Karácsony szelleme

"A rongyos istállóban, pásztoroktól körbevéve a Teremtő felfedte egyik nagy titkát: azt, hogy hiába teremtette meg a világot, otthontalan. Emberszív az igazi jászla. Azon kopogtat."
                                                                                                                     Berecz András mesemondó

Advent negyedik hetének üzenete: https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/12/advent-iv-bolcsesseg.html

Bál a Vajdaságban

Palicsin jártunk, így volt szerencsénk megint megtapasztalni a schengeni határon való átkelés minden kellemetlenségét. Másfél - kétórás várakozás, a 6-7 kapuból csak 4 -ban volt beléptetés, holott igen erős a forgalom a Balkán Európa között.

Na, csak semmi zsörtölődés, türelem, türelem! - intettem magamat, holott tisztán láttam az évtizedek alatt, itt semmit nem javult emberietlenséget...

Inkább fölemeltem az ég felé a tekintetemet és csodáltam a közeli Tiszáról és a tavakról felszálló darvakat. Hallgattam kurrogásukat és figyeltem ahogy ezek a csodálatos, hatalmas madarak spirálisan egyre magasabbra és magasabbra emelkednek, majd a vezér madár után szépen besorolva V alakban felveszik vonulási alakzatukat.

Éppen mostanában olvastam, hogy idén évtizedek óta nem tapasztalt mennyiségű, becsülten 160 ezer  madár érkezett, hogy a hosszú vándorútjuk során megpihenjenek hazánkban.

Tekintsük ezt szerencsének! 

Ugyanis a Japán mitológia szerint a darumadár a jószerencse, az áldás, a béke, a hűség, a becsület jelképe, de mindenképpen valaminek a beteljesülését fejezi ki.

A magyarságnak is mindig fontos volt. Ott van a koronázási palástunkon, megjelenik címereinkben, pénzen és az életfa mellett is. Nálunk a hűség és az éberség madara. Gyakran ábrázolják kővel a csőrében. Ez a vezérdarvakra jellemző, hogyha elaludna, felébred, ha elejti a követ.

Bálozni voltunk a Vajdaságban. A zenészek húzták a talp alá valót; egy magyar dal, egy szerb dal, ahogyan itt ez illik; mi pedig roptuk a táncot hajnalig. A csárdás és a kóló, a pop és a rock jól megfértek egy fedél alatt.

Tudjátok az elcsatolt országrészek magyarsága nagy tanításokat képes adni. Az elfogadásról, ami nem a beletörődést jelenti. A népek egymás iránti toleranciájáról, az alkalmazkodásról, a megmaradásról. A vajdaságot jellemző sokszor kettős, hármas identitás (magyar, sváb, szerb) melletti magyarnak való megmaradásról.

Hajnalodott. Indulni készültünk. Már felöltözve mentünk elköszönni a vendéglátóinkhoz.

Ne! Ne! Még ne menjetek! Most jön a legjobb! - mondta Timike és már húzott is vissza bennünket.

A zenekar előtt álltak a vajdaságiak. A fiatal zenészek már húzták az "Ott ahol zúg a négy folyó" című dalt.

Mindenki énekelt.

https://www.youtube.com/watch?v=b-TyigVyfIk

Ma van advent első vasárnapja. Gyújtsunk egy gyertyát, és ne feledjük, hogy advent első hetének lelki gyakorlata az igazságosság. Elsősorban önmagunkkal legyünk igazságosak, a többi jön magától. Áldott adventi napokat, ünnepet kívánok!

Advent IV. - a bölcsesség

Mottó: A bölcs mindig erős.  Hitopadesa*

Bár advent negyedik hetének szellemi feladata a bölcsesség erényének megszerzése, mégis az adventi erények közül az ókor etikája a bölcsességet teszi első helyre, hiszen bölcsesség szükséges ahhoz, hogy az előző három erényt - igazságosság, mértékletesség, bátorság - gyakorolni tudjuk.

A bölcsesség a csendben rejtőzik. De joggal kérdezzük: mi a csend? 
A csend a szemlélődés ideje, az élet értelme fölötti meditációé. A csend terében az intuíció által válaszokat kaphatunk a múlt, jelen, jövő tisztázására, ezáltal jobban megértjük sorsunkat, önmagunkat és embertársainkat.

A bölcsesség nem egyenlő az intellektussal, az eszességgel, sokkal inkább egy szellemi képesség, hogy adott helyzetben jól és jót cselekedjünk, hogy a dolgok mögé lássunk és az ok - okozatot feltárjuk.

A bölcsesség a megérzést és a megértést egyesíti és növekszik a tapasztalataink által. Segít abban, hogy az életünket saját kezünkbe véve, azt mi magunk irányítsuk, ne pedig mások tanácsaira hagyatkozzunk.

A csend eléréséhez nem szükséges kolostorba, remetelakba, drága elvonulóhelyre menni, hiszen problémáinkat oda is magunkkal cipeljük; hanem a bensőnkben kell egy olyan teret teremteni, ahol összeszedetten, - mások véleményétől, a megoldandó szituációtól kis távolságtartással, a  belső vezetőnk, szemlélőnk, a buddhi segítségével - meg tudjuk hozni a helyes döntést...

Így ír erről Osho:

"A belső vezetőt nevezem én szemtanúnak. Ez a te dharmád, (igazság,törvény) a benned élő buddha. 

Ébreszd fel ezt a buddhát, és egész életed áldást és boldogságot fog sugározni. Örömtől és az isteni minőségtől fog ragyogni egész életed - most elképzelni sem tudod azt a ragyogást. 

Ez olyan, mint a fény. Sötét van a szobádban, de hozz csak be egy kis fényt! Egy kicsi gyertya is elég, és a sötétség egy szempillantás alatt eltűnik. És ha már van gyertyád, akkor megtalálod az ajtót is. Már nem kell azon töprengened, hogy vajon merre lehet az ajtó. Csak a vakok töprengenek azon, hogy merre van az ajtó. Ha van szemed, és van egy kis fény is a helyiségben, akkor nem gondolkodsz. 
Vagy mielőtt kimennél, te töprengsz azon, hogy hol találod az ajtót? Nem, egyszerűen csak felállsz és kimész. Egyetlen gondolatot sem vesztegetsz az ajtóra. Nem kezdesz tapogatózni utána, nem mész fejjel a falnak. 
Egyszerűen csak látod, hogy ott van és gondolkodás nélkül kimész rajta." 

https://www.youtube.com/watch?v=3ep4Y16cWeg

                                                                                                                                                       

Namaste

*http://www.kislexikon.hu/hitopadesa.html 
http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/11/advent-uzenete.html

Advent III. - a bátorság

Most, hogy a TÉL megrázta egy kicsit a szakállát mindjárt jobban érzem karácsony közelségét, közelebb hozta hozzám az ünnepeket. Szívesebben lógatom fel az ablakomba a hóval díszített dekorációkat, amitől eddig hó és igazi hideg híján idegenkedtem. 

Nekem olyan illúzió romboló hó nélkül várni a karácsonyt, mert gyerekkoromban ilyenkor már méteres hóban szánkáztunk. A fiúk bőrszíjból hámot készítettek a nagy vadászkutyáinknak, szánkó elé fogtuk őket, aztán  uzsgyi. Fáradhatatlanul, sötétedésig kint voltunk és emlékszem milyen jó volt megérkezni haza a konyhába - ami az otthon fényes, meleg lelke volt, - anyánkhoz, akivel meghitten, remekül eltöltöttük az estéinket ott, ahol sütött, főzött, varrogatott, vasalt, néha énekelgetett, mi pedig körülötte. 

Emlékszem, ahogy készültünk karácsonyra. Együtt csináltuk a darálós-vaníliás kekszet. Most is látom, ahogy óvatosan tartom a markomat a daráló szájánál, vezetem a tésztát a tepszibe, (mifelénk tepszinek mondják) majd egyformákra darabolom, s miután megtelt a tepszi, anyu beteszi a sparhelt sütőjébe, és mi izgatottan várjuk, hogy elkészüljön és még melegen megkóstolhassuk.

Manapság inkább mindent megveszünk. Nem adunk magunknak időt a saját kézzel készített dolgokra, a kreativitásra, így nem is élhetjük meg az ebből fakadó örömöt, pedig harmóniánk visszaállításában nagy segítség lenne. Ma az ész uralta (bal agyfélteke) világban elsorvasztjuk intuitív női (jobb agyfélteke) oldalunkat. Ez kibillenéshez vezet. Minden kreatív tevékenység, - az álmodozás, éneklés, zenélés, tánc és a kézzel készített, mint díszítés, főzés, sütés, festés, varrás, hímzés és még mennyi minden fiús tevékenység, mint pl. fúrás-faragás - közelebb visz önmagunkhoz.

Idén már anyu nélkül kopogtat a karácsony, de milyen érdekes, hogy Ő a létezésével tud meglepni, megajándékozni. Tegnap a Várban voltam kirándulni a Dunafalvi Német Nemzetiségi Önkormányzat meghívásával, mert maradt egy kis pénz a kasszájukban, így szerveztek adventre egy budapesti kirándulást és színház látogatást, amire - nővérem indítványozására - meghívtak engem is. Öröm volt látni és megölelni - sok év után ismét Pesten - nővéremet. És jó volt itt látni az otthoni ismerősöket, rokonokat.
A  Várban való séta után a  Nagyboldogasszony - (Mátyás -) templomba mentünk. Felújítása csak pár éve ért véget, most gyönyörűek a reneszánsz festett falai és szecessziós festett boltívei. A szecessziós díszítés Ferenc József habsburg császárnak köszönhető, mert  itt a templomban történő magyar királlyá koronázása után  megfinanszírozta ezt.
Ahogy nézegettem fent a szép ornamentikát, freskókat, melyeket nem "kisebb kezek", mint Lotz Károly és Székely Bertalan festettek, a népoltár előtt, felett egy angyallal három állatot láttam meg. Egy bikát, egy oroszlánt és egy sast. Ezzel térben és időben el is érkeztünk advent harmadik hetéhez, ugyanis ennek a hétnek szellemi üzenete a bátorság, a kitartás, az állhatatosság erényének megszerzése.*

Érzelmi-, vagy más szóval asztráltestünkben három erő van: az akarat, az érzés és a gondolat; másik vetülete ezeknek, az őket képviselő állati erők, így a vad bika, az üvöltő oroszlán és a ragadozó sas, amiket felismerhetünk önmagunkban, vagy, ha nem ismerjük fel, akkor szembe kell néznünk velük kivetítésként a körülöttünk lévő világban.
Megszenvedjük őket így is, úgy is, ezért bátran nézzünk velük szembe és szelídítsük meg őket, mert ha elveszítjük lelki egyensúlyunkat érezhetjük úgy, hogy ezek az állati erők felerősödnek bennünk, vagy körülöttünk!

Egészen közel van már karácsony a szeretet, az egymás megajándékozásának ünnepe.
Lássuk meg, ha nagyon akarunk valamit, ha érzelmeink és gondolataink ez irányba túlzottan kibillentenek. Lássuk meg, nem csak pénzért vett ajándékot lehet adni, kapni!

Vegyük észre az egónkat és tudatosítsuk, hogy teremtőnk irányítja a legjobban sorsunkat, annyit kapunk, amennyit érdemlünk! Bár, ezt néha nagyon nehéz elfogadni... 

Lelkünk harmóniájának visszaállítását, ezeknek az erőknek megszelídítését bármilyen kreatív tevékenység segíti, ezért ne érezzük tehernek a karácsonyi sütés-főzést, vagy a karácsonyfa befaragását, díszítését, hanem inkább tekintsünk ezekre a percekre úgy, mint egy hasznos időtöltésre önmagunkkal.

Talán épp eközben leszáll hozzánk valami az égből...

https://www.youtube.com/watch?v=4jmklx5Ihg0

Namaste

*http://www.napfenyes.hu/szellemi-tanitasok/szellemi-unnepek/advent-miszteriuma

Advent II. - a mértékletesség

Advent második hetében ajánlott tudatosan gyakorolni a mértékletesség, önmegtartóztatás erényét. Igyekezzünk mértékletesek lenni pl. beszédben, indulatokban, étkezésben, vásárlásban, tévézésben és még számtalan dolgot sorolhatnék, hiszen a vágyak kiapadhatatlanul özönlenek felénk. Csak figyeljük egy délután alatt mennyi inger ér bennünket, mennyi mindenre vágyunk...és ebből mennyi indulat, frusztráció fakad.

Ezért tudatosan zárkózzunk el a médiától. Talán ez idő alatt valamilyen más forrásból öröm ér, melyet semmilyen megvásárolható termék, utazás nem adhat, legyen ez egy találkozás öröme, egy otthon eltöltött kellemes este, szeretteinkre, vagy, és kis házi kedvencünkre való nagyobb odafigyelés és még számos lehetőség.

Forduljunk kicsit befelé, legyünk tudatosan mértéktartóak beszédünkben. Ne fecsegjünk fölöslegesen, ne pletykálkodjunk. Legyünk többször csendben. Ezalatt ne csak a kifelé áramló gondolatainkra figyeljünk, hanem próbáljuk meg észrevenni belső vezetőnk (lelkiismeret) finoman érkező súgását.

Ha ez szokásunkká válik, eljutunk az igazsághoz és elkerülhetjük azt a mindegyikünk által ismert megrovást, hogy: "ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna", és erényünkké válik a "beszélni ezüst, hallgatni arany".

Legyünk mértékletesek az étkezést illetően. Tudatosan figyeljük meg hányszor nyúlunk valami ételért, italért,- éhség, szomjúság nélkül - csak vágytól vezérelve... Igyunk meg ekkor inkább egy jó nagy pohár vizet.

Az ösvényen járóknál a mértékletesség, önmegtartóztatás nem csak mennyiségekre vonatkozik, hanem arra is, hogy pl. elutasítva az erőszakot hús mentesen étkezik valaki.

Talán nem is gondolunk rá és sokan nem is tudják, hogy csakráink működésére hatással vagyunk étkezésünk milyenségével. Ez azért fontos, mert a csakrák az energetikai központjaink.*

A solár plexus, vagy napfonat csakránk erősítéséhez javasolt étkezés a lakto-vegetáriánus, a szívcsakrához a zöld, klorofillban gazdag zöldségek (zöldbúzafű!) fogyasztása és a harmadik szem csakrához a tisztánlátás erősítéséhez a gyümölcsökkel, olajos magvakkal való táplálkozás javasolt. A korona csakránkat, - amin keresztül az isteni bölcsességhez kapcsolódunk - böjtökkel, légzőgyakorlatokkal, mantrákkal tudjuk erősíteni.

Eszembe jutnak az indiai utam során tapasztaltak.

Mikor Jaipúrból a Himalájába, Rishikéshbe utaztunk, a vonaton hindu zarándokokkal voltunk egy kocsiban. Visszaemlékezem arra, hogy viselkedtek Ők és hogyan mi.
Ők szinte folyamatosan mantrát énekeltek, csendesek voltak. Nálunk egyik társunk elengedéstől szenvedve (hasmenés) egész éjjel járkált, én kísérgettem, hogy ne legyen egyedül. Egy másikunk mindent fotózva dokumentálta az utazás eseményeit, a negyedik pedig,- akivel még egy helyen aludtunk- mintha vidámparkban lenne, mindenen nevetgélt, láthatóan nem zavartatta magát a nem éppen megszokott körülmények miatt.

A hindu jógik vezetője egy idősebb úr, reggel diót szemezgetett egy zacskóból és banánt evett. A mi társaságunkból a kávésok  kis vízforralóval vizet melegítettek, hogy megihassák elmaradhatatlannak vélt reggeli kávéjukat, és kekszet ropogtattunk.

Délelőtt befutottunk Haridvárba a "Himalája kapujába". Leszállás után láttuk meg, hogy milyen sok zarándok érkezett a vonatunkkal...

Mi innen taxival Rishikéshbe mentünk.

Az ásramba való megérkezéskor, míg vezetőnk a bejelentkezésünket intézte, a vonaton töltött éjszakától, a párás melegtől, éhségtől elnyűtten ücsörögtünk bőröndjeinkkel körbevéve a Parmath Niketán udvarán.

Megvallom én eldőltem az egyik árnyékos padon. Volt ott hely bőven. Szinte elaludtam, mikor érzékeltem, hogy valaki lassan elmegy mellettem, majd megáll. Felnéztem, gyorsan felültem, nem illik ilyen helyen heverészni... Hol van a tapasz, a kitartás, akaraterő!?

Egy idős úr állt előttem hófehér ruhában. Egy hindu. Bőre szinte fekete, haja hófehér. Egyik kezében két banánt és egy almát tartott. Nyújtotta felém az egyik banánt, én nemleg megráztam a fejem. Ő újra invitált, ekkor elfogadtam és megköszöntem. Leült mellém. A szeme fehérjéből kiragyogó fekete szemével mosolygott rám. Mikor megettem a banánt, a bevagdosott almából adott egy cikket. Másik kezében egy már gyűrött, használt fehér textil zsebkendő volt. A zsebem felé mutatott. Ahogy lenéztem, az én vasalt zsebkendőm csücske lógott ki a zsebemből, azt mutatta. Kivettem a zsebemből és azt mondtam: from my mother, majd megtöröltem vele izzadt arcomat. (Ó, mintha csak hirtelen anyu simított volna!) Ő jelezte nem érti mit mondok és megszólalva rekedtes, idős hangján csak ennyit mondott: hindi, hindi. Aztán zsebkendőjével többször megsimogatta a karomat. Mosolyogtunk egymásra.

Invitálva, hogy fogadjam el, adott még almát, majd elkérte a homlokomon lévő napszemüvegemet. Neki adtam. Ő megtörölve izzadt arcát feltette, amin egy jót nevettünk, majd rám mutatva és magára tenyerével simító mozdulatot tett másik tenyerén, amit egyértelműen úgy értelmeztem, hogy arra utal, egyformák vagyunk. És valóban, minketten feketék és fehérek voltunk, az én bőröm fehér az övé fekete, én fekete nadrágban, fehér pólóban voltam, Ő pedig tiszta fehérben.
Ma már tudom, hogy az analógiát egyáltalán nem külsőségekre értette...Szatgurum.

Ezután felállt, mutatta, hogy elmegy, elviszi a szemétbe a banán héját és elment a napszemüvegemmel együtt.

Én a lányokhoz léptem. Első gondolatom az volt, hogy biztosan a gyümölcsért cserébe gondolta a szemüveget, hiszen egyszerűbb népeknél hallani ilyen cserékről. Élelemért, csecsebecse. Aztán meg arra gondoltam, hogy nem lesz napszemüvegem, anélkül pedig az érzékeny világos szememmel bajban leszek. Lányok meg is kérdezték, hogy mi van, elvitte a drága szemüvegemet? Mire én azt mondtam, hogy igen, elkérte, de majd megoldom, veszek egyet itt a bazárban, és ezzel el is engedtem a történteket.
Alig pár perc múltán visszajött az öreg jógi, leült ismét mellém, letörölve visszaadta a szemüvegemet, nekem adta a még maradék almát, majd elment.

A bepakolás és ebédelés utáni kis pihenőnk alatt elmém lázasan járt az eseten. Mit üzen ez nekem? Kicsit zavarban voltam. Elszégyelltem magam a gondolatért, hogy egy szellemi úton járó emberről azt feltételeztem, hogy a szemüvegem kellett volna neki és azért adott gyümölcsöt, de láttam magamat is, hogy én őszintén kész voltam lemondani arról, az Ő kéretlen kedvességéért...

Rishikéshben való tartózkodásunk alatt még párszor találkoztunk, egyszer éppen mikor a zöldségesnél a mangót szagolgattam, hogy elég érett-e. Biccentettünk egymásnak, majd mosolyogva a szemeihez nyúlva kérdőn mutatott. Én akkor a szemüvegemre gondoltam, persze utólag már tudom, hogy Ő a tisztánátásomra célzott. Ez után a találkozás után még inkább törtem a fejemet azon, hogy mi az üzenete ezeknek a nem véletlenszerű találkozásoknak. Elalvás előtt is csak ezen járt az eszem.

Másnap reggel 6-kor a Gangesz parton miközben jógáztunk, egy kis madárka szállt a fehér márványburkolatos terasz korlátjára, alig pár karnyújtásnyira tőlem. Egy barázdabillegető volt. Ismeritek, a színe fekete - fehér. Hosszan ott ücsörgött.  És ekkor beugrott a válasz, amin hiába törtem a fejem.

Az életben semmi sem csak fekete, vagy fehér, hanem mindkettő. A teljesség Árnyék és Fény.

Amikor képesek vagyunk már ítélkezés nélkül, középről, a szívből nézni a világot, akkor tisztánlátókká válunk, az IGAZSÁGot látjuk mindenben és mindenkiben.

A tisztánlátáshoz vezető út szattvikus, mértékletesség jellemzi.

Hát... ezt a lelki, szellemi és fizikai táplálékot kaptam  az istenek lakóhelyén,** a Himalájában, Rishikéshben Szatgurumtól.

Namaste

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/11/advent-uzenete.html
*http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/05/az-ekszer-varos.html
*http://magyarkamargit.blogspot.hu/2013/12/csokraink.html

**A Himalája hegység szanszkrit nevének jelentése "az istenek lakóhelye" Wikipédia

Advent I. - az IGAZSÁG

"Isten jelenlétének finomságába nem az én-központú elmén keresztül kóstolhatsz bele.
Ez nem személyes erőfeszítés gyümölcse.
Ez az az illat, mely azok szívéből árad, akik elméje az IGAZSÁGban összpontosul." Mooji

Ma van advent első vasárnapja és ezzel megkezdődött a karácsonyra való  felkészülés időszaka.

Akik ragaszkodunk a hagyományokhoz, feldíszítettük lakásunkat, majd ma este meggyújtjuk az adventi koszorún az első gyertyát.

Az adventi időszak egy lelki felkészülést is jelent.

Advent első hetében az igazságosság erényét kell, hogy fejlesszük.

Igazságosnak kell lenni önmagunkkal és másokkal.

Látni kell ügyeinkben az okot és okozatot. Ez a karma, amiről egyre többször hallani a közbeszédben.

Van jó és rossz karma, cselekedeteink eszerint váltanak ki környezetünkből reakciót. Minden kapcsolatunkban keletkezett konfliktusunkban meg kell lássuk a magunk és a másik fél szerepét.

Igazságosak úgy tudunk lenni, ha kicsit eltávolodunk az adott helyzettől és külső szemlélőként próbáljuk az eseményt nézni. Kicsit fölé helyezkedünk a dolgoknak. Ez minél többször sikerül, annál objektívebbek tudunk lenni. Kifejlődik a bennünk élő szemlélő, a buddhi, amitől egyre kiegyensúlyozottabbá, harmonikusabbá válik az életünk.

De van egy nagyobb  igazság is, amit tudatosítani kell!

Hogy isteni szikraként minden földi szerepünket mi magunk vállaltuk tapasztalás és lelki fejlődés érdekében.

Hogy bennünk él, teremt és tapasztal a TEREMTŐ.

Ez a legnagyobb IGAZSÁG!

A fotót Vrindávanban a Rádhá Dámodara mandírban készítettem.

Adventről még: http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/11/advent-uzenete.html

Namaste

Szuperholdas késő őszi délutánom

Ma kicsit előbb jöttem haza a munkából, hogy férjem kérésére almás pitét süssek. 

Húúú, de régen csináltam. A melegítő fahéjjal ez egy igazi őszi, téli süti. Lehet rá reszelni egy kis gyömbért is, a tésztájába pedig apróra vagdosott diót szórni, úgy még finomabb. Sőőőt, én egy finom indiai fűszerkeveréket is szórok az almára, garam maszalát, és az alma alá nem kekszet reszelek, hanem zabpelyhet szórok. 

Mikor hazaérkeztem, - a hideg idő beköszöntétől szokás szerint - az utca szinte összes macskája megjelent. Épp ma vettem nekik új eleséget, gyorsan megetettem őket, majd bepakoltam az autóból, hogy kezdjem a benti teendőimet. 

Átöltözés után kipakoltam a sütihez valókat a munkapultra, majd a dióhoz érkezve eszembe jutott, hogy diópucoláskor félretettem a rosszakat a cinkék etetéséhez. Fogtam azt, gyorsan összedaraboltam és kiszórtam a madáretetőbe. 

Míg daraboltam a diót, az édesanyám jutott eszembe. Tőle tanultam, hogy eltegyem a rossz szemeket a madaraknak. Ez is egy örökségem tőle. 

Láttam Őt magam előtt, ahogy gondosan aprítja a diót, hogy minél több madárnak jusson, majd lassan kimegy, az etetőbe beszórja az eleséget. Beérkezve elhúzza a függönyét és az ablak közelébe ülve, a szobából lesi a madarakat, ahogy érkeznek csipegetni. Így múlatta téli délutánjait...

Sütés közben velem maradt. A gondolataimban. Láttam, ahogy reszeli az almás pitéhez az almát és a csutkákról lerágja a még maradék almát. Mosolygok azon, hogy én is épp így csinálom. És még mennyi mindent csinálok úgy, ahogy tőle lestem el. Van valaki aki tudja...

Elkészült a süti. Mint általában, most is jól sikerült. 

Ezután jól felöltöztem és kimentem levegőzni. Ma Szuperhold van. A telehold gyógyító, elengedést segítő energiáit ki kell használni.
Csodálatos szép volt a holdfelkelte.

Közeleg advent. Az ünnepi hangulat megteremtéséhez nekem is fontosak a külsőségek. A színek: a piros-fehér-zöld. A díszítő tárgyak: szép teríték, gyertyák, az Emma tántimtól kapott kis diótörő hercegem. Az illatok: a narancs, a fahéj, a szegfűszeg és a fenyő illata. Az ünnep esti zenéje: a mennyből az angyal is, de már inkább Michael Buble karácsonyi válogatása. A  finom menü, a végén gubával, bejglivel és apró sütikkel. 

De a bensőséges ünnepi hangulathoz  mind ez kevés. Ahhoz kell valami több. Olyasmi amit anyám nagyon tudott. És, hogy tudott, azt igazolta az, hogy a barátaink mindig megjelentek szenteste nálunk. Szenteste. Hogy majd onnan megyünk éjféli misére, de ez az ami többnyire elmaradt. 

Volt ott nálunk valami a térben. 

Gondolkoztál már azon, hogy valójában mit jelent a karácsony? Miért ez a SZERETET ünnepe? Hogy mi az ÖRÖM? Hogy mi okoz  örömöt? Tartós örömöt.

Hááát! Javaslom kedves olvasóm mélázz el ezen! Szánj rá egy kis időt!

Talán megtalálod az öröm, a szeretet, a meghittség forrását. Belül.

Namaste,

Advent üzenete

 Évek óta szeptember vége felé előveszem a mécsestartót, az ajtóm mellé állítom kint és sötétedéskor meggyújtom benne a gyertyát. Ez idő tájt a hűvösebb estéken a kandallóban begyújtunk és a rajta álló gyertyákat is  meggyújtom.  Ez amolyan szertartás (púdzsa) számomra, mert a tűz melegséget hoz mint a hőfokot, mint pedig az érzelmeket illetően.
Nagyon tetszett, hogy idén országosan elindult egy régi hagyományunk felélesztése, a Szent Mihály napi tűzgyújtás.
A tűz a Nap földi tükröződése, Mihály pedig a sötétség erői ellen küzdő arkangyal.
Ebben a néphagyományunkban érhető tetten kötődésünk a szellemi világhoz, a Kozmikus Rendhez.

Az őszi napfordulóval ahogy környezetünkben, úgy bennünk is egyre fogy a Nap fénye és erősödik a sötétség ereje, mert "Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint úgy bent." Ezt a törvényt sok ezer éve megfogalmazták már az egyiptomi magaskultúrában.


Adventhez közeledve belső, szellemi tüzünket kell megerősíteni.
De valójában mi is az advent?
Jelentése  latinból  az "Adventus Domini", az Úr eljövetele kifejezésből származik.
Valójában advent a keresztény világ karácsonyra való várakozását, spirituális felkészülését jelenti.
De milyen eljövetelre várakozunk, várakozom én, aki ezt a blogot írom?
Nyilvánvalóan a belső F-Én-y megszületésére.

  Egyszer egy postban a fb-on  azt írtam mint jógaoktató, hogy minden magyar embernek meg kellene tanulni a Surya Namaskar-t a Napüdvözlést. Azzal indokoltam, hogy ősi magyarjaink szokását fenntartva egy archaikus népcsoportunk, a csángók akik tőlünk messze elszakítva élnek (nem lélekben elszakítva!! csak földrajzi határokkal) a csíksomlyói búcsú során, vasárnap hajnalban fölzarándokolnak a nyeregből, vagy a kegytemplomból a hegyre, köszönteni a kelő Napban Istent, vagyis az Ős Tényt, a Teremtőt. Ez a "Napbanézés". Még hozzátettem, hogy ma, már mi is sokan követjük őket e szép hagyományban.
Igen, a Surya Namaskar is egy napüdvözlés, mellyel belső tüzünket, a szamánát növelhetjük.
Akinek  tiszta a köldök- vagy Manipúra csakrája, az egészséges, kiegyensúlyozott személyiség, tele életkedvvel.  Aurája sugárzóan ragyog, fénnyel teljes és ezt megérzik a körülötte élők.
Ennyit most a jógáról és az általa megszerezhető szellemi tűzről.

Visszatérve a karácsonyi ünnepkörhöz nézzük szellemi tennivalóinkat.
Advent ideje alatt négy sarkalatos erényt, erkölcsi képességet kell megerősíteni az embernek magában.

1. hét  Igazságosság, 
 Michael Arkangyal,  kék sugár

Az ember, felegyenesedésével közvetítővé vált az Ég és a Föld között. Ezzel a felegyenesedéssel jött létre az öntudat, önállóság és vele az egyéni karma, mely cselekedeteink következménye. Minden ami a világban történik ok - okozat viszonyban van. Legyen bár a történés élettelen létezők, állati, emberi, vagy magasabb világok szellemi, isteni megnyilatkozása. Tehát minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Igazságos csak az lehet, aki ennek az igazságnak birtokában van, szellemileg felnőtt. Tudja, hogy sorsának  ő a teremtője. Minden pontosan úgy történik életében,- olyan leckéket kap,- melyek lelki, szellemi fejlődését leginkább szolgálják.
A szenvedéseket, csalódásokat méltósággal el kell viselni.
Tehát advent első hetében  magunkba szállva önértékelést, önvizsgálatot kell tartanunk. Segítségével mások felé is igazságosak leszünk és ez belső egyensúlyhoz vezet.

A hét kísértése az igazságtalanság.

2. hét  Mértékletesség
Chamuel Arkangyal, bíbor sugár

Ahol fény van, ott árnyék is. Az ellenerők a vágyak mértéktelen megnövekedését okozhatják az emberben.
Advent második hetében tudatosan mérsékletesnek kell lennünk, például az étkezésben, beszédben, vásárlásban, a média követésében.
Figyeljük önmagunkat, ne fecsegjünk hasztalanul, kerüljük a médiát, mert a tévézés, újságolvasás által sok durvaság, pletyka érhet bennünket.
Ne akarjuk a szeretetet, a lelkieket vásárolt anyagiakkal pótolni!
Advent második hetében beszédünk legyen nagyon tudatos, csak akkor szólaljunk meg, ha nagyon fontos. Tartsunk szóböjtöt, így meghallhatjuk belső hangunkat.
Fejlesszük ki magunkban  az "először gondolkodom, aztán beszélek" jó szokását, ezzel megszerezve a megfontoltság erényét.
Ha kerüljük a szélsőségeket, mértékletesek leszünk. Ezzel harmóniát, higgadtságot, lelki békét érünk el.

A hét kísértése a mohóság.

3. hét  Állhatatosság
Gábriel arkangyal, fehér sugár

 A sötét erők asztrális testünkön keresztül  félelmet és aggodalmat okozhatnak, melyek lelki egyensúlyunk elvesztéséhez vezetnek.
Uralnunk kell a lélek három erényét, az akaratot, az érzelmet és a gondolatot.
Jó, ha elengedjük a "most azonnal" érzést és gondviselőnkre bízzuk sorsunkat. Hinni kell az isteni időzítésben. Így visszatér nyugalmunk, melyet a túlzott akarással, gondolkodással elvesztettünk.
Legyünk éberek, vegyük észre mikor akar az ellenerőktől kísértett egónk felülkerekedni.
Őrizzük meg a lélekjelenlétünket!

A hét kísértése a félelem.

4. hét  Bölcsesség
Zadkiel Arkangyal, lila sugár

A téli napforduló  (december 21.) előtti napokban szellemi értelemben a magasabb világok küszöbéhez érkezünk. Hogy az igazi bölcsességet megszerezzük találkoznunk kell a küszöb őrével aki segíti szellemvilágbeli utazásunkat. A küszöb őre csak akkor érkezik el hozzánk, ha már szembesültünk saját árnyékunkkal, sötét oldalunkkal, mely tudatalattinkból sokszor tévútra vezetett. Ezek után a küszöb őrei itatják ki  a "Felejtés poharát" és az "Emlékezés poharát" ha álomban, vagy meditációban a szellemvilágba lépünk.
A "Felejtés pohara" segít abban, hogy a földi logikát elfelejtve szerezzük meg a  szellemvilág bölcsességét, majd a földi világba való visszatéréskor az "Emlékezés poharát"  isszuk ki, hogy a földi világba torzítás nélkül emlékezzünk a szellemi tanításokra.
Tehát advent negyedik hetében ennek a bölcsességnek a megszerzése és megtartása a legfontosabb.                            
A hét kísértése a tudatlanság.

E négy sarkalatos  emberi erény kifejlesztéséhez elég az ember elhatározása és kitartása.

Van még három erény, mégpedig az isteni erények: a hit, remény, szeretet.
Ezek  bennünk való kiteljesedéséhez nem elég az emberi kitartás, hanem szükséges a magasabb világok segítsége, az angyali hierarchiák közbenjárása.

A hit olyasvalamiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni, ezért a mai  anyagelvű világszemlélet miatt sokszor hitünk miatt nevetségessé válhatunk.
Ahogy káros a vakhit, úgy káros a hitetlenség, mely által a sötétség erői félelmet, szorongást kelthetnek. A hit ereje által tudunk lelki, vagy asztráltestünkben fejlődni, szellemi-Énünket elérni.
Ebben Mihály a Nap-arché segít bennünket, ő felel azért, hogy az emberek gondolkodásában szellemi szemlélet helyet kapjon.

A remény segíti az embert azon az úton, ahol az álomból valóság, megnyilvánulás lesz.
A remény egy a hitünket erősítő energia, mely segítségével  magasabb, buddhi tudatszintre juthatunk. Inspirálttá válik életünk. Itt a védőangyalon kívül, egy arkangyal is csatlakozik hozzánk.

A szeretet, mint energiaáramlás jól megfigyelhető, melytől szárnyalónak, élettelinek érezzük magunkat. A legmagasabb szintű rezgés, mely ténylegesen képes táplálni a szervezetet (szer-etet).
A szeretet alaptörvénye, hogy csak akkor kapjuk meg, ha mi is sugározzuk magunkból.
Szeretetből fakadó tulajdonságok mint az odaadás, elfogadás, türelem, önzetlenség, önfeláldozás sokszor az emberek szemében megmosolyogandó dolog nem pedig erény.
Négy szintje a szexus, erosz, fília, agapé.
Az agapé a legmagasabb szintű, feltétel nélküli Krisztusi szeretet, mely rezgéssel fizikai testünket atmanná, felsőlélekké alakíthatjuk.

Nos, én erre az eljövetelre várok!
Az advent tudatos megélése segít a Krisztusi tudat eléréséhez, hogy megszülessen bennünk a magasabb ÉN.

Habár e három erény kifejlesztéséhez a megfelelő idő már a karácsony utáni tizenkét szent éjszaka után, vízkereszttől húsvétig tart, mégis itt éreztem helyét megjegyezni.
Ugyanis, ahogy a karácsonyi ünnepkör egyágú gyertyatartója Jézust a világ világosságát jelenti, a hétágú gyertyatartó pedig a négy emberi és a három isteni erényt hivatott szimbolizálni.

Végül hallgassátok szeretettel ezt a gyermekkorom karácsonyát idéző,  Jézus eljövetelét váró dalt.

Meghitt adventi időszak utáni áldott karácsonyt kívánok szeretettel: Magyarka Margit

https://www.youtube.com/watch?v=4jmklx5Ihg0


Forrás: Váradi Tibor; Szellemi tanítások
Wikipédia
http://www.noralap.eoldal.hu/cikkek/hogy-jo-legyen/osz--es-szent-mihaly-idoszak-a-nepi-hagyomanyban.html