hétfő, december 31, 2018

BÚÉK





Az év utolsó napja nagyszerű alkalom az összegzésre. Pár perces elcsendesedéssel megnézni mire is jutottunk az elmúlt időszakban. Mit tanultunk meg az élet adta leckéinkből, milyen tapasztalatokat szereztünk, miben gyarapodtunk és milyen felismeréseket tettünk ezekkel kapcsolatosan. 
Lehet, hogy ez több időt igényel, mint pár perc, de megéri. 
Így tudjuk megélni és kifejezni hálánkat mindenért, ami épülésünket szolgálta és így fogalmazódhatnak meg az elengedésre váró dolgaink. 

Ez kell, szükséges, hogy le tudjuk vetni a régi gúnyát és egy szebbet, jobbat ölthessünk magunkra.

Bármit is engedünk el, tudnunk kell, hogy az üresedés helyére valamit tudatosan be kell fogadnunk.
Például, legyen bármilyen nem kívánt tulajdonságunk, szélnek ereszthetjük a tenyerünkből, vagy papírra írva elégethetjük, majd képzeletben valamilyen pozitív tulajdonságot fogadunk be. Ha más nem jut eszünkbe, akkor fogadjuk meg, hogy szeretetteljesek leszünk környezetünkkel. 
Ez többet jelent, mint csak az embertársainkkal...
Aztán kérjük a Teremtőt, hogy segítsen, támogasson ebbéli szándékunkban, mert Ő jobbat is tud, mint mi azt el tudjuk képzelni...

Szolgáljon jó tanácsként Szvámi Ráma tanítása: 

"Beszélsz a szeretetről. Mindig vágyakozol a szeretetre. Mindig szeretnéd, ha szeretnének. 
Ha tényleg meg akarod tudni, mi az a szeretet, van egy eligazító mondat: ahogyan az élet azt jelenti, hogy élni, a szeretet azt jelenti, hogy adni." 


Kívánom mindnyájunknak, hogy bármit is adott, búcsúzunk hálával az óévtől, és legyen szeretet-  és örömteljes, áldott  az új esztendőnk!



vasárnap, december 23, 2018

Karácsony szelleme

"A rongyos istállóban, pásztoroktól körbevéve a Teremtő felfedte egyik nagy titkát: azt, hogy hiába teremtette meg a világot, otthontalan. Emberszív az igazi jászla. Azon kopogtat."
                                                                                                                     Berecz András mesemondó





Advent negyedik hetének üzenete: https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/12/advent-iv-bolcsesseg.html

hétfő, december 17, 2018

Bátorság

Ady Endre: A Tűz csiholója

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,*
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.

* utalás a görög mitológia alakjára Prométheuszra a titánra, aki ellopta a tüzet az istenektől az emberek javára.

Advent harmadik hetének lelki üzenete:https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/12/a-batorsag.html

szombat, december 15, 2018

Geminidák

Egyik nap kicsit később mint szoktam, kora este érkeztem haza. Csípős hideg volt. 
Felnéztem az égre, mert ilyenkor általában felhőtlen, tiszta az ég. Csak úgy sziporkáztak a csillagok. Vettem pár jó mély levegőt, mialatt eldöntöttem, hogy járok egyet. A séta alatt kémleltem az eget. Már fenn volt a Göncöl, a Kassziopeia, fenn ragyogott égboltunk legfényesebb csillaga a Szíriusz,  már mutatta magát az Orion oldalán az Ikrekkel, a Bika csillagkép a Plejádokkal, a Fiastyúkkal.
Ahogy csodáltam égistennőt Nutot, egy hullócsillagot láttam nagy, hosszú fénycsóvával az Ikrek és Orion felől zuhanni.

Tudjátok! Ha hullócsillagot látunk kívánhatunk valamit, ami teljesül, de csak akkor, ha nem áruljuk el senkinek.       
Én kívántam...




A téli égbolt leglátványosabb meteorrajáról az Ikrek csillagkép felől hulló Geminidákról:
https://kiderul.startlap.hu/idojaras-hirek/erkezik-az-ev-leglatvanyosabb-meteorzapora-a-geminidak/

vasárnap, december 02, 2018

Bál a Vajdaságban


Palicsin jártunk, így volt szerencsénk megint megtapasztalni a schengeni határon való átkelés minden kellemetlenségét. Másfél - kétórás várakozás, a 6-7 kapuból csak 4 -ban volt beléptetés, holott igen erős a forgalom a Balkán Európa között.
Na, csak semmi zsörtölődés, türelem, türelem! - intettem magamat, holott tisztán láttam az évtizedek alatt, itt semmit nem javult emberietlenséget...

Inkább fölemeltem az ég felé a tekintetemet és csodáltam a közeli Tiszáról és a tavakról felszálló darvakat. Hallgattam kurrogásukat és figyeltem ahogy ezek a csodálatos, hatalmas madarak spirálisan egyre magasabbra és magasabbra emelkednek, majd a vezér madár után szépen besorolva V alakban felveszik vonulási alakzatukat.

Éppen mostanában olvastam, hogy idén évtizedek óta nem tapasztalt mennyiségű, becsülten 160 ezer  madár érkezett, hogy a hosszú vándorútjuk során megpihenjenek hazánkban.




Tekintsük ezt szerencsének! 
Ugyanis a Japán mitológia szerint a darumadár a jószerencse, az áldás, a béke, a hűség, a becsület jelképe, de mindenképpen valaminek a beteljesülését fejezi ki.
A magyarságnak is mindig fontos volt. Ott van a koronázási palástunkon, megjelenik címereinkben, pénzen és az életfa mellett is. Nálunk a hűség és az éberség madara. Gyakran ábrázolják kővel a csőrében. Ez a vezérdarvakra jellemző, hogyha elaludna, felébred, ha elejti a követ.



Bálozni voltunk a Vajdaságban. A zenészek húzták a talp alá valót; egy magyar dal, egy szerb dal, ahogyan itt ez illik; mi pedig roptuk a táncot hajnalig. A csárdás és a kóló, a pop és a rock jól megfértek egy fedél alatt.

Tudjátok az elcsatolt országrészek magyarsága nagy tanításokat képes adni. Az elfogadásról, ami nem a beletörődést jelenti. A népek egymás iránti toleranciájáról, az alkalmazkodásról, a megmaradásról. A vajdaságot jellemző sokszor kettős, hármas identitás (magyar, sváb, szerb) melletti magyarnak való megmaradásról.

Hajnalodott. Indulni készültünk. Már felöltözve mentünk elköszönni a vendéglátóinkhoz.
Ne! Ne! Még ne menjetek! Most jön a legjobb! - mondta Timike és már húzott is vissza bennünket.

A zenekar előtt álltak a vajdaságiak. A fiatal zenészek már húzták az "Ott ahol zúg a négy folyó" című dalt.
Mindenki énekelt.


Ma van advent első vasárnapja. Gyújtsunk egy gyertyát, és ne feledjük, hogy advent első hetének lelki gyakorlata az igazságosság. Elsősorban önmagunkkal legyünk igazságosak, a többi jön magától. Áldott adventi napokat, ünnepet kívánok!


hétfő, november 19, 2018

Felelősségvállalás


Igen, látom és tapasztalom, hogy van egy fiatal nagyon spirituális nemzedék, aki felelősséget vállal minden teremtéséért. Lássuk csak a legutóbbi tapasztalatomat.


Beiratkoztam egy, a város másik felén lévő festőkurzusra, ahová P+R közlekedek.

Péntek kora délután. A 3-as metrón végig zsúfoltság, de a végállomáshoz közeledve, megfogyatkozik a tömeg. Ekkor leül mellém egy fiatal, fekete srác. Megjelenése, öltözete egyszerű, rendezett: dzseki, farmer, tornacipő, rövidre vágott fekete haj. Nincs más nála csak egy mobil. Azt bámulja.
Semmi rendkívüli.
Vagyis... Nagyon is rendkívüli. Ahogy rápillantok a kijelzőjére, a Srí Yantrát látom rajta.


Srí Yantra

Mi ez, ha nem felelősségvállalás önmagunkért, a sorsunkért! Magasabb erőkhöz fordulni sorsunk jobbá fordulásáért. Hinni a harmónia erejében, hinni abban, hogy a Teremtő egyaránt szeret mindnyájunkat, hinni, hogy bőség van...
Hinni a teremtő lélek erejében...

Srí Yantráról:https://szinekesszavakblog.wordpress.com/2016/07/03/a-sri-yantra-rejtelye/

Yantrákról:http://www.yantra-home.hu/?p=97

vasárnap, november 11, 2018

Maitréja - szerető kedvesség

Minden gyermek egy jobb élet ígérete — lehetőség a régi megváltoztatására, és az új megteremtésére. " - HUBERT H. HUMPHREY

11:11:11

A 11:11 mester szám. Egy üzenet, hogy jó úton járunk, hogy készen állunk a dualitásból az EGYsÉGbe lépni. A mai nap, 2018. november 11. háromszoros 11 és éppen ma kezdtem ismét egy szívemhez nagyon közel álló témáról írni.


Szelíden nógattam már egy ideje fiamat, Róbertet, hogy fogadjon el tőlem egy hangtálas masszázst. 
- Anya, tudod, én nem hiszek ilyenekben, de most szombaton átmegyek, - mondta.
Nem is próbáltam magyarázni lelki, szellemi, fizikai hatásairól, a hangtálazás alatt megtörténő elvesztett lélekrészeink befogadásáról, a mentális gátjaink lebontásáról, a szinapszis szintű hatásról, ahogy a rezgések segítik az ingerület átvitelt egyik sejtről a másikra, - mert ha akar úgyis utána olvas, - hanem örültem, hogy eljön.

Maitréja


Kezdem a hangtálazást. Ahogy kell, ahogy az őseink mondták: nyitott szívvel.
A kar a szív meghosszabbítása.
Szeretettel, harmóniával, éber tudatosságommal kezdem elhelyezni a tálakat.
Kint madárcsicsergés, napsütés, idebent is finom rezgések.
A folyamat vége felé tartok, a szívtál a torokcsakránál. Már csak lehelet finoman zengetem a tálakat a teljes ellazulásért, amikor egyszer csak - hammm, - mondja Robi és úgy csinál, mintha be akarna kapni.


Ha láttatok igaz, szívből jövő kacagást, hát itt az volt. A könnyeink potyogtak, úgy nevettünk.
Megfordultam a szobában, felnéztem a falra édesanyám portréjára és csak annyit mondtam Robinak, - most velünk van a mama. 
Mert tudjátok, ha valaki, akkor Ő aztán tudott huncut lenni, vele lehetett könnyekig nevetni. Nem, mintha olyan könnyű lett volna az élete, hanem, mert Ő tudott valamit, élt benne egy nevető Buddha.  


Maitréja

 Indigók


Csak pár napja, hogy leültem egy blogot írni az új kor gyermekeiről, mégis, valami egészen más született meg a kezeim közt Örökségem címmel. 
Aztán megint nekifogtam és szinte készen is voltam, de más dolgom végett abbahagytam az írást. Szokásomtól eltérően rányomtam a mentés gombra, hogy biztosan megmaradjon. Ekkor olyan történt, ami, mióta  írok, még soha. Törlődött a bejegyzésem...
Szóval először nem íródott meg, másodszor pedig az egész bejegyzésem eltűnt. Pedig nem kis energiát fektettem bele. Megnézettem Dóri férjével, Andrissal, - IT szakember - a gépet, nem bújt-e el valahová az írásom, de nem! Egyszerűen törlődött. Bántott a dolog.

Jó-jó, de nézzük csak, mit üzen ez az eset. Talán csak rossz volt a koncepció. 
Nem Carolina Hehenkamp, Lee Carroll - Jan Tobler könyvéből gyűjtött ismereteket kell megosztanom, hanem a saját tapasztalataimat. Ugyanis vannak, hiszen a 70-es, 80-as évektől születő  első indigók az én gyermekeim korosztálya. Sőt, úgynevezett elő-indigó két testvérem is, így van bőven tapasztalatom ez ügyben.
Egyrészt a nővérem részéről tanított elfogadás, együttérzés, és a feltétel nélküli szeretet, másrészt idősebb bátyám részéről a régi elavult nézetek, tekintélyelvűség el nem fogadása, rombolása.
Egész lényével utasította el a komcsi idők korlátozásait. Hullámos, hosszú, szőke haj, ártatlan kék szemek, trapéz farmer, rikító pólók, bulizás, motorozás, szabadság-, utazási vágy, ami a Vasfüggöny mögül erősen korlátozott volt, s mind ehhez egy szigorú, tekintélyelvet valló apa, aki nem tűrt semmi rebelliót! Még ha utóbb ki is derült, hogy ez a gyermekei a védelmét szolgálta.


 

Igen, Árpi nagyon hasonlóan működött, ahogy a mai indigók. Korán érett, babaként nagyon hamar kezdett járni, beszélni. Nagyon eleven és értelmes volt, de az iskolában írási és olvasási nehézségei voltak. A gimnáziumot abba hagyta, - micsoda skandalum volt ez, - és elment szakmát tanulni, ahol szorgalmáért, nyíltszívűségéért megbecsülték.
Sokszor, jelentős eseménynél észrevettem, hogy kimondatlan gondolataim, kérésem, szerető érzésem megérkezett hozzá. A köztünk élő telepátiát úgy is hívhatnám, új dimenziós messenger.

Az indigók nagyon intuitívak. Önvizsgálatra és felelősségre szólítanak fel, mert minden kivetítésünket tükörként azonnal visszadobják. Olyan helyzetet képesek teremteni, amiből megértjük, mit éreznek egy-egy szituációban, mi az, amit rájuk vetítettünk a saját bensőnkből. Ez akkor a legkellemetlenebb számunkra, amikor negatív dolgokat vetítünk ki, mert ekkor szembesülni kell saját sötét oldalunkkal.
Ugyanakkor  játékosak, szeretőek, szeretetre szeretettel válaszolnak. Így tanítanak bennünket az egymás iránti tiszteletre.

Jan Toblertől:

Amint megtanuljuk, hogyan tiszteljük őket, ... azt is megtanuljuk, hogyan tiszteljük és neveljük azt a belső gyermeket, amely mindannyiunkban megtalálható. Játszani hívnak! ... Nekünk kell időt teremteni. Ez nem automatikusan illet meg bennünket! Ha az élet olyan komollyá válik, hogy nem tudunk játszani, nevetni, a kutyánkkal belefutni a pocsolyába, minden ellen megvédelmező erődítményt létrehozni magunkban, akkor elvesztünk.

Lee Carrolltól:

... azt mondják róluk, különösek... Fiatal esetlenségük keveredése az öregek bölcsességével szeretni való... Olyan energiát képviselnek, amit látnunk kell, ahhoz, hogy elhiggyük, - kissé olyan ez, mintha a legdivatosabb öltözetet öltenénk magunkra, felső ajkunkba gyűrűt tetetnénk, és nagyapáink és sámánok társaságában harsány rap hallgatása közben jól éreznénk magunkat!

Indigó gyermek




A dimenzióváltás bizonyítékairól, az indigó és kristály gyermekekről:

szombat, november 10, 2018

Privát hívó

Este 8 óra, épp, hogy csak hazaértem a festőiskolából, leültem vacsorázni, mikor megszólalt a vonalas telefon.
- Te vedd fel, - mondta a férjem, - téged szoktak keresni.
Ránéztem a telefon kijelzőjére, hogy lássam ki hív ilyenkor.
Privát hívó.
Feltettem magamnak a kérdést, - felvegyem? Ki az, aki ilyenkor ismeretlenül hív?

- A mentőszolgálattól vagyok... Közbevágtam, - bocsásson meg, de most nem alkalmas a hívás. Most érkeztem haza, éppen vacsorázom. De önt adták meg értesítési címnek, és már mondta is a hármas közúti balesetet. Bordatörés, tüdőlebeny sérülés, intenzív osztály, a lánya Dóra...

Súlyos szavak az anyai fülnek.
Valahol belül egy erős kontroll, - nem lehet, ez nem történhet velünk, a mi gyermekünkkel.
Hol történt mindez? -kérdezem. Az Üllői úton - mondja a telefonáló.
Figyelem magamat, ahogy az adott pillanatban józanul mérlegelek, ahogy a szívem majd ki ugrik a helyéről, de mégis nem vesztem el a lélekjelenlétemet, mert tudom, hogy a gyermekeim körültekintőek, velük ilyen nem történhet!

Úgy döntök leteszem a telefont, ha igaz, a hír úgyis visszahívnak majd, de nekem minden pillanat illúzióban tartás pokol. Hívom Dórit mobilon.
- Szia anny, - szól a telefonba.
Majdnem zokogok. Elmesélem miért hívom ismét, hiszen délután egy csomót beszélgettünk.

- Anya jól vagyok, itt van  Robi is, Andris is, épp a webshopot csináljuk. Nyugodj meg, ne izgulj, semmi bajom, - mondja, majd elköszönünk.

Döntöttünk. Megszüntetjük a vonalas telefon előfizetést. Ez már több volt, mint zaklatás.