Május

"Aztán egy este szokatlan, meleg csend lett. A virágok illata megállt a csalitokban, s amikor feljött a hold, a berekszélen megszólalt egy fülemüle, olyan lágyan és olyan szépen, hogy lehunyta szemét az erdő, lehunyta szemét millió virág.  (...) Mindenki tudta, hogy a nádas tündérrózsái között, a tó csillagos tükrében nászruhájába most öltözik a Tavasz felnőtt, szép leánya: Május."

Fekete István - Az erdő ébredése

Blueprint

Tegnap este sétálni mentem, s ahogy  felnéztem az égre, egy fecske repült el fölöttem. Az első amit idén láttam. Megis állapítottam, hogy igaz a mondás, miszerint egy fecske nem csinál nyarat. Még kell, hogy jöjjenek. Nem mintha  várnám már, mert gyönyörű a tavasz. Az évszakok közül talán a legszebb. Minden éled, minden zöld, illatos turbolya, vérehulló fecskefű, gólyaorr, fűfélék  bodza- és egyéb bokrok borítják az erdő alját. Fent virágzó akác, mézes, édes illata betölti a levegőt. Friss zölddel hajt fenyő, a tölgy, a nyár és a juhar is lombot bontott már. Madarak énekétől, méhek döngésétől hangos az erdő. Lassan a bodza is virágba borul.  Aztán a napokban, ahogy a kertben pihentem gyurgyalagok, vagy más néven  méhészmadarak énekére lettem figyelmes. Már ők is visszaérkeztek Afrikából. És ma május elsején a kakukk is megszólalt. 

A tavasz a megújulásé. Szeretek ilyenkor gyógynövény teát inni. Jók ilyenkor a fanyar ízek, friss hajtások. Frissen, vagy szárítva az akác, a vadrózsa, a bodza, a kerti kakukkfű, a menta mind nagyon hasznosak. Most is használom őket vízhajtó, nyákoldó, hurutoldó, enyhe hashajtó, emésztést serkentő, gyulladás csökkentő hatásukért. Majdnem mind az erdő ajándéka.

Pár hete beteg lettem. Valami vírus. Köhögés napokig, majd nátha nélkül bedugult a fülem. Házi gyógymódok, semmi javulás. Valami belső hang késztetett, hogy elmenjek orvoshoz. A doktornő sürgősségi beutalót adott, mert okozhatott a vírus hallóideg károsodást. Azonnal irány a Délpesti, fülészeti ambulancia. A rendelő zsúfolt volt a betegektől. Mint mindenki, én is türelemmel vártam a soromra. Végre dél körül bekerültem. Vizsgálatok. A kórházi doktornő bizakodó volt, nincs gond a hallóideggel, de legyen a biztonság kedvéért audiológiai kontroll. Eredmény: hallóideg károsodás. Nem lehetett késlekedni, azonnali szteroidkezelésre volt szükség. Infúzió, lökésterápia. A szteroid stresszhormon, nyomja a cukrot, vérnyomást, ezért a kontrollálás végett bentfekvős. A doktornő látva lelkiállapotomat megnyugtatott, a kezelés a tapasztalatok szerint igen eredményes.

Minden flottul ment. EKG, majd felvettek az osztályra. Délután 4-kor már lement az első infúzió. 

A nővéreknek láthatóan sok a dolguk, de kedvesek, figyelmesek. A kezelések után lementem a lerobbant kórház parkjába sétálni. Szedtem virágokat, többek között orgonát, gyöngyvirágot. Gondoltam illatuk feldobja a hangulatomat. 

Mennyi emlék tört elő. Itt szültem '82-ben az akkor még teljesen új kórházban  az első gyermekemet, a fiamat, majd' 86-ban Csernobil után májusban itt feküdtem, hogy megakadályozzák vetélésemet. Aztán ez a kis lélek nyolc hónaposan visszafordult. Még ennyi év után is nehéz leírni, elment a szív hangja, itt szültem meg holtan. Durva volt neki ez a világ. Aztán egy évre rá itt született a lányom,  harmadik gyermekem.

Emlékek...

Mennyi áldást adott ez a kórház, és közel negyven év után ilyen áldatlan állapotban látni rossz érzés.  Szó szerint omladozó zuhanyozó a betegszobában. Nem akarom részletezni, mert az itt dolgozóknak ez még kellemetlenebb lehet. 

Milyen gondviselő az, aki télikabátot vesz a gyereknek, pedig cipője nincs?! Ez folyik országos szinten. Elgondolkodtató...   

A kezelésem eredményességét illetően; a zárójelentést kiadó doktornő azt mondta,  gyógyulásom az osztály egyik sikersztorija. Hálás is vagyok érte nagyon. 

Azt olvastam nemrég, hogy az élet nem önMAGunk megtalálásáról, hanem önMAGunk megalkotásáról szól. Hogy rendelkezünk azzal a képességgel, azzal a kifejező erővel, amivel megteremthetjük álmainkat, hogy olyan életet éljünk, amit igazán csodálunk, és szeretnénk. Csak kézbe kell vennünk életünk irányítását. Dönteni, választani, hogy a saját feltételeink szerinti élet éljük. Hogy ki kell használni az elme rendkívüli erejét. Mindent felül lehet írni, pozitív energiával, szerető szándékkal. Tiszteletet tartva, hálával, együttérzéssel mindennel és mindenkivel.

Blueprint 

A Blueprint természetfeletti*. A lélek küldetésének, életünk magasabb céljának isteni tervrajza, mely a kozmikus isteni terv fraktálja. Tökéletes, szent terv, program, mely elvezet  küldetésünk beteljesítéséhez, amelyet születés előtt célul tűztünk ki magunk elé. Egyúttal utasításkészlet a személyes növekedéshez, spirituális fejlődéshez, és a közösséghez való hozzájárulásunkhoz.

Amikor megértjük egyedi isteni tervünket és annak elemeit, és igazodunk hozzá, mágnessé válunk, képesek leszünk megtestesíteni és kifejezni  isteni, zseniális természetünket. 

Namaste, 

*https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Term%C3%A9szetfeletti

Forrás:https://www.linkedin.com/pulse/your-supernatural-genius-divine-consciousness-how-elphinstone

Rebarbara a tavaszi tisztító

Otthonról sosem jövök vissza üres kézzel. Nővéremtől kaptam diót, két szőlővesszőt, olyan direkt termő félét, amit nem kell permetezni, csak termőre fordulás után szüretelni és enni. Unokabátyám kertjéből pedig a tavasz egyik első vitamin és ásványi anyag forrását, rebarbarát kaptam.
Tavaly az ő invitálására hoztam belőle, s olyan sikere volt, hogy most szívesen tördeltem a hatalmas levélnyeleket. Magát a levelet a csirkéknek dobáltuk, mert az étkezésre nem használható.

A rebarbara dísz- gyógy- és étkezési célra is használt növény keletről, Indiából az angolokon keresztül került Európába.
Étkezésre húsos levélnyelét használjuk, alma- és oxálsavtól savanykás íze miatt jó frissítő kompótnak, krémlevesnek, pitébe tölteléknek, húsok mellé csatninak. Rostjai, magas ásványi anyag tartalma, enyhe hashajtó és vizelethajtó hatása miatt jó a tavaszi tisztítókúrákhoz. Azonban figyelembe kell venni, hogy túlzott fogyasztása bélgörcsöket csinálhat, illetve oxálsav tartalmánál fogva vesekő képződésre hajlamosíthat. Az előbbit  ki lehet védeni úgy, hogy a levelét nem használjuk, az utóbbit pedig úgy, hogy inkább csak tavaszi időszakban szedjük, mert akkor még alacsony az oxálsav tartalma, illetve forráskor leöntjük róla az első vizet, valamint amikor lehet tejjel készítjük.

Bátorítok mindenkit, hogy próbálja ki, mert egy olcsó mégis értékes ételt nyerhetünk belőle tavasszal.

Én így készítettem:
Jól megmostam a levélnyeleket, (6-8db volt) 1-2 cm-es darabokra vágtam, majd kb. 2 liter vízbe tettem. Sóztam, fűszereztem: 1 rúd fahéj, teatojásba 5-6 szem szegfűszeg, -bors, fél rúd vanília.
Hamar megfőtt, kb. 10 percig forraltam, ekkor botmixerrel leturmixoltam. 2-3 evőkanál keményítőt tejjel elkevertem, tettem hozzá 3-4 evőkanál tejfölt, és jó sok barna répacukrot, mert nagyon savanyú volt. Még egyszer turmixoltam és már készen is volt. Hagytam kihűlni. Ma vettem epret és azzal tálaltam.
Fenséges lett.

Fotó:http://www.szepzold.hu/a_rebarbara_gyumolcs_vagy_fuszer

Májusfa

Otthon jártam, Dunafalván. Ahogy utaztam hazafelé Pestre, örömmel láttam végig az 51-es út mentén a falvakban, településeken, hogy él még szép hagyományunk a májusfa állítása. 

Május elseje van. Gyönyörű volt ma is az idő, szikrázó volt a napsütés, nyárias meleg és én útközben több helyen is láttam, ahogy a szél gyengén lengedeztette a májusfákra tűzött színes szalagokat. 

Visszalépek az időben... 

Az egykori szülői ház bejárata előtt ücsörögtem, nővérem a kertben kicsit gyomlált, kihasználva, hogy a hajnali frissítő eső meglazította a talaj felső rétegét. 

Egy autó húzott el a ház előtt, hangosan beköszöntek a srácok. Katit mindenki jól ismeri. 

Az autó mögött utánfutó volt és azon hosszan lógott le egy nyárfa. 

Megmosolyogtuk a dolgot. Még él a hagyomány, hogy az ifjak májusfát állítanak szerelmüknek. Nővérem is kapott anno ilyent, irigyeltem is, mert nekem sosem állított senki. No, nem azért, mert ne lett volna udvarlóm. Talán, mert én kollégistaként csak ritkán voltam otthon? Nem, nem akarok felmentést adni az akkori ifjaknak, mondjuk csak ki, egyszerűen hiányzott belőlük irányomban az efféle virtus.

Egy kicsit később egy tizenkét -három éves srác biciklizett előttünk, egyik kezében egy májusfának való nem is kicsi fát húzott. Szintén beköszönt, Kati kedvesen nevén szólítva, választ nem is várva megkérdezte tőle - viszed a májusfának valót? 

A nap folyamán meglátogattuk unokabátyámat, aki kint lakik a falu végén, ott, ahol a már megszűnőben lévő tanyavilág kezdődik. Amerre a szem ellát minden gyönyörűen zöldell, csak némelyik helyen látszik a  még puszta, bevetetlen föld. 
Érezni a Duna közelségét. A levegő telve a nyíló akác mézes illatával. Meg is beszéltük, hogy hazafelé szedünk akác- és bodzavirágot.

A házhoz érve egy komondor és két pumi ugatása fogadott. Kellenek az ilyen helyre a határozott házőrzők, mi mégis ismerősen, bátran nyitottuk a kaput és léptünk be az udvarra. 

Üdvözöltük idős bátyánkat, bent kicsit beszélgettünk, majd kimentünk, hogy megmutassa a mindig szépen művelt kertjét. Aminek helye már a földben, mint a burgonya, borsó, bab, tök, uborka, az már ki is hajtott, a paprika, paradicsom és káposztafélék palántái pedig még ládákban várják az erősödést, és a jobb időket.

Elköszöntünk, majd felültünk a biciklikre. 

Az irány a Duna felé vezető akáccal, bodzával szegélyezett út volt.

Minden évben szoktam gyűjteni bodzavirágot. A padlásszobában megszárítom, majd télen gyömbérrel, mézzel iszom. Idén nővérem ötletére akácot is gyűjtök hozzá.

A fehér akác, ez a hazánkban egyáltalán nem honos fafaj sok jószolgálatot tesz. Fája jó oszlopfa, mert nem rohad könnyen a földben, szerszámokat, kerítéseket, padokat, játszóterek fa játékait készítik belőle, de mindemellett nagy értéke a virága és a virágából készült méz.

Talán kevesen tudják, hogy a fehér akác virágából készült tea remek a gyomorsav túltengésre, köhögés ellen, valamint enyhe víz- és hashajtó. Az akácmézet mindenki ismeri, szereti. A méz rendkívül táplálja a szöveteket, növeli az életerőt, főleg idősek és kisgyermekek elmaradhatatlan tápláléka. Este langyos tejben fogyasztva a legelőnyösebb. A mézről még érdemes tudni, hogy 40 foknál melegebb teába, ételbe ne tegyük. 

Visszaérkezve nővérem házához, a szedett virágokat egy nagy papírtáskába tettem, hogy tudjon jól szellőzni, aztán majd otthon papírral bélelt tálcán szárítom készre, és dobozolom.

Ebéd után pihentünk. Én a mogyoró árnyékát választottam, ott napoztam ebben a bitang nyárias melegben.

A meleg múltával biciklitúrára indultunk. Kimentünk a temetőbe, hogy megnézzük az előző nap elültetett napvirágokat. Miután éppen telihold volt, ilyenkor a legbiztosabb, hogy az ültetett növényünk megered. Meglocsoltunk, majd a kistöltésen a Duna felé vettük az irányt. 

Elhagyva a faluszélét, a pagonyban egy fiú jött a töltés felé biciklijén, maga mellett vonszolt egy fiatal fát.  Nővérem egy nagyot nevetett. Először nem is értettem miért, majd csak mikor mondta, - Kevin, Kevin!

Ekkor megértem a dolgot. Kevin már korábban vitt egy májusfának valót, és ez most a második. 

Tudjátok úgy van Ő most, mint a nótában. " Minek a szőke én nékem, mikor a barnát szeretem..."

Talán megbocsájtja nekem Kevin, hogy itt elárultam a titkát.

A Dunánál Kati hősként a fűzesbe vette magát; annyi volt a szúnyog, mint fűszál a réten;  hogy hátha talál fűzfagombát, de nem volt szerencsénk.

A hazaúton találkoztunk régi, kedves ismerőseinkkel a Svájcból ideköltözött Mariával és Renével. Maria kiáltott Renének, - Mein Schatz! -, mire én mondtam neki, szólítsa magyarul kincsemnek Renét. Jót nevettünk, mire ki tudta mondani, ezt a nem könnyű magyar szót. 

Elköszönésképpen megöleltük egymást, egy darabig együtt kerekeztünk még, majd elváltunk. Csak utóbb jutott eszünkbe, hogy Renének el kellett volna mondanunk ezt a májusfa állítás dolgot, csak hát azok a nyelvi nehézségek.

Habár! Néha nem is beszéljük egymás nyelvét, szívünkkel mégis jól megértjük egymást...

májusfa

Kontroll nélkül VIII

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho

Tavasz van.  Hétvégén szekrényemben helyet cseréltek a nyári és téli holmik. Előre és lejjebb tettem a tavaszi nyári ruháimat, föl és hátra az őszi és télieket. Ez a pakolás jó alkalom az elengedéshez. Célszerű ilyenkor szigorú szemmel nézni a ruháinkat. Kérdéseket feltenni, mint: viselem még?, mikor is volt ez rajtam utoljára?, mivel tudom ezt felhúzni?, miért ragaszkodom ehhez még mindig?, biztosan kell ez nekem?,  nem szűk ez már egy kicsit?.

Szóval ki kell mustrálni a megunt és elfekvő darabokat, majd a még jó állapotban lévőket tovább kell adni, mert valaki más örülhet a számára új holminak.

A cipőimet sem kerülte el a szelektálás, és a legközelebbi szabad hétvégén a spájzom is, mint minden évben sorra kerül.

Amik összegyűltek szatyorba kerültek, majd Dorka lányommal, aki szintén szelektált, elvittük a lőrinci Cseritibe,* az adomány boltba, aminek szlogenje - és nem csak a szlogenje, hanem nemes célja is - a megsegítés.

                       

                                              "Akár adsz, akár veszel, mindenképpen jót teszel!"

Ezután, mivel teret adtunk az új befogadásának, elmentünk vásárolni, hogy frissítsük ruhatárunkat.

Hétvégén esküvőre megyünk, meg úgy általában is... új színek, fazonok.

Már több üzletet végigjártunk, de Dorka nem talált kedvére való ruhát.

Kicsit elkedvetlenedve léptünk ki az egyik közkedvelt üzletből a folyosóra, elengedve a ruhavásárlás vágyát, ahol is szembetaláltuk magunkat a LUSH kozmetikai üzlettel.
Bementünk, nézelődtünk, kipróbáltunk pár terméket. Miután az udvarias, kedves kiszolgálással és a finom illatokkal feltöltődtünk, elindultunk a parkoló felé. Közben megláttuk a híres hegedűről elnevezett butikot.

Na, ide belépünk még!-  egyetértően mosolyogtunk egymásra.

Rögtön a bejáratnál Dóri talált is magának tetsző dolgot.

Míg Ő próbált, én nézelődtem. Ahogy megfordultam, ez feküdt előttem:

                                   

                                

 A parallel univerzum, vagy párhuzamos világok, vagy  másik dimenzió alatt a vonzás törvényét kell érteni.

Mert nem találtunk megfelelő ruhát, a "lehangolódás univerzuma" nem szolgáltatott örömöt, majd a finom illatok, kedves, mosolygós kiszolgálók felhangoltak és ezután az univerzum nagylelkű lett.

Dorka megüresedett ruhafogasai közül egyre, egy szép szoknya került.

*http://cseriti.hu/

Namaste

Együnk csírákat

Tavaszra kimerülnek a vitaminraktáraink. Mikorra immunrendszerünknek a legnagyobb szüksége lenne  támogatásra a vásárolható gyümölcsök, zöldségek nem tartalmazzák már a számunkra megfelelő vitamin és ásványi anyag mennyiséget. A távoli vidékekről érkező primőrök sem nyújtanak igazán jó megoldást, mert sok esetben félig éretten szedik őket, tápértékük nem megfelelő.

A természetben ilyenkor ayurvédikus szempontból  kapha (földes, vizes) energiák dominálnak. Serken az élet,  növekszik a növények víztartalma, csírázásnak a magvak, rügyezésnek indulnak a növények. A föld is sáros, a levegő főleg reggel és este nyirkos, nedves. A téllel mi is elnehezedtünk, láthatóan szervezetünk is ödémásodott, salakanyagok halmozódtak fel, hajlamosak vagyunk hurutosodásra köhögés, nátha formájában.

Ekkor jön el a csírák fogyasztásának ideje.

A legjobb megoldás, hiszen organikus azaz élő, koncentrált táplálékot fogyaszthatunk általuk. Fanyar, kesernyés, összehúzó ízük jól kiegyenlíti a kapha  minőséget. Segítenek kiürülni a testi mérgeket az amát, magával vonva a lelki mérgek (pl. harag, félelem) elengedését.

A csírák jó hatással vannak immunrendszerünk erősítésére, a tápanyagok felszívódására, beépülésére. Magas az energia, tápanyag, enzim, C- és B12 vitamin tartalmuk. Az utóbbi különös figyelmet érdemel a vegetariánusok és vegánok esetében.  A vérképzésünkhöz nélkülözhetetlen B12 vitamint (Cyanocobalamin)  állati eledelen  kívül természetes módon csírákkal tudjuk bejuttatni a szervezetünkbe.

A csíráknak alacsony a kalória tartalma, viszont gazdagok folsavban, vasban, rostban, vitaminokban, fitokemikáliákban*

Csíráztathatunk otthon.** A jól megmosott, lehetőleg biogazdálkodásból vásárolt magvakat először jól meg kell mosni, majd áztatni kell, azután jön a csíráztatás. 

Ha napfényen csíráztatunk a C vitamin, ha sötétben akkor a B2 vitamin mennyisége lesz  több a csírában.

Meggyengült immunrendszerrel, így kismamák, idősek, kicsi gyermekek ne fogyasszák nyersen fertőzésveszély miatt. Ilyen esetben a főzés végén tegyék az ételbe (főzelékek, csőben sültek, levesek), így megpárolva fogyasszák.

Két csírát emelek ki a sok közül otthon csíráztatásra: 

Búzacsíra

A búzacsíra csökkenti a koleszterinszintet, óv a daganatos betegségek kialakulásától. A legtöbb vitamint, ásványi anyagot ez tartalmazza. Tisztítja a májat, erősíti az idegrendszert (B vitaminok), segíti az emésztést, hurutoldó, ami  különösen hasznos a már említett kapha nyálkásító hatása miatt.

Napraforgó csíra

A fogyókúrázók kedvenc csírája a jódtartalmú, vízhajtó-, méregtelenítő hatású kellemes ízű napraforgó csíra. Zsírban oldódó A,E,D és vízben oldódó C,B vitaminokat (B3,niacin!) tartalmaz. Ásványi és nyomelem tartalma (foszfor, kalcium,vas, fluor, cink, kálium, vas, jód, magnézium, mangán, réz) nagyon figyelemre méltó. Tartalmazza az összes aminosavat és magas a fehérjetartalma. Rosttartalma támogatja a bélflórát és a perisztaltikát.

Namaste,

*http://gyogyszernelkul.com/tag/fitokemikaliak/

 **http://antalvali.com/hirek/csiraztatas-lepesrol-lepesre-tanacsok-otthonra.ht

  Forrás:http://www.fitt.info/component/k2/item/3579-cs%C3%ADra-men%C3%BC

A madarak "üzenete"

A hétvégén  utaztam haza Dunafalvára. Lassan hajtottam, hogy élvezzem a csodálatosan kitavaszodott tájat, az út menti zöldellő gabonaföldeket, jegenyéket, fűzeket s a már virágzó vackorfákat. A belvizes területeken  bíbicek, dankasirályok repkedtek. Már Tassnál jártam, ahol nagy meglepetésemre két darupár lépkedett felségesen egy nagyobb belvizes területen. Eddig csak vonulni láttam darvakat, ezért amennyire lehetett lassítottam, hogy megcsodáljam őket.

Aztán láttam áthajtva az 51-es út menti településeken, hogy fészkeikbe visszaérkeztek kedvenc madaraim a gólyák. Ott kelepeltek a magasban. Hol párosan voltak, hol pedig csak egyedül a tojáson ülő. Már falva közelében jártam, mikor a töltés oldalában egészen közel hozzám egy gólya magányosan, méltósággal lépkedett.  Szedegette a rovarokat, hogy - gondolom -  a már költő társáról is gondoskodjon. Aztán mikor délután mentem Bajára, megint találkoztam vele.

A madarak spirituális szempontból összekötő kapcsok az Ég és a Föld között. 

Mindig  Fényt és üzenetet hoznak. Az ember érzi, mikor ezek az állatok "megszólítják".

Nos, utána néztem milyen üzenettel bírnak a gólyák.

" Gólya

Áldás, termékenység, szülői szeretet, gazdagság, jólét, a megőrzött szabadság.

Az új születésének legősibb és egyik legerőteljesebb szimbóluma. Fekete, fehér és vörös színeivel a három alakban (a szűz - fehér, a termékeny nő - vörös, a matróna - fekete) megjelenő ősi teremtő istennő, a „nagy anya” képviselője. A görög mitológiában Hérának, a rómaiban Junónak, az otthon, gyerekek és családi hűség istennőjének szent madara.

Vízparti területekhez kötődése miatt a tündérbirodalomba vezető átjáróval is kapcsolatba hozzák.

Az ember életében bekövetkező új születésének a szimbóluma, akinek a gólya megjelenik, az illető élete valamilyen formában megújul, örömöt és reményt érezhet. Ugyanakkor – látszólagos ellentmondásként – mozdulatlanságot, örökölt tulajdont és örökölt hatalmat is képvisel. A felkészülés mozdulatlansága és a változás dinamikája egyesül benne. A Nap madaraként régi ismereteket hoz vissza, gondoskodik a tudatmező kiszélesítéséről, segít az isteni hatalom és a múltbeli generációk tudásának továbbadásában.

A gólya segít megérteni az érzelmeket, élménnyé tenni a szülés folyamatát. Emellett a belső egyensúly, a kiegyenlítődés és meditáció jelképe, fejlődést, megfontoltságot, tisztaságot és gyógyulást jelent. (Többek között, mert a bűn ősminőségét is jelentő kígyó az egyik zsákmányállata.) Költöző madárként évről - évre visszatér ugyanabba a fészekbe, így a világok közötti vándorlást, utazást, távoli tájak (partok) felfedezését is mutatja.

Ősi táncokra, ceremóniákra, rituálékra utal, amelyek javítják, erősítik az emberi kapcsolatokat, tiszteletet és figyelmet adnak, egy-egy csoporton belül pedig megfelelő érintkezési formát biztosítanak. A gólya összhangba hoz bennünket környezetünkkel. Megtanítja, hogy szavak helyett mozgás és tánc segítségével miként indíthatjuk be a termékenységet, kreativitást az élet bármely területén. Ellesheti tőle az ember, hogy a legtökéletesebb eredmény érdekében hová kell koncentrálnia a mozdulatokat, hol esik ki a ritmusból, akadályozva a fejlődést.

A gólyával kapcsolatban ajánlott kérdések: Elég figyelmet szentelsz-e a benned élő gyermeknek? Aktuálisan szükséged van-e arra, hogy visszatérj a gyökereidhez? Miért van erre szükség? Megvan-e a kapcsolatod a családi gyökerekkel, elfogadod, vagy megtagadod azokat? Elég időt fordítasz-e arra, hogy ápold azokat a dolgokat, amelyeket Te hoztál létre? Egyensúlyban van-e életedben az aktivitás és passzivitás. Hagysz-e elég időt magadnak a felkészülésre, vagy az eredményeket hajszolod? Akkor is beszélsz, amikor egyszerűbb és hatékonyabb lenne más úton kifejezni gondolataidat, érzelmeidet?

Felhasznált irodalom: Jeanne Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: Az állatok szimbolikája"

Forrás:http://www.karmaasztrologia.com/p/szimbolumok.html

Tavasz

"A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag még soha nem látta a virágot. A mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit sem lehet garantálni.

Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé;  a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. 

De most tesz egy próbát. Összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik, kínlódás a talajjal, kövekkel, sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.

A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a Nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná hová? és miért?

Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom és ezért nekivág az útnak.

Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá."

Namaste