Spirilady

Igazi gondtalan nyaralás volt pontosan abban a luxusban, amit mi itthon keleti kényelemnek nevezünk.

A reggeltől estig felhőtlen azúrkék ég, a szikrázó napsütés, a 26 fokos  tenger, a nagy ringató hullámok mind-mind kényeztették.

Tudatosan hagyta, hogy a ragyogó Nap átjárja, elégesse megemésztetlen érzéseit, gondolatait, a tenger pedig átmossa és kioldja lelki nehézségeit, gondjait. Ez a belül csendes, meditatív állapot, jól tudta, hogy felhoz elfeledett, elnyomott érzéseket, amik aztán így szépen elengedődnek és gyógyulva nem vonz  magához többé hasonló helyzetet.

Célia, fiatal jógás nővére  nem véletlenül utalt rá egyszer nagyon találón úgy, hogy a spirilady. Az egész életét egy magasabb aspektusból élte. Nem tudott csak az anyaginál, a fizikainál megragadni. Tudta a valóság  ennél sokkal több...

Esténként a világ semmi kincséért nem maradt volna bent a klimatizált étteremben vacsorázni. A tenger felől már finom, friss szellő fújt, így a teraszra ültek, ahonnan bámulhatták a lemenő Nap alkotta aranyhidat, a csillámló végtelen tengert, a képben tovaúszó hajókat. 

Vacsora után desszertnek hozott az asztalukra pár kihagyhatatlanul finom, mézzel átitatott baklavát, a pincér könnyű borral kínálta őket.

Lassan sötétedett. A Nap bíborja és az ég sötétje különös indigószínű palástot vont föléjük, amit; akár egy modern festő ecsetje; a repülőgépek kondenzcsíkjai festettek absztrakttá.

A pool bárnál  21 órától minden este más és más élő zene volt. Erre az estére a 70-80-as évek slágerei voltak műsoron. Átsétáltak. Míg a férje italt kért, Ő leült egy asztalhoz.

A szőke, hosszú hajú énekesnő háttal állt neki, éppen a zenészekkel beszélgetett. Majd megfordult; egyszerű, földig érő fekete ruháján hófehér betűkkel írva ez állt:
                                         
                "HEY  BABY! LET'S GO VISIT NYC!";

és soulos hangján elkezdte énekelni a 70-es évek végének egyik legnagyobb diszkóslágerét az One way ticket-et.

Ő csak ült és hagyta, hogy a váratlanul feltoluló érzései elborítsák. Arcán gyöngyszemekként gördültek a könnyek...

https://www.youtube.com/watch?v=g_jUtiKSf1Y

Yu party

Várta  már ezt az estét. Szerette a Yu partyk hangulatát, imádta ezt a zenét, a fiatalságát idézte. Azokat a Duna parti nyarakat, mikor még jó zenéért jugót, vagy az alig fogható Rádió Luxemburgot hallgatták.

De tudta és érezte, hogy erre a világra sokkal mélyebben van kódolva. Baranyai gyökerei voltak.

  

A Yu partykon mindig adtak egy kis ízelítőt a Délvidék épp aktuális kultúrális életéből. Ez most is így volt. A bánáti Magyarcsernye egy szakrális emlékének restaurálása volt a téma. Megőrizni a magyarság emlékeit nem kis kihívás ott délen.

Aztán elhozták az estére a balkán ízeit. A faszénen frissen sült pljeskavicát és a puha, sóstúrós és káposztás bureket, valamint szlavónia illatos könnyű Traminac-ját és dalmácia borait, mint  a fenséges Malvazia-t és a veretes, a tenger illatát idéző peljesaci Plavac-ot.  Élvezte a borkostolón, ha olyan ízeket, illatokat mondott a sommelier amiket ő is kiérzett a borokból. Különösen az ötödik bornál a Plavacnál volt ez igaz, ahol beleszagolva a borba azt találta mondani, hogy Horvátország illata van. 

A Plavac egy rendkívüli, páratlan bor. Ahogy a horvát borszakértő elmondta, a Peljesac félsziget csupasz szikláiba mélyen gyökerezett szőlőt a sós tengeri pára és a sziklákba felcsapódó tengeri algák táplálják. És igen! Ettől a bor illata valóban kicsit sós, algás. Ez volt az, ami neki Croátiát jelentette.

Nem szokott inni, de most jólesett neki ezen a finom, kora tavaszi estén. A meleg, friss "pleszkó" és burek nem volt elegendő, hogy ne ártsanak meg neki a borok. Mámorosan jókedvű lett.

Míg a  férfiak kint az udvaron beszélgettek, Ő egy magányosan érkezett fiatal lánnyal beszélgetett a nyárról, a vitorlázásról, a tengerről és régi jugó emlékekről.

Az est sztárvendége  Rúzsa Magdi volt. Aktualitása, hogy Ő Délvidéki, azonkívül György nap volt, és általa lett itthon nagysikerű a Durdevdan. 

https://www.youtube.com/watch?v=ImAmY2ufGdg

Már éjfél volt, de még nem kezdődött el a zene.

Visszajött kintről a férje, szólt, hogy késő van induljanak, buli még sehol, kint a levegő már nyirkos, hideg és Ők könnyen vannak öltözve. 

Mint már oly sokszor, most sem állt ki magáért. Elindult. Csak valahol az autó felé menet kezdte el mondani, hogy Ő nagyon szeretett volna egy kis balkáni zenét hallgatni, mert ezt ő... nem! nem is ő! hanem egyenesen a lelke vágyta!

Szóváltás kerekedett. Férje kérte menjenek vissza, de  már megbántódott és elszállt minden jókedve. A kocsihoz érve, miután kiderült, hogy iratait otthon hagyta és azt találta mondani, hogy az autó nem papírokkal megy, férje hisztisen földhöz vágta a slusszkulcsot, majd azt mondta, csináljon amit akar és otthagyta. 

Ő még utána szaladt, hogy ne hülyéskedjen, ne hagyja ott,  hisz nem is tudja merre induljon haza. 

Balra - volt a válasz. 

Nem szokott a belvárosban vezetni. A nagy autóval nehéz volt a parkolás, nem volt helyismerete. Most is csak azt tudta, hogy valahol a Zeneakadémia környékén egy kis utcában van.

Nem hívott sofőrszolgálatot. Kifizette a parkolást és indexelt. Hát, legyen balra! Az a szív oldala!

Próbált utca nevet olvasni. Ment egyenesen, ahogy a tábla mutatta, majd jobbra. A körútra érkezett. Ránézett az üzemanyag mutatóra. Tele volt a tank. Ettől kissé megnyugodott. Belefér egy-két tiszteletkör, ha elrontaná az irányt. 

Pár lámpás kereszteződés után tábla mutatta M O; M 5; E 4 jobbra. Bekanyarodott. 

Messze elől meglátta az Astória óriási fénytábláját.  A Rákóczi úton volt.

Itt egyenesen, aztán az Astóriánál jobbra a Károly körútra,- emlékezett, ott van visszafordító sáv- majd át egyenesen Múzeum körútra, ott balra az Üllőire,- sorolta magában. 

Tudta, hogy minden oké. Felfrissítette a kinyitott tetőablakon beáramló hűs levegő. Tisztán megfogalmazódott benne, hogy senki nem fogja éppen őt megállítani, csak mert ivott és mert nincsenek vele az iratai.

Nézte a város éjszakai fényeit, a sok autót és szépen haladt előre az úton...

Bódult fejjel is valahol belül érezte, hogy valami megfogalmazatlanul megváltozott benne ezen az estén.

Bekapcsolta a rádiót. Charlie énekelte rekedt hangján: New York, New York...