Maitréja - szerető kedvesség

Minden gyermek egy jobb élet ígérete — lehetőség a régi megváltoztatására, és az új megteremtésére. " - HUBERT H. HUMPHREY

11:11:11

A 11:11 mester szám. Egy üzenet, hogy jó úton járunk, hogy készen állunk a dualitásból az EGYsÉGbe lépni. A mai nap, 2018. november 11. háromszoros 11 és éppen ma kezdtem ismét egy szívemhez nagyon közel álló témáról írni.

Szelíden nógattam már egy ideje fiamat, Róbertet, hogy fogadjon el tőlem egy hangtálas masszázst. 

- Anya, tudod, én nem hiszek ilyenekben, de most szombaton átmegyek, - mondta.

Nem is próbáltam magyarázni lelki, szellemi, fizikai hatásairól, a hangtálazás alatt megtörténő elvesztett lélekrészeink befogadásáról, a mentális gátjaink lebontásáról, a szinapszis szintű hatásról, ahogy a rezgések segítik az ingerület átvitelt egyik sejtről a másikra, - mert ha akar úgyis utána olvas, - hanem örültem, hogy eljön.

Maitréja

Kezdem a hangtálazást. Ahogy kell, ahogy az őseink mondták: nyitott szívvel.
A kar a szív meghosszabbítása.
Szeretettel, harmóniával, éber tudatosságommal kezdem elhelyezni a tálakat.

Kint madárcsicsergés, napsütés, idebent is finom rezgések.

A folyamat vége felé tartok, a szívtál a torokcsakránál. Már csak lehelet finoman zengetem a tálakat a teljes ellazulásért, amikor egyszer csak - hammm, - mondja Robi és úgy csinál, mintha be akarna kapni.

Ha láttatok igaz, szívből jövő kacagást, hát itt az volt. A könnyeink potyogtak, úgy nevettünk.

Megfordultam a szobában, felnéztem a falra édesanyám portréjára és csak annyit mondtam Robinak, - most velünk van a mama. 

Mert tudjátok, ha valaki, akkor Ő aztán tudott huncut lenni, vele lehetett könnyekig nevetni. Nem, mintha olyan könnyű lett volna az élete, hanem, mert Ő tudott valamit, élt benne egy nevető Buddha.  

Maitréja

 Indigók

Csak pár napja, hogy leültem egy blogot írni az új kor gyermekeiről, mégis, valami egészen más született meg a kezeim közt Örökségem címmel. 

Aztán megint nekifogtam és szinte készen is voltam, de más dolgom végett abbahagytam az írást. Szokásomtól eltérően rányomtam a mentés gombra, hogy biztosan megmaradjon. Ekkor olyan történt, ami, mióta  írok, még soha. Törlődött a bejegyzésem...

Szóval először nem íródott meg, másodszor pedig az egész bejegyzésem eltűnt. Pedig nem kis energiát fektettem bele. Megnézettem Dóri férjével, Andrissal, - IT szakember - a gépet, nem bújt-e el valahová az írásom, de nem! Egyszerűen törlődött. Bántott a dolog.

Jó-jó, de nézzük csak, mit üzen ez az eset. Talán csak rossz volt a koncepció. 

Nem Carolina Hehenkamp, Lee Carroll - Jan Tobler könyvéből gyűjtött ismereteket kell megosztanom, hanem a saját tapasztalataimat. Ugyanis vannak, hiszen a 70-es, 80-as évektől születő  első indigók az én gyermekeim korosztálya. Sőt, úgynevezett elő-indigó két testvérem is, így van bőven tapasztalatom ez ügyben.

Egyrészt a nővérem részéről tanított elfogadás, együttérzés, és a feltétel nélküli szeretet, másrészt idősebb bátyám részéről a régi elavult nézetek, tekintélyelvűség el nem fogadása, rombolása.
Egész lényével utasította el a komcsi idők korlátozásait. Hullámos, hosszú, szőke haj, ártatlan kék szemek, trapéz farmer, rikító pólók, bulizás, motorozás, szabadság-, utazási vágy, ami a Vasfüggöny mögül erősen korlátozott volt, s mind ehhez egy szigorú, tekintélyelvet valló apa, aki nem tűrt semmi rebelliót! Még ha utóbb ki is derült, hogy ez a gyermekei a védelmét szolgálta.

 

Igen, Árpi nagyon hasonlóan működött, ahogy a mai indigók. Korán érett, babaként nagyon hamar kezdett járni, beszélni. Nagyon eleven és értelmes volt, de az iskolában írási és olvasási nehézségei voltak. A gimnáziumot abba hagyta, - micsoda skandalum volt ez, - és elment szakmát tanulni, ahol szorgalmáért, nyíltszívűségéért megbecsülték.
Sokszor, jelentős eseménynél észrevettem, hogy kimondatlan gondolataim, kérésem, szerető érzésem megérkezett hozzá. A köztünk élő telepátiát úgy is hívhatnám, új dimenziós messenger.

Az indigók nagyon intuitívak. Önvizsgálatra és felelősségre szólítanak fel, mert minden kivetítésünket tükörként azonnal visszadobják. Olyan helyzetet képesek teremteni, amiből megértjük, mit éreznek egy-egy szituációban, mi az, amit rájuk vetítettünk a saját bensőnkből. Ez akkor a legkellemetlenebb számunkra, amikor negatív dolgokat vetítünk ki, mert ekkor szembesülni kell saját sötét oldalunkkal.

Ugyanakkor  játékosak, szeretőek, szeretetre szeretettel válaszolnak. Így tanítanak bennünket az egymás iránti tiszteletre.

Jan Toblertől:

Amint megtanuljuk, hogyan tiszteljük őket, ... azt is megtanuljuk, hogyan tiszteljük és neveljük azt a belső gyermeket, amely mindannyiunkban megtalálható. Játszani hívnak! ... Nekünk kell időt teremteni. Ez nem automatikusan illet meg bennünket! Ha az élet olyan komollyá válik, hogy nem tudunk játszani, nevetni, a kutyánkkal belefutni a pocsolyába, minden ellen megvédelmező erődítményt létrehozni magunkban, akkor elvesztünk.

Lee Carrolltól:

... azt mondják róluk, különösek... Fiatal esetlenségük keveredése az öregek bölcsességével szeretni való... Olyan energiát képviselnek, amit látnunk kell, ahhoz, hogy elhiggyük, - kissé olyan ez, mintha a legdivatosabb öltözetet öltenénk magunkra, felső ajkunkba gyűrűt tetetnénk, és nagyapáink és sámánok társaságában harsány rap hallgatása közben jól éreznénk magunkat!

Indigó gyermek

A nevető Buddháról: https://terebess.hu/szorolapok/neveto.html

A dimenzióváltás bizonyítékairól, az indigó és kristály gyermekekről:

https://ujvilagtudat.blogspot.com/2013/06/mit-jelent-indigo-vagy-kristaly.html

http://boldognapot.hu/blog/a-kristaly-gyermekek-lenye-kuldetese-es-nevelese/

Az örömről

Mottó: "Ha látnánk egyetlen virág csodáját, az egész világ megváltozna." Buddha

A mai nap őrült rohanással indult. Mindenkinek mindent azonnal kellett volna szállítani, problémásak voltak a vevők, csere ezt arra, azt erre, kamion érkezett, de már ment is volna, mert várt még rá egy fuvar, a könyvelőhöz el kellett dobni a múlt havi anyagot...

Megérkeztem a könyvelő irodához, beléptem az udvarára, megláttam benne a rózsákat. Odaléptem a rózsaszínűhöz és beletúrtam az orromat. A déli napsütésben csodálatosan ontotta az illatát.

Öröm töltötte el a lelkemet.

Csak mosolyogtam, mert eszembe jutott az a bölcsesség, miszerint az öröm apró pillanatokban rejlik. 

Tényleg így van! Persze vannak életünknek nagy örömei, de lássuk be azok a ritkábbak.

Tovább gondolva az apró örömöket, amik színesítik az életünket, az jut eszembe, hogy amikor délután munkából hazaérkezem és bekanyarodok a házunk elé, olykor a kedvenc macskám, egy kis fekete, (ami egyébként valamelyik szomszédomé) az autóm hangját hallva már bújik is át a kerítések rácsa között s mire nyitom a kaput, már hízelegve vár. Szeretettel  köszöntjük egymást, megsimogatom és csak nézem világító sárga szemeit.

Örömöt ad virágzó kis kertem, benne a pillangók, a méhek, az erdő szélén a madarak csodálatos éneke és elnézem az udvarban megjelenő rovarokat kereső cinkéket, fakuszokat, csuszkákat, harkályokat.

A természet szépsége annyi sok örömöt rejt magában. Csak úgy, ingyen, feltétel nélkül...

Namaste

Zorba és Buddha egyesítése

"Keleten az emberek megvetették a testet, megvetették az anyagot; az anyagot illúziónak, májának nevezték, mert az valójában nem létezik, csak úgy tűnik, mintha létezne. Ugyanabból van, amiből az álmok is. A keleti emberek megtagadták a világot, és ez az oka annak, hogy a kelet szegény, beteg és éhes maradt.  

Az emberiség egyik fele elfogadta a belső világot, de elutasította a külsőt, a másik fele pedig az anyagi világot fogadta el, és a belsőt utasította el. Mindkettő csupán egy fél, és nincs olyan ember aki félként elégedett lehetne.  

Teljesnek kell lenned: gazdagnak testben és tudományban; gazdagnak meditációban és tudatban.
Szerintem csakis egy teljes ember lehet szent ember. Én Zorbát és Buddhát akarom egyesíteni. Zorba egyedül üres. Táncából hiányzik az örökkévaló minősége, pusztán pillanatnyi élvezet az egész. Hamar belefárad. Ha nincsenek a kozmoszból feléd áradó, kiapadhatatlan forrásaid, ha nem válsz valóban élővé, akkor nem tudsz teljessé válni.

   Az én  hozzájárulásom az emberiség számára a teljes ember."  Osho