Azok a régi, szép húsvét hétfők

A nővérem felhívott minap: képzeld meghalt a Béda Pisti. 

Béda Pisti általános iskolai osztálytárs volt és az első szerelem. Az emlékeimben kutatok...

Koleszos voltam. Emlékszem a tavaszi szünetekre, mikor hazautaztam, milyen öröm volt látni a Dunát, az otthoniakat, szüleimet, testvéreimet, barátokat. 

Előjött a régi húsvétok ünnepi hangulata. Reggel a rádióban az Abba valamelyik dalára ébredtünk, aztán nyuszifészek keresés, nem nagy ajándékokkal. Narancs, ami akkor, a hetvenes évek elején, falun elég ritka dolog volt, alma, illatos húsvéti rozmaring, csoki és valami szép kis fehérnemű, vagy zokni, ami amúgy is kellett volna.
Reggelire sonkát, tojást ettünk tormával, ebédre húsleves, valami sült volt és mákos kalács. Mikor már nagyobbak voltunk este bulizni mehettünk, valamelyik menő együttes M7, Universal koncertjére. Volt olyan, hogy a húsvét hétfőn korán érkező locsolók, köztük Béda Pisti, bizony szódásüveggel mostak ki az ágyból. Ma már csak mosolygok rajta, de akkor... 
Azok a régi, szép húsvét hétfők! Csajok, hogy vártuk! De utóbb azt gondolom a srácok éppígy voltak ezzel.

Húsvét hétfő van, a locsolkodás napja, hogy mi nők, tini lányok, lánykák el ne hervadjunk. Férjem reggel meglocsolt és kissé szégyelltem is magam, mert ez az első húsvét, hogy nem festettem tojást, pedig fülembe cseng Sebő Ferenc  mondása, miszerint a hagyományokat nem ápolni, hanem élni kell.
A fiatalabbak és falun még éltetik.
Míg óvodás unokámat Leventét vártam, jutott eszembe, mikor még élt anyám, húsvétra gyerekeimmel mindig hazamentünk. Nem csak mi, hanem testvéreim is gyerekestől. Pár napig zsivajgott a ház. Vasárnap a bokrokkal, fákkal, virágokkal, zölddel teli nagy udvaron kész kaland volt megkeresni a nyusziajándékot rejtő szakajtókat. A hétfő a locsolkodásé volt. Nem csak a mamát, Emma tántit, hanem a szomszéd lányokat is mentek locsolni a fiúk. A bólyi utcák tele voltak csinosan öltözött, színes vödröket, szódásüvegeket cipelő srácokkal. Semmi ibolya-, meg szegfű kölni.   
Szóval mai kis locsolómnak kikészítettem egy Kindertojást és egy csokinyuszit. Miután apukájával megérkeztek, elmondta  locsolóversét, kölnivel meglocsolt és mikor mutattam az ajándékot, rá nem jellemző módon zavarban volt. Nem nyúlt a csokikhoz. Csak néztem, mert nagyon is szereti a kindert a benne rejlő meglepetéssel együtt.
Ekkor apukája elárulta, hogy Levente azt mondta, hogy nem az ajándékért akar meglocsolni, hanem azért, hogy mindig szép legyek és ne hervadjak el soha. ❤️
Ez az őszinte, szerető megnyilatkozás az ő belső bölcsességéből fakad. Ez a Feltételnélküliség.

Namaste

Mama, te kislány vagy?

Mama, te kislány vagy? - kérdezte unokám Levélke csak úgy egyszer napközben, mikor nem régen velem volt. Igennel feleltem, majd megkérdeztem tőle, hogy szeretné-e, hogy megnézzük a kislány mamát. Igenje után elővettem a dobozt, amiben a gyermekkori képeim vannak és beültünk a fotelbe képeket nézegetni.

A kérdés igazi lényegét csak tegnap, húsvét vasárnap értettem meg, amikor Levente és apukája bejelentkezett, hogy hétfőn, azaz ma jönnek locsolni.

A bölcsiben készültek a húsvétra. A daduskák elmondták a szokást, miszerint a kisfiúk ilyenkor elmennek a kislányokhoz, illőn verset mondanak és locsolkodnak, amiért viszonzásként ajándékot kapnak.

Áááá! A két és fél éves unokám ezért akarta tudni, hogy én kislány vagyok-e! 

Reggel fél kilenckor csinosan felöltözve megérkezett a kis locsolóm. Elmondta versikéjét, majd kölnivel meglocsolt.

Az általam festett piros tojás nem annyira érdekelte, de a pici csokitojások és csokinyuszik rögtön a kosarában végezték.

Nem időzhetett sokáig, menni kellett  Zoéhoz és Zorinához...

 

Virágvasárnap

Aura-Soma* - sárga-zöld szín - Getsemáné kert - a sors iróniája

S, hogy mi a sors iróniája?

A jóság szembetalálkozása a galádsággal, a hűség az árulással, a nagylelkűség a szűkmarkúsággal, és sorolhatnám még az ellentétpárokat, a dualitást. 

Nem könnyű szembenézni az árnyékkal... 

Jézus az, aki mégis megmutatta, hogy van megbocsátás. Szív általi. 

Álmomban egy embert hurcoltak a kereszthez, ahol a fejénél fogva karóba húzták.
Nem keresztre feszítették!, mint egykor Megváltónkat, hanem a fejénél fogva...

A végső jelenetnél iszonyodva elfordítottam a fejemet.

A bennem élő tanú,  a buddhi észlelése.

A fej az egó, minden szenvedés okozója. A fej nem képes megbocsátásra, az elme csak zakatol és zakatol.

Lassan megtanuljuk a leckét.

Virágvasárnap közeleg. A keresztény világ legnagyobb ünnepköre veszi ezzel kezdetét, aminek csúcspontja húsvét vasárnap, a feltámadás, az újjászületés ünnepe, a szeretet általi Megváltónk, Krisztus megszületése.

Piero della Francesca: Jézus Kisztus feltámadása

Őseink szertartásokkal fogadták a tavaszt, az újjászületést. A Földanya újraéledését Nagyboldogasszonnyal, Máriával kötötték össze.
Ilyen volt például a meggyfavirágzás ünnepe, ami ma tulajdonképpen a keresztény virágvasárnap.

Jó tanulnunk az őseinktől. 

Szertartásainkat végezzük a Hétboldogasszony ünnepeken,** valamint januárban, mely őseink szerint Boldogasszony hava, minden kedden, mely Boldogasszony napja, minden szerdán, minden holdtöltekor, 9 órakor.
A kilences szám, nagyon  erős  szakrális szám. 

Milyen legyen a szertartás? Gyújtsunk tüzet, adjunk, tegyünk felajánlást, ki, hogy érzi. Mindenesetre erős KÉPzelettel végezzük. Lássuk lelki szemeinkkel a végeredményt, érezzük azt megvalósultnak.

Teremtésünk legyen mindig építőjellegű, és szeretetteljes, legyen az akár önmagunkért, családunkért, hazánkért, a Földért, a Világért.

Elárulom nektek egy titkomat. 

Az idei újjászületés, a tavasz legnagyobb örömhíre számomra az volt, hogy nyár végén fiú unokám születik.
A lányomék teremtése...

Valahol ezt olvastam: "A gyermeket először bele kell szeretgetni ebbe a világba, utána pedig bele kell egyengetni."

Lelkemből ezen leszek!

*https://www.nlcafe.hu/ezoteria/20130403/aura-soma/
**https://lurkovilag.hu/index.php?c=29

Szat, Csit, Ananda

Olyan régóta vágytam menni Palicsra, ebbe a monarchiánk egykor közkedvelt szecessziós fürdővárosába, valamint Szarajevóba, a kis Sztanbulba, így kihasználva, hogy a húsvét négy napos ünnep lett, megszerveztünk egy kis túrát.

Péntek reggel indulás.

A déli határ felé közeledve egyre több az autó. A nyugaton vendégmunkáskodó keletiek már sok éve járják erre zarándokútjukat, most az ünnepek előtt is így van. A határnál feltorlódunk. Ismerős még a régi időkből a helyzet, de most mindössze félóra alatt túl vagyunk az átléptetési procedúrán.

Az autópályán tovább futunk Palicson, hogy először egy rövid séta erejéig meglátogassuk a Vajdaság egy másik gyöngyszemét, Szabadkát.

A centrumban a szép klasszicista Szabadkai Népszínház magasodik, nem messze tőle a felirat: Magyar Szó. Ezek a vajdasági magyarok megtartóerejét adó kulturális helyek és velük itt van Kosztolányi szelleme is a térben...

A belvárosban körben szép ornamentikájú, többnyire a szecesszió jegyeit magukon viselő épületek.

Utcáin, terein sétáló, vendéglők teraszán ücsörgő, szépen öltözött emberek. Idén éppen egybeesik az ortodox és római katolikus húsvét. Érezhető egy csendes, ünnepi hangulat. Nagypéntek van. Csak a gyerekek nevetgélnek hangosan.

Séta közben hallom, az idősebb urak ajkán keveredik a magyar szó a szlávval. Épp, mint egykor ómamám és anyám, akik beszélgetéseik során sokszor észrevétlenül váltottak németről magyarra és magyarról németre. Megmosolyogtat a dolog. Megállok kicsit hallgatózni, mintha csak a mögöttük lévő szobrot, épületet nézném. 

Nem hiába mondják, hogy a Kárpát-medence olvasztótégely...

Dél körül érkezünk Palicsra. A ragyogó napsütésben jól esik a tó melletti séta, nem hagyjuk ki a nem messze lévő  állatkertet sem.

Időutazunk.

A Női fürdő, a Lujza villa, a Bagolyvár, a Víztorony, a kultúrának helyt adó Vigadó mind a múltszázad elejére, a szecesszió éveibe röpít. Olyan ez a Palicsfürdő, mint egy kis ékkő, nem kopott meg.

A vitorlások, kajakosok, vizibiciklisek  szemmel láthatóan élvezik a tó adta lehetőségeket. Sőt a napozni vágyók is a férfi fürdő pallóin.

Délutánra megéhezve az egyik tó melletti étterem teraszán költjük el estebédünket. A felszolgált tradicionális ételekben nem csalódunk. 

Minden olyan idilli.

A tó tükre gyengéden fodrozódik...

Naplementekor már a tó melletti szállásunk teraszán ülünk. A bíborra festett ég a passióra, Jézus szenvedéstörténetére emlékeztet...

Reggel Újvidék felé vesszük az irányt, indulunk Boszniába. Csak bámulom a zöldellő bácskai tájat..., a néhol még fellelhető magyar nevű falvakat. Üreg, (Irig), Maradék, (Maradok).

Majd megérkezünk a szerb-bosnyák határra, ahol kb. fél óra sorban állás után átléphetjük a határt és már az első településen megérezhetjük a "másságot" az égbenyúló minaretek és a kendős asszonyok látványával. 

A kendő viselete nagyon szép, ősi szokás. Nálunk is hagyománya van, még a szólás is azt mondja, "bekötik a fejét", mikor asszony lesz a lányból. 

Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy a fejkendő viselve emlékeztet valamire, vagy inkább valakire. Aki bennünk és fölöttünk van. Fölöttünk, mert több, mint amik vagyunk! Ez pedig a bennünk élő Istennő. 

Viselőjének ad ez egy alázatot...

Utazva a Drina mellett, majd átkelve a hegyeken, alagutakon megérkezünk Szarajevóba. Megkapó a látvány. A völgyben és a hegyoldalakon elterülő város, ég felé nyúló fehér minaretekkel, színes templomtornyokkal, körülölelve mindez zöldellő tájjal és fehéren virágzó gyümölcsfákkal.

A Gecsemáné-kert jut róla eszembe...

Az óvárosban szállunk meg a Bascarsija szélén.

Annyira igaz az a szlogen, hogy Szarajevó a kultúrák találkozása. Nálunk is vannak mecsetek, török fürdők, amik a török hódoltság idejéből valók, de itt ez élő. A mecsetek legtöbbje valóban muszlim imaház, nem pedig múzeum, vagy keresztény templom. Az emberek öltözete, és ez különösen a nőkre vonatkozik, kelet jegyeit viseli magán. Fejük kendővel, vagy csinosan turbánnal van befedve. 

A bazár utcái különféle keleti mesterségeknek vannak szentelve, így például kelmés, ékszeres, bőrös, cserepes, ötvös, éttermes és kávézós utcák vannak. 

Ételeik nagyon finomak, ízletesek és ki nem hagytam volna a mézzel nyakon öntött, bosnyák tradíció szerint készült desszerteket.

Az emberek mindenütt nagyon kedvesek, szolgálatkészek. 

Vasárnap az eső ellenére felmegyünk Jahorinára, hogy lássuk az egykor itt rendezett téli olimpia helyszínét, habár most teljesen holtszezon van. A hó már szinte teljesen elment, de még nincs jó lehetőség  a tavaszi sportokhoz.

Hétfőn reggel elindulunk haza. Kis kitérővel útba ejtjük Visokót. Már messziről tévedhetetlenül felismerhető a Nap piramis és a Hold piramis. Letesszük az autót a Nap piramis lábánál, majd gyalog elindulunk az ösvényen a piramis csúcsa felé. Nem könnyű a túra, mert ázott a talaj, és meredek az emelkedő. Fölérve szétnézünk a  prehisztorikus tájon.

Rövid cipőtakarítás után beülünk az autónkba és indulunk. Még hosszú út áll előttünk. Nem is sejtjük mennyire...

A bosnyák-horvát határon nem várt két órányi a sorban állásunk, majd Udvarnál további másfél.

A türelem az egyetlen dolog ami ilyenkor segít. Ezt  a leckét jól megtanultuk még azokban a régi szoci időkben.

Halk zene szól a rádióban. Elmerengek... 

Itthon vagyok ezen a földön. Baranyában éltek az őseim. Az anyai, itt a jelenlegi határ két oldalán, Pélmonostoron, ami ma Beli Manastir, Dályokon, ami ma Dubosevica és Sátorhelyen és Bólyon és környékükön. Ezeket a zöldellő dombokat, lankákat emlegette oly szeretettel édesanyám nem sokkal halála előtt. 

Itt van, csak egy ugrásra a sziget, melyen megláttam a napvilágot, ahonnan származik édesapám.
Körbeölelik kis szigetemet, lelkemet, szülőhelyemet Baranya és Bácska...

Azt olvastam valahol, hogy mi magyarok őrző nép vagyunk, ezért nagyon ragaszkodunk a szülőföldünkhöz. Ezt éreztem a Trianont megélt szüleimnél és egy igazán erős hazaszeretet kaptunk tőlük. Egy erős tudatosságot, hogy a magyarság szelleme kell, hogy éljen ezen a területen! A Kárpát medencében, Európa szívében.
Mindegy mi a nevük a városoknak és az embereknek. A szellemiség a fontos! *

De ezt a szellemiséget most nagyon nehéz fellelni. 

RÁnk sötétedett...

Végre beléphetünk hazánk területére. Elindulunk Mohács, Bóly, Budapest felé.

A várakozás ideje alatt, szívembe mély szomorúság költözött. Már nem mondja nekem többé senki, hogy kislányom, gyermekem, Márikám...  

Tudjátok az örömünket megoszthatjuk másokkal, de a fájdalmunk csak a miénk!

Csendesen gurulnak arcomon könnyeim. 

Tudatosan keresem a segítséget  fájdalmam enyhítésére. 

Istenem segíts!
S hogy ezt az istent KRISztusnak, vagy KRISnának hívják teljesen mindegy.

Megszólal belül egy dallam: én nem ez a test vagyok... Én halhatatlan lélek vagyok...
Szat, Csit, Ananada.

Az elme elCSITul, a lélek, a szív megnyugszik, a szenvedés alábbhagy. 

Ez a mantra ereje.

Időközben megérkeztünk Budapestre. 

Bekanyarodunk az utcánkba. 

George Harrison énekel a Slágeren. 

My sweet Lord
hm, my Lord...

Halleluja, 

Hare Krisna, 

Krisna Krisna,

Háré Háré,

Guru Ráma,

Guru Visnu,

Guru Deva,

Hálás vagyok. A szép élményekért, s hogy szerencsésen utaztuk végig az 1200 km-t.

*Utalok ősi hitünkre, Yotengritre.

NŐ-véremnek

Kedves Kriszti! 

Olvastam naplódat és mélyen együtt érzek veled.

 Légy éber! Lásd meg amikor beleesel a "szenvedek" csapdájába és tudatosítsd azt, hogy mi az amiért azt érzed amit...Tudatosan könnyebb szenvedni, mert Látod (buddhi) azt aki szenved... 

Aki szenved, aki rosszul érzi magát az csak és kizárólag az ego.

Légy NŐ, de lásd belül a másik pólusodat, az Animust. Ami belül megszületik, azt találod  a meg a külvilágban. Teremts szeretettel... 

Ha elfogadod tőlem,- és miért is ne, hiszen a NŐ befogadó!? - azt javaslom használj nyers rózsakvarcot. Legyen mindig veled. Tegyél egy kis kristályt az ivóvizes korsódba, egy másik lógjon a szíved előtt. Este fogd a markodba és aludj el vele, majd reggel figyeld meg, hol találod, melyik csakrádnál. Egy idő után megtapasztalod, hogy vándorol az ágyban, aszerint, hogy  melyik energiaközpontodban segít, támogat téged.

Az agressziódat igenis vezesd le! Rúgj a sarkaddal egy fába, (semmiképpen se a lábfejeddel, mert azt az ujjaid bánják!) toporzékolj a földön! Ha ezt pont nem teheted, menj ki a mosdóba és köpködd ki a mérgedet, vagy tarts ki a Virabhadra I-et jó tüzesen, (szorít a tenyér, dristi a hüvelykujjon, erős ujjayi,) hogy elégjen minden megemészthetetlennek vélt érzelmed.

Milyen halálról beszélsz? Hiszen tudod, hogy a lélek öröktől való... 

Temploma, tested sem válik semmivé, eleme a föld, majdan ismét a Földet gazdagítja...  

"Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel." - mondja a Krisztusi úton a ceremóniamester  hamvazószerdán, - éppen nemsokára, egy hét múlva, - böjttel haladva a feltámadás kinek reménye, kinek hit felé.  

                        

Legyen a húsvét békéje a tiéd...  Szülessen meg benned most az Új Ember! 

Szurkolok, hogy sikerüljön...

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2015/06/nyitott-sziv.html

Szeretettel: Margit

Fotók:

http://edesviz.hu/hu/ezo_magazin/rovat/%C3%9Czenet/cikk/szenvedes-es-feltamadas

http://erdely.ma/hitvilag.php?id=138642&cim=feltamadas_hogyan_hihettek_el_jezus_baratai

Barcelóna, Jézus és virágvasárnap

Barcelóna tényleg elbűvölően szép város. Csodálatosak a  terei, parkjai, szökőkútjai, szecessziós házai, Gaudi mesevilágba illő épületei, az olimpiai hegye, amit libegővel a tengerpartról érdemes megközelíteni, mert a látvány pazar. Remek a város tömegközlekedése, mosolygósak, kedvesek az emberek. Égbetörő a Sagrada Família, magyarul a Szent Család-templom, a mandarinfáktól illatos az elegáns és széles Grácia, rajta a Casa Battlóval, valamint márkás üzleteivel, kávézóival, ahol hihetetlenül finom a forrócsoki és a La Pastesseriákkal, ahol ellenállhatatlanul mosolyognak ránk például a fehércsokiba mártott pálmalevelek, és málnalekvárral bevont csokis sütiszeletek.

Mégis ahogy visszagondolok, minduntalan egy egészen másfajta élmény csal mosolyt az arcomra. 

Az eset a Citadella parkban történt, ahol a parkban lévő iskola kisdiákjai futkostak.
Mialatt sétáltunk föl a diadalív, az Arc de Triomf felé, hozzánk futott pár kisgyerek, lehettek olyan 8-9 évesek. 

Hola! - Hola! - üdvözöltük egymást.
Egy  gyűrött füzet volt az egyik kislány kezében. Abból olvasta: -Do you speak english?
-A little bit- válaszoltam. Egymásra néztek a talán nem várt válasz miatt a yes, vagy no helyett, de folytatta.
-Where are you from?
-I'm from Hungary.
"Könyvelte" a válaszomat.
-Can you help me?
- What in?
Megint egymásra néztek, nevetgéltek.
-What is your favourite football team?- kérdezte.
Nem vagyok egy nagy foci rajongó, de mit is válaszolhattam volna mást, mint.... F.C. Barcelona.

Ilyen osztatlan sikert régen nem arattam válaszommal. Egyként visítottak és ugrottak föl örömükben a levegőbe. A kislány még gyorsan beikszelte a füzetbe az eredményt és már futottak is a többiek felé.

Csodálattal adózom a tanár néni előtt, akinek inspiráló  módszere nagyszerű az öntudatra neveléshez és az angol nyelvtanulás fontosságának tudatosításához.


Hamar elszállt ez a pár nap. Hazafelé a gépből csodáltam a francia - olasz partvonalat, majd az Alpok, később a Triglav hófödte csúcsait. Szép volt látni a tengeren a narancsló naplementét.
Olyan idilli volt minden. Ég és Föld között voltam...

De kiestem a jelenből... Hirtelen mély szomorúság költözött a szívembe. Eszembe jutott, hogy ez az első olyan utam mikor hazaérkezve már nem hívhatom fel az édesanyámat, hogy "szia mamám, szerencsésen megérkeztünk"...



Még csak annyi, a Sagrada  Família halál kapuján a bűvös négyzet számainak összege megegyezett azzal a számmal ahányadik sorban űltünk a  Barcelóna felé tartó gépen.

Ma virágvasárnap van, vagy másként  az Úr szenvedésének vasárnapja. Ez Jézus Jeruzsálemi bevonulásának napja, a nagyhét kezdete. A katolikus egyház e napon emlékezik meg a passióról. Hitét fejezi ki, hogy a bevonulás kezdete annak az esemény sorozatnak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával beteljesedik, megvalósítva az emberek számára a megváltást  s amely elhozza nekünk az örök lét reményét.

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindnyájatoknak!

Forrás:http://www.magyarkurir.hu/hirek/viragvasarnap-nagyhet-unnepelyes-megnyitasa
Foto:http://mathtimeline.weebly.com/magic-squares.html

A böjtölésről

Mottó:  "Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre." József Attila 

Jogos lehet a kérdés, -miért kell böjtölni?- mert azt mindnyájan tudjuk, hogy eleink a farsang végével, húshagyó keddel  40 napos böjtöt kezdtek, melyet húsvétvasárnapig, Krisztus feltámadásáig tartottak.

Ennek egyrészt vallási okai voltak, hogy a keresztényvilág legnagyobb ünnepére a megváltás ünnepére testileg és lelkileg tisztán érkezzenek; másrészt egy ősibb magyarázat az emberi bölcsességből, a természettel való egységből fakad, miszerint a tavaszi megújulás  az ember testi, lelki megújulását is segíti.

A téli időszak a befelé fordulásé, a pihenésé, az erőgyűjtésé, ami étkezési szokásainkban is megnyilvánul. Az ünnepi lakomázások során elfogyasztott nehéz ételek után a tavasz sok esetben plusz kilókkal köszönt ránk, ami tudjuk nem csak esztétikai probléma.

A sok édesség, zsíros, húsos ételek fogyasztása során sok salakanyag is felhalmozódik testünkben. Nem csak a koleszterinre kell gondolni, hanem kémiai anyagokra is, mint tartósítók, színezékek, gyógyszerek. 

De az elnehezülésünkben sok esetben szerepet játszanak lehúzó lelki tényezők, mint a mohóság, irigység, kapzsiság, restség, lustaság, vágyak, mint kötőerők. 

Észre sem vesszük, hogy a fogyasztói társadalom amiben élünk, vágyainkat a média által irányítja. Mohóvá, telhetetlenné tesz bennünket...

A böjt nem a sanyargatásról szól, egyszerűen csak jobban oda kell figyelni az étkezésünkre. Úgy tekintsünk rá, mint egy szelíd gyógymódra,  amitől a végén nem csak csinosabbak leszünk, hanem egészségesebbek és frissebbek is. Tudatosan csökkentsük a mennyiségeket, hagyjuk el fokozatosan a fehérjéket, zsírokat, a cukrot, vagy akár pár napig a szilárd táplálékot. 

Ez időszakban legyünk visszavonultabbak, figyeljünk belső folyamatainkra is.

Legyünk többet a szabadban, hogy meglássuk az újjáéledő természetet, ez lelki érintésével adjon nekünk is megújuló erőt. 

Talán épp egy ilyen séta alkalmával döbbenünk rá, mennyire mohón élünk, mennyivel többet birtokolunk, mint amire szükségünk van, és ez a megvilágosodás segít elengedni ragaszkodásokat, legyenek azok anyagi, (plusz kilók, tárgyak, ruhák) vagy lelki eredetűek...

A böjt megkezdésekor jó, ha kitartásunkhoz a magasabb tudatosságunk felé fordulunk segítségért.

Én például észrevettem, hogy nehezen megy a keserű gyógyvíz fogyasztása. (Mivel a gyógyvizek hazájában élünk, ezért  én személy szerint pár napig használom a Hunyadi gyógyvizet*, valamint kúraszerűen a Jódaquát**.) A keserű íz a bánat íze, és ilyenkor tudat alatt az ember elutasítja ezeket az érzéseket (bezzeg az édes ízt nem utasítom el, mely a szeretet íze). Pedig meg kell élni, tudatosítani kell a szomorúságot, mert elfojtása betegséget okoz. Nos, ezért mielőtt megiszom a keserűvizet, belül egy fohászt mondok, hogy könnyebben menjen. 

Aztán mikor eszembe jut, hogy nassolnék valamit, akkor is mérlegelek. A jóga nyelvén ez a tapas, az önfegyelem. Tudatosítom, hogy a testi-lelki egészségem az, amiért ekkor inkább, csak egy pohár vizet iszom meg.

Nagyon sokféle böjtölési mód van, válassza mindenki a neki leginkább megfelelőt. A lényeg a sok víz fogyasztás*** és a fokozatosság elve a böjt kezdésekor és a befejezésekor. Vigyázni kell, hogy az esetleg hetekig megkímélt emésztőrendszerünket a húsvét ünnepe megérkeztével ne terheljük túl.

Namaste

*http://medaqua.hu/hu/gyogyviz/hunyadi-janos
**http://www.jodaqua.com/a-jodrol.htm
***http://magyarkamargit.blogspot.hu/2015/07/folyekony-feny_11.html
 https://hu.wikipedia.org/wiki/Farsang

Tavasz; emlékek, gondolatok

A gólya A GÓLYA

Sokféle a madár, s egyik ezt, másik azt
Leginkább kedveli,
Ezt ékes szólása, amazt pedig tarka
Tolla kedvelteti.
Kit én választottam, a dal-mesterséghez
Nem ért az a madár.
S egyszerű, mint magam... félig feketében,
Félig fejérben jár.

Nekem valamennyi között legkedvesebb
Madaram a gólya,
Édes szülőföldem, a drága szép alföld
Hűséges lakója.
Tán ezért szeretem annyira, mert vele
Együtt növekedtem;
Még mikor bölcsőmben sírtam, ő már akkor
Kerepölt fölöttem.

Vele töltöttem a gyermekesztendőket.
Komoly fiú valék.
Míg társim a hazatérő tehéncsordát
Estenként kergeték:
Én udvarunkon a nádkúp oldalánál
Húztam meg magamat,
S némán szemléltem a szárnyokat-próbáló
Kis gólyafiakat.

És elgondolkodtam. Jól tudom, az gyakran
Fordult meg fejembe':
Miért hogy az ember nincs úgy, mint a madár,
Szárnyakkal teremtve?
Csak a messzeséget járhatni meg lábbal
S nem a magasságot;
Mit ér nekem, mit a messzeség? mikor én
A magasba vágyok.

Fölfelé vágytam én. Ah, ugy irigyeltem
Sorsáért a napot,
A föld fejére ő tesz világosságból
Szőtt arany kalapot.
De fájt, hogy estenként megszúrják... mert hiszen
Foly keblébül a vér;
Gondolám: hát így van? hát aki világít,
Ilyen jutalmat nyér? - -

Kívánt időszak az ősz a gyermekeknek,
Mint anya jön elé,
Aki fiainak számára kosarát
Gyümölccsel terhelé.
Én ellenségeműl néztem az őszt, s szólék,
Ha gyümölcsöt hozott:
Tartsd meg ajándékod, ha kedves madaram,
A gólyát elcsalod.

Szomorodott szívvel láttam gyülekezni,
Midőn távozának;
Miként most eltűnő ifjuságom után,
Ugy néztem utánok,
S milyen bús látvány volt a házak tetején
A sok üres fészek,
Szellő lehelt reám, sejtés halk szellője,
Hogy jövőmbe nézek.

Mikor tél multával fehér hó-subáját
A föld levetette,
S virággal zsinórzott sötétzöld dolmányát
Ölté föl helyette:
Akkor az én lelkem is felöltözék új,
Ünnepi ruhába,
S gólya-várni néha elballagtam egész
A szomszéd határba. -

Később, hogy a szikra lángra lobbant, ahogy
Ifju lett a gyermek:
Talpam alatt égett a föld, nekiesem,
És paripán termek,
S megeresztett kantárszárral vágtaték ki
A puszták terére...
Még a szél is ugyan nekigyürközött, hogy
Lovamat elérje.

Szeretem a pusztát! ott érzem magamat
Igazán szabadnak,
Szemeim ott járnak, ahol nekik tetszik,
Nem korlátoztatnak,
Nem állnak körűlem mogorva sziklák, mint
Fenyegető rémek,
A csörgő patakot hányva-vetve, mintha
Láncot csörgetnének.

És ne mondja senki, hogy a puszta nem szép!
Vannak szépségei,
De azokat, mint a szemérmes lyány arcát,
Sürű fátyol fedi;
Jó ismerősei, barátai előtt
Leteszi fátyolát,
S rajta vesz merően a megbűvölt szem, mert
Tündérkisasszonyt lát.

Szeretem a pusztát! be-bekalandoztam
Tüzes paripámon,
S midőn már ott jártam, ahol fizetésért
Sincs emberi lábnyom:
Lovamról leszálltam, gyepre heveredtem.
Egy futó pillanat
A tóra mellettem, s benne kit látok meg?
Gólya barátomat.

Oda is elkísért. Együtt ábrándoztunk
A puszta legmélyén,
Ő a víz fenekét, én a délibábot
Hosszasan szemlélvén.
Igy töltöttem vele gyermekségemet és
Ifjuságom javát,
Azért kedvelem, bár se' tolla nem ragyog,
Se' szép hangot nem ád.

Mostan is kedvelem és úgy tekintem én
A gólyamadarat,
Mint egyetlen valót, mely egy átálmodott
Szebb korból fönnmaradt.
Megérkezésedet még mostan is minden
Esztendőben várom,
S kivánok szerencsés útat, ha távozol,
Legrégibb barátom!

Szalonta, 1847. június 1-10.

Petőfi Sándor verse A gólya, az egyik legkedvesebb versem.

Ezek a gyönyörű strófák gyermekkoromat idézik s mint Petőfinek, nekem is egyik kedvenc madaram a gólya.

Csak kérdezem, vajon gondolkodtál-e már azon, hogy a népszáj szerint miért éppen a gólya hozza a kisbabát?

Egyszer, egy  kirándulásunk alkalmával, gólyákkal teli ingoványos rét mellett mentünk el. Ennyi gólyát még életemben nem láttam! Ez Erdélyben történt és tudjátok-e, hogy Erdélyország más néven Tündérország.

Ekkor jött egy sugallatom: a gólyák színei. 

Piros az élet, 

Fehér a lélek, 

Fekete a  föld,
Mely szemfödél lesz.

Gyermekkoromban ilyentájt testvéreimmel felhúztuk Világjáró hétmérföldes csizmáinkat és elindultunk fogadni a tavaszt és vele a gólyamadarakat. A Világot ekkor még  a Duna, az Öreg-Duna, a fokok és kis erek szabdalta, erdők határolta szigeti táj jelentette. 

Nekünk nem is hiányzott a nagyvilág, hiszen mi itt voltunk Otthon.

Ma is szívesen látogatok haza és, ha nem is a hétmérföldes csizmában, de felkeresem a régmúltat felidéző helyeket. 

Pityuval, Katával elmegyünk gombászni, akárcsak gyerekkorunkban. Ők pontosan tudják, hol, mikor, melyik fűzfa oldalán terem a kihagyhatatlan, semmilyen más gombához sem hasonlítható gévagomba. 

Élvezem a réten sárgálló boglárkákat, a napsütéses kéklő eget a rajta cikázó fecskékkel, a finom tavasz illatot és a szél borzolta fűzfás Duna partot.
Kötődés...

A tavasz és a keresztény világ legnagyobb ünnepe, húsvét közeleg. Nagyhét van. 

Idén legidősebb testvérem, Árpi és felesége látogatnak el hozzánk.

Ritka vendégek. Különös gonddal készülök. 

Fejemben már összeállt az ünnepi menü, be is szereztem már a hozzávalókat.

Tudatosítottam a  bevásárló körutamon, hogy nem rohanok, miért is állok sorban, mi az, amiért türelmesen várakozom, hogy kiszolgáljanak.

Tudom, a szeretet az az erő, amiből merítek, így minden szépen és jól  sikerül.

A húsvét az odaadás ünnepe. 

Ne feledkezzünk meg Jézus utolsó szavairól: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet."

Kívánom mindnyájatoknak, hogy legyetek együtt  szeretteitekkel!
Legyen köztetek Krisztusi szeretet!

Legyen a napsütéstől, a friss tavaszi széltől, vidámságtól üdítő, a gyermekek kacajától pedig hangos a húsvét ünnepe!

És még egy apró kis vallomás. Nem feledkeztem meg belsőgyermekemről sem.      
A fészekben lapul majd Lilinek is egy kis csokinyuszi.

http://www.szepi.hu/irodalom/vallas/tima/tima_349c.html