"Azt mondják, hogy mielőtt a tengerbe lépne, a folyó remeg a félelemtől... visszatekint a csúcsokra és a hegyekre... a hosszú és kanyargós utakra, amely dzsungeleken és városokon át haladt, és akkor meglátja az óceánt... megretten, hogy oda belépve csak az örök eltűnés vár rá.
De nincs más út.
A folyó nem térhet vissza.
Senki nem mehet vissza.
Visszatérni lehetetlen.
Nincs más út, a folyó nem fordulhat vissza.
A folyónak el kell fogadnia ősi természetét és be kell lépnie az óceánba.
Csak is az óceánba lépve hígul a félelem... mert a folyó csak akkor érti meg, hogy nem arról van szó, hogy eltűnik és megsemmisül... hanem arról, hogy ő maga lesz az óceán."
(Kahlil Gibran)
Namaste
