Éberség

 Namaste 

Hála

AVIDYA - avidjá अविद्या a szanszkrit nyelvben tudatlanságot jelent. Arra vonatkozik, hogy mi emberek a testi létünkkel azonosulunk, ahol a vágyak, a kötődések, a kivetítéseink (illúzió) szenvedést okoznak, mert még nem élünk a Forrásban, nem értjük, hogy ott a LÉT Tiszta Szeretet, Bőség.

Néha egótlanságunk pillanataiban felröppen lelkünk kék boldogság madara.

Erről is szólt egy előző blogom*. Arról, hogy a pillanatban való létem, a táj szépsége, a csend ami körülölelt tudatomban megjelenítette és én megláttam szállni azt a kék madarat.

Aztán a múltba léptem, s emlékeim bizony már-már a lelki szenvedésbe sodortak. De nagyon tudatosan elengedtem, kisírtam a fájdalmaimat, vele szeretteim fájdalmait, mert tudom, hogy sorsuk, karmájuk az Ő saját és az én lelki fejlődésemet, az együttérzésre való készségemet nagyban elősegítette. Ez is egy Örökségem. Örökségünk, mert a testvéreim is ezt kapták. Ahogy édesanyám szokta volt mondani a régi bölcsességet: ezt tették a bölcsőnkbe...

Mi ez, ha nem áldás, amiért igencsak hálásak lehetünk...

*http://magyarkamargit.blogspot.hu/2016/05/a-szalakota.html

Zorba és Buddha egyesítése

"Keleten az emberek megvetették a testet, megvetették az anyagot; az anyagot illúziónak, májának nevezték, mert az valójában nem létezik, csak úgy tűnik, mintha létezne. Ugyanabból van, amiből az álmok is. A keleti emberek megtagadták a világot, és ez az oka annak, hogy a kelet szegény, beteg és éhes maradt.  

Az emberiség egyik fele elfogadta a belső világot, de elutasította a külsőt, a másik fele pedig az anyagi világot fogadta el, és a belsőt utasította el. Mindkettő csupán egy fél, és nincs olyan ember aki félként elégedett lehetne.  

Teljesnek kell lenned: gazdagnak testben és tudományban; gazdagnak meditációban és tudatban.
Szerintem csakis egy teljes ember lehet szent ember. Én Zorbát és Buddhát akarom egyesíteni. Zorba egyedül üres. Táncából hiányzik az örökkévaló minősége, pusztán pillanatnyi élvezet az egész. Hamar belefárad. Ha nincsenek a kozmoszból feléd áradó, kiapadhatatlan forrásaid, ha nem válsz valóban élővé, akkor nem tudsz teljessé válni.

   Az én  hozzájárulásom az emberiség számára a teljes ember."  Osho

Újévi üzenet

A forrás vizében ültem én.

Láttam, amint a kopasz platánfa hólepte ágára
Egy fekete varjú érkezett
Vele szemben, ott a magasban
Egy kivilágított ablak volt,
A varjú ennek párkányára rebbent,
S csőrével, mint valami titkos kódot,
Melyet csak kevesen értenek
Kop-kop-kop! - csak kopogott.

Bentről válasz nem érkezett...

A felszálló pára fátylat vont szememre,
Pedig a Forrás maga voltam Én.

Elment Boldogasszony havában...

Meghittségben ültünk egymás mellett. Csak néztem törékeny lényét a szép, ünneplős pulóverében.

-Tudod, olyan fázós vagyok és ez jó meleg, miért tartogassam... - mondta.

Néztük a  kézimunka szép mintáját. Elhatároztam, hogy én is megkötöm. 

Simára fordított, fordítottra sima, ez a kedvenc mintám a rizs és kezdtem papírra vetni a leszámolt szemeket....

-Várjál csak, hozok be fonalat csinálj próbakötést - és már "szaladt" is.

Csak ültünk egymás mellett. Én kötögettem, néha megemeltem könnyű karját, hogy leszámoljam a mintát és közben beszélgettünk, csak Isten tudja már, hogy miről.

De nem is az volt a lényeg. Hol van a beszéd attól, amit az ember a JELENLÉTével mond el...

Aztán egy napsütéses januári napon, ebéd előtt még felhívta a szintén 9o éves barátnőjét, majd letette a telefont és hahhh... Abban a pillanatban a Nap képében Krisztus pille könnyű lelkét magához emelte.

Nem tudott nem a Fénybe menni...

Azon a napon érte szólt a déli harangszó. Nem csak Bólyon és Dunafalván, hanem Délvidéken és Felvidéken, Kárpátalján és Erdélyben, Burgenlandban és még azon is túl a Schwarzwaldban, a Duna forrásvidékénél, ahonnan őseink származnak.

Ha azt kérdezed mit éreztem a hír hallatán? 

Csendesen zokogtam. A könnyektől lélekben könnyebb.

Nehéz szavakba foglalni mi van bennem. Egy részt van egy nagy űr. Fizikai síkon. 

Más részt viszont állandóan érzem jelenlétét, nincs az az érzésem, hogy elvesztettem. Abban a belső Csendben ami bennem van, folyamatos adás-vételben vagyok vele, látom magam előtt mosolyát, hallom hangját, érzem szerető ölelését.
Mély hálát érzek iránta és érzem, hogy a köteléket mely köztünk van, elszakíthatatlan.
Csak az élet véges, a lélek örökké él.

  

Valahol azt olvastam, hogy az a jó szülő-gyermek kapcsolat, ahol a szülő feltétel nélkül ad, a gyermek pedig hálásan elfogad.

De tudjátok, ha egy gyermek igazán, lelki értelemben is felnő, akkor már ő is tud adni, a lelki jelenlétével, a hálájával.

A Nagy Rendező finoman rendezett.

Milyen érdekes a sors. Azt gondoltam (egoÓÓÓÓÓÓÓÓÓ) azért megyek jógaoktatónak, hogy felszabaduló időmet hasznosan eltöltsem. Micsoda illúzió volt ez. 

A Rendező amikor a jóga ösvényére terelt pontosan tudta mit kapok a jóga és filozófiája által.

Hogy megértem azt a lelki kifinomultságot, azt az érzékszerveken túli érzékelőt aki Én Vagyok és ez, majd édesanyám halálakor átsegít a ránk váró lelki nehézségeken!

Nővérem viselte évek óta édesanyám gondját. Most, miután egy-két nap alatt a hivatalos formaságokat elintéztük éreztem, hogy nagyon nehéz Őt magára hagynom a temetés előtt, az üres szülői házban...

Együtt kerestük a vigaszt. Megbeszéltük, hogy ezután tudatosan belül kell megélnünk az együttlétet édesanyánkkal.

Még azon a  napon  lelki vigaszként az alábbi sorokat kaptuk egy r.k. hittanító és kántor barátnőnktől: 

Ne sírj, mert szeretsz engem

"A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem." (Szent Ágoston)

Illúziótól az Igazsághoz

A jógaórákat rövid fohásszal, mantrával kezdjük.  
A mantra ismétlése, zengetése spirituális változást idéz elő az elmében. Minden mantrának sajátos rezgése van, amikor zengetjük, összekapcsolódunk annak  energiájával.

Az alap-, vagy gyökérmantra az Om. 

Ez a Világot teremtő szent hang, az IGE, az ősrezgés, mely a Legfelső Isteni Teremtőerőt képviseli. A védanta filozófia esszenciája, ezért minden spirituális gyakorlat előtt használják, legyen az meditáció, jógaóra, kirtan, (szent dallamok csoportos éneklése), vagy puja (szertartás).
Az Om három hangból áll, A, U, M, utalva a világmindenség hármasságára,  a teljességre.
Az A hang jelképezi a durva anyagi világot  az U az asztrálsíkot, a lélekszintet, az M pedig az elmén túli állapotot.
Ismétlése megnyugtatja az elmét, a testet életerővel, pránával tölti fel, segíti a spirituális elmélyülést.  
                                                                                           

A másik mantra amit most ismertetek, az a jógaóráim nyitó mantrája. 

Ha meg akarjuk ismerni, valósítani önmagunkat, befelé kell figyelnünk. Minden ember különleges, van benne valami egyedi , amit csak ő tud adni a világnak. E cél megismeréséért és eléréséért zengetjük ezt az imát.
Az igazság, hogy önvalónk halhatatlan fény, amit a tudatlanság árnyéka takar.  Azért imádkozunk, zengetjük ezt a mantrát, hogy az Isteni tudás birtokába kerüljünk, hogy a fény által elérjük halhatatlanságunk forrását, a Szent Lelket, a Paramatmant.

Asato ma sat gamaya, Tamaso ma jyotir gamaya, Mrityor ma amritam gamaya.

Vezess bennünket a tudatlanságból az igazsághoz, a sötétségből a fénybe, a halálból a halhatatlanságba. 

https://www.youtube.com/watch?v=cNdeIo5LvTs
Hallgasd ellazulva és figyeld az energiák, rezgések áradását.

 Namaste
Forrás:
http://swamivishwananda-hu.blogspot.hu/2011/05/asato-ma-sat-gamaya.html 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Aum 

Nyitott szív

"Aki hagyja hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele." Antoine de Saint-Exupéry 

A nyitott szívvel való létezéshez az érzések teljes spektrumát be kell fogadnunk, meg kell tapasztalnunk. 

Nem fojthatjuk el sem a fájó, sem az öröm- és szenvedélyteljes érzéseinket. 

De nagyon fontos az Éberség. Észrevenni, tudatosítani, hogy minden szenvedés maya, illúzió. 

A Paramatman örök Fényben él, csak a jívatman szenved. 

Így megkönnyül a Lélek.

Mondta valaki, hogy könnyű lesz az Élet? 

Namaste