csak bele, mikor gyermekek voltunk szüleink, később szűkebb, majd tágabb környezetünk véleménye alapján alakítottuk ki az életről alkotott képünket, hogy mi jó és elfogadott, vagy mi az ami elutasítandó. Felnőttként  át kell értékelni ezeket a lenyomatokat melyek a központi idegrendszerben  (az agyban) a limbikus rendszerben magokként elraktározódtak. Ez folyamatos munkát igényel az egótól, hiszen az élet minden percében újabb és újabb eddig nem ismert, váratlan benyomások érnek, amire idegrendszerünk stresszel reagál. Ez természetes, hiszen feladata a külső, belső ingerek érzékelése és az arra adandó válaszreakció. Ezt a válaszreakciót már a szomatikus (akaratlagos) és a vegetatív (autonóm) idegrendszer szabályozza, melynek központja a nyúltvelő, vagy Medulla oblongata ahol a szimpatikus és paraszimpatikus mozgatóműködés zajlik.

Kialakuló stressz betegségeink a magas vérnyomás, cukorbetegség, szív és érrendszeri betegségek, csak hogy a legismertebbeket említsem.

Tehát lényeges, hogy a dolgokhoz való hozzáállásunkon változtassunk, mert kevesebb lesz a súrlódás kapcsolatainkban, így csökkenthetjük a stresszhelyzetek kialakulását.

Ez egy mentális tevékenység, állandó mérlegelést követel meg az embertől.

A stressz másik legjobb ellenszere a testedzés.Tegyük életünk részévé a testmozgás bármely formáját!

Annyi benső ösztökélés után én ma már a jóga mellett tettem le a voksomat.

A felszínes szemlélőnek úgy tűnhet a jóga könnyedén kivitelezhető pózokból, relaxációból és egy-két mantra elzengetéséből áll. De ez csak a látszat. A jóga egy komoly fizikai és mentális tréning. Egy-egy nehezebb ászana kitartása sokszor embert próbáló feladat. Éppen ez a dolog lényege. Jógában az izmokban, ízületekben felgyülemlett stresszt kimozgatjuk, mélyen átlélegezzük, majd a mentális feszültséget vezetett relaxációval oldjuk. Így tehermentesítjük a vegetatív idegrendszert, nyugtatjuk meg a szívünket, mélyítjük el a légzésünket és csillapítjuk meg az örökké csapongó elmét.

Az így elérhető nyugalomért, belső csendért választottam nagyon is tudatosan a jógát.

Namaste, Margit

http://www.agnisoma.hu/hu/oktatokepzes

Foto: Kagaya