Azok a Duna parti nyarak

Azokban az időkben két strand volt a faluban. Lejjebb a Duna parti fűzfák árnyékot adó sekélyes, homokos szakaszán általában a családok, a kicsik strandoltak. Följebb, a romoknál a löszdomb alatt a vagányabb nagyok. Az olyan bulis volt. Gyorsabban mélyült, partos volt a víz, meg fejeseket lehetett ugrani a Contra Florentiam* romjairól.

Akkor még szokás volt a dunai mosás. Az asszonyok a mosnivalót letolták talicskán  a Dunára, s ott mostak. Még anyám is volt, hogy ott mosott, egyébként nem jött le a Dunára. Ez az eset is azért maradt meg az emlékezetemben, mert egy nagyfiú Árpi testvérem osztálytársa az Ónódi fiú belelépett a vízben egy tört üvegbe, elvágta a talpát. Rettenetesen vérzett és anyu nyújtott neki elsősegélyt.

Ahogy nagyobbak lettünk, mi is felmerészkedtünk a dombra a nagyok közé. Befogadtak, már a két  bátyánk miatt is.

Emlékszem milyen büszkén viseltem a Baján a valamikori mozi melletti sportboltban vásárolt fürdőruhámat. Saját nyári keresetből az első vásárolt türkiz-szürke fregoli bikinimet. Addig a tántim varrta a fürdőruháimat. Persze szépek és különlegesek voltak azok is, mindig nyugat-német divatlapokból másolta őket, de ez már nagylányos volt.

Itt a felső strandon volt, hogy kocsival odaállt valaki, leginkább az, akinak volt, s míg takarította az autót vagy csak úgy, be volt kapcsolva a rádió és írnám, hogy bömbölt a zene, de nem. Az tilos volt.

Amolyan jampecség. Jugót hallgattuk, mert ott jó diszkó zenék mentek, mint a felejthetelen Sosana, amit minden dizsiben kétszer biztosan lejátszottak. Hogy miről szólt a dal? Nem is tudtam, egyszerűen szerettem. Meg bírtuk az etnót, a Surda dalt, az A Sad Adiot, vagy a Jugoslavijót. Meg a menő nyugati popot. Ezek maradtak meg bennem leginkább. Néha keresés közben bejelentkezett messziről, recsegősen a Radio Skopje, ahol arabeszkes díszítésű igazi délbalkáni zenék mentek. Ez csak a különlegességéért szólt néha. 

Az itthoni rádiókból akkori emlék a Bergendy Munkadal, valamint az ABBA  dalok. 

Esténként, ha kint lógtunk, a recsegő (mert zavarták a nyugati adókat) Rádió Luxemburg, Szabad Európa hangjait fogtuk be és hallgattunk igazi világslágereket. 

Milyen hangulatos naplementék voltak. Kit érdekeltek a szúnyogok! Tábortüzet raktunk.

A strandon nem lehetett megéhezni. Felmentünk a parton a közeli tanyára. Pár szem szilva, nyárialma, barack, majd leereszkedtünk a Dunán vissza a kis strandig.  Ott könnyű volt kijönni a vízből, semmi iszap, meg agyag, ismertük a sima, homokos partot.

Sosem voltam jó úszó, inkább csak merész. Túl sokszor voltam a víz alatt. Egyrészt mert kicsilány koromban bemerítkeztem**, másrészt pedig kiskamasz korunkban a fiúk a víz alá nyomkodták a lányokat. Csak úgy brahiból. Így ott volt a víztől való tartás, de azért úsztunk. A fiúknál szokás volt az átúszás Szekcsőre, majd vissza, de ők ugye fiúk voltak. 

Most gondolok csak arra, hogy milyen ősbizalom volt szüleimben, szüleinkben. Sosem féltettek. Elengedtek. Elmondta apánk, hol veszélyes, partos, forgós a Duna, oda ne menjünk fürdeni. Ennyi. Lógtunk reggeltől estig a Dunán. Szabadon nőttünk fel. 

Bevallom, hogy mikor 14 évesen először megláttam a Balatont, teljes csalódás volt. Az a számomra semmitmondó látvány ami Bogláron fogadott, kontra az én Duna partom.

Jugóba Szabadkára az olasz piacra mentünk farmerért, onnan voltak a Bravo pop újságok, bennük poszterek jó együttesekről, mint például kedvencemről az Abbáról. 

A poszterek aztán jelentve lettek. Valaki köpött, hogy a fiúk szobájában mi van a falakon. S apámnak ez kellemetlen volt. Ilyen időket éltünk. A fiúknak nem lehetett hosszú haja, de azért persze az volt. A trapéz farmer, a franciás ujjatlan garbó  túl hippis volt.  Na, ilyen idők voltak a 60-as 70-es évek. 

Nálunk a kapu sosem volt zárva, sőt az ajtók sem. A kapuk azért sem,  mert sokan, akik Baján tanultak, vagy dolguk volt a városban buszhoz menve az udvarunkba tolták be a biciklijüket, hogy biztonságban tudják azt, míg visszajönnek. 

Hétvégén délutánonként a jugó tévében ment a Muppet show, amiben mindig valami nyugati híresség volt meghívva. Világsztár színész, énekes. Megnéztük, aztán indultunk ki a faluba a haverokhoz.

A nyári szünetek reggeleiről emlékemben beszűrődnek a Chiquitita lágy, szomorkás dallamai..

Besorozták a fiúkat. Az összes barátunkat szinte egyszerre. Szétszórták az országban a brancsot. Nem volt ez véletlen.. 

Azért volt olyan szerencsénk, hogy néha nyáron épp egy időben többen is hazajöhettek. Ilyenkor nagy volt az öröm. Az addig strandon mindent szétszóró srácok, most stokiba hajtogatva tették le ruháikat és naphosszat mesélték a katonaélményeiket, a fókázást és egyéb szívatásokat.

Végérvényesen lezárult egy korszaka az életünknek.

Olyan jó visszagondolni azokra tiszta, szeretetteljes évekre.

S most, hogy mindezt leírtam, jövök rá, hogy ezek azok az évek, élmények, naplementék, melyek miatt otthon, falván mindig szabadnak  érzem magam...

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Contra_Florentiam

**https://magyarkamargit.blogspot.com/2017/11/kotodes.html

Dunafalva, Duna part

Szelídgesztenye

Közel egy éve történt, mikor Kranjska Goran jártunk.

Megérkezésünk után sétáltunk egy nagyot a városkában. A séta során szedtem és markomban fogtam pár lehullt gesztenyét. Ez kihagyhatatlan. Ez kell, mert hozzátartozik az ősz érzéséhez. Az a finom, semmihez sem hasonlítható bársonyosság.

Valahol a patak mentén grillfüst illatot éreztünk. Éhesek voltunk, mentünk az orrunk után.  Átkeltünk egy kis hídon. Az illat a sípálya alján lévő hüttébe vezetett, amit ott valószínűleg persze nem így hívnak. Beültünk, s a kezemben lévő gesztenyéket az asztalra tettem. Jött a pincér felvette a rendelést, ami mi más is lett volna, mint tea, sör, és grilltál. Csevap, kolbász, frissensült, frissen sült krumpli, ajvár, káposztasaláta. Mielőtt elment volna a pincérsrác, benyúlt a farzsebébe és mosolyogva elővett egy gesztenyét.

Sokszor szavak nélkül is értjük egymást.

A gesztenye emlékeimben Bólyhoz köt. Anyám volt utcájában védett gesztenyesor van, s ómamám volt utcájának  közepén is egy hatalmas gesztenyefa magasodik. A szelídgesztenye szeretete is ide köt. Pécsváradi rokonlátogatásai során tántim mindig hozott szelídgesztenyét, majd azt szertartásosan bevagdosta, megspriccelte vízzel és a sparhelten megsütötte.

Ezért nincs is olyan ősz, tél, hogy ezt kihagynám. Olyan jó fogni a markomban séta közben a hidegben,  és bontogatni, majszolni. 

A gyász nagyon hosszú és mély folyamat. Igazából, csak ma láttam rá, hogy mennyire fáj anyám elvesztése. Margit halálával az a világ tűnik el életemből. Az az áldott burok, amit anyáim léte jelentett. Mikor már csak ő volt, Ő jelentette ezt a burkot. És bizony súlya volt a burok megszakadásának.
Mégis, milyen áldottak voltunk és vagyunk, hogy életünk részei voltak. Nagyon nagy  hálát érzek irántuk.

Mára, köszönhető az ájurvédikus kezeléseknek, sokkal jobban vagyok. Nem olyan könnyű a gyermeki lélekrészünk gyógyítása. Sok gyengédséget igényel. Akárcsak önmagunktól, önmagunk felé. 

Ezért hajoltam le és vettem fel örömmel az utcán tegnap a kis gesztenyefa alatt fekvő három lehullt nem szelídgesztenyét... 

Namaste

Végtelenség

Ismeritek a viccet: az úr megkérdezi Jeantól, - Jean, mi az a mozgolódás a szekrényben? mire Jean ,- uram, a ruhák mennek ki a divatból.

Ha nem is ennek okán, de igen erős mozgolódás van a gardróbomban. Csináltattam egy új szekrényt, így mindent ki kell pakolni. Jó alkalom alaposan átnézni a ruhatáramat. Nem egy napos munka. Mérlegelni a valóban szükségest, (mert, ahogy most látom szükséges!) és az évek óta rakosgatott  "majd lefogyok, jó lesz az még", "de szép is voltam benne", "de szerettem" darabokhoz való kötődés elengedése.

Ha holisztikusan nézem a dolgot; és miért is ne; akkor még a Hold energiája is támogat, hisz fogyó hold van.

Az elengedéssel teret adunk az újnak és itt nem éppen új ruhára kell gondolni, hiszen érzéseket, élményeket is elengedünk, ami a látásmódunkra, lelkünkre is hatással van. A valamikor fontos helyett, jöhetnek új ötletek, és ki tudja még mit fogadhatunk be. Ha élek az Access Bars kérdezés lehetőségével, akkor fel is teszem a kérdést: mi az, ami teljesebbé, kényelmesebbé, boldogabbá teszi az életemet ezek után?  

Pihenésképpen kimentem az udvarra és csak bámultam a könnyedén szálló nyárfavirágokat a felhőtlen, tiszta, kék égen.
Végtelen égbolt, végtelen lehetőségek...

Saucsa Tशौच, tisztaság

   Tán egy lennék a szél fútta porral,
Mely nem tudni honnan jön és hová tart?
     Vagy egy vagyok a Lélekzettel,
 Mely még a porszemnek is életet ad?
        A keresés útja, s az élmény,
           Néha cseppet sem édes.
                De lelkem éhes,
                       Éhes...

Ezért, minden keresésem, szádhanám, (szanszkrit  साधन) rendszeres spirituális gyakorlásom, mert a válasz, az egység megélése itt van, mégis valami várat a Legfelsőbb kegyére.

Erdélyben, Székelyföldön jártam. Ide töltekezni jár az ember. Itt még lelkiség van...

Tiszta, nyílt tekintet, beszéd, mely mögött tiszta gondolat és lélek áll.

Nem csak vendéglátóinkra, a háziakra gondolok, akik bármilyen kis kérésünket ízesen a "tisszta szííívesen", vagy a "tisszta szeretettel" válasszal nyugtázták.

Sok tapasztalattal a hátam mögött látom, tudom, hogy az efféle szellemi, lelki tisztasághoz mennyi öntudat, önbizalom, önértékelés, MAGabiztosság kell. 

A gondolat, az érzés, a szó és a cselekedet egysége hatalmas erő, mert nincs mögötte elfojtás. 

Semmi köntörfalazás!

Talán a szent hegyeik, talán az Őrzők, melyek a sok bajban velük maradtak, a hitükben való elszántságuk, vagy egységük az Éggel, melyet ősi szokás szerint kékre festett házaik, lobogójuk is kifejez, tartotta meg Őket?

Erdély, Homoródkéményfalva

A Jóga Ösvényén járva találkozunk a jámával,* a szabályozásokkal, és a nijamával* az ajánlott, követendő dolgokkal.

A nijama első pontja a saucsa, a külső, belső tisztaság, mely közül a belső tisztaság - a szív és az elme tisztasága - a fontosabb. Egyszerűség a gondolat, a szó és a tett területén.

Az elme tisztítása a légzéssel, a légző gyakorlatokkal, meditációval történik. 

Nem misztifikálnám a dolgot. Ha észrevesszük, hogy gondolataink negatív irányt vesznek, figyelmünket irányítsuk a légzésünkre. Figyeljük a ki- és a belégzésünket, a légzésünk hangját. 

Ez, az akár csak pillanatokig tartó meditáció segít a rálátásunkra, a belső bölcsességünkkel (buddhi) való kapcsolatra, a dolgok megértésére.

Persze előbb még el kell jutni addig, hogy egyáltalán észrevegyük azt, ha rossz vágányon járunk...

Ha már a tisztaságnál tartunk... Azért fontosabb a belső, azaz az elme és a szív tisztasága, mert ami történik az elmében, az megtörténik a lélekben és fizikai szinten is.

Ezt úgy kell érteni, hogy a finom energetikai szintektől haladunk a durva anyagi felé. 

A belső tisztaság vezet az anyagi, külső tisztasághoz.
Persze nem lebecsülendőek a fizikai szintű tisztítások, a tisztító kúrák, magukba foglalva a böjtöket,** hashajtásokat, hánytatásokat, alapos szaunázást, a tudatos mindenkori tisztító mosakodást, beleértve akár, még a fogmosást is.

A tiszta beszédünket, tisztánhallásunkat, tisztánlátásunkat támogatja a kék szín. Használjunk szép kristályokat, mint például a beszédünket támogató  halvány kék kalcedon, a "szónokok köve", vagy a sötétebb kék szodalit, mely segít kimondani az igazságunkat. Viseljünk a tisztánlátásunkat támogató lápisz lazurit.
De tehetünk a nyakunkba akár egy szép kék sálat, vagy lakásunkat díszíthetjük a kék bármilyen árnyalatát viselő díszekkel. 

Most, hogy Erdélyben jártam, azokon a tiszta energetikájú helyeken, mint Hargita, Csíksomlyói kegytemplom, ahol nagyon is tudatosan, befogadón időztem, lélekeztem, érezhető volt egy jelentős rezgés emelkedésem. 

Már ismerős volt a fizikai rosszullét, a tisztulás jelei, hát csak hagytam menni a dolgokat...

Namaste

*https://www.yogaindailylife.org/system/hu/a-n%C3%A9gy-j%C3%B3ga%C3%BAt/r%C3%A1dzsa-j%C3%B3ga

**https://magyarkamargit.blogspot.com/2017/02/asztro-bojt.html
    https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/02/a-bojtolesrol.html

BÚÉK

Az év utolsó napja nagyszerű alkalom az összegzésre. Pár perces elcsendesedéssel megnézni mire is jutottunk az elmúlt időszakban. Mit tanultunk meg az élet adta leckéinkből, milyen tapasztalatokat szereztünk, miben gyarapodtunk és milyen felismeréseket tettünk ezekkel kapcsolatosan. 

Lehet, hogy ez több időt igényel, mint pár perc, de megéri. 

Így tudjuk megélni és kifejezni hálánkat mindenért, ami épülésünket szolgálta és így fogalmazódhatnak meg az elengedésre váró dolgaink. 

Ez kell, szükséges, hogy le tudjuk vetni a régi gúnyát és egy szebbet, jobbat ölthessünk magunkra.

Bármit is engedünk el, tudnunk kell, hogy az üresedés helyére valamit tudatosan be kell fogadnunk.

Például, legyen bármilyen nem kívánt tulajdonságunk, szélnek ereszthetjük a tenyerünkből, vagy papírra írva elégethetjük, majd képzeletben valamilyen pozitív tulajdonságot fogadunk be. Ha más nem jut eszünkbe, akkor fogadjuk meg, hogy szeretetteljesek leszünk környezetünkkel. 

Ez többet jelent, mint csak az embertársainkkal...

Aztán kérjük a Teremtőt, hogy segítsen, támogasson ebbéli szándékunkban, mert Ő jobbat is tud, mint mi azt el tudjuk képzelni...

Szolgáljon jó tanácsként Szvámi Ráma tanítása: 

"Beszélsz a szeretetről. Mindig vágyakozol a szeretetre. Mindig szeretnéd, ha szeretnének. 

Ha tényleg meg akarod tudni, mi az a szeretet, van egy eligazító mondat: ahogyan az élet azt jelenti, hogy élni, a szeretet azt jelenti, hogy adni." 

Kívánom mindnyájunknak, hogy bármit is adott, búcsúzunk hálával az óévtől, és legyen szeretet-  és örömteljes, áldott  az új esztendőnk!

Kontroll nélkül VIII

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho

Tavasz van.  Hétvégén szekrényemben helyet cseréltek a nyári és téli holmik. Előre és lejjebb tettem a tavaszi nyári ruháimat, föl és hátra az őszi és télieket. Ez a pakolás jó alkalom az elengedéshez. Célszerű ilyenkor szigorú szemmel nézni a ruháinkat. Kérdéseket feltenni, mint: viselem még?, mikor is volt ez rajtam utoljára?, mivel tudom ezt felhúzni?, miért ragaszkodom ehhez még mindig?, biztosan kell ez nekem?,  nem szűk ez már egy kicsit?.

Szóval ki kell mustrálni a megunt és elfekvő darabokat, majd a még jó állapotban lévőket tovább kell adni, mert valaki más örülhet a számára új holminak.

A cipőimet sem kerülte el a szelektálás, és a legközelebbi szabad hétvégén a spájzom is, mint minden évben sorra kerül.

Amik összegyűltek szatyorba kerültek, majd Dorka lányommal, aki szintén szelektált, elvittük a lőrinci Cseritibe,* az adomány boltba, aminek szlogenje - és nem csak a szlogenje, hanem nemes célja is - a megsegítés.

                       

                                              "Akár adsz, akár veszel, mindenképpen jót teszel!"

Ezután, mivel teret adtunk az új befogadásának, elmentünk vásárolni, hogy frissítsük ruhatárunkat.

Hétvégén esküvőre megyünk, meg úgy általában is... új színek, fazonok.

Már több üzletet végigjártunk, de Dorka nem talált kedvére való ruhát.

Kicsit elkedvetlenedve léptünk ki az egyik közkedvelt üzletből a folyosóra, elengedve a ruhavásárlás vágyát, ahol is szembetaláltuk magunkat a LUSH kozmetikai üzlettel.
Bementünk, nézelődtünk, kipróbáltunk pár terméket. Miután az udvarias, kedves kiszolgálással és a finom illatokkal feltöltődtünk, elindultunk a parkoló felé. Közben megláttuk a híres hegedűről elnevezett butikot.

Na, ide belépünk még!-  egyetértően mosolyogtunk egymásra.

Rögtön a bejáratnál Dóri talált is magának tetsző dolgot.

Míg Ő próbált, én nézelődtem. Ahogy megfordultam, ez feküdt előttem:

                                   

                                

 A parallel univerzum, vagy párhuzamos világok, vagy  másik dimenzió alatt a vonzás törvényét kell érteni.

Mert nem találtunk megfelelő ruhát, a "lehangolódás univerzuma" nem szolgáltatott örömöt, majd a finom illatok, kedves, mosolygós kiszolgálók felhangoltak és ezután az univerzum nagylelkű lett.

Dorka megüresedett ruhafogasai közül egyre, egy szép szoknya került.

*http://cseriti.hu/

Namaste

Szuperholdas késő őszi délutánom

Ma kicsit előbb jöttem haza a munkából, hogy férjem kérésére almás pitét süssek. 

Húúú, de régen csináltam. A melegítő fahéjjal ez egy igazi őszi, téli süti. Lehet rá reszelni egy kis gyömbért is, a tésztájába pedig apróra vagdosott diót szórni, úgy még finomabb. Sőőőt, én egy finom indiai fűszerkeveréket is szórok az almára, garam maszalát, és az alma alá nem kekszet reszelek, hanem zabpelyhet szórok. 

Mikor hazaérkeztem, - a hideg idő beköszöntétől szokás szerint - az utca szinte összes macskája megjelent. Épp ma vettem nekik új eleséget, gyorsan megetettem őket, majd bepakoltam az autóból, hogy kezdjem a benti teendőimet. 

Átöltözés után kipakoltam a sütihez valókat a munkapultra, majd a dióhoz érkezve eszembe jutott, hogy diópucoláskor félretettem a rosszakat a cinkék etetéséhez. Fogtam azt, gyorsan összedaraboltam és kiszórtam a madáretetőbe. 

Míg daraboltam a diót, az édesanyám jutott eszembe. Tőle tanultam, hogy eltegyem a rossz szemeket a madaraknak. Ez is egy örökségem tőle. 

Láttam Őt magam előtt, ahogy gondosan aprítja a diót, hogy minél több madárnak jusson, majd lassan kimegy, az etetőbe beszórja az eleséget. Beérkezve elhúzza a függönyét és az ablak közelébe ülve, a szobából lesi a madarakat, ahogy érkeznek csipegetni. Így múlatta téli délutánjait...

Sütés közben velem maradt. A gondolataimban. Láttam, ahogy reszeli az almás pitéhez az almát és a csutkákról lerágja a még maradék almát. Mosolygok azon, hogy én is épp így csinálom. És még mennyi mindent csinálok úgy, ahogy tőle lestem el. Van valaki aki tudja...

Elkészült a süti. Mint általában, most is jól sikerült. 

Ezután jól felöltöztem és kimentem levegőzni. Ma Szuperhold van. A telehold gyógyító, elengedést segítő energiáit ki kell használni.
Csodálatos szép volt a holdfelkelte.

Közeleg advent. Az ünnepi hangulat megteremtéséhez nekem is fontosak a külsőségek. A színek: a piros-fehér-zöld. A díszítő tárgyak: szép teríték, gyertyák, az Emma tántimtól kapott kis diótörő hercegem. Az illatok: a narancs, a fahéj, a szegfűszeg és a fenyő illata. Az ünnep esti zenéje: a mennyből az angyal is, de már inkább Michael Buble karácsonyi válogatása. A  finom menü, a végén gubával, bejglivel és apró sütikkel. 

De a bensőséges ünnepi hangulathoz  mind ez kevés. Ahhoz kell valami több. Olyasmi amit anyám nagyon tudott. És, hogy tudott, azt igazolta az, hogy a barátaink mindig megjelentek szenteste nálunk. Szenteste. Hogy majd onnan megyünk éjféli misére, de ez az ami többnyire elmaradt. 

Volt ott nálunk valami a térben. 

Gondolkoztál már azon, hogy valójában mit jelent a karácsony? Miért ez a SZERETET ünnepe? Hogy mi az ÖRÖM? Hogy mi okoz  örömöt? Tartós örömöt.

Hááát! Javaslom kedves olvasóm mélázz el ezen! Szánj rá egy kis időt!

Talán megtalálod az öröm, a szeretet, a meghittség forrását. Belül.

Namaste,

Hála

AVIDYA - avidjá अविद्या a szanszkrit nyelvben tudatlanságot jelent. Arra vonatkozik, hogy mi emberek a testi létünkkel azonosulunk, ahol a vágyak, a kötődések, a kivetítéseink (illúzió) szenvedést okoznak, mert még nem élünk a Forrásban, nem értjük, hogy ott a LÉT Tiszta Szeretet, Bőség.

Néha egótlanságunk pillanataiban felröppen lelkünk kék boldogság madara.

Erről is szólt egy előző blogom*. Arról, hogy a pillanatban való létem, a táj szépsége, a csend ami körülölelt tudatomban megjelenítette és én megláttam szállni azt a kék madarat.

Aztán a múltba léptem, s emlékeim bizony már-már a lelki szenvedésbe sodortak. De nagyon tudatosan elengedtem, kisírtam a fájdalmaimat, vele szeretteim fájdalmait, mert tudom, hogy sorsuk, karmájuk az Ő saját és az én lelki fejlődésemet, az együttérzésre való készségemet nagyban elősegítette. Ez is egy Örökségem. Örökségünk, mert a testvéreim is ezt kapták. Ahogy édesanyám szokta volt mondani a régi bölcsességet: ezt tették a bölcsőnkbe...

Mi ez, ha nem áldás, amiért igencsak hálásak lehetünk...

*http://magyarkamargit.blogspot.hu/2016/05/a-szalakota.html

Spirituális ébredés

MOTTÓ: "Az IGAZSÁG maga fogja minden úton-módon segíteni azt, aki elindult az IGAZSÁGOT megkeresni..." Matri Vani

Nálam a tünetek úgy jó 15 éve kezdődtek...

Ha nagy áruházba mentem, szédülés, hányinger, megfogalmazhatatlan rosszullét fogott el. Ma már tudom, hogy mások energiái és a Földtől való elzárkózás, földeletlenségem okozta. Amit tettem, egyszerűen elkerültem a plázákat, kisebb üzletekbe jártam vásárolni. 

Nem kívántam húst enni, kellemetlennek éreztem a szagát, ízét. Szívesebben nyúltam gyümölcsökért, zöldségért, olajos magvakért. Ezen kívül a főzelékek, gabonakásák, levesek és tejtermékek még inkább az étlapomra kerültek. Akkor terelődött a figyelmem az ayurvédára. Megismerve azt, észrevettem, hogy már ösztönösen alkatomnak (prakriti)* megfelelően étkeztem.

Ha nyugalomban voltam, a két szemem közötti ponton ( harmadik szem), bizsergést, hideget éreztem, szinte fázott a homlokom, ugyanakkor gyönyörű kék fény jelent meg. Eleinte nem tudtam, hogy a hipofízis aktiválódása okozza, mely segít kapcsolódni felsőbbrendű szellemi erőkkel, az intellektussal, belső bölcsességgel, és tisztánlátást ad.

Egy téli napon, mikor a hóval borított erdőben sétáltam, gyönyörű zöld aurát láttam a fák körül. Ebből a tapasztalatomból is tudom, a természet, a növények tényleges gyógyító erővel bírnak.

Leggyakrabban visszaköszönő számok az életemben: 11:11, 333, 3, 555. **

Édesapám halála után a szívcsakrám megnyílása nagy fizikai fájdalmakkal járt. Külön érzékeltem a hátsó és az elülső csakrát. Gyakran végeztem mellkasnyitó gyakorlatokat. Még nem jógáztam. Ösztönösen összefogtam két tenyeremet hátul, vállamat kifordítva jól átlélegeztem a mellkasomat. Ma már tudom, hogy a hirtelen szívdobogás csak melléktünete a mellkas közepén lévő szívcsakra aktiválódásának. Például mikor édesanyám úton volt az ottHONá-ba, hogy el tudjam engedni a spirituális szívem napokig nagyon aktívan nyitva volt, nem éreztem a halála iránt fájdalmat...

Megfigyeltem, hogy nem gyűjtök, nem halmozok magam körül semmi felesleges dolgot. Annyit vásárolok amennyi éppen kell, ha valamit megunok, nem teszem el, hogy majd jó lesz valamikor, hanem túladok rajta, "elengedem".

Néha szeretek csendben lenni, ekkor tudatosan figyelem a belső hangomat, nagyon erős párbeszéd zajlik bennem belső vezetőmmel. Máskor napokig zenét hallgatok, mantrákat. Szinte érzem, ahogy átjárja a lelkemet, felemel. A tanítások szerint a vaskor emberének a karmától való megszabadulását nem annyira a jóga ászanák, mintsem a mantrák hallgatása és zengetése segíti elő.

Alvási szokásaim is megváltoztak. Néha olyan erős energia érkezik, hogy órákig nem tudok aludni. Ilyenkor meditálok, elmélkedem. Nem kapcsolok villanyt, hagyom magam az éjszakában. Kinézek a csillagokra, Holdra, mélyeket lélegzem a friss levegőből. Ha igényelem az elmaradt alvást, munka után hazaérve lefekszem és alszom napközben.

Nagyon megérzem a napkitöréseket, ilyenkor erős fejfájásom van, ami tudom majd elmúlik, nem nyúlok gyógyszerhez, inkább próbálok nyugalomba vonulni.

Behunyt szemem mögött, már nem sötétség fogad, hanem hol finom pasztell színű felhők, hol bíbor.

Gyakran villannak fel fényszikrák, lila, fehér, sárga, rózsaszín, zöld, kék. A sárga sziporkázik, mintha Laksmi szórná kincseit...

Legyenek az én tapasztalataim nektek is útmutatók. Tuddjátok!, az úton járva a kellemetlen tünetek csak múló, kísérő jelenségek.

Nagyon fontosnak találom többször is olvasva tudatosítani a spirituális ébredésünk tüneteit:

http://lelekmozaikok.cafeblog.hu/2014/07/23/a-spiritualis-ebredes-tunetei-51-pontban/

Fotó: http://www.buddhapest.hu/2014/03/indiai-lotusz.html

*http://www.tarrdaniel.com/documents/Medicina/ajurveda.html

**http://energiagyogyaszat.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=129740

Együnk csírákat

Tavaszra kimerülnek a vitaminraktáraink. Mikorra immunrendszerünknek a legnagyobb szüksége lenne  támogatásra a vásárolható gyümölcsök, zöldségek nem tartalmazzák már a számunkra megfelelő vitamin és ásványi anyag mennyiséget. A távoli vidékekről érkező primőrök sem nyújtanak igazán jó megoldást, mert sok esetben félig éretten szedik őket, tápértékük nem megfelelő.

A természetben ilyenkor ayurvédikus szempontból  kapha (földes, vizes) energiák dominálnak. Serken az élet,  növekszik a növények víztartalma, csírázásnak a magvak, rügyezésnek indulnak a növények. A föld is sáros, a levegő főleg reggel és este nyirkos, nedves. A téllel mi is elnehezedtünk, láthatóan szervezetünk is ödémásodott, salakanyagok halmozódtak fel, hajlamosak vagyunk hurutosodásra köhögés, nátha formájában.

Ekkor jön el a csírák fogyasztásának ideje.

A legjobb megoldás, hiszen organikus azaz élő, koncentrált táplálékot fogyaszthatunk általuk. Fanyar, kesernyés, összehúzó ízük jól kiegyenlíti a kapha  minőséget. Segítenek kiürülni a testi mérgeket az amát, magával vonva a lelki mérgek (pl. harag, félelem) elengedését.

A csírák jó hatással vannak immunrendszerünk erősítésére, a tápanyagok felszívódására, beépülésére. Magas az energia, tápanyag, enzim, C- és B12 vitamin tartalmuk. Az utóbbi különös figyelmet érdemel a vegetariánusok és vegánok esetében.  A vérképzésünkhöz nélkülözhetetlen B12 vitamint (Cyanocobalamin)  állati eledelen  kívül természetes módon csírákkal tudjuk bejuttatni a szervezetünkbe.

A csíráknak alacsony a kalória tartalma, viszont gazdagok folsavban, vasban, rostban, vitaminokban, fitokemikáliákban*

Csíráztathatunk otthon.** A jól megmosott, lehetőleg biogazdálkodásból vásárolt magvakat először jól meg kell mosni, majd áztatni kell, azután jön a csíráztatás. 

Ha napfényen csíráztatunk a C vitamin, ha sötétben akkor a B2 vitamin mennyisége lesz  több a csírában.

Meggyengült immunrendszerrel, így kismamák, idősek, kicsi gyermekek ne fogyasszák nyersen fertőzésveszély miatt. Ilyen esetben a főzés végén tegyék az ételbe (főzelékek, csőben sültek, levesek), így megpárolva fogyasszák.

Két csírát emelek ki a sok közül otthon csíráztatásra: 

Búzacsíra

A búzacsíra csökkenti a koleszterinszintet, óv a daganatos betegségek kialakulásától. A legtöbb vitamint, ásványi anyagot ez tartalmazza. Tisztítja a májat, erősíti az idegrendszert (B vitaminok), segíti az emésztést, hurutoldó, ami  különösen hasznos a már említett kapha nyálkásító hatása miatt.

Napraforgó csíra

A fogyókúrázók kedvenc csírája a jódtartalmú, vízhajtó-, méregtelenítő hatású kellemes ízű napraforgó csíra. Zsírban oldódó A,E,D és vízben oldódó C,B vitaminokat (B3,niacin!) tartalmaz. Ásványi és nyomelem tartalma (foszfor, kalcium,vas, fluor, cink, kálium, vas, jód, magnézium, mangán, réz) nagyon figyelemre méltó. Tartalmazza az összes aminosavat és magas a fehérjetartalma. Rosttartalma támogatja a bélflórát és a perisztaltikát.

Namaste,

*http://gyogyszernelkul.com/tag/fitokemikaliak/

 **http://antalvali.com/hirek/csiraztatas-lepesrol-lepesre-tanacsok-otthonra.ht

  Forrás:http://www.fitt.info/component/k2/item/3579-cs%C3%ADra-men%C3%BC

Lili

Mottó: 

"A gyerek minden, ami elhagyott, védtelen és ugyanakkor Istenien hatalmas." Carl Gustav Jung

Alig pár éve történt, hogy egyszer megjelent álmomban. Igazán törékeny kis lélek volt. Csak ennyit mondott: "Lili vagyok". Valami finom gyengédség lengte be ezt a találkozást. Magamhoz öleltem és megígértem neki, hogy soha nem hagyom magára. 

C. G. Jung azt mondja, hogy az álomban kapott szellemi üzeneteket ébredés után tisztán értjük és ezeknek gyógyító erejük van...

Mikor felébredtem, azonnal az álmom jutott eszembe. Tudtam, éreztem, hogy Lili az én belső gyermekem, egykori gyermeki énem. Hát, hogy is hagyhatnám magára!!

Sok felnőttben sír, segítségért kiált a megsebzett belső gyermek. 

Ha valaki gyermekkorában nem kapott kellő biztatást, támogatást, felnőttként tudattalanul is várja, hogy valaki megfogja a kezét és segítse. Sok esetben segítség gyanánt valamilyen pótcselekvést választ, mint például a dohányzást, túlzott evést, -ivást.

Lelkünk mélyén örökké azt a szeretetet, odafigyelést, törődést keressük, amit nem kaptunk meg gyermekként. Gyakran azért nem, mert dolgoztak szüleink. Sokat, értünk...

Felnövünk, testünk felnőtté válik, de belül a gyermekkor teljesítetlenül maradt vágyai, érzései megkötik lelkünket. Nem tudunk igazi önmagunk lenni.

Sok esetben előfordul, hogy a szeretet kinyilvánítása félrecsúszik. A sors és az élet fájdalmai miatt, a lelki hiány miatt sebeket ejtünk éppen saját gyermekeinken. 

Ez alól senki sem kivétel.

Persze ettől még később, lélekben gyógyultan nagyon elfogadó, szeretetteljes és odaadó felnőtté válhatunk. Kijavíthatjuk hibáinkat.

De ki is az a belső gyermek? 

Egy lélekrészünk, az az énünk akik gyermekként voltunk.  Minden, amit akkor tapasztaltunk, megéltünk, az bennünk él.

Ez az ártatlan, tiszta gyermeki énünk adja a kreativitásunkat, játékosságunkat, spontaneitásunkat. 

A belső gyermek az, aki képes játszani, alkotni, örülni, szeretni, szomorkodni, érezni. Ő az, aki összeköt bennünket spirituális lényünkkel.

Ha ez a gyermek elégedett, boldog, energiánk szabadon szárnyal, békében élünk. Nincsenek problémáink, csak megoldandó feladatok.

Azonban a sebzett belső gyermek által hajlamosak vagyunk elfojtani érzéseinket. Addig, amíg a belső gyermek nincs meggyógyítva, összezavarja belső életünket. Hatására újra és újra ugyanazokat a hibákat követjük el. Mikor konfliktusba kerülünk, a gyermeki én félelme, sértettsége, dacossága irányítja viselkedésünket.  

Ezért fontos a belső gyermek gyógyítása.

Ne gondold, hogy ez csak drága tanfolyamokon végezhető. 

Ha úgy érzed, hogy a lelked kiált, vonulj el pár órára magányodba. Menj vissza ez idő alatt a múltba és éld át a régi eseményeket. Figyeld mi okozott fájdalmat, hol érzed a testedben ennek a nyomait. Testünk egyértelműen jelez.

Ha kell könnyezz, légy dühös, bocsáss meg, akár magadnak, vagy másnak. Ezzel szépen elengeded a régi energiákat.  

Esténként lefekvés után lélekben beszélgess el vele. Kérdezd meg mi fáj neki, mi okoz örömöt. Öleld magadhoz. Kérdezd meg a nemét, ezáltal magyarázatot kaphatsz férfiként lányos, vagy nőként fiús szokásaidra...

Vagy képzeletben rakj egy hatalmas máglyát egy kedvelt helyeden, például folyó, tenger vagy tó parton. Ülj le elé és lélegezd ki, öntsd ki, vagy pakold ki magadból a fájdalmas élményeket. Képzeld el, hogy elégeted ezeket a lángokban. Majd, mikor elégett minden rossz érzés, képzeletben a szeretet rózsaszínű lángját tedd a szívedbe. 

Az is megoldás lehet, hogy leírod a fájdalmas élményedet, majd elégeted, így engeded el a régi mintát.

Induljunk el az úton! Csak biztatni tudlak. Gyerünk, gyakoroljunk, gyógyuljunk!

Olvass témába vágó cikkeket, oldalakat! A segítség megérkezik. 

A spiritualitás útján járók ismerik Matri Vani bölcsességét:  

"Az igazság maga fogja minden úton-módon segíteni azt, aki elindult az igazságot megkeresni."

Mert, amit keresel, az is keres téged...

Segítségért kiált a megsebzett belső gyermek. 

Forrás:

http://www.divali.eu/index.php?option=com_content&view=article&id=35

 https://www.facebook.com/FaceFMRadio/photos/a.170635152987479.51613.166677890049872/519793238071667/?type=1&theater

Az elengedésről...

Mottó: " Minden, amit megtanultam és megismertem, lépésről lépésre közelebb vitt Istenhez. Ma már megingathatatlan meggyőződésem, hogy létezik Gondviselő. Csak abban hiszek, amit biztosan tudok. Ez kiküszöböli a hit szükségességét."Carl Gustav Jung

  Az élettől pontosan azt kapjuk amit  lelkileg vállaltunk. Testet öltésünk előtt léleklemezünkbe íródik minden lecke, feladat, amit itt a Földön meg kell élnünk. Ez a karma, vagyis a TÖRVÉNY miatt van így. Valamit törlesztenünk kell. Ha mindent tökéletesen csináltunk volna, nem születtünk volna ismét emberi testbe.

Addig nem mondhatod magad felnőttnek, amíg áldozatnak érzed magad az életedben történtekért. Ha mégis észreveszed hogy másokat hibáztatsz, sorsod végett másokat felelősségre vonsz, tudd, hogy megnőttél, éveid száma lehet számos, de lelkileg nem vagy még felnőtt.

  A megpróbáltatások értünk vannak, a fejlődésünkért. Fejlődni pedig a SZERETET felé kell. De ez nem azt jelenti, hogy ez csak szeretettel teljes körülmények között lehetséges! Sőt! Néha minél keservesebb, nehezebb a sorsunk, annál nagyobb erő hajt, hogy szeretetteljessé váljunk, hogy mi adjunk.
Jézus tanítása legyen életünk mottója: "Megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!"
Ez a Krisztusi Szeretet.
Ha eszerint élsz, megtapasztalod, egy reggel úgy ébredsz, hogy elmaradtak életedből a kődobálók és hálás vagy az életedért, mely szeretettel teljes.
Tudjátok a szlogent: "El kell engedni a múltat, a jelenben kell élni".
Tudatosan kell dolgozni magunkon és mikor egy esemény fájdalmától lelkileg szenvedünk, sírunk, nagyon tudatosan meg kell beszélni önmagunkkal, hogy ez az esemény volt, elmúlt. Aki okozta a fájdalmadat, talán már nem is él, vagy egyszerűen csak ennyi tellett az ő lelkiségéből, ő sem kapott többet, vagy meg sem akart bántani, te vagy túlérzékeny.
Az elengedés azért nem könnyű. Lelkünkben ott vannak a régi tapasztalatok is. Nem egy életből. Sok  élet élményét, terhét cipeljük.
Az elengedés testi és lelki folyamat. Fizikai testünkben különösen a zsírszövet ( benne a víz), az auránkban pedig az asztráltest, vagy másként az érzelmi test tárolja az érzelmeket.
Az elengedéshez ma már sok alternatív segítség van. Most kiemelem hangterápiát és a kristályokkal való kezelést, melyek tulajdonképpen rezgésük által hatnak.
A hindu filozófia szerint a világ ősrezgésből való. Mi magunk is láthatóvá, kézzel foghatóvá vált, nagyon lassú rezgésekből állunk, vagyunk.
 Hallgass szép gyógyító mantrákat, vagy menj el  gong, vagy hangtál kezelésre. Persze előtte nézd meg jól, hogy gyógyító legyen akihez mész, hiszen hangtálat bárki tud használni, de a gyógyító szinthez komoly lelki tisztaság, érettség, ego mentesség kell.
 A kristályok szintén nagy segítségünkre lehetnek. Nem véletlen, hogy régmúlt időkben az emberek talizmánt, amulettet viseltek. A kristályok a Föld legszervezettebb, tudattal bíró részei. Minden ami kézzel fogható a Földön, így a mi fizikai testünk és a kristályok is a földelemet képviselik, a föld elemei alkotják. A kristályok gyógyító hatása éppen ezen alapszik. Rezgésük, rendezettségük, szervezettségük visszahat ránk.
Hogy milyen kristályt használj? Nos a legjobb, ha elmész egy börzére, vagy kristályokat áruló boltba és csak nézelődsz. Míg ott vagy, a te kristályod megszólít, ellenállhatatlanul, akár szépségével, akár markodba véve, rezgésével. Ha nem tudtál dönteni vegyél egy hegyikristályt. Ez a legerősebb, leghatékonyabb energetizáló kristály.

Következő blogom témája a kristálygyógyítás lesz, ott bővebben kifejtem a témát.

 Tapasztaljatok! Gyógyítsátok magatokat holisztikusan, mely gyógyítási elv fizikai testünket egy magasabb tudatosság kifejeződésének tartja, eszerint lelkünk, szellemünk van. Ez a bölcsesség segít abban, hogy visszaállítsuk elvesztett harmóniánkat, egészségünket. Támogassuk ezt az erőt a fent említett holisztikus módszerekkel. 

  Végül egy szép mantrát tettem fel. Hallgassátok. 

https://www.youtube.com/watch?v=ac5SGwRPv0o

Szeretettel, namaste