A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fátyol. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fátyol. Összes bejegyzés megjelenítése

szombat, augusztus 01, 2020

Csillaganya és a lemúriai nő

Anyámmal álmodtam tegnap. Kortalanul fiatal és szép volt, olyan elegáns, ahogy körtáncot járt nővéreivel.

Elihu Vedder: Plejádok, 

Olyan jó volt látni, tudni, hogy van, létezik, hogy tudatom így vetíti ki létét a világban.

Napközben kaptam egy üzenetet, hogy rendelt könyvemet, "A lemúriai nő"-t  átvehetem a közeli  pick-pack ponton.
Érdekes ez a multidimenzionalitás. A lemúriai nő üzent érkezéséről. 
Miért gondolom?
Eszembe jutnak gyermekkorom estéi. Anyámmal felültünk apám hintójának ülésére az udvarunkon,  onnan  kémleltük  koromsötétben az eget.

Fotó: Bakó Csaba

Felmutatott az égre - látod, az ott, az a csillaghalmaz a Fiastyúk (Plejádok).
Valamit tudhatott égi eredetéről, természetéről. Az a telepátia, mellyel néha csengetés nélkül úgy vettük fel a telefont, hogy a vonalban már ott volt a másik. Az a nőiesség, szeretet, odaadás, táplálás, bölcsesség,  ami az övé volt. A mindig segíteni tudás, az elesettek meglátása, az együttérzés foka.  
Most már azt hiszem látom Őt tisztán.
Látom karmáját, amiben élt, és ami lelkileg emelte.

Szóval, Csillaganya a lemúriai nő anyja álmomban jelentkezett.

Kryon azt tanítja, ha elakadsz az életedben, tedd fel a kérdést, "mit kell tudnom az adott helyzetben", aztán csak csendben várj. Intuíciónk, ez a finom női energia tudja a dolgát, elvezet a válaszhoz.
Ahhoz, hogy kellően intuitívak legyünk, harmónia kell. Birtokában kell lenni a nektárnak, az amritnak, ami maga a hűvös, női holdenergia.

Ez a lemúriai nő sajátja.

Van, hogy könnyebbnek látom a világot és van, hogy nehezebben mennek a dolgok. 
A tudatosságon van a fő hangsúly.
Sokat dolgozom magamon. Valaki azt mondta erre, -  azt mondod dolgozol magadon, a dolgozás szóhoz a nehézség fogalma társul.
A munka nem mindig kell, hogy nehéz legyen. Egyszerűen csak valakinek el kell végezni. Az tudja, aki tudatos. A tudatosság egy teret nyit. Lelkileg könnyebbé teszi azt, ami a nem tudatos embernek nehéz. Persze neki sem olyan könnyű, de az eltávolodás, a rálátás segít.
Például, mikor az emberi létből már kifelé menő korú szerettedet beszélgetésetek során sírni látod a gyermeki énje sérülése miatt. Még nem gyógyult be az a seb, amit gyermekként elszenvedett. Mert a szabadnak születettet elválasztották a számára egyetlen szeretet forrását jelentő anyjától, mert nem látja még most sem, az akkori helyzet pozitív miértjeit. 
Itt kell a tudatosság, ami teret nyit a sérült emberben, majd lassan beáramlik tudatába az elengedés, megbocsátás gyógyító energiája.

A multidimenzionális lét néha nehéz. Látni, érezni mások kimondatlan gondolatait, érzelmeit. 

Ramana Maharsi olyan egyszerűen fogalmazott a kérdésre, - Hogyan bánjunk másokkal? - Nincsenek mások.

Egyek vagyunk.

TAT TVAM ASI



A nőiességről.

Akkor vagyunk szépek, amikor elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Azt, amit egyrészt hoztunk lelkünkben, és azt, amit kaptunk apáinktól és anyáinktól örökül.
Van, hogy könnyű az elfogadás, van hogy nehezebb. Egy "Démétert", talán még boldoggá is tesz kerekedő csípője, anyaságának látványossága, míg egy "Afrodité" ilyent nehezebben fogad el.
Korral változunk, bölcsebbek is leszünk. Elfogadjuk, hogy a szépség egyfajta harmónia, a belső kisugárzása. A szépség önmagáért a szépségért van. Esztétikum, mely pezsdítően hat ránk, környezetünkre.

Ha, a szépség önmagáért van.. 
De, ha nem saját, belső megelégedésünket szolgálja a szépség, ha más előtt akarunk csillogni,  akkor az egó fátyla porral hint be, s eltakarja igazi ragyogásunkat.

Túlzott hiúság, rútság.

Ha bizonytalanok vagyunk önmagunkban, ha önbizalom kell, kérdezzük meg Csillaganyát, - mit kell tudnom az adott helyzetben?
Ő majd felel. A Csendben.

 Namaste

kedd, február 14, 2017

Egy-s-Ég

"Hidd el, hogy azt is lehet szeretni aki vagy... nem csupán azt, akit játszol." A.J. Christian

Már Ébredeztem ez idő tájt.

Önmagam felismerése, teljes elfogadása felé a következő élményemmel hétmérföldes csizmával léptem egyet az  ÚTon.

Öt óra volt. Pirkadott...

Még aludtam, mikor a tér zengte édesapám hangját... Szólított: "Márikám". 
Nem, nem a füleimmel hallottam ezt, - hiszen több száz kilométerre volt ekkor tőlem és bár nem tudhattam, Ő már át-át lépett egy másik létezésbe, - hanem felfogtam, érzékeltem finom érzékelés szintjén.

FELÉBREDTEM.

Ez a tapasztalás elvezetett az egyik legmagasabb szintű szádhanámhoz.* 
Leomlott a függöny. Ettől kezdve egyre tisztábban Láttam apámat és önmagamat.
Láttam szeretetét, amit vakságom miatt addig nem láthattam és megláttam  szerethetőségemet  is arcában... 
A szeretetnek sok arca van, de számos esetben egészen másként nyilvánul meg, mint ahogy azt mi elvárjuk...

A lelki vakságot legtöbbször körülményeink okozzák. Míg bölcs-Ő-ben ringunk, tudásunk van. Aztán környezetünk befolyása miatt elveszítjük  hozott bölcsességünket, 'tisztánlátásunkat' és csak eltorzult tükörben látjuk egymást. 

Ezután pár napra apám kilehelte lelkét, elköltözött e világból. 
Nővéremnek, - aki végig mellette volt, - ősi szokás szerint mindenről rendelkezett. Beszélt arról is, hogy várja a születésnapi köszöntőket... Később megértettem, hogy a születésnapi köszöntőket Ő már egy másik síkon várta...
Aztán megvárta míg fiai elé járulnak, s mikor elsőszülöttje, bátyám, Árpád megérkezett s megfogta a kezét, egy sóhajtással elment. 

Épp azon az októberi napon, amelyiken 87 évvel azelőtt Krisztus nevében megkeresztelték...

Namaste 

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1dhana
  https://www.youtube.com/watch?v=Bi5uzC5hLUM

szombat, február 06, 2016

Újévi üzenet

A forrás vizében ültem én.

Láttam, amint a kopasz platánfa hólepte ágára
Egy fekete varjú érkezett
Vele szemben, ott a magasban
Egy kivilágított ablak volt,
A varjú ennek párkányára rebbent,
S csőrével, mint valami titkos kódot,
Melyet csak kevesen értenek
Kop-kop-kop! - csak kopogott.

Bentről válasz nem érkezett...

A felszálló pára fátylat vont szememre,
Pedig a Forrás maga voltam Én.