Szív

“Isten egyik legszebb remekműve, az anyai szív.”

Lisieux-i Szent Teréz

Ő IS TEN

Valamiért 3 óta ébren voltam ezen a hajnalon. Csengett a telefon.  A férjemmel egyszerre mondtuk: Dóri. A kijelző 4:44-et* mutatott.

- Szia anya, elfolyt a magzatvizem, megyünk szülni, - mondta Dóri nevetve a telefonba. 

Elszenderedtem,  ekkor a szellemvilág ismét megmutatta magát. Fénytestében megjelent egy róka,** csak nyugodtan feküdt és nézett, majd egy farkas*** jött. A farkas több alakot is váltott, aktív volt, így időzött.

Napközben minden lelki energiámmal a lányommal voltam, támogattam őt. Senki ne gondolja, hogy ez kevesebb, mintha a szülészet folyosóján ültem volna.

Délután megérkezett a fotó a szülés utáni első pillanatokról, az "arany óráról" mikor Levente már az édesanyja mellén feküdt. Üzenetben annyi volt: anyu ez nagyon fájt, de hogy lehet ilyen édes, szép egy kisbaba. 

Kárpótol az mindent...

Ilyen egyszerűen, a várttól kicsit előbb lettem  nagymama. 

Előző nap délutánján Dórinál időztem. Áthívott. Még éppen vasalta a pelusokat, lepedőket, kis ruhácskákat. Majd szépen bevitte őket a babaszobába, elrendezte a fiókokba. Aztán felhúzta a kis lepedőt a ringatóban. 

Na! Minden kész. 

Látod anya ez itt az én kórházi csomagom, az pedig a babáé, - mutatta a nagy pakkot.

Hajnalban pedig Levente minden kétséget kizáróan jelezte érkezési szándékát.

Már közel két hetes volt Levente, mikor ott aludtam náluk átvállalni a dajkálást, hogy egy kicsit hosszabb alvás jusson a szülőknek. 

Ringattam. Néztem a kis fekete hajas babát, édes kis pofiját. Hol mosolygott, hol fintorokat vágott. 

Egy dallam kúszott a fülembe.

Tente baba tente,

Aludj kis Levente.

Milyen ősi dallam. Hány anyám, hány magyar anya zengette, zengeti évezredek óta gyermekének, tartva őt ölében.

Milyen ősi tudás bújik meg e szavak mögött. Beavató rigmus, áldás. 

Ten te. 

Te is-Ten vagy, Ő is-Ten, én is-Ten vagyok.

Habár Dorka erősen megmosolygott ezért a megjegyzésemért, - anya, ez csak belemagyarázás, - mondta, én mégis hiszem és tudom  ennek igazát.

Ez analóg a jógafilozófiában tanult Óind  Upanasidok híres mondatával: Tat tvam asi- Te Az vagy!

Az ókori indiai bölcselet szerint a brahman, a világokat teremtő, fenntartó, végtelen örök isteni erő (is-Ten) minden lényben megtestesülve áll előttünk, és nem egyéb, mint saját lelkünk, az atman.

A különbség csak az, hogy ezt nem zengették a csecsemők fülébe, (vagy talán igen?) míg mi magyarok, hunok a születés pillanatától tudatosítjuk gyermekünkkel a tényt, hogy halhatatlan, örök részünk a lélek, Isteni. 

A magyarság ősi hitvilága, ősvallása szerint YoTENgrit az első istenség, Ős szellem, vagy  Öregisten. A hun  szó: Ten, Tengri annyit jelent: mindenség, őstenger.

Keleti népekkel való rokonságunkat igazolja a szó. Az altáji nyelvekben tengri (tengernyi, végtelen) istent jelent.   

          

Yotengritről, őseink hitéről röviden: http://regosjoco.hu/szovegek/oseink_hite
Itt hallgathatok zenét is őseink stílusában. Nagyon jók.

Aztán a baba 2-3 óra eltelte után éhes lett, sírdogált. Szülei felkeltek, én pedig hazajöttem készíteni az aznapi ebédet magunknak és nekik.

Igyekszem meghittségüket nem zavarni, csak annyit adni amennyit kérnek. Mégis az alatt a kevés idő alatt, amíg ott tartózkodom látom a hihetetlen odaadást mindkét szülő részéről. Látom a szülés, a szoptatás minden fizikai fájdalma ellenére is a kitartást.

Igazán  csak most eszmélek egykori magamra, most látom lányom tükrében, hogy mi mindent követelt tőlem 23 évesen az anyaság; amikor benne voltam ösztönösen csináltam, éltem; és most látok rá igazán anyámra, aki négy gyermeket vállalt. Szinte percről percre nő bennem az anyám iránti hála, a nők, az anyák iránti együttérzés.

Mennyi lemondás, odaadás, áldozathozatal egy gyermek nevelése... Persze nem csak egy anyától, de most az van bennem előtérben, látva azt a nem kis fizikai igénybevételt, amit megkíván egy gyermek kihordása, megszülése és az első pár heti gondozása.

Mostantól megértem és együtt érzek azzal, aki nem vállal gyermeket, vagy nem szoptatja gyermekét, és minden tiszteletem azoknak a nőknek, akik az anyaság szerepkörébe léptek, lépnek vállalva az azzal járó sok áldozatot. Ez az írás a tisztelet és hálaadás egyben az őket támogató anyáknak, asszonyoknak, dúláknak is.

* Angyali számok: https://spiritan.hu/a-444-es-angyali-szam-jelentese-es-a-444-es-idopont/

** A róka a magyarság, őseink egyik legerősebb védelmi totemállata, a Holdat, nőiséget jelképező táltos állat.  Csak most látom, hogy életemben mennyire ott volt, és van. Egykor apámtól kaptam egy rókagallért, amit viseltem nyakamban, egy szőrme pedig a fotelom háttámláján volt évekig. Egy porcelán róka most is az íróasztalon fekszik.

Dórit úgyszintén kíséri táska, kulcstartó, párna, kabát, zokni, plüss, porcelán alakban és már Levente mellett is ott van! - írom mosolyogva.

Jeanne Ruland: Az állatok ereje végigkíséri életünket

"A róka, ha megjelenik álmunkban, bejáratot nyit a belső világba, alsó világba, ősök világába, elmúlt életekbe. Feloldatlan potenciál feloldásra kerül."

Üzenete: "Lényem megvéd, és megóv, az erők visszatérnek hozzám."

*** A farkas totemről, a Napot, a férfi erőt jelképező táltos állatunkról Jeanne Rulandtól:

Üzenete: "Tökéletesen és határozottan megbízom a bennem lévő irányításban. Megnyugszom belső középpontomban."

 Farkasokkal futó asszonyok: https://www.kaloznet.com/ezoteria/farkasokkal-futo-asszonyok-clarissa-pinkola-estes

A küzdelem

Mottó: "Az ÚR - Mondottam ember: Küzdj és bízva bízzál!"  Madách Imre: Az ember tragédiája

Ez az ember tragédiája... a küzdelem.

Michelangelo: Ádám teremtése Sixstus-kápolna

A most változóban lévő világkép, amit ránk tettek a századok, ezredek, hogy küzdeni kell, ez egy a férfi erő uralta éra, hitrendszer szüleménye. Ilyen  volt a tudatosság.

Pedig megváltónk, a nyugati világ avatára, Jézus Krisztus közel 2000 éve arra tanít, hogy éljünk szerető szívvel. Biztat, legyenek isteni erényeink, mint a hit, remény, szeretet a Szent Lélek ereje által. 

A Teremtő tökéletesnek, EGYnek, androgünnek teremtette az Embert.  

A paradicsomi állapotból, az Istentől való eltávolodás, a sötétség, az egó fátyla miatt lett az egy-s-ég-ből két-s-ég. De Éva nem Ádám oldalbordája! Nem kevésbé fontos a teremtésben, mint párja!

Mióta világ a világ volt ying és yang, univerzumunkban lett Hold és Nap, a Földön  bibe és porzó, nő és férfi...

Rádhá és Krisna

A férfi energia túlsúlya okozta és okozza, a női energia csökkenését világunkban. 

Megszenvedi az egész világ. 

Nézzük nagyban. Északi és déli hemiszféra... Észak a férfi energia. Uralkodik, kizsákmányol,  elnyom. (Kivételt képez Közép-Európa szíve!)

Dél a női energia... Látjuk Afrikát, Indiát, Dél-Amerikát.

Nincs egyensúly, hanem alá - fölé rendelődés van.
Mondják, hogy a Föld a dualitások mezeje, itt ez a lecke, ennek a megtapasztalása. 

Az egyéni tudat, az ÉN vagy-ok korát éljük. Felelősségünk van. Eljött az idő kilépni az elme uralmából, a dualitás energiájából és határozott döntéssel a szív, a lélek rezdüléseire hangolódni, vele egységben élni.

Egyénen belül kell megfogalmaznunk, hogy milyen világot akarunk teremteni.

A jógafilozófia is azt mondja a Teremtő maga a szeretet, a béke, a boldogság, a bölcsesség, a bőség, a harmónia. A szeretet odaadás, tisztelet a természet és minden teremtett lény iránt. 

Ha nagyobb teret adunk a nőies energiáknak, a léleknek, harmóniában, szeretetben és bőségben élhetünk.  

A női nyugtató, tápláló energia minden erőfeszítés kioldásában ott van. Minden születendő teremtője, befogadó.

A női erő gyengédség általi, van benne elengedés- hátralépés képesség, harmónia, lágyság, szépség, tisztaság, odaadás, változékonyság, együttérzés, gyengédség, csend általi határozottság, -bátorság, intuíció, békesség, alázat, önzetlenség.

Nincs benne küzdelem, csak megengedés, táplálás... SZER-ETET.

Fedezzük fel a női energiát magunkban viseljünk akár női, vagy férfi  álruhát, keressük környezetünkben. Ismerkedjünk, ízlelgessük attribútumait...

Namaste

Örökségem

Leültem a nappaliban az íróasztalhoz, - ahhoz az ónémet íróasztalhoz, melyet még ópapától örököltem, -  hogy írjak az általam legújabban olvasott könyvről, az indigó szülöttekről.

Ha írok általában elvonulok a szobám csendjébe, de most egyedül vagyok itthon, a gép is itt volt, így maradtam. 

Míg vártam, hogy bekapcsoljon a laptopom, felnéztem a velem szemben lévő falra, oda ahol anyai felmenőim fényképei vannak. Felnéztem és üknagymamám kötényén megakadt a szemem. 

Úgy fotóztam, hogy az ükmamám aurájában tükröződöm
Együtt vagyunk.

Én ezt a kötényt ismerem! Ott volt ómamám szobájában egy széken összehajtogatva ülőpárnaként. Mindig vonzotta a szememet ez a szőttes, mert  csodálatosak voltak a színei. Érezhetően gyapjúból készült, mert, ahogy ráültem, mindig kicsit "szúrós" volt.

Miután meghalt a mamám, egyszer csak magammal hoztam ezt a nélküle már üressé vált szobából.

Emlékszem, ráterítettem a nappalinkban lévő márvány asztallapra. Olyan dizájnos volt. Látszott rajta, hogy egykoron igényes darab volt, és én nagyra becsülöm a kézművességet.

Sohasem kérdeztem meg ómamámat, honnan és miért van az a szőttes ott a székén, de most, 26 évvel az Ő halála után pontosan tudom a választ. 

Így működöm én is. Itt van anyám egykori gyúródeszkája, déd- és még talán ükanyám konyhai eszközei, ómamám  kenyérkovászos tálkája. 

Igaz, csak díszként a falra akasztva. De velem vannak!

Ja és az indigó jelenség!?  Megírom azt is.

Üdv.

Flora

Napok óta törtem a fejemet, hogy mi legyen egy pici, utolsó ajándék anyától a még hajadon lányának.
Aztán megjött az ihlet. Legyen az egy finom, láthatatlan ölelés gyönyörű lányomnak!

"Gucci Flora By Gucci Gorgeous Gardénia" 

Még egy pici igazító öltés, aztán már csak az utolsó simítások, a vasalás maradt az eddig ruhatartóban meglapulni kénytelen menyasszonyi ruhán.

- De nagyon vigyázz anyu, nehogy valami baja essen a ruhámnak! - mondta Dóri az itthoni főpróba után, majd hazament.

Ezeknek a szavaknak a súlya alatt vasaltam a tüllel és könnyű muszlinnal fedett nehéz taft szoknyát, és a tüll fátylat.

Minden szépen előkészítve várt a nagy napra.

A fehérnemű mellé tettem a becsomagolt Florát. A kísérőkártyán csak pár sor:

 "A mosoly a legszebb dolog, amit viselhetsz." Szeretettel ölellek: anyu

Flora a virágok, a tavasz, a megújulás, a tánc, a vidámság, a termékenység istennője kísérje utadat! 

A szent tehén

Mottó:

Jött a tehén, aranyos fényt sugárzott,
s ujjaimmal nyúltam roppant szeméhez,
hogy megérintsem a szent tisztaságot.
(Ramon del Valle-Inclán)

A szent, vagyis szanszkritül pavitra, voltaképpen tisztát, megtisztítót jelent. A tehén minden produktumának – beleértve a trágyát és a vizeletet is – tisztító, fertőtlenítő hatást tulajdonítanak. Ennek a szentségnek egy másik vetülete az anyaság őstípusa. A hinduk hét anyáról tudnak: a szülőanya, a dada, a guru felesége, a király felesége, a bráhmana felesége, a földanya és a tehén. 

A tehén szimbolizálja az anyaságot annyiban, hogy mindent tőle kapunk – másfelől pedig az anyát, mint őstípust jelképezi. A hindu vallás egyik szertartásában az anyaság három jelképéhez fohászkodnak: Gangesz anyához, India anyához és a tehén anyához. Kinek-kinek egyéni vallásos érzülete határozza meg a tehénhez fűződő kapcsolatának intenzitását.

A gyakorlati gondolkodású ember a tehénnel kapcsolatban – ösztönösen – húsra, tejre, bőrre gondol. Ez azonban idegen a hindu gondolkodástól. Eszükbe sem jutna, még az éhhalál küszöbén sem, hogy lemészárolják jószágaikat. Senki sem tenné ezt az anyjával!

De vegyünk egy közelebbi példát! Az európaiak nem tekintik ugyan szentnek a kutyát, mégis nagy becsben tartják. A kutya gyakran semmi hasznot nem hajt, ennek ellenére jó barátot látnak benne, és senki nem gondol arra, hogy ehető, hogy levágja.

 Éppen így nem jut eszükbe a hinduknak megölni a tehenet, amely számukra az anyával egyenlő. Ezzel szemben a nyugati világban iparszerűen, hatalmas vágóhidak pusztítják a teheneket, ami a hindu gondolkodás szerint súlyos visszahatásokkal (karma) jár: az erőszak erőszakot szül.

Namaste

Forrás:http://www.kagylokurt.hu/1454/tarsadalomtudomany/a-szent-tehen.html

A madarak "üzenete"

A hétvégén  utaztam haza Dunafalvára. Lassan hajtottam, hogy élvezzem a csodálatosan kitavaszodott tájat, az út menti zöldellő gabonaföldeket, jegenyéket, fűzeket s a már virágzó vackorfákat. A belvizes területeken  bíbicek, dankasirályok repkedtek. Már Tassnál jártam, ahol nagy meglepetésemre két darupár lépkedett felségesen egy nagyobb belvizes területen. Eddig csak vonulni láttam darvakat, ezért amennyire lehetett lassítottam, hogy megcsodáljam őket.

Aztán láttam áthajtva az 51-es út menti településeken, hogy fészkeikbe visszaérkeztek kedvenc madaraim a gólyák. Ott kelepeltek a magasban. Hol párosan voltak, hol pedig csak egyedül a tojáson ülő. Már falva közelében jártam, mikor a töltés oldalában egészen közel hozzám egy gólya magányosan, méltósággal lépkedett.  Szedegette a rovarokat, hogy - gondolom -  a már költő társáról is gondoskodjon. Aztán mikor délután mentem Bajára, megint találkoztam vele.

A madarak spirituális szempontból összekötő kapcsok az Ég és a Föld között. 

Mindig  Fényt és üzenetet hoznak. Az ember érzi, mikor ezek az állatok "megszólítják".

Nos, utána néztem milyen üzenettel bírnak a gólyák.

" Gólya

Áldás, termékenység, szülői szeretet, gazdagság, jólét, a megőrzött szabadság.

Az új születésének legősibb és egyik legerőteljesebb szimbóluma. Fekete, fehér és vörös színeivel a három alakban (a szűz - fehér, a termékeny nő - vörös, a matróna - fekete) megjelenő ősi teremtő istennő, a „nagy anya” képviselője. A görög mitológiában Hérának, a rómaiban Junónak, az otthon, gyerekek és családi hűség istennőjének szent madara.

Vízparti területekhez kötődése miatt a tündérbirodalomba vezető átjáróval is kapcsolatba hozzák.

Az ember életében bekövetkező új születésének a szimbóluma, akinek a gólya megjelenik, az illető élete valamilyen formában megújul, örömöt és reményt érezhet. Ugyanakkor – látszólagos ellentmondásként – mozdulatlanságot, örökölt tulajdont és örökölt hatalmat is képvisel. A felkészülés mozdulatlansága és a változás dinamikája egyesül benne. A Nap madaraként régi ismereteket hoz vissza, gondoskodik a tudatmező kiszélesítéséről, segít az isteni hatalom és a múltbeli generációk tudásának továbbadásában.

A gólya segít megérteni az érzelmeket, élménnyé tenni a szülés folyamatát. Emellett a belső egyensúly, a kiegyenlítődés és meditáció jelképe, fejlődést, megfontoltságot, tisztaságot és gyógyulást jelent. (Többek között, mert a bűn ősminőségét is jelentő kígyó az egyik zsákmányállata.) Költöző madárként évről - évre visszatér ugyanabba a fészekbe, így a világok közötti vándorlást, utazást, távoli tájak (partok) felfedezését is mutatja.

Ősi táncokra, ceremóniákra, rituálékra utal, amelyek javítják, erősítik az emberi kapcsolatokat, tiszteletet és figyelmet adnak, egy-egy csoporton belül pedig megfelelő érintkezési formát biztosítanak. A gólya összhangba hoz bennünket környezetünkkel. Megtanítja, hogy szavak helyett mozgás és tánc segítségével miként indíthatjuk be a termékenységet, kreativitást az élet bármely területén. Ellesheti tőle az ember, hogy a legtökéletesebb eredmény érdekében hová kell koncentrálnia a mozdulatokat, hol esik ki a ritmusból, akadályozva a fejlődést.

A gólyával kapcsolatban ajánlott kérdések: Elég figyelmet szentelsz-e a benned élő gyermeknek? Aktuálisan szükséged van-e arra, hogy visszatérj a gyökereidhez? Miért van erre szükség? Megvan-e a kapcsolatod a családi gyökerekkel, elfogadod, vagy megtagadod azokat? Elég időt fordítasz-e arra, hogy ápold azokat a dolgokat, amelyeket Te hoztál létre? Egyensúlyban van-e életedben az aktivitás és passzivitás. Hagysz-e elég időt magadnak a felkészülésre, vagy az eredményeket hajszolod? Akkor is beszélsz, amikor egyszerűbb és hatékonyabb lenne más úton kifejezni gondolataidat, érzelmeidet?

Felhasznált irodalom: Jeanne Ruland: Az állatok ereje, Ted Andrews: Az állatok szimbolikája"

Forrás:http://www.karmaasztrologia.com/p/szimbolumok.html

Fiamnak

ÁLDÁS


Légy Gazdag!

Elméd gazdagsága legyen az elégedettség! 
Lelked, szellemed gazdagságát adja az Isteninek való odaadás!

Édesanyám

Mielőtt elindulunk az inkarnálódás útján, kiválasztjuk a számunkra legerőteljesebb lelki fejlődést adó földi családunkat. Nem tudunk rosszul választani, Őrangyalunk fogja a kezünket.

Egy nagyon odaadó édesanyát választottam magamnak.

Sorolhatnám a négy gyerek mellett átvirrasztott éjszakáit, az évekig tartó pelenka mosást és a folyamatos 24 órás "ügyeletét", aggodalmas perceket, mégis inkább hagyom felvillanni emlékképeimet.

Azt mondják nagyon meghatározó az emberre az első önálló cselekedete amire visszaemlékezik. A következő eset bizonyára az Ő emlékeiben is mélyen megmaradt. Hazaszöktem az oviból; nővérem már iskolába járt és én szeretettelenül, egyedül éreztem magam az óvodában; tetézve a bajt elbújtam otthon a málnabokorban, gondolom csak azért, nehogy visszavigyenek.

Mikor már nagyobbacska voltam, tavasszal énekszó mellett veteményeztünk és megmaradt bennem a közös nyári befőzések öröme, a játékos őszi betakarítások fáradsága.

Neki köszönhetem a csillagos eget, hogy ismerem a Fiastyúkot és a Göncölszekeret. Még ma is felhívjuk egymást télen, hogy - nézz fel, ma gyönyörű az Orion-, vagy, ha együtt vagyunk nyáron  a nem fényszennyezett falvai égbolton bámuljuk csillagok miriádjait.

Vajon emlékszik-e Ő is arra a konyhafestésre, mikor a bordűr sablont mi magunk vágtuk ki, majd a gyönyörű cseresznyéket egyenként festettük a falra; hogy megtanított ruhát felvarrni és szállítás előtt az utolsó öltéseket néha én végeztem a megvarrt ruhán? Ott tüsténkedtem mellette az esti vasalásokkor, mikor még sparhelten melegedő vasalóval vasaltunk.

Téli reggeleken mire felkeltünk, már meleget teremtett a lakásban és frissen fejt tej, vagy forró tea várt bennünket.

Eszembe jutnak meghitt karácsonyestéink. A színes szalagokból ragasztott girlanddal és angyalhajjal díszített fa és a felejthetetlen ízű karácsonyi likőrje.

A tavaszok húsvétjai, ahol mindegyikünknek külön szakajtóba rejtette az ajándékot; az óriási piros cukordrazsénak különösen örültem, mert kirúzsozhattam vele a számat; és hogy megtaláljuk, bejártuk érte az egész udvart, a pajtát és a kertet.

Él-e még emlékezetében, hogy ha oly ritkán elutazott, megérkezésekor a máig kedvencem gesztenyeszívek kerültek elő a táskájából?

Aztán ott voltak a születésnapi tortameglepetései. Ha néha "szalonnásra" is sikerült a piskóta az akkor is az Ő szülinapi tortája volt. Talán csak az Égben számolták, hogy hányat sütött nekünk összesen.

Neki köszönhetően tudom mi az áhitat. Neves alkalmakkor Ő énekelte a bólyi templomban barátnőjével az Ave Mariát. Gyönyörűen.

Felnőttünk.

Emlékszem ölelésére, mikor már nagy pocakkal, szülésem előtt utoljára találkoztunk. Benne volt abban az ölelésben minden.

Anyai Létében van valami megfogalmazhatatlan plusz.

Talán valakinek túlzónak tűnhetnek alábbi gondolataim, de egy cseppet sem azok, mert nagyon is szükségünk van kapaszkodókra, hogy meg tudjuk őrizni Önmagunkat ebben az elidegenedett, külső, belső harcoktól terhes világban.

Azonkívül tudom, hogy van egy új, az úgynevezett indigó, kristály nemzedék, akik magasabb tudattal élnek, látják, érzékelik a fátyol túloldalán történteket. Tudják, hogy több a Világ a Földön látottaktól.

A spiritualitás alatt én azt értem, hogy felismerem, érzem és hagyom életemben egy magasabb, szeretetteljes erő megnyilatkozását.

Nem vagyok templomba járó, mert hitem meghaladta a templomok Kő Falait, de mégis legmegrendítőbb spirituális élményem a pestlőrinci Szent Margit plébánián történt; kezemben egy szál fehér gyertyával és ostyával a számban; egy húsvétnak szombatján.

Valaki megfogta kezemet...

A szimbólumok az évszázadok során erőteljes jelentéssel, imákkal, energiákkal töltődnek fel. Amikor kapcsolatba lépünk egy szent szimbólummal, hellyel, az őt képviselő erőnek, bölcsességnek az áramába kerülünk.

Nem kerestem tudatosan a Mária-tisztelet kegyhelyeit. Egyszerűen benne voltak az életemben, utazásaimban és csak visszatekintve látom, hogy ez az erő mennyire áthatotta az életemet.

Édesanyám Mária-lány. A Mária-lányokat dec. 8-án szentelték fel a Szeplőtelen Szűz napján. Másként úgy nevezték őket, a Szeretet leányai.

Kicsi lányként sokat voltam Bólyban; édesanyám szülőhelyén, ómamámnál, Emma tántimnál, akik maguk is Mária-lányok voltak; ahol irgalmas nővérek tanítottak egykor és erős Mária-kultusz volt és van a mai napig.

Nagyanyámék többször elvittek a Bóly közeli Máriagyűdre. 

A sziget- ahol éltem- és Bácska ismert kegyhelye Vodica, Máriakönnye. 

A budapesti Mátyás-templomot, hivatalos nevén Budavári Nagyboldogasszony-templomot budai séták, valamint karácsonyi koncertek során többször látogattam. A magyaroknak Nagyboldogasszony a védőszentje és országunkat Szent István király neki ajánlotta fel. Ezért hazánk Regnum Marianum, azaz Mária országa. 

Máriabesnyőre és a pilisi Mária útra is elvitt utam kirándulásaink alkalmával. 

Az erdélyi Csíksomlyó mára össznemzeti zarándokhelyünkké vált, ahol pünkösdkor találkozik a világ magyarsága.  

Máriazellbe egyszer túrázás, majd síelés alkalmával jutottam el.

Egy olasz körutazás során jártam Rómában a Santa Maria Maggore bazilikában és eljutottam Syracusába is, mikor Szicíliában jártam.

A szelek szárnyán vitorlással jutottam el a festői szépségű Kotori-öbölben lévő Perast melletti Szirti Madonna kegyhelyre.

És egy "véletlen" vitt el Medjugorjéba. Egy adriai nyaralásból hazafelé a mostári Öreg hidat készültünk megnézni. Barátaink a tengerparton elakadtak, mi pedig már a bosnyák határra érkeztünk. Volt egy plusz óránk.

Valaki megfogta kezemet...

Ez a vers  közvetlen hazaérkezésem után született. 

                 

                                                                      Anyám

                                               

                  

  Már felnőtt voltam akkor, talán,

 Mikor húsvét szombatján

   Ő megfogta kezemet

     És a templomba vezetett.

     Ekkor megéltem az Eucharisztiát,

      Mely megváltotta életem sorát.

  Megértettem, mit jelent Új Embernek lenni, 

Saulusi útról Paulusira térni.

 Vakból lassan látóvá lettem,

 Keserűnek vélt sorsomat megértettem.

Életem viharai lassan elcsitultak,

 Helyette kaptam Isteni nyugalmat.

 Hogy lehozzam az Ég azúrkékjét,

  Vele megtestesítve idelenn a békét.

    Bizton tudtam, lámpás gyúlt bennem,

     Azután, hogy Medjugorjéba mentem.

       Megérkeztem liturgia közbe'

            Üzenetét hallám mindenfelől:

      Pace!  Pace!  Pace!

                                                                     

Egyre inkább megérint az anyaság, a kegyeletteljes szeretet, az általa elérhető belső béke.

A jógaórákat mindig ezzel a mantrával és fohásszal zárom: Om, Shanti, béke legyen!
Tudom, ekkor velünk van Mária, a Béke Királynője.

http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1ria-kegyhelyek

A Föld napja

Tegnap vettem egy pár virágzó dáliát, violát, verbénát, begóniát, muskátlit, hogy a hideg miatt még nem túl színes kertem kiviruljon.
Ma van a Föld napja.
Egy pár gondolatot osztok meg Gaiaról az entitásról, a Föld lelkéről és egy szép mantrát ami az én lelkiségemnek megfelel.
Olvassátok és hallgassátok szeretettel.

Gaia, vagy Rheia a Nagy Anyaistennő, a Magna Mater görög istennője, aki a mindenség és az istenek szülőanyja. Ő a földi létezés fenntartója, aki földi testet ad az égi természetű lényeknek: nekünk. Nekünk embereknek. Formát-adó törődő kezei nyomát, egyetlen végtelen kötelékén ott viseljük magunkon mindnyájan, testünk eredetének, geometriai központjában. A köldökünkben. És ha köldökünk csonkjáról a láthatatlan fonál, amely az anyák végtelen láncolatán át összeköt bennünket minden korok anyáival, rég le is hullott testünk oltáráról, az örök kötelék mégis köt bennünket; határtalan téren és a végtelen időn át.

Mindenki anyától született. Minden ember és állat, minden magasabb rendű érző lény. A létbelépés kapuja ez. Maga a nőiség; amely képes a szellemi befogadására, hogy megtermékenyülve általa, formát és testet adjon neki. Az emberek világában mindenki csakis ezen a kapun át érkezhetett, ez az aranykapu, amelyen átbújva az emberi világ megszületett. Az archaikus gondolkodás jól ismerte ennek a misztériumát. Ezért van, hogy az anya és az anyagszó minden szent nyelvben rokon és talán rokon értelmű is. Mint például a latin mater és a materia szavaink. Utal ez arra, hogy az anyag egyben tápláló és védelmező közegünk is, amelyben megtestesülve megpihenhet szellemünk, csakúgy mint jó anyánk ölén. Nem véletlen, hogy a legmagasabb isteni minőséget szinte minden vallásban egyetemesen a galaktotropusza, a gyermekét szoptató anyaistennő jelképezi, akinek tápláló teje maga az égi táplálék, az isteni adomány.

Forrás: http://www.napkapu.com/tarrbencelaszlo/documents/ezoteria/anyasag.html

https://www.youtube.com/watch?v=SYolzWpE1Z4