"Hajthatatlan vággyal a nektár felé vezérelve, a pillangó egyik virágról a másikra repül. Amikor rátalál egyre, amely az édes kincset rejti, akkor finoman leszáll, és mialatt üdvözülten élvezi a nektárt, teljesen mozdulatlanná válik. Hasonlóan, a mi nyugtalan elménk is olyan, mint a csapkodó pillangó, ide-oda száll a folytonos törekvésben, hogy megtalálja a boldogság és béke édességét - mi azonban csak akkor fogjuk élvezni az isteni nektárt, ha a meditációban és az imában elmerülünk, elménk elcsendesül és megnyugszik.
Az ima és meditáció az elméddel foglalkozik: cseréld le a gondolkodási módod és az életed is megváltozik. Emlékezz, az elme nem más, mint a gondolatok áramlása. Ezért rendíthetetlen elhatározással állítsd: "Megváltoztatom ezt az áramlást."
Ahogy már tudod, sok folyónk szennyezett, Ki szennyezte be? Isten gyönyörű folyókat teremtett, de mi beszennyeztük azokat. A gondolatok az elménkben úgy folynak, akárcsak a folyók. Annak ellenére, hogy a gondolatok folyóját beszennyeztük, ellenőrizhetjük és kontroll alatt tarthatjuk azokat. az ima és a meditáció azok az eszközök, amelyekkel ellenőrizhetjük az elme szennyeződését, átváltoztatva egy békés, szerető elmévé - egy virágzó, gyönyörű elmévé. Ilyen állapotban az életünk békéssé, szeretettel telivé és teljessé válik." Paramahamsa Prajnanananda
"Bárcsak megtölthetnék egy vizes üveget a csend Gangesz vízével, és elküldhetném neked, hogy belenézz és megtudd, milyen a csend! De attól tartok, lehetetlen, mert a vizes edény, amelyben a gangeszi csend folyik, amelyben a himalájai csend fakad, amelyben az óceáni csend honol, az a vizes edény, a teljesség borának kelyhe csak benned található. Te vagy az, amit az ősi risik szómával töltött Kalasának hívnak, akit a béke fénye tölt el, az a szívet, elmét, érzekszerveket hűsítő fényes holdsugár, mely mindenkit lecsendesít.” (Szvámi Véda)
