Éberség

 Namaste 

Tudat és tudatosság Levente tükrében

Mottó: "Minden gyermek egy jobb élet ígérete - lehetőség a régi megváltoztatására, és az új megteremtésére." - Hubert H. Humphrey*

Pár napja történt, mikor unokámmal, Leventével voltam.
Kimentünk az udvarra játszani, ő nem a cipőjét akarta felhúzni,  hanem a csizmácskáját.  Hagytam. Kint aztán biciklizett és "közlekedtünk". Megszabta, hol álljak, s mikor mehetek át az "úttesten" ami a járda volt.  Aztán hátra mentünk a kertbe. Ahogy a csizmában futkosott le s föl a lépcsőn, egyszercsak elesett. Nem sírt, csak feküdt elnyúlva.

Szaladtam hozzá, s ahogy fölé hajoltam szinte riadt arccal mondta, - nem én voltam! A lábam volt!

Kicsit megütötte a könyökét, megsimogattam, mondtam legyen óvatosabb a lépcsőnél. A csizma nem futkosáshoz van.  De ő már szaladt is nevetve, vidáman tovább. Visszaültem a napsütötte magaságyás szélére és csak elgondolkodtam azon a bölcsességen, amit akaratlanul kimondott Levente, - nem a láb vagyok. De vannak kezeim, lábaim, érzékeim, érzéseim, és sokszor kontrolálatlan elmém.

A jógafilozófia alapgondolata: "Nem a test, nem az elme vagyok. Halhatatlan örökké létező Lélek vagyok.  Sat, (lét) Csit, (tudat) Ananda (gyönyör, boldogság)"

Egy másik alkalommal, miután megjöttünk az oviból történt ez az eset.

Levente nem a szobájába vonult játszani, hanem a szobabiciklire akart mindenáron felmászni. Elszaladt a lépkedőjéért a mosdóba és arról próbálkozott. - Nem tudok felmászni,-  erőlködöt és nyögött nagyokat. Anyukája rászólt, hogy ne is másszon fel, mert leeshet. De megint és megint nekirugaszkodott. Nem sikerül, - mondta ismét. Jó, Levente csak csináld, majd ha megütöd magad, akkor tanulsz az esetből- mondta anyukája,  Dóri. De Levente Oroszlán, s ő tudja, hogy bátor. Tovább próbálkozott. Nem megy, - mondta. Ekkor azt mondtam, - Levente mondd azt, hogy "meg tudom csinálni"! Akkor meg is tudod csinálni.  Meg tudom csinálni, - mondta és láss csodát, sikerült neki. Örömmel ült a nyeregben és lóbázta kis lábait.

Namaste

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Hubert_Humphrey

Éberség - Az ŐZ

*Szelíd volt, nagy és erős. Csak feküdt ott... a kíntól mozdulatlanságba merevedve. 

Áradt lényéből a szenvedés. 

Csapdába esett! A bal lábán egy vastag dróthurok fogva tartotta. Mélyen a húsába vágódott. Megpróbáltam elvágni, de nem volt hozzá elég erőm. Egy férfi kéz jött segítségemre. Láttam, ahogy elmetszette a drótot. 

Sikerült felszabadítani mély, fájdalmas kötöttségéből. 

Az ŐZ felszabadult. 

Évek óta érlelődik bennem a szívről, a szívcsakráról való tudásom, mely csakra összeköti bennünk a fizikai és szellemi síkot, s a léleknek, legbensőbb énünknek, Átmannak  otthona. 

Ez, a mellkasunkban lévő energetikai kapu nem pontosan egyezik a biológiai szívünkkel, de mégis nagyon szoros az energetikai kapcsolat közöttük.  Ha blokkolt a szívcsakránk, ha a szívünkben érzett fájdalmaktól falak veszik körül szívünket, nem tudunk áradón szeretni, előbb-utóbb szív, keringési és bőr problémáink lehetnek. A bőr  kapu a  külvilág és a belsőnk között. Sok esetben a karjainkba költözött merevség is ennek a gátoltságnak  köszönhető, hiszen a kar a szív "meghosszabbítása", s azt tartják, amelyik kar ölel,  az sosem bénul meg.

A csakrát támogatja a  nyíló rózsaszínű lótuszvirágon való meditáció, a zöld levélzöldségek fogyasztása, mint például a spenót, káposzta, búzafűlé. A zöld ruha viselése, a nyitott "á" hang zengetése, (lálázás) lágy zongora dallamok hallgatása. Kristályok viselése, mint például a rubin, a rózsakvarc, a larimár, az aventurin,  az olivin. Illóolajok közül a damaszkuszi rózsa és a neroli. A mosoly és nevetés, a szeretet érzése.

Szív mandala:

A jógafilozófia szerint az őz, vagy gazella az éberséget szimbolizálja, ezért ez a csakra állata.

Az éberség, az egó mentesség a szívből, a lélek lakhelyéből ered. Ahogy a Kisherceg mondja: "Jól csak a szívével lát az ember." 

A szívben kell kifejlődni a rálátásnak, a buddhinak, az illúziókon való túllépéshez, a dolgok igaz természetének meglátásához.  Az igaz tudáshoz, a vidjához**. A szívben kell feloldódni, elengedődni  a fájdalmas érzésekhez való ragaszkodásnak; ami megköt, falakat von körénk; így tudunk csak kilépni a dualitásból,  hogy egy lehetőséget lássunk minden helyzetben, mely lelki, szellemi, érzelmi fejlődésünket hivatott szolgálni. 

A falak lebontása fizikai tünetekkel is jár, például égő érzés a szívben, kiütések a szívcsakra környékén. Ez a csakra rezgés emelkedésének következménye.

Egy alkalommal, úgy emlékszem, hogy Access cserén, tisztánlátó társam azt mondta - tudod, hogy olvasztják a szíved körüli pancélt? Vajon hogy fog ez távozni!?-kérdezte. Finom anyagi szinten ez nem olyan gond. A durva anyagi síkon viszont erős testi tüneteim lettek. Egy- két napon belül első és hátsó szívcsakra területén először kevés, majd egyre kiterjedtebb foltban apró, viszkető, fájó, piros kiütéseim lettek. Napokig tartott a méregtelenítésem. Hogy kik, milyen erők segítettek ebben, ne kérdezd. Sosem vagyunk egyedül.. 

Anahata csakra képe:

A csakrában lévő lótuszvirágnak tizenkét szirma van, hat a gerinctől balra és hat jobbra. A szirmok nyitott állapotban az ég felé nyitottak. A tizenkét szirom a  szív tizenkét isteni tulajdonsága: boldogság, béke, harmónia, szeretet, megértés, együttérzés, világosság, tisztaság, egység, könyörületesség, jószívűség, megbocsátás. 

A csakra őseleme a levegő, színét egyes tanítások kéknek írják le. Ehhez a csakrához kapcsolódva tudunk egységet, kiterjedést, szabadságot, isteni szeretetet megélni, és ebben az állapotban tapasztalhatjuk meg belső látásunkkal a gyönyörű azúrkék színt. 

A szeretetnek több szintje van, a szexus, erosz, fília, és agapé. Tudatosságom szerint, akkor azúrkék színű a csakra rezgése, amikor az agapét, az isteni szeretet érzését érezzük. 

Erre a központra összpontosítva fejleszthető írói vénánk, valamint innen indul a szankalpa shakti, a kívánságokat beteljesítő erő. Minél tisztább a csakránk, minél erősebb szívünk magnetikus ereje, annál gyorsabban vonzzuk magunkhoz vágyainkat, kívánságainkat.
A szívcsakra istensége Shiva és felesége Párvati, akik az itt találkozó tudat és természet harmonikus együttműködését személyesítik meg.

Visszatérve az írás elejére, ha azt kérdeznéd, ki volt a férfi, akinek a keze segített? Hát... talán az apámé? Meglehet animus segített animának? 
Shíva segített Párvatinak, vagy Krisna Laksminak?

Namaste, 

Ui.:

Pinkola Estés írja a Farkasokkal futó asszonyokban, hogyha egy nő leszűkített lelki életet él, melyben az alkotás, újítás, kezdeményezés korlátokba ütközik, elkezd "kiszáradni". Nem képes szívvel, lélekkel zabolátlan természete szerint cselekedni. Ilyenkor a nők gyakran álmodnak sérült állatokról. Az ilyen álmok az ösztönös női psziché állapotát, és az ősi természethez fűződő sérült kapcsolatát fejezi ki. 

*Ismeretes, hogy már az ókorban, kr.e. 4. és 3. században használták az álmok gyógyító erejét. 
Az egyik legismertebb gyógyító szentély a görög-római kultúrában Aszklépiosznak a gyógyítás istenének emelt epidavroszi Aszklépion volt, ami kr.u. 5. századig működött. A beteg embereknek egy éjszakát kellett eltölteni az egy forrás közelében lévő szentélyben, ahol álmukban gyógyító üzenetet kaptak egészségük visszanyerése érdekében.

**https://hu.wikipedia.org/wiki/Vidj

Fotók:

http://kamillaharmonia.blogspot.com/2015/09/szivcsakra-mandala.html

https://www.yogaindailylife.org/system/hu/a-csakr%C3%A1k/an%C3%A1hata-csakra

Életöm

Otthon jártam, Dunafalván.

Testvéremmel, Pistivel  meglátogattuk a 86 éves unokanagynénénket. Egyrészt tiszteletünket tettük a még élő apai felmenőinknél, másrészt tudakozódtunk gyökereink felől.

Vannak megválaszolatlan kérdések.

A mi szüleink, nagyszüleink sokszor tartották a szájukat, jobb volt dolgokról nem beszélni..., ment is minden a szőnyeg alá.

- És mond Erzsi néni, milyen volt az én nagyanyám? - kérdeztem. Jajj, életöm, hát szép volt! Édösapám mindég azt montta, te lyányom olyan szép vagy, mint Kató nenéd.

Megmosolyogtatott Erzsi néném válasza. Valahogy nem pont ezt a választ vártam, mikor nagyanyámról, az ő édesapjának húgáról érdeklődtem, de beértem ezzel a válasszal.

Apai nagyanyámat csak egy, az apu fiókjában megbújó homályos, valamint a temetői porcelán képe alapján ismerem.

Tudom, mert tudnom kell, hogy dolgos, kétkezi asszony volt.

Mikor unokabátyámtól kérdeztem felőle, ő azt mondta róla, hogy nagyon jószívű, szeretetteljes asszony volt.

Aztán anyutól is voltak ismeret morzsák róla. Csak morzsák, mert, ahogy '54-ben anyám jött a családba, mamám pár hónap múlva ment.

Összeraktam hát a képet, arról az ismeretlennek hitt asszonyról, akivel egyszer álmomban egy úton ballagtam a szigeti, kenderrel szegélyezett földes úton. Ő mezítláb, egyszerű ruhában, én pedig kicsit távolabb tőle, mint a szemlélő.

Most ezt elmeséltem Erzsi nénémnek.

- Eljött hozzád életöm, - mondta, majd hozzátette -, borsózik a bőröm, ahogy meséled.

Ez az álmom a tudatból jött.

Igen, a buddhi dolgozott, a magasabb értelem. Megmutatta, hogy nagyanyám minden sejtemben, érzésemben, vágyamban benne él, s, hogy ismeretlenül is nagyon jól ismerhetem.

Aztán hazaérkeztem.

Dóri megkért, menjek hozzájuk többször, legyek Leventével, míg ők a kertépítéssel, és annak dolgaival vannak elfoglalva.

Kis "életöm", Levente három hét múlva egy éves. Nyolc fogacskája van, amit este fürdéskor  megmos az anyukája. Sika-sika - mondja Dóri, mire Levente nyitja a száját, tartja fogacskáit.

Nem lehet elég korán kezdeni a fogak védelmét, írom nagyon mosolyogva.

Még szopizik, de már eszik minden darabos ételt, amit ilyen korban ehet egy gyermek.

Érthető szavakat mond, lassan elindul, pá pát integet, és huncutkodik. Szemmel láthatóan nagyon szereti a zenét, különösen a house-t. Apukája szegre is akasztotta a basszusgitárját, mert az nem arat most akkora tetszést Leventénél.

Fél-elem és egy-s-ég

Arra ébredek, hogy köhögnöm kell. Szárazon. Öntudatlan, ösztönös első gondolatom, érzésem a félelem. De valaki belülről látja mindezt. Ez csak az elme játéka! A FÉL-ELEM, most erősebben itt van a közös tudatmezőben.

 A LÁTÓ a pillanat töredékrésze alatt megszólal: ERŐS, EGÉSZ-S-ÉGes VAGYOK!

Egy mély lélekzet, SZO-HAM. Érzem, hallom a mantrámat.  Az vagyok én.  

Öntudatomnál vagyok. Felülök. Csak egy korty víz és már minden rendben.

A hála, s az együttérzés gondolatával merülök vissza  a tudattalanba.

Kertmeditáció

Figyelem a kerítésünkre szállt szajkót. Többször körbekémlel, - igen óvatos madár, - majd leszáll a madárfürdetőbe. Előbb iszik, aztán fürdik. Közben le-lerázza magáról a vízcseppeket. Láthatóan élvezi amit csinál. Valamit észlel és huss, már tova is száll az erdőbe.
Kicsit később megint hallom a víz csobogását, szárnycsapkodást. Vigyázva kilesek a télikertből. Egy feketerigó.
Ha elrepül, megyek, kimosom, teszek bele friss vizet, - határozom el, - mert ez még a téli hó, s benne még az őszi elhalt levelek. Aztán kicserélem elől is az itató vizét, amihez inkább csak a macskák  járnak.

Jutalmam egy újabb kis jövevény, egy széncinke. Hosszasan fürdőzik. Az ő öröme az enyém is.  Gyermekien, mosolyogva bámulom. Belefeledkezem a pillanatba. Kis idő elteltével leszáll kedvenc madaram a balkáni gerle. A téli etetéskor kihullt, s azóta kihajtott gabonaszemeket szedegeti. Fent a villanydróton sorára vár egy örvös galamb.
A júdásfára egy szajkó száll. Letör egy ágat, s viszi magával. Fészket épít.
A következő érkező egy kis cinege. Csőre teli apró tollakkal. Ő csak megpihenni jött. Már repül  is gyorsan leendő fészke felé...

Visszavonhatatlanul itt a tavasz.

ÉBRED A VILÁG.

Namaste

Multidimenzionális nemzedék

Mottó: Jól csak a szívével lát az ember

- ...és mondd Margitka, szerinted, hol van az elfogadás és az önfeladás között a határvonal egy párkapcsolatban? - kérdezte az egyik kedves nő-vérem. Elmeséltem egy két helyzetet, ami amolyan példabeszéd volt. Mint egykor nagyanyám tette: a gyufával nem szabad játszani, mert egyszer ez, meg ez véletlenül felgyújtotta a ..., vigyázz a kutyát ne engedd az arcodhoz, ha játszotok, mert véletlenül belekap az arcodba és örök sebet hagy, mint ennek, vagy annak...

Talán csak ez a szó nem hangzott el: Tudatosság!

A tudatosság egyfajta éberséget jelent. Amikor tudatosak vagyunk egy helyzetre, látjuk, hogy nem áldozatok vagyunk, hanem vállalt lélekfeladatunkat teljesítjük be.

A szívünkkel látunk tisztán. Ekkor éberek, ego mentesek vagyunk. Nem véletlenül az éber őz, a gazella a szívcsakra állata.

És igen! Szabad akarat van. Mindig lehet, kell döntést hozni életünk, sorsunk felől. Ha nem tetszik, amit a tükörben látunk, változtassunk. Magunkon! A gondolkodásunkon. Fogalmazzuk meg, mi az ami nekünk fontos és jó! Használjuk az elhatározás erejét, a szankalpa saktit: meg fogom tenni, felkészült vagyok rá, hogy megtegyem, kitartó vagyok, szabad akaratomból meg tudom tenni.

Így lehet, kell a karmát, a sorsot megváltoztatni.

Nem egy perc alatt... Mert még nem vagyunk olyan, - ahogy  őseink mondták, - magasak, magosak, mágusok.

Ahogy növekszik a tudatosság, emelkedik a föld rezgésszintje, úgy lesznek újabb és újabb érzékszerveinken túli tapasztalásaink, a szubtilis, finomabb részeink által.

Különösen igaz ez a fiatalabb korosztályra. Az idősebb korosztály még nagyon anyagban van, három dimenzió létezik számukra.

Valahogy úgy kell elképzelni a magasabb dimenziókban való létezést, mint például a telepátiát. Gondoltunk valamit és az megtörténik, gondoltunk valakire és találkozunk vele, vagy felhív éppen akkor.

Ez a finom érzékelésünkből adódik. Ugyancsak így hallhatunk, láthatunk, érezhetünk. 

A még alig pár hetes unokám Levente sokat sírt. A babáknak hozzá kell szokni a földi léthez. Meg kell tanulni a testüknek megemészteni az anyatejet, sok ismeretlen inger éri az idegrendszerüket, amihez lassan szoknak hozzá.

Szóval Levente sokat sírt és néha megkértek a szülei, hogy menjek dajkálni, hogy éjjel tudjanak kicsit pihenni. Ringattam, énekeltem neki, de néha ez mit sem használt...

Esténként mikor lefekszem, elcsendesedek, befelé figyelek. Lehet ezt meditációnak is nevezni.

Ebben a csendben hallottam párszor Levente keserves sírását. Majd később, mikor elmúlt két hónapos, már jól ismertük egymást, már ismerősen nézett a szemembe. Ha dajkáltam és énekeltem neki, olykor mosolygott és le nem vette rólam a tekintetét. Egyik este, a csendemben megérkezett Levente, az energiája. Egyszerűen csak odabújt hozzám...

Most, hogy elkezdődött nála a fogzás, tudatosan zöld fényt képzelek köré, ami gyógyító energia.

Talán van aki ezeket a dolgokat, tapasztalásokat furcsának, akár hihetetlennek tartja.

De a világ multidimenzionális! A mai indigó- , kristály-, és szivárványgyerekek többet tapasztalnak a világból. Ők látnak. A lelkükkel a lelkünket. Pontosan érzik érzéseinket, kimondatlan gondolatainkat. És sokszor átveszik mindezt. Tükröznek.

Legyünk velük őszinték, mondjuk el, ha gondjaink vannak, hiszen ők azt megérzik, és frusztráltak lesznek ettől. Magyarázzuk el, mit miért csináljanak, vagy ne csináljanak. Legyen velük egy nagyon őszinte kommunikációnk.

És játsszunk velük sokat, a bennünk élő gyermekért...

Namaste

A csillaggyerekekről:
https://magyarkamargit.blogspot.com/2015/10/a-harmadik-erezred-gyermekei.html
https://csillaggyermekek.eoldal.hu/cikkek/indigo-kristaly-es-szivarvany-gyerekek.html

Finomtestünkről:
https://magyarkamargit.blogspot.com/2014/05/az-ekszer-varos.html

A létről
https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/06/a-megismerhetetlen-fele.html

Dob - SZER*da

Ébredezek.
Tudatomban az álmom. Próbálom lefordítani az ott történteket a hétköznapi tudatosságom számára.
Többé-kevésbé sikerül.
Hosszan, mélyen  belégzek. Megfigyelem ahogy a prána feltölti a testemet, majd lassan kilélegzek.
A csendben megfogalmazatlanul is ott a mantrám, a szer, mely az egységhez, a Teremtőhöz vezet.

So - Ham.  A lélegző, lélekző mantra. Én az vagy-ok!

Átgondolom a napi teendőimet, (ami később borul kicsit a rám törő íráskényszer miatt), majd felkelve szélesre tárom az ablakokat.
A keleti oldalon kinézek. Ragyog a Nap. Belenézek egy pillanatra, majd anjali mudrába összezárom a tenyeremet.
Az anjali -, vagy namaste mudra ráirányítja figyelmünket arra, hogy minden emberi cselekvésnek összhangban kell lennie az Univerzum törvényeivel, kifejezi minden ember egyenlőségét és
egyben tiszteleg a mindenkiben élő Istennek.
Lehunyom a szememet és zengetek.

Om
Bhur Bhuva Svaha
Tat Savitur Varenyam
Bhargo Devasya Dímahi
Dhiyo Yo Nah Prachodayat

Om, Shanti, Shanti, Shanti

Mind három világot (szellem, lélek, fizikai) beragyogó Legfelsőbb Fény világosítsa meg tudatunkat, és vezesse értelmünket az erényesség útjára!

Béke, béke, béke.


Csendben vagyok. Hallgatom a mantra belső zengését.
Figyelem a külső visszhangot.
Egy galamb hangos búgása a közelben.
Kinyitom a szememet, hogy ismét a Napba nézzek. Egy balkáni gerle repül be a képbe...


Szerda van, a hét közepe. A gyerek mondóka dallama kúszik a fülembe:
Szita-szita péntek, szerelem csütörtök, dobszerda.
https://gyerekdalokesmondokak.hu/cickom-cickom



http://magyarnyelv.network.hu/blog/magyar-nyelv-hirei/vasvary-toth-tibor-magyar-ostorteneti-etimologiai-szotar

* "szer" az egyik legősibb magyar kifejezés. Így hívták az ország (a Kárpát-medence) közepét.
Ma Ópusztaszer. Itt kötöttek az ősmagyarok szerződést... tartották az első országgyűlést. A szó benne van a szeretet, a gyógyszer és sok más szavunkban is. A szeretetnek ez az alapja (a "szer"-  középpont, egy-s-ég**), mint ahogy mindennek a szeretet az alapja. Ez árulja el a magyar lélek igazi és legbensőségesebb arculatát. Ez a csodaszer.
** saját megjegyzésem

Dob-Szer-Da: https://www.scribd.com/document/342352235/Szinia-dob-szer-da-pd

Namaste

LEY - A most könyve

LEY

Hogy mikori a tudatosságom a Ley vonalakat illetően, nem emlékszem, de tudom, hogy szülőhelyem a Mohácsi szigeti Sáros, valamint, ahol gyermekkorom telt, - ahol állt egykor Róma Contra Florentiam hídfőállása, majd ahová építették az Árpád-kori Angyalok-templomát, - Dunafalva, bizony Ley vonal mentén fekszenek. 

Talán ennek köszönhető fokozott érzékenységem, és itt nem csak az érzelmességre, együttérzésre való képességemre, hanem sokkal inkább az érzékelésre gondolok. Arra, hogy nem csak négy dimenzió létezik...

Magyarországi Ley vonalak

Tudjátok a tudat sokszor, sokféleképpen üzen. Ez ügyben például többször előfordult, hogy az 51-es úton, amin itthonról, Budapestről a Duna mentén hazafelé tartottam, egy autó rendszáma LEY, vagy LEJ volt, csak mint egy emlékeztetőül.

Aztán a marrákech-i látomásom előtérbe hozta a jelenséget, a dimenziók átjárhatóságát. Hogy lehetünk egyszerre  több helyen, hogy láthatunk múltba és jövőbe. Tudatosította bennem, hogy ez van. Ezek nem valami extra képességek, hanem ezek vagyunk mi, szellemi emberek. 

A jógafilozófia úgy mondja: sziddhi,* nyugaton ezt úgy hívják: extraszensz, parafenomén.

Igen. Lélekben minden lehetséges. Képesek vagyunk kapcsolódni egymással a szívünkön keresztül.

Így működik a chaneeling, vagy csatornázás, akár földi, vagy egyéb dimenziókból való entitásokkal.

Miért írok erről az egészről? 

A most könyve

Először is azért, mert Marokkóban jártam után felerősödött bennem az az igazságtalanság érzése, mely egyes országok más országok általi kifosztottságából fakad. Valamint a nők helyzete iránt.

Láttam évszázados elmaradottságot a magukat atlantiszi leszármazottaknak tartó berber falvakban, és láttam a városokban kényes franciákat luxus kényelemben. És itt nem a luxus ellen van a felvetésem, hisz mi magunk is kiváló helyeken szálltunk meg. Sokkal inkább arról, hogy az egykori kifosztó állam nyugdíjasai élnek vígan az egykor kifosztott államban, ahol egyébként mély szegénység van. 

De tudjuk, hogy ez nem csak itt látható jelenség. Ott van például a több ezer éves ősi kultúrával bíró India.

Észak és dél. A Föld északi féltekéjén fekvő országok többnyire a kifosztók, a dél kifosztott. 

Talán csak egy kivétel van északon, még pedig a közép-európai régió. 

Jó pár évszázada sarcolják Kárpát hazánkat...

Másodszor azért, mert Lee Carroll az új energiás indigó gyerekekről szóló könyv szerzője, Kryon csatornázója ismét Magyarországon járt. Melegszívű üzenetet hozott nemzetünknek. 

Nemzetünknek, ami a magyarság esetén nem egyenlő a földrajzi határokkal. 

Visszacsengenek szavaiban a mostanában engem is foglalkoztató dolgok,  mint érzéseim a világban lévő igazságtalanság tarthatatlanságáról, a magyarság melegszívűségéről, felbecsülhetetlen értékű kulturális kincseinkről, a táltosság, vagy sámánizmus (extraszensz) jelentőségéről.

Rávilágít a Ley vonalak energetikai fontosságára. Arra, hogy a múlt felülírható, hogy nem kell ciklikusan ismétlődjenek az események, hogy új tudatosságunk által mi magunk írjuk a most könyvét.
"És ez így van."

Kryon csatornázás Lee Carroll és Verasztó Annamária közreműködésével:

http://www.kryon.com/cartprodimages/2018%20downloads/download_hungary_18.html

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Sziddhi

A Ley-vonalakról. Nagyon érdekes a cikk, de utolsó mondatával nem értek egyet. http://aranylaci.fw.hu/leylines/leylines.htm

Csillagösvényen

Majd húsz év után tegnap ismét megnéztem a Magyar Állami Népi Együttes Naplegendáját.

Naplegenda

"Népünk emlékezete számon tartja, hogy keletről jöttünk. Nyugatra. 

Mi Urunk, Ki eloszlatod a sötétséget és megvilágítod az ember arcát, Te vagy a távoli hegyek határán kibomló Fény, Te vagy a Föld peremén lobogó égi máglya, hacsak Reád pillantunk halandó szívünk belereszket."

Mikor megszólaltak Nikola Parov első, magyaros, tüzes dallamai, Mihályi Gábor koreográfiájára táncra robbant a színpad. 

Beleborzongott a test a lélek gyönyörébe.

Menjetek el a Művészetek Palotájába, nézzétek meg, - különösen, ha szeretitek a tüzes magyar és Balkán zenét, a polkát és a valcert! Közép-Európa zenéit, táncait.
Kívánom, hogy töltődjetek fel ezzel a tűzzel! Mint, ahogy én is csordultig töltöttem a szívemet. Egyaránt szólított meg lelkileg a valcer, a csárdás és a Balkán körtánca. Ebben a hármasságban vagyunk mi egészek itt, Európa közepén.

Fotó: Völgyi Attila, Naplegenda

Hogy valóban keletről jöttünk-e, vagy ősnép vagyunk itt a Kárpátok ölelésében már maradhat is a prehisztorikus korok titka.

A lelki kultúránk magas szintje viszont tagadhatatlan. Az a tudásunk, bizonyosságunk, hogy a lélekmadár szabadon száll, hogy legyen bár a test börtönben, vagy a világ bármely távoli pontján, szeretteinkhez a lélek szárnyán megérkezhetünk.

Repülj madár repülj
Menaságra repülj
Édes galambomnak
Gyönge vállára ülj!..

https://www.youtube.com/watch?v=odwjzFyZ91g

Persze, ha a legendát, a mítoszainkat vesszük alapul, miszerint a Nap népe vagyunk, akkor valóban csak keletről jöhettünk. Csillagösvényen.*

Naplegenda:

https://www.youtube.com/watch?v=LE1b3_77QP0&list=PLPNhpb8K6BMAFb3ZiIfpBTM_-Uw4OoPhk&index=1

* Tejút

Csillagösvény: http://kurultaj.hu/2017/07/csaba-kiralyfi-csillagosvenye-hadak-utja/

Krisnamurtitól

A meditáció az egyik legnagyobb művészet az életben, talán a legnagyobb, mégpedig olyan művészet, amit lehetetlen bárkitől is megtanulni. Ez a szépsége. Nincs technikája, ezért tekintély sincs benne. 

Amikor magadról tanulsz, figyeld magad, figyeld, ahogy jársz, ahogy eszel, azt, hogy mit mondasz, a fecsegést, a gyűlöletet, a féltékenységet -, ha tudatában vagy mindennek önmagadban, úgy, hogy nincs is más választásod, mint ez a tudatosság - ez a meditáció része.

Így hát a meditáció még akkor is megtörténhet, ha a buszon ülsz, vagy ha a fényekkel és árnyékokkal teli erdőben jársz, ha a madarak énekét hallgatod, vagy ha a feleséged, vagy gyermeked arcára nézel. 

                                                                                                                                   Krisnamurti

Jiddu, Krisnamurti

A mátyásmadár totem

A mai fárasztó nap után, épp csak letettem otthon a táskámat és már vettem is az irányt az erdő csendjébe. Az ösvényen sétálva megállapítottam, hogy másfél hét alatt, mióta nem jártam itt, a kiserkenő turbolya zöldbe varázsolta talajszintet, a kisebb bokrokon megindultak a hajtások és a madarak is sokkal hangosabban, színesebben énekelnek. Hiába! Igaz a mondás, miszerint "József nap után, még pöröllyel ütve sem lehet a füvet a földben tartani", és az is, hogy "Szent József március 19-én  kiosztja a madarak sípjait". Megállva figyeltem és hallgattam egy énekesrigó gyönyörű trillázását. Egy biciklis neszét hallottam, gyorsan arrébb léptem, s ahogy elsuhant mellettem, megköszönte. Később, mint kiderült, tájékozódó bicikli versenyt tartottak az erdőben.

Szóval, ahogy elsuhant mellettem a bringás, megriasztott egy szajkót, aki ronda hangján kiáltotta, - mátyás!

Kísér már egy ideje utamon a mátyásmadár...

Egyszer ősszel egy kiadós eső után kertünkben a terméskő lapok közül húzgáltam ki a gyomot. Az ilyen csendes tevékenység befelé fordít. Figyelem felbukkanó érzéseimet, emlékeimet. Hozzátartozik a tisztánlátáshoz, a lélek gyógyulásához, az elengedéshez. Emlékszem, édesapám jutott az eszembe. Az, hogy ritkán adott nekem feladatot, de azt megkérdőjelezhetetlenül el kellett végeznem. És épp egy az volt, hogy a járdaközökből ki kellett irtanom a gazat. Guggolni, térden csúszni órákon keresztül. Emlékeztem a gyermeki nemtetszésre, de arra is, hogy tudtam, addig nincs menekvés, míg el nem végzem a  rám bízott munkát...

Milyen örökség ez apámtól, hogy igényem van az ilyen jellegű  rendre, tisztaságra.

És ahogy lassan haladtam a gyomlálással, a madáretető alá érve, egy szép szajkótoll feküdt előttem.

Tudjátok! Az angyalok...

Gyakran megfordulnak szajkók a kertünkben, még sokszor nyáron is.

Felemeltem a tollat és bevittem a nappaliba.  Valahogy adott volt, hogy odategyem a huszon éve gyerekeimtől kapott szép zöld eozin Zsolnay kobrafejhez, ami mára egy szentélyem az Istennőnek.

Emlékképeim tovább pörögtek.

2006. november 4. Az édesapámat temettük. Mielőtt kiléptünk a megüresedett házból, idősebb bátyám, Árpád felnézett. Az ajtó melletti agancsfogason, ott, ahol mindig is lógott, várt apánk zöld, mátyástollal díszített vadászkalapja. Ő leemelte és csak annyit mondott, - én úgy gondolom ezt vele temetjük...

Az ősi eredetmondákban jelentős szerepet kapnak az erőállatok vagy totemek. Ezekben, még ha nem is hiszünk, hátterükben olyan archetipikus erők állnak, melyek időtlenek, örökérvényűek és egyetemesek. Ez egy mélyen bennünk gyökerező ősi kódrendszer, ami példaértékű magatartásmintákat reprezentál. Erőforrások, melyek értéket közvetítenek, sorsalakítók, tudatosodást segítők. Ezért aktiválódnak álmokban, vagy jelennek meg szembetűnő gyakorisággal környezetünkben, mint jelenségek, szimbólumok. Csak észre kell őket vennünk.

A természeti népeknél például, ha egy állat tulajdonságát magukénak akarták, akkor eltáncolták a mozgását, magukra öltötték megjelenését, körbevették magukat rá emlékeztető, tőle származó tárgyakkal.

Nézzük mit adhat magából egy szajkó az embernek.

Fotó: Altmann Péter, Mátyásmadár

Szajkó 

Ősi tudás, bölcsesség, erő, felelősség, elkötelezettség

Kedvenc eledele a makk, (a vadász kalapon lévő makk mellé tűzik szép kék fedőtollát). A tölgyfához való kapcsolata a druidák ősi tudására, bölcsességére utal. Itt bátran írhatom, hogy bennünket magyarokat a táltosok ősi tudására emlékeztet, hiszen a druidák és a táltosok egyazon szerepet töltöttek be népük életében, csak a szerzők, az egyik német, másik amerikai, ők a druidákat említik.  Összeköt a négy őselemmel (tűz, föld, víz, levegő), a négy égtájjal, a külső és belső, valamint az égi és földi világgal.

Felelősségre, elkötelezettségre tanít, arra, hogy ne csak belekezdjünk a dolgokba, hanem következetesen, szorgalmasan, kitartóan véghez is vigyük a fontos dolgokat. Felhívja a figyelmünket, hogy szellemi erőnket alakítsuk tetterővé, talpraesetten ragadjuk meg a közelgő, adódó jó lehetőségeket.

Hangja a másvilág hangja, jelzi jöttünket, a természetben biztos távolságból kísér, védelmez belső, spirituális utazásunk során. Figyelmeztet veszélyekre, betolakodókra. Hangja éberségre, cselekvésre ösztönöz, nem lehet nem meghallani.

Ha felbukkan életünkben ez az impozáns madár, a következő kérdéseket érdemes feltennünk: Van-e energiarabló a közelünkben, vagy nem vagyunk-e mi magunk az, valaki számára? Nem vagyunk-e reményvesztettek? Elegendő türelmünk van-e magunk, vagy mások iránt? Van-e elég kitartásunk?

Meglátjuk-e a figyelmeztető jeleket, van-e erőnk védekezésre, akcióra? Megragadjuk-e a lehetőségeket? Mi az a lehetőség, melyre felhívja a figyelmünket?

Felhasznált irodalom: Jeanne Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: az állatok szimbolikája

 Az én legfőbb totemállatomról, az archetipus álombeli megjelenéséről.

https://magyarkamargit.blogspot.hu/2013/12/a-teljesseg-keresese.html

Itt a gólyáról olvashatsz:https://magyarkamargit.blogspot.hu/2016/04/a-madarak-uzenete.html

Források:
http://www.karmaasztrologia.com/p/szimbolumok.html
http://www.symbolonintezet.hu/archetipusok-es-gyogyitas/

Szat, Csit, Ananda

Olyan régóta vágytam menni Palicsra, ebbe a monarchiánk egykor közkedvelt szecessziós fürdővárosába, valamint Szarajevóba, a kis Sztanbulba, így kihasználva, hogy a húsvét négy napos ünnep lett, megszerveztünk egy kis túrát.

Péntek reggel indulás.

A déli határ felé közeledve egyre több az autó. A nyugaton vendégmunkáskodó keletiek már sok éve járják erre zarándokútjukat, most az ünnepek előtt is így van. A határnál feltorlódunk. Ismerős még a régi időkből a helyzet, de most mindössze félóra alatt túl vagyunk az átléptetési procedúrán.

Az autópályán tovább futunk Palicson, hogy először egy rövid séta erejéig meglátogassuk a Vajdaság egy másik gyöngyszemét, Szabadkát.

A centrumban a szép klasszicista Szabadkai Népszínház magasodik, nem messze tőle a felirat: Magyar Szó. Ezek a vajdasági magyarok megtartóerejét adó kulturális helyek és velük itt van Kosztolányi szelleme is a térben...

A belvárosban körben szép ornamentikájú, többnyire a szecesszió jegyeit magukon viselő épületek.

Utcáin, terein sétáló, vendéglők teraszán ücsörgő, szépen öltözött emberek. Idén éppen egybeesik az ortodox és római katolikus húsvét. Érezhető egy csendes, ünnepi hangulat. Nagypéntek van. Csak a gyerekek nevetgélnek hangosan.

Séta közben hallom, az idősebb urak ajkán keveredik a magyar szó a szlávval. Épp, mint egykor ómamám és anyám, akik beszélgetéseik során sokszor észrevétlenül váltottak németről magyarra és magyarról németre. Megmosolyogtat a dolog. Megállok kicsit hallgatózni, mintha csak a mögöttük lévő szobrot, épületet nézném. 

Nem hiába mondják, hogy a Kárpát-medence olvasztótégely...

Dél körül érkezünk Palicsra. A ragyogó napsütésben jól esik a tó melletti séta, nem hagyjuk ki a nem messze lévő  állatkertet sem.

Időutazunk.

A Női fürdő, a Lujza villa, a Bagolyvár, a Víztorony, a kultúrának helyt adó Vigadó mind a múltszázad elejére, a szecesszió éveibe röpít. Olyan ez a Palicsfürdő, mint egy kis ékkő, nem kopott meg.

A vitorlások, kajakosok, vizibiciklisek  szemmel láthatóan élvezik a tó adta lehetőségeket. Sőt a napozni vágyók is a férfi fürdő pallóin.

Délutánra megéhezve az egyik tó melletti étterem teraszán költjük el estebédünket. A felszolgált tradicionális ételekben nem csalódunk. 

Minden olyan idilli.

A tó tükre gyengéden fodrozódik...

Naplementekor már a tó melletti szállásunk teraszán ülünk. A bíborra festett ég a passióra, Jézus szenvedéstörténetére emlékeztet...

Reggel Újvidék felé vesszük az irányt, indulunk Boszniába. Csak bámulom a zöldellő bácskai tájat..., a néhol még fellelhető magyar nevű falvakat. Üreg, (Irig), Maradék, (Maradok).

Majd megérkezünk a szerb-bosnyák határra, ahol kb. fél óra sorban állás után átléphetjük a határt és már az első településen megérezhetjük a "másságot" az égbenyúló minaretek és a kendős asszonyok látványával. 

A kendő viselete nagyon szép, ősi szokás. Nálunk is hagyománya van, még a szólás is azt mondja, "bekötik a fejét", mikor asszony lesz a lányból. 

Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy a fejkendő viselve emlékeztet valamire, vagy inkább valakire. Aki bennünk és fölöttünk van. Fölöttünk, mert több, mint amik vagyunk! Ez pedig a bennünk élő Istennő. 

Viselőjének ad ez egy alázatot...

Utazva a Drina mellett, majd átkelve a hegyeken, alagutakon megérkezünk Szarajevóba. Megkapó a látvány. A völgyben és a hegyoldalakon elterülő város, ég felé nyúló fehér minaretekkel, színes templomtornyokkal, körülölelve mindez zöldellő tájjal és fehéren virágzó gyümölcsfákkal.

A Gecsemáné-kert jut róla eszembe...

Az óvárosban szállunk meg a Bascarsija szélén.

Annyira igaz az a szlogen, hogy Szarajevó a kultúrák találkozása. Nálunk is vannak mecsetek, török fürdők, amik a török hódoltság idejéből valók, de itt ez élő. A mecsetek legtöbbje valóban muszlim imaház, nem pedig múzeum, vagy keresztény templom. Az emberek öltözete, és ez különösen a nőkre vonatkozik, kelet jegyeit viseli magán. Fejük kendővel, vagy csinosan turbánnal van befedve. 

A bazár utcái különféle keleti mesterségeknek vannak szentelve, így például kelmés, ékszeres, bőrös, cserepes, ötvös, éttermes és kávézós utcák vannak. 

Ételeik nagyon finomak, ízletesek és ki nem hagytam volna a mézzel nyakon öntött, bosnyák tradíció szerint készült desszerteket.

Az emberek mindenütt nagyon kedvesek, szolgálatkészek. 

Vasárnap az eső ellenére felmegyünk Jahorinára, hogy lássuk az egykor itt rendezett téli olimpia helyszínét, habár most teljesen holtszezon van. A hó már szinte teljesen elment, de még nincs jó lehetőség  a tavaszi sportokhoz.

Hétfőn reggel elindulunk haza. Kis kitérővel útba ejtjük Visokót. Már messziről tévedhetetlenül felismerhető a Nap piramis és a Hold piramis. Letesszük az autót a Nap piramis lábánál, majd gyalog elindulunk az ösvényen a piramis csúcsa felé. Nem könnyű a túra, mert ázott a talaj, és meredek az emelkedő. Fölérve szétnézünk a  prehisztorikus tájon.

Rövid cipőtakarítás után beülünk az autónkba és indulunk. Még hosszú út áll előttünk. Nem is sejtjük mennyire...

A bosnyák-horvát határon nem várt két órányi a sorban állásunk, majd Udvarnál további másfél.

A türelem az egyetlen dolog ami ilyenkor segít. Ezt  a leckét jól megtanultuk még azokban a régi szoci időkben.

Halk zene szól a rádióban. Elmerengek... 

Itthon vagyok ezen a földön. Baranyában éltek az őseim. Az anyai, itt a jelenlegi határ két oldalán, Pélmonostoron, ami ma Beli Manastir, Dályokon, ami ma Dubosevica és Sátorhelyen és Bólyon és környékükön. Ezeket a zöldellő dombokat, lankákat emlegette oly szeretettel édesanyám nem sokkal halála előtt. 

Itt van, csak egy ugrásra a sziget, melyen megláttam a napvilágot, ahonnan származik édesapám.
Körbeölelik kis szigetemet, lelkemet, szülőhelyemet Baranya és Bácska...

Azt olvastam valahol, hogy mi magyarok őrző nép vagyunk, ezért nagyon ragaszkodunk a szülőföldünkhöz. Ezt éreztem a Trianont megélt szüleimnél és egy igazán erős hazaszeretet kaptunk tőlük. Egy erős tudatosságot, hogy a magyarság szelleme kell, hogy éljen ezen a területen! A Kárpát medencében, Európa szívében.
Mindegy mi a nevük a városoknak és az embereknek. A szellemiség a fontos! *

De ezt a szellemiséget most nagyon nehéz fellelni. 

RÁnk sötétedett...

Végre beléphetünk hazánk területére. Elindulunk Mohács, Bóly, Budapest felé.

A várakozás ideje alatt, szívembe mély szomorúság költözött. Már nem mondja nekem többé senki, hogy kislányom, gyermekem, Márikám...  

Tudjátok az örömünket megoszthatjuk másokkal, de a fájdalmunk csak a miénk!

Csendesen gurulnak arcomon könnyeim. 

Tudatosan keresem a segítséget  fájdalmam enyhítésére. 

Istenem segíts!
S hogy ezt az istent KRISztusnak, vagy KRISnának hívják teljesen mindegy.

Megszólal belül egy dallam: én nem ez a test vagyok... Én halhatatlan lélek vagyok...
Szat, Csit, Ananada.

Az elme elCSITul, a lélek, a szív megnyugszik, a szenvedés alábbhagy. 

Ez a mantra ereje.

Időközben megérkeztünk Budapestre. 

Bekanyarodunk az utcánkba. 

George Harrison énekel a Slágeren. 

My sweet Lord
hm, my Lord...

Halleluja, 

Hare Krisna, 

Krisna Krisna,

Háré Háré,

Guru Ráma,

Guru Visnu,

Guru Deva,

Hálás vagyok. A szép élményekért, s hogy szerencsésen utaztuk végig az 1200 km-t.

*Utalok ősi hitünkre, Yotengritre.

Minden Akadályok Elhárítója

Ganesha Chaturthi

" Az ember testi értelemben törékeny és esendő. De van egy hatalmas fegyvere a teremtésben, amit az elefánt fej szimbolizál. Mivel Indiában ez a leghatalmasabb állat, ezért a feje az emberi értelemre utaló jel.

Egyik lábát felhúzva tartja, ami a transzcendenciára, a lelki-szellemi megvilágosodás lehetőségére utal. A másik a földön nyugszik, ezzel jelezve a fölvállalt kötelességet és sorsot (dharma). Körülötte ételek, melyek az érzéktárgyak szimbólumai és egy meghunyászkodó patkány, a világi élvezetvágy megszelídítésének formája. Más ábrázolásokon, sokszor magán ezen a patkányon lovagol, de ugyanezzel a jelentéstartalommal. A hatalmas elefántfülek, a tanulás szimbólumai, mert a leghitelesebb tanulási forma, a megvilágosodott mesterek odaadó hallgatása. A hatalmas fej a visszatükröződés (manana), a reflexió, az ok és okozat törvényének megértése. Az eredeti lelki információ fénytörést szenvedve, prizmákon, bizonyos finom-fizikai szűrőkön át lép be az anyagi világba, nehezen legyőzhető illúziót teremtve. Ezért az ormány az emberi értelem, a megkülönböztető képesség szimbóluma. Erő és finomság, durva és finomfizikai tudás, hiszen ugyanaz az ormány képes egy fát kitépni gyökerestül, vagy fölvenni a porból egy leesett gombostűt.

A hatalmas pocak képes megemészteni a boldogságot és a boldogtalanságot egyaránt. Nem zavarják már az ellentétpárok, egyik törött agyara a szenvedés, a másik ép agyara a boldogság ismeretének szimbóluma. 

Kuvéra a gazdagság és bőség félistene meghívta egy alkalommal Ganesát vacsorára. Hihetetlen kitartással fölfalta az egész vendégsereg számára készített ételt, s majd miután ez elfogyott elkezdte megenni az étkezés tárgyi kellékeit. Végül apja, Siva lépett közbe, s megkínálta egy tál általa készített sült rizzsel, s ettől Ganésa étvágya lecsillapodott. A jógikus mese lényege az, hogy az ember nem elégülhet ki vágyainak szüntelen beteljesítésével, sőt azok inkább az őrületig fokozódnak. A megoldás  az Isteni Sivától kapott rizs, melyet már alaposan megsütöttek, azaz olyan legyőzött, megemésztett vágyak szimbóluma, mely többé már nem tud kicsírázni. Az út tehát, saját vágyaink megfékezésén keresztül vezet. Az ember soha nem lehet boldog, csupán önző, anyagi érzékei kielégítése által.

Ganésának négy karja van, ezek a tudat négy rétegét, az elmét (manasz), az értelmet (buddhi), a hamis egót (ahamkára) és a tudattalan vagy mély elmét (csitta) szimbolizálják. Az egyik kezében kis bárdot tart, a testi vágyak legyőzésének eszközét. A másikban összetekert kötelet, a kitartó istenkereső ember kimentésének szimbóluma. A harmadik kezében rizsgombócot (modaka) tart, mely lelki keresésének jutalmát jelenti. Végül a negyedik kezében egy lótuszvirág (padma) látható, a sikeres, végső önmegvalósítás szimbólumaként.

Ganésa tehát a Brahmanhoz való visszatérés lehetséges útját magyarázza el a felsorolt képírási tartalmak kibonthatósága által."

Forrás: Bakos Attila; Kőtörő fű

Foto: Pinterest

Még Ganésáról:

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2013/12/csokraink.html

                               http://bhaktikutir.hu/ganesha-chaturthi/

EgoÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ

Újhold van. Használjuk az energiáját megújulásunkra. Kérdés, hogy látjuk-e miben, hol kell megújulnunk?

Tudatunk meghatároz.

Miért akarunk bárkit, bármit is háttérbe szorítani? Álljunk csak szerényen mindenki és minden mellé.

Ezt az ősi bölcsességet olvastam valahol: A túlzott hiúság  rútság.

Namaste

Hunor-MAGor*

Mi minden kerül a figyelem középpontjába egy foci Eb kapcsán.

http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/meglepetes-a-torok-szurkolok-is-a-magyar-csapatnak-drukkolnak/

Attila unokái vagyunk! Mi és Ők is tudjuk! :)

DEEEEEEE!:)

Mi a fenét akart  Áder a finn-ugor világkongresszuson?

A finnek talán itt szoktak lenni pl. a kurultájon??!! MAGyarnak, hunnak  vallják magukat?

Nos, azok vagyunk akinek, aminek érezzük, valljuk MAGunkat, nem pedig amit beleírnak a történelemkönyvekbe...meddig megy még a hivatalos színjáték ?

Tudásom szerint én MAGyar vagyok, Attila unokája! 

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Hunor_%C3%A9s_Magor

Ria Ria Hungária

Csak figyelem, ahogy egy finom belső, eddig nem ismert izgalommal készülődök.

Délután a bevásárlókosárba a szokásos dolgok mellé bekerül  csipsz,  pattogatni való kukorica, gyümölcs sör. Az utóbbi leginkább is nekem.

Délután 6-kor Magyarország-Portugália Eb  foci meccs.

Már tudom élvezni a magyar futballt, szurkolok értük, nekik...

Nagyon megérdemelt 3:3 döntetlen az eredmény.

Meccs után még beszélgetünk. Örülünk Gera és Dzsudzsi nagyszerűségének, megmosolyogjuk a hisztiző Ronaldót, elismerve fantasztikus gólját.

Ünnepi hangulat mindenütt...

Hajnalban felébredek, alig múlt 3 óra, ez szanszkritül a brahmamuhurta. Szent időszak, ilyenkor a legszattvikusabb, legbékésebb az elme, a közös tudatmező.

Csak figyelem a prána finom áramlását, hatásait. Figyelem a belső történéseket, felbukkanó gondolatokat, a hangokat, a megjelenő Teremtőmnek való odaadás érzésemet.

Nyitott ablakaimon keresztül behallatszik az erdőből az itt-ott megszólaló halk madárcsicsergés, majd ahogy pitymallik, egyre erősebb a trillázásuk.

Figyelem a Csendet. Valami érdekes zsongást vélek hallani.

Mi lehet ez? Az erdő fölött a város felől jön.

Felkelek, kinézek az ablakon.

Nincs sötétség.
A szinte még teljes Hold visszatükrözi a Nap ragyogását....  csillagok pislákolnak.

Minden érzékemmel figyelek...

Jól hallom! Zsong a város!...

Már vélem is hallani az ünneplő szurkolók Ria Ria Hungária skandálásának hullámzását, és a városban ébredező, vagy még nem is alvó emberek köszöntését:                                                           Szer-vusz-tok, szer-vusz-tok, szer-vusz-tok!

Kelet illata nélkül mit sem ér a Nyugat virága*

Azt írja Szvámi Ráma az Élet a Himalája mestereivel című művének egyik utolsó fejezetében: A mai ember tudja, hogy miként egyen, beszéljen, ruházkodjon és éljen a társadalomban, azt is tudja, hogy miként készítse fel a várandós anyát hogy biztonságban szülhessen, és fájdalommentessé tegye a vajúdást.  Azokat a technikákat azonban még mindig nem tanulta meg, amelyek segítségével tudatosan és boldogan hagyhatná el a testét. Amikor haldoklik, szerencsétlennek érzi magát és fizikai fájdalmak gyötrik. Modern társadalmunk, noha technikailag magasan fejlett, még mindig  nem ismeri az élet és a halál titkait....A jóga vallásoktól és kultúráktól független irodalmát és gyakorlatait tudományosan is igazolni kellene és aztán használni, hogy megkönnyítsék a haldokló és szenvedő ember életét... A modern ember sok mindent megtanul, ami biztosítja a világban való sikerét, de senki sem adja át azt a tudást, ami megszabadítaná a halálfélelemtől. Az ember számára alapvető, hogy megtalálja a halál megnyugtató módját.

Igazán édesanyám halálakor érintett meg a földi elmúlás. 

Beléptem  a szobájába. Mozdulatlan  teste, mintha csak aludt volna. Letérdeltem mellé, kissé megemeltem a szinte még meleg kezét és megcsókoltam.

Fogtuk nővéremmel drága, már lélektelen testét és készítettük utolsó földi útjára. 

Felöltöztettük, szépen megfésültük, gyöngédebb mozdulatokkal mint valaha.

Nem, nem sírtam. Csupa szeretetteljes, hálatelt  gondolat és érzés áramlott át eközben rajtam. Micsoda szentséget tartottunk a kezeink között! A nekünk életet adót!

Beszélgettem vele a halálról, hiszen 90 évesen ez bármikor érkezhetett.  Kérdezte tőlem, mi vár rá, mi történik majd vele. Azt mondtam -elmész a szeretteidhez, szüleidhez, testvéredhez, meg Máriához és Krisztushoz. Úgy ahogy álmodban is találkozol velük.
És mi is tartjuk a kapcsolatot. Tudod a telepátia, ahogy néha pont akkor hívtalak mikor rám gondoltál.

Az átmenetében napokig tartottam a tudatommal Őt.
A kapcsolat azóta is él. Lélekben sokszor találkozunk, gondolatban megölelem, kifejezem szeretetemet és hálámat. Tudom, hogy megérkezik hozzá ez a finom energia.

És valóban meg kell érteni, hogy a halál csak egy másik dimenzió, egy másik létállapot.  A tudatunk, énünk örökké létezik, tehát nem anyagi dolog, hiszen csak az anyag természetében van a pusztulás. 

Namaste

* Ezt a csodálatos mondatot Szvámi Rámától kölcsönöztem, mely mondatot mottóként használta   könyvének a már említett fejezetében.

Analógia

A lótuszvirág keleten a tisztaságot, az újjászületést szimbolizálja, mert képes a mocsárból a víz felszínére törve gyönyörű virágot hozni. 

Az emberek nincsenek tudatában spirituális nagyságuknak. Azért van az élet-halál kőrforgása, a reinkarnáció, hogy minden újjászületéssel halványuljon a sötétség az emberi tudatban. Egyre vékonyabb lesz a fátyol, eltűnik az illúzió, az lsteni kegyelemnek köszönhetően egyszer csak elérkezik a megvilágosodás. 

A lótusz kivirágzik... Ehhez kell a SZÍV nyitottsága. 

Lótusz mudra*

Űljünk egyenes gerinccel. Tenyerünk a mellkasunk (spirituális szívünk) előtt legyen középen. Tegyük össze a kezünket úgy, hogy a két tenyér éle, a hüvely ujjak és az ujjhegyek érintsék egymást. Nyissuk ki az ujjainkat, hogy csak a hüvejkujjak és a kisujjak hegyei érjenek össze. A többit amennyire lehet nyissuk szét. 

Lélegezzünk 4x mélyen, majd ismét zárjuk ujjainkat a kiinduló bimbóformába. Lassan érintsük össze a körmeinket, az ujjak külső felét, majd a kézfejet. 

Eközben a kézfejünkkel lefelé mozdulunk. Himbáljuk így egy ideig a kezünket. 

Ezután felfelé a mellkas felé haladva ismét alakítsunk bimbó formát, majd kinyílt virág formát. 

Lótusz mudra

Többször ismételjük ezt meg, míg megnyugszik a lelkünk és az elménk. 

Hallgassuk közben a következő mantrát**:

https://www.youtube.com/watch?v=1faN_f9Kj8Y

A szeretetet feltétel nélkül kell adnunk és befogadnunk, akár a kinyílt virág, mely táplálja a bogarakat, hideg éjszakákon védelmet ad nekik, cserébe a bogarak beporozzák, hogy ezzel betöltse hivatását a létben. 

Namaste

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Mudr%C3%A1
**https://hu.wikipedia.org/wiki/Mantra

Forrás: Gertrud Hirschi: Mudrák - Az ujjak jógája

Mit jelent nekem a jóga

Mottó:"A Kundalini minden ember személyes édesanyja, aki szereti gyermekét és alig várja, hogy megadhassa neki a második születést." Shri Mataji

A tantra (a jógával karöltve) egy olyan holisztikus rendszer, melyben a Világegyetem, a Teremtés két aspektusa, a tudat és az energia, a férfi és a női energiák harmóniája az ember lényében helyre áll, a tudat elkezdi irányítani az energiát.
Ez az Isteni, teremtett rend az Univerzumban és ezért, az ember természetes alapállapota is ez.

Ez a Paradicsomi tudatállapot, ahol szeretet, bőség, boldogság, kreativitás és isteni vezetettség áll fent.

És, hogy mit jelent nekem a jóga és a jógafilozófia?

Szvámi Véda Bhárati; A hatha jóga filozófiája című könyvéből idézek gondolatokat.

A tudatosság összes funkciója- agy, idegek, vágyak, szenvedélyek-, minden amik vagyunk, amit teszünk, aminek tudatában vagyunk,- gondolkodási és cselekvési folyamatok, tapasztalatok, az emlékek, ötletek, tehetség, szexualitás, béke, erőszak,- a kundalíni-erő működései.

A kundalíni jóga nagyon kifinomult, magasrendű jóga, ahol nem kell a testet mozgatni. Ez az energia nem csak a létezés, a szat, hanem a csit, a tudatosság, éberség, isteni sugár a gerincben.



...Az étel mindig csak egy tárgy marad, amíg az étel ajándékának hálás elfogadását figyelmen kívül hagyjuk...

...Én inkább lennék olyan ember, aki húst eszik és megosztja másokkal, mint vegetáriánus, aki remeteként élve nem osztja meg táplálékát másokkal legalább elméjében...

... mi a zuhanyozás? ...megmártózás az ősi kozmikus óceánban, Jézus keresztelése a Jordán folyóban, a szennyeződés eltávolításának cselekedete a testről és az elméből.
Ha ez az attitűd nincs jelen, elmarad az átfogó pszichológiai hatás, ...mert elpusztítottuk az ősi görög kultúrát, mert megszakítottuk a kapcsolatot az egyéni és a kozmikus elme között és ezek a kulturális gyilkosságok eredményezik, hogy a zuhanyozás csak a piszok és izzadság lemosása testünkről; ám elmarad a  lelki, spirituális, rituális megelégedettség, az elme megtisztítása, a gondolkodás megváltoztatása.

Namaste 

A dühről

Mottó: 

"Az Énbe visszatért cselekvés az egyetlen adekvát cselekvés" Fichte

"Jól érzed magad, utána pedig rosszul, ezek a hangulatok belőled fakadnak, belőled bújnak elő. Senki nem felelős értük rajtad kívül, mert te gondozod őket. Senki nem dühít fel, senki nem tehet boldoggá sem. Saját magadból leszel boldog, saját magadtól leszel dühös is. Ha másra alapozod a hangulatod és az utóbbit nem látod meg, mindig csak reakciója leszel a saját életednek. A saját életed fölötti uralom akkor jön el, amikor felismered, minden amit tapasztalsz, érzel, azt saját magaddal „csinálod”. Bármi történjen, feltétel nélkül, teljes mértékben felelős vagy érte. Ez kezdetben nem túl kellemes érzés, mert ha másokra tudtad hárítani a felelősséget, jól érezted magad, mert nem te voltál a rossz.
Sokan szeretnék a másikat megváltoztatni, csinálni vele valamit, „hogy ne legyen szemtelen”. Lehetetlen küldetés, mert nem a másik szemtelensége zavar téged, hanem az az érzelmi reakció, ahogy dühös leszel. Nem is rá, nem is magadra vagy feszült, csak egyszerűen kibújt a dühös virág belőled. Ha a másikban keresed a magyarázatot, akkor már az első lépést elvétetted, mert kifelé haladsz és egyre távolodsz a magjaidtól. Túlhaladsz a saját virágodon, de a magok mélyen lent vannak a földben. Miért viselkedik szemtelenül a másik? Ahhoz neked semmi közöd, csak jogot formáltál a dühöddel a másikra és kisajátítottad. Nem a tiéd az ő szemtelensége, a tiéd a düh amit érzel és mivel meg kell magyarázni, ezért használod a másik szemtelenségét magyarázatul. A másik a saját jogán létezik, ezért hiába érted meg, nem tudsz vele semmit csinálni, mert nincs jogod hozzá...."

Forrás: http://tudatosan.hu/ontudatlan-szokasok/