Kárókatonák és darvak

Már egész kis gyermekként szerettem olvasni. Alsós voltam, mikor már kiolvastam a hazafiságra nevelő Egri csillagokat, nagy szeretettel olvastam Fekete István ifjúsági regényeit, melyek a magyar tájat, növény- és állatvilágot ismertették, a Verne könyvek nyitottak a nagyvilág felé, Kittenberger és Széchenyi afrikai vadász élményei  pedig (a vér nem válik vízzé) apám világába vittek. Középiskolásként is sokkal jobban érdekeltek a regények, mint a tanulás. De vajon nem volt-e a tanulásnak egy nagyon is fontos része, hogy magamba szívtam érzéseket, gondolatokat, eseményeket?! Mosollyal arcomon írom, hogy én bizony fontosabbnak tartottam, mint  például a matekot vagy a fizikát. 

Sosem rettentem el a vastag, több kötetes regényektől. Egyszer meg is jegyezte  egy erdélyi, székely ismerősöm (akik tudvalevőn nagy góbék), látva a vastag könyvet kezemben, hogy - de jó egészségnek tetszik örvendeni! 

Aztán egy-két éve alább maradt az olvasási láz. Amit addig kintről gyűjtöttem, kezdtem belül helyrerakni. Sokkal inkább lefoglalt az önmagamra figyelés. Befelé fordultam, kezdtem mellőzni az addig kedvelt hangos baráti társaságokat. Nem mondom, hogy ez nem ért sokakat váratlanul, de ez nem valaki ellen történt, hanem csakis valakiért. Mégpedig ez a valaki egyes-egyedül ÉN voltam.

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy minap, mikor kis falumban otthon jártam, elkísértem nővéremet munkába a könyvtárba, ahol megjelent egy idegen fiatalember, aki a szegedi Művészeti Kapocs Alapítványtól jött. 

A szó rövidesen egy könyvre terelődött, melyet a kezében tartott.

- Gion Nándor - mondta. 

- Ő ugye délvidéki író? - kérdeztem.

- Igen. - volt a válasz és kiderült, hogy Ő maga is délvidéki, zentai születésű, de, ha nem mondja is látszott, hogy földink,  mert akárcsak apánk, Ő is a bácskai emberek jellemvonásait viselte. 

Valamiért üzenetértékűnek tartottam ezt a találkozást a könyvvel.
Címe: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Így hát miután hazajöttem, neten elolvastam. Ifjúsági regény, mindösszesen 110 oldal.  

De a mondanivalója...!

Tudjátok azt olvastam valahol, hogy az állatok azért vannak a Földön, hogy az embereket tanítsák, adjanak egy részt magukból. A madarak fényt* hoznak.

Gion könyvének elolvasása, ebbéli hitemet csak megerősítette. 

Ennek oka a regény mondanivalója, az elolvasás után érzett szellemi és lelki rokonság, az ereinkben folyó és folyt bácskai vér, a mindkettőnkben élő természet iránti egyértelmű tisztelet és szeretet.

Igen! Olyan Földet kell teremtenünk, ahol ottmaradnak a kárókatonák, és nemcsak átvonulnak  felettünk, hanem lejönnek közénk a magasból a darvak**!

Fel kell emelkednünk hozzájuk...talán Ők lesznek azok, az új kor gyermekei...

*A Yotengritből a táltosaink által fennmaradt ősvallásunkból a kárókatonákról, népünk totemállatainak egyikéről:

"...így indula el Isten új létre az iGÉ-ből.

«De nagyot aludtam!» szóla, és látta, hogy új világra ébredt, új, összevissza világra.

Rendezé ennek okáért csillagok járását, tüzek, vizek háborgását. A Nap pedig, nem akarván a világkörön neki mért úton maradni, megszökött és alámerült az egek tengerében. TENGRIT, az Első Isten, YOTENGRIT ujjából újhodott istenség karakatona képében utána bukott és csőrében visszahozta. A Nap ficánkolt és TENGRIT csőréből kisikolván az ég tüzei felé menekült. TENGRIT ekkor kara-ölü képében ragadta el. Visszaváltozván, csillagokból szekeret készíte és arra nyűgözé a Napot. Ő maga pedig szarvassá változván hazavontatta és visszahelyezte az égre. TENGRIT, ÉG-IsTENŐs-ünk azóta is készenlétben tarja szekerét, a Göncöl-t. Eleink nyelvén ez Napszekeret jelent."

** A magyarságnak mindig fontos volt a daru. Ott van a koronázási palástunkon, megjelenik címereinkben, pénzen és az életfa mellett is. Nálunk a hűség és az éberség madara. Gyakran ábrázolják kővel a csőrében. Ez a vezérdarvakra jellemző, hogyha elaludna, felébred, ha elejti a követ.

 A japán mitológiában az 1000 évig élő daru a becsület, a hűség és a béke jelképe. Ez a fenséges madár egy életre választ magának párt, utódait pedig mindkét szülő nagy gonddal neveli, nem meglepő hát, hogy a családi értékek szimbólumává emelték. A japánok úgy tartják, aki megházasodás előtt hajtogat 1000 papírdarut, békés és boldog házaséletre számíthat.

A daru a taoista halhatatlanok szent madara. 

A daru a kínai mitológiában a fényesség ősprincípiumával, a yanggal áll kapcsolatban. A daru a tűz és a fém szubsztanciájával táplálkozik, ezért 7. életévében ún. „kisebb változások” mennek végbe rajta, 16. évében pedig „nagyobb változások”. A változások majd csak a 160. életévében fejeződnek be, ekkor a daru teste fehér lesz és tiszta, kiáltása felhatol az égbe. Különösen hosszú életűnek tartják. A fehér daru ezeréves korában kékké változik, és újabb ezer év múltán feketévé. Úgy vélték, hogy a fehér darvak a tánc mesterei, a feketék pedig rendkívül érzékenyek a zenére. Wikipédia

Elovasását javaslom:

http://documents.tips/documents/gion-nandor-a-karokatonak-meg-nem-joettek-vissza.html

Kelet illata nélkül mit sem ér a Nyugat virága*

Azt írja Szvámi Ráma az Élet a Himalája mestereivel című művének egyik utolsó fejezetében: A mai ember tudja, hogy miként egyen, beszéljen, ruházkodjon és éljen a társadalomban, azt is tudja, hogy miként készítse fel a várandós anyát hogy biztonságban szülhessen, és fájdalommentessé tegye a vajúdást.  Azokat a technikákat azonban még mindig nem tanulta meg, amelyek segítségével tudatosan és boldogan hagyhatná el a testét. Amikor haldoklik, szerencsétlennek érzi magát és fizikai fájdalmak gyötrik. Modern társadalmunk, noha technikailag magasan fejlett, még mindig  nem ismeri az élet és a halál titkait....A jóga vallásoktól és kultúráktól független irodalmát és gyakorlatait tudományosan is igazolni kellene és aztán használni, hogy megkönnyítsék a haldokló és szenvedő ember életét... A modern ember sok mindent megtanul, ami biztosítja a világban való sikerét, de senki sem adja át azt a tudást, ami megszabadítaná a halálfélelemtől. Az ember számára alapvető, hogy megtalálja a halál megnyugtató módját.

Igazán édesanyám halálakor érintett meg a földi elmúlás. 

Beléptem  a szobájába. Mozdulatlan  teste, mintha csak aludt volna. Letérdeltem mellé, kissé megemeltem a szinte még meleg kezét és megcsókoltam.

Fogtuk nővéremmel drága, már lélektelen testét és készítettük utolsó földi útjára. 

Felöltöztettük, szépen megfésültük, gyöngédebb mozdulatokkal mint valaha.

Nem, nem sírtam. Csupa szeretetteljes, hálatelt  gondolat és érzés áramlott át eközben rajtam. Micsoda szentséget tartottunk a kezeink között! A nekünk életet adót!

Beszélgettem vele a halálról, hiszen 90 évesen ez bármikor érkezhetett.  Kérdezte tőlem, mi vár rá, mi történik majd vele. Azt mondtam -elmész a szeretteidhez, szüleidhez, testvéredhez, meg Máriához és Krisztushoz. Úgy ahogy álmodban is találkozol velük.
És mi is tartjuk a kapcsolatot. Tudod a telepátia, ahogy néha pont akkor hívtalak mikor rám gondoltál.

Az átmenetében napokig tartottam a tudatommal Őt.
A kapcsolat azóta is él. Lélekben sokszor találkozunk, gondolatban megölelem, kifejezem szeretetemet és hálámat. Tudom, hogy megérkezik hozzá ez a finom energia.

És valóban meg kell érteni, hogy a halál csak egy másik dimenzió, egy másik létállapot.  A tudatunk, énünk örökké létezik, tehát nem anyagi dolog, hiszen csak az anyag természetében van a pusztulás. 

Namaste

* Ezt a csodálatos mondatot Szvámi Rámától kölcsönöztem, mely mondatot mottóként használta   könyvének a már említett fejezetében.

Ártatlanság

"A létben senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű. A fűszál és a csillag tökéletesen egyenlők...

...Az ártatlan ember az, aki lemondott a küzdelemről; aki többé nem akar felsőbbrendű lenni; aki már nem akarja megmutatni, bebizonyítani, hogy ő nem akárki; aki olyan lett, mint egy rózsaszál, vagy mint egy lótuszlevélen ülő harmatcsepp; aki a végtelen részévé vált; aki eggyé olvadt, eggyé vált az óceánnal, és most már maga is csak egy hullám; akinek fogalma sincs arról, hogy mi az az"én".

                            Az "én" eltűnése az ártatlanság."                  

                                                               Osho                                                   

                                                                    

Holly Sierra festménye

                                                                                                                                                                                                          

                                       

                                                                                       

A dühről

Mottó: 

"Az Énbe visszatért cselekvés az egyetlen adekvát cselekvés" Fichte

"Jól érzed magad, utána pedig rosszul, ezek a hangulatok belőled fakadnak, belőled bújnak elő. Senki nem felelős értük rajtad kívül, mert te gondozod őket. Senki nem dühít fel, senki nem tehet boldoggá sem. Saját magadból leszel boldog, saját magadtól leszel dühös is. Ha másra alapozod a hangulatod és az utóbbit nem látod meg, mindig csak reakciója leszel a saját életednek. A saját életed fölötti uralom akkor jön el, amikor felismered, minden amit tapasztalsz, érzel, azt saját magaddal „csinálod”. Bármi történjen, feltétel nélkül, teljes mértékben felelős vagy érte. Ez kezdetben nem túl kellemes érzés, mert ha másokra tudtad hárítani a felelősséget, jól érezted magad, mert nem te voltál a rossz.
Sokan szeretnék a másikat megváltoztatni, csinálni vele valamit, „hogy ne legyen szemtelen”. Lehetetlen küldetés, mert nem a másik szemtelensége zavar téged, hanem az az érzelmi reakció, ahogy dühös leszel. Nem is rá, nem is magadra vagy feszült, csak egyszerűen kibújt a dühös virág belőled. Ha a másikban keresed a magyarázatot, akkor már az első lépést elvétetted, mert kifelé haladsz és egyre távolodsz a magjaidtól. Túlhaladsz a saját virágodon, de a magok mélyen lent vannak a földben. Miért viselkedik szemtelenül a másik? Ahhoz neked semmi közöd, csak jogot formáltál a dühöddel a másikra és kisajátítottad. Nem a tiéd az ő szemtelensége, a tiéd a düh amit érzel és mivel meg kell magyarázni, ezért használod a másik szemtelenségét magyarázatul. A másik a saját jogán létezik, ezért hiába érted meg, nem tudsz vele semmit csinálni, mert nincs jogod hozzá...."

Forrás: http://tudatosan.hu/ontudatlan-szokasok/

Az Ékszer-város

Mottó: "Mert ahol a te kincsed van, ott a te szíved is"( Máté 6.21.)

A kelet bölcsei úgy tartják, ha felnézünk a csillagos égre és az Univerzum részének érezzük magunkat, akkor a Manipúra, vagy köldökcsakránk harmonikus állapotban van. Ha hiányzik ez az érzés, csakránk működését helyre kell állítanunk.

De egyáltalán mik is azok a csakrák? 

Az ember fizikai testét rétegesen finomtestek burkolják. Az első közvetlen burok az étertest, vagy pránatest, ezt az érzelem vagy asztráltest, azt a gondolati, vagy mentális test, amazt a oksági, vagy kauzális test foglalja magába. Ez alkotja energiamezőnket az aurát, melyet egy felhőként kell elképzelni, ami érzelmeinktől, gondolatainktól függően különböző frekvencián rezeg és a szivárvány szineiben állandóan változik. Az ebben zajló energiaáramlás összefügg testi, lelki egészségünkkel. Az étertestben, amelyet milliónyi ezüstös energiaszál alkot, bizonyos helyeken az energiaszálak intenzíven rezgő, forgó központokat hoznak létre. Ezeket nevezzük szanszkrit nyelven csakráknak, mely kört, korongot, csokrot jelent.

A hindu hagyomány hét fő csakrát tart számon, melyek egymás fölött a farokcsonttól a fejtetőig a gerinc mentén elül és hátul  helyezkednek el. A csakrákat különböző sziromszámú és színű lótuszvirágként ábrázolják és mindegyiknek van egy jellemző állata, de ennek kifejtése egy másik blog témája lehet.

A csakrák szoros kapcsolatban állnak egymással, valamint a fizikai test irányító mechanizmusaival, mint a gerincvelő, idegrendszer, endokrin-, vagy mirigy rendszer.

Örvénylő forgásukkal gondoskodnak anyagi testünk energia- és információellátásáról. Működési zavaraik, így alul- vagy túlműködésük önértékelési, szokásbeli problémákban, testi, lelki betegségekben nyilvánulnak meg.

Spirituális létraként az energaáramlás a csakrákban alulról fölfelé történik a fizikaitól a spirituális síkig, a Muladhara csakrától a Sahasrara csakráig. 

Segítik harmóniánkat a világgal, növelik önismeretünket és az elfogadó, megengedő szeretet megtapasztalása révén /Anahata-, vagy szívcsakra/ segítenek megszabadulni az egótól. Nem más ez az élmény mint a megvilágosulás, hogy nem vagyunk azonosak fizikai testünkkel, az csak templomunk. Önvalónk valójában halhatatlan Fény. 

De térjünk vissza a köldökcsakrához, a solar-plexushoz.

Ez a mi erőközpontunk, a belső Napunk, a plexuson keresztül jut el hozzánk a Napból áradó energia, mely táplálja étertestünket, és ezen keresztül anyagi testünket életerővel tölti fel. Bizony mi is napelemmel működünk, gondoljunk csak bele milyen enerváltak vagyunk a hosszú, téli, borús napokon.

E csakránkon át kerülünk kapcsolatba az embertársainkkal, érzelmi energiát sugárzunk ki a külvilág felé és itt fogjuk fel a másoktól érkező rezgéshullámokat. Ezért van az, ha egy ismeretlen ember szimpatikus, gyomortájékon melegségérzetet érzünk, ellenszenv, félelem esetén viszont önkéntelenül összeszűkül ez a csakra/gut-feeling/. Harmadik csakránk az asztráltesttel áll kapcsolatban, amit a vágyak testének is neveznek s amely az érzelmeink hordozója, éppen ezért az ember ennél a csakránál kerül érzéseinek tudatába, valamint itt szembesülünk árnyékunkkal, a hatalom és alávetettség kettősségével. Az itt lévő tüzes energiák  segítenek külső és belső csatáinkat /szenvedély, harag, düh/ megvívni. Ha az alsó két csakra ösztöneit, vágyait, élettapasztalatainkat helyesen dolgozzuk fel, ez a csakránk megnyílik, egyre több fény áramlik bensőnkbe, életünk, világunk fénytelivé válik. 

  Harmonikus működés esetén békében élünk, képesek vagyunk magunkat elfogadtatni az egész világgal, tiszteletben tartjuk mások érzéseit, tulajdonságait. Életélményeinkben felismerjük a fejlődést adó leckéket, feldolgozásuk után beépítjük személyiségünkbe. Ez a folyamat kiteljesedésünkhöz vezet, megnyilvánulásaink, cselekedeteink spontán összhangban lesznek a természet törvényeivel, melyek a Kozmoszban és az emberekben uralkodnak. A fény megvéd a külvilág negatív sugárzásaitól, e fényerővel vágyainkat mágnesként vonzzuk magunkhoz, felismerjük, hogy a teljesség Isteni örökség.

  Diszharmonikus működés esetén elégedetlenség hajt bennünket, mindent az eszünkkel akarunk irányítani /intuicióra való hagyatkozás hiánya/. Ez adódhat abból, hogy gyermekkorban nem volt részünk feltétel nélküli szeretetben, elismerésben, nem fejlődött ki az önértékelésünk, ezért a külvilágban keressük a hiányzó megelégedést, elismerést. Az anyagi gazdagság lesz az elsődleges szempont az életünkben, túlhajszoltakká válunk, elfojtott érzéseink ingerültség formájában felszínre törnek, pszichoszomatikus betegségek által végül jó, ha belátjuk a puszta külső gazdagság, törtetés nem ad belső, tartós kielégülést, békét.

  Csökkent működés esetén gyakran vágyaink teljesülését akadályozó gátakba ütközünk, kedvetlennek érezzük magunkat. Ennek oka is a  gyermekkorban keresendő amikor is érzéseinket elfojtottuk, megtagadtuk attól félve, hogy szüleink, vagy pedagógusaink, környezetünk nem fogad el. Ez érzelmi salakként elveszi az erőt vágyainkból, cselekedeteinkből. Mindig másokhoz akarunk alkalmazkodni, így sikert érni. Nehéz helyzetekben komoly gyomorgörcsök gyötörnek, idegesek leszünk és félelemmel fogadjuk a kihívásokat. 

   

   A következő viselkedés formák rámutatnak a Manipúra csakra rendellenes működésére: agresszivitás, diszharmónia a családtagokkal, feszélyezett emberi kapcsolatok, manipulálás, kedvetlenség, életbe vetett bizalom hiánya, szégyenlősség, hiszti, szorongás, harag, düh, szadizmus.

Ha valaki külsőleg erőszakos, az belsőleg gyenge, szeretet hiánya van. A bántás szeretetért való könyörgés. Ezt talán nehéz így elfogadni, de szellemtanilag ez a valóság.

  Testi tünetek zavar esetén: gyomor panaszok, fekélyek,(elnyomott félelmek, aggodalmak) bél és emésztési (érzelmi is) zavarok, hasnyálmirigy problémák, cukorbetegség, máj, epe,(elnyomott düh) szem problémák, súly problémák.

Javasolt e csakra betegségeinél a lakto-vegetariánus étkezés.

Fontos, hogy öt alap érzelmünket tudatosítsuk, megéljük!: düh, harag, félelem, bánat, öröm.

Kerüljük az áldozati magatartást, mártíromságot, de kerüljük mások megalázását is!

Természetesen e betegségek hátterében azért számos egyéb ok is meghúzódhat. 

   
A harmadik csakránk harmonizálása és aktivizálása
   

   A természetre hangolódással: a napfény befogadása napozással, és a szemünkön keresztül. Napsütötte repce-, kukorica-, napraforgóföld felidézése. A tűz nézése, gyertyaláng nézése (trataka).

   

   Hangterápia: tüzes ritmusok aktiválják, túlműködését ellazító, nyugtató zene csillapítja.

Zengessük a RAM mantrát, vagy az "O" hangot,(a skálán az e hangmagasságban). 

Megerősítései az "erős vagyok és bátor", "nyitott vagyok", "telve vagyok életerővel", "elérem a célomat".

   

   Színterápia: a sárga szín erősíti a csakra működését, serkenti a gondolkodást, idegműködést, lelkesedéssel, boldogsággal tölti az embert, felszínre hozza a belső bölcsességet, segíti a kapcsolatteremtést. Nézzünk egy szép e csakrához tartozó mandalát.

   

   Kristályterápia: elsődleges kristálya a citrin, de jó a tigrisszem, borostyán, arany topáz is. Használhatjuk őket ékszerként, vagy marokkőként. Viseljünk aranyat, ami spirituális értelemben a Napot szimbolizálja.

  

   Aromaterápia: a levendula nyugtató túlműködésnél, a rozmaring, bergamott alulműködés esetén serkentően hat életerőnkre, önbizalmunkra.

   

   Légzés:  napfonat légzés: szívj be levegőt a hasüregbe s anélkül, hogy kifújnád, a has behúzásával told fel a mellkasba a levegőt, majd ismét a hasba, miközben ellazítod a hasad. Tologasd a levegőt amíg bírod, majd hasból lélegezz ki. Ismételd ezt párszor.  

Hasi légzés, ujjayi légzés, tűzlégzés.

  

   Étkezés: lakto-vegetariánus, Naptól aranyló gyümölcsök,(sárgadinnye, sárgabarack, narancs, citrom...) zöldségek, gabonafélék, melyekkel Naperőket veszünk magunkhoz. (szellemtan) A csakra gabonája a zab.

   Jóga: a karmajóga az önzetlenség jógája segít az elvárások nélküli cselekvés kifejlesztésében, lelki,  szellemi fejlődésünkben.

Csináljunk minden nap pár kör Napüdvözlést, reggeli órákban lélegezzünk kicsit aktívabban, végezzük gyorsabban, ami a szimpatikus idegrendszert stimulálva élénkít.  Délutáni, esti órákban végezzük lassabban, lélegezzünk mélyebben, ami paraszimpatikus hatást keltve nyugtató, feszültségoldó.

Míg az első csakra témája az ÉN, másodiké a párkapcsolat, itt a CSALÁD témaköréhez érkezünk. Itt dolgozhatunk a családban lévő közönyön, irigységen, diszharmónián. Ki kell fejlesztenünk magunkban a kölcsönös hála-,  jóakarat-, bizalom- és megelégedettség érzését. Tudatosítanunk kell önmagunkkal, hogy sorsunkat, családunkba való leszületésünket mi magunk választottuk a tanulás, lelki fejlődés végett.

A Manipúra jelentése Ékszer-város. De mik a mi ékszereink, alapvető értékeink? 

Legyen a szeretetteljes CSALÁD! Legyen abban feltétel nélküli szeretet, együttérzés, elismerés, bizalom, megbocsátás, jóakarat.  Mikor elhagyjuk ezt a földi világot az érzéseinket magunkkal visszük az Égi Családunkhoz. Vigyünk szeretetet!

Ezért a mottóm:"Mert ahol a te kincsed van, ott a te szíved is"( Máté 6.21.)

Namaste,

http://www.ahimsa.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=126&Itemid=26