A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halhatatlanság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halhatatlanság. Összes bejegyzés megjelenítése

szombat, február 01, 2020

A kapun túl


Úgy tartják az álom átjáró más világokba.  Ekkor a lélek elhagyva a fizikai testet (de egy ezüst fényköteggel megtartva a kapcsolatot,) eljuthat ezekre a helyekre, találkozhat más létezőkkel, emberekkel.

Soha ilyen szeretetteli érzéssel nem öleltem édesapámat, mint ebben a rövidke álmomban, ahol Ő kijött a családi házunkból, majd kilépett a kapun és csak ott állt. Én is kiléptem, odamentem hozzá, és valami megmondhatatlan, felé soha meg nem élt, édes szeretettel pusziltam meg arcát. 
Felébredtem. Percekig az álom hatása alatt voltam. 
A múlt átírható,... lélekben nincs idő. 
Az álom pontos üzenetére azonban csak este lettem tudatos, amikor elcsendesedve a nap dolgain merengtem, s eszembe jutott Wichmann Tamás*. Valahonnan a tudatomban megjelent a Szív Szútra mantrája:

OM GATE GATE PARAGATE PARASZAMGATE BODI SZOHA

A Szív Szútrából:
... a Transzcendens Fölismerés nagy mantráját, a szellemi látás mélységes mantráját, e felülmúlhatatlan igét, e páratlan mantrát, e minden szenvedést csillapító, igaz - mert minden hamistól mentes - Transzcendens Fölismerésben kinyilatkoztatott igét... 

Om gaté gaté paragaté paraszamgaté bódhi szváhá

Ez a buddhista Szív, vagy Kapu mantra. 
Jelentése szabad fordításban: 
A kapun túl (a szívemen keresztül) teljesen átmegyek a megvilágosodásba, Buddha, áldj meg engem!

Álmomban apám kiment a házból, ami a testet jelenti, (meghalt) majd kilépett, átment a kapun.
A szíven át  találkoztunk, a lélek birodalmában. Nem most először...



*Régen nem hallottam erről a nagyszerű emberről, legendáról Wichmann Tamásról**, aki a Nemzeti Színházban rendezett Év Sportolója Gálán  MÚOSZ - MOB - életműdíjat kapott.
Nem régen, a róla készült dokumentumfilm (Magyar lapát) bemutatóján beszélt nyílt őszinteséggel gyógyíthatatlan betegségéről és a várt, fájdalmaitól megváltó halálról.
- Ott a sötét vár rám, a végtelen sötétség... Nincs mennyország, túlvilág, annyit kaptunk a sorstól, amennyi itt, a Földön jutott nekünk. Ezt kell, kellett tartalommal, élményekkel, felejthetetlen pillanatokkal megtölteni, és akkor könnyebb a búcsú. - válaszolta a riporternek arra a kérdésére, hogy hisz-e a túlvilágban, van-e remény, megnyugvás, hogy odaát valami egészen más várja.

Igazán elgondolkodtatóvá tett a cikk, miután elolvastam.  Ez az egykor jóképű, őserőtől duzzadó, hihetetlen teljesítményekre képes ember, - s mert sikerei a Dunához volt köthető, - különösen kedves volt nekem.
Egy Ikon volt számomra.


Azon töprengtem, vajon nem volt nagyanyja, aki, mikor még kisfiú volt, este összezárta volna a tenyerét egy, a Magasságoshoz szóló ima, fohász erejéig? Tudom  az "átkosban" a szülők keményen dolgoztak, s a rendszer leszoktatta őket a meghitt beszélgetésekről, főleg az imáról!
A komcsi idők ateizmusa, lelketlensége így üthette fel a fejét.
De a nagyanyák ez felett álltak. Az idősödő ember ösztönösen keresi a kapcsolatot Istennel, ez a nőkre hatványozottan igaz. Szóval ezen gondolkodtam, mitől lett ilyen materialista, ilyen lelkét vesztett ez az ember. Talán még gyermekkori súlyos balesete óta nem békült ki Istenével?

A kommunizmus egyik legnagyobb bűne a lelketlenné vált ember. Hogy az emberek elvesztették hitüket, a Teremtővel való egységüket. Azt hiszik, életük végén egy sötét koporsóba zárják őket, aztán az enyészeté lesznek. Ebben a tudatállapotban valóban van mit félni a haláltól. 
Sötétség és férgek!
Minden együttérzésem ezek felé az emberek felé, mert hiszem, tudom, hogy a testbe zárt lélek a halállal felszabadul.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan édesanyám, nagyanyám, nagynéném voltak, akik gyermekként esténként összezárták két kis tenyeremet egy "Én istenem, Jó Istenem..." imához, s hogy elvezettek  Máriához, Jézushoz.
Áldott vagyok, mert apám által hitem túllépett a templomok kőfalain...


**https://hu.wikipedia.org/wiki/Wichmann_Tam%C3%A1s

  https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/01/kontroll-nelkul-v.html

szerda, július 18, 2018

Ízisz fátyla

Felébredtem.

A nyitott ablakon keresztül hallom a kastélyparkból a rigók énekét, a gerlék burukkolását, egészen közel egy fakopács kopogtat és valahol messze egy varjú károg. Kár, kár, kár...

Bizony kár bent a szobában lenni ilyen szép reggelen. Gyors mosakodás után kimegyek a szabadba jógázni.
Körbeölel a zöld. Nyugszik az elme, gyógyul a lélek. 

A jóga végeztével sétára indulok a parkban. Óriás fák, kidőlt, korhadó rönkök, mellettük illatozó nyáriorgonák, óriás virágú fehér bugáshortenziák. A keskeny ösvényen járva látom bennük egyszerre az elmúlást és a megújulást. A növényvilág jól mutatja, hogy ez milyen természetes.  Az úton többször is mellém szegődve apró, kék színű boglárkalepkék járják táncukat. 

Megmászva a dombot a kastélyromhoz érkezem. Megkerülve azt, meglátok egy több száz éves hatalmas, örökzöld tiszafa sövényt. 

A tiszafa a halhatatlanság fája. 

A pillanat alatt bevillan, hogy még valahol az álom és ébrenlét határán megjelent anyám. 
Nem úgy láttam, ahogy általában emlékezem , ahogy magam elé idézem a már öreg, hófehér hajú anyámat. Nem. Most a gyönyörű, örökifjú arcát láttam. 

Fellibbent Ízisz fátyla. 
Tudatta, hogy velünk van a legkisebb és mondhatom legkedvesebb unokájának, Dorkának nagy napján. 

Csak hallgatom a csend hangjait. A külső csendben a lépteim neszét, a madarak énekét, belül az éber  figyelőt.
Érzem a flow-t, az áramlást, ahogy jönnek a gondolatok. Írnom kell. Visszasietek a villába, gyors jegyzetet készítek a táskámban mindig ott lévő füzetecskébe.

Lassan ébredeznek a többiek.

Dóri és Andris ma délután megerősítik hűségesküjüket, - amit múlt héten fogadtak örökre egymásnak, - lent a kastélyparkban a patak mellett, az odvas platánnál. Annál, amit egy villámcsapás mentett meg a pusztulástól.





szombat, január 23, 2016

Kontroll nélkül V

            
"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. 
Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság." Osho

Nincs két hete, hogy napokig hallgattam az alábbi mantrát. 
Mikor fiam először hallotta, csak ennyit mondott, - anyukám ünneplőbe öltöztetted a szíved? 
Mostanra már tudom, hogy az édesanyámét is... 


A Szív Szútrából* való idézet:
"...a Transcendens Fölismerés nagy mantráját, a szellemi látás mélységes mantráját, e felülmúlhatatlan igét, e páratlan mantrát, e minden szenvedést csillapító, igaz - mert minden hamistól mentes - Transcendens Fölismerés kinyilatkoztatott igét, mely így hangzik:

OM gaté gaté paragaté paraszamgaté bódhi szváhá! 

Íly módon kell egy bódhiszattvának** tanítania a mélységes Transzcendens Fölismerés gyakorlatát, ó Sáriputra."


"Gate Gate Paragate Parasamgate Bodhi svaha"

Ezt Szív, vagy Kapu Mantrának is nevezik.
Buddhista mantra, a Szív Szútra végén található.

Jelentése szanszkritból szabad fordításban:
A Kapun túl teljesen átmegyek a megvilágosodásba, Buddha áldj meg engem! 
(A szívemen keresztül elérem a megvilágosodást, Buddha áldj meg engem!)


Namaste