Csenrézi *

 Mottó: A jó élet nem pusztán jó ételt, jó ruhákat és jó hajlékot jelent. Ezek nem elegendőek. 

Jó indítékra is szükségünk van: együttérzésre, dogmatizmus és bonyolult filozófia nélkül -

egyszerűen annak a megértésére, hogy a többiek a testvéreink...

                                                                                                            Őszentsége a 14. Dalai Láma

Készülök az általános iskolai találkozónkra. Napok óta reggel akkora a köd, hogy szinte csak az orrunkig látni. Az utazásomat illetően vacillálok, hogy induljak péntek délután, vagy hagyjam szombat reggelre. Bízva a teremtőben, marad a szombat. Majd csak feloszlatja a ködöt. 

Így is van. Szombaton reggel nyolc órakor még sejtelmes a táj, de elhagyva a várost, a Nap lassan áttör a párán, melege eltakarítja a ködöt. Ennek ellenére tartom a lassú tempót. Nem sietek. Csodálom az őszi táj sokszínűségét, szépségét, a vidéki Magyarországot.  

A gyökereimhez köt. 

A földeken gépek aratják a kukoricát. Másutt látom, hogy a káposzta szépen megtisztítva, már hatalmas kupacokba rakva várja a betakarítást. Délebbre, Kalocsa és környékén a fűszerpaprika hazájában szüretelik a gyönyörű érett, piros paprikát. Maradjon még jó idő nekik a betakarításra, - kívánom magamban, mert tudom, akkor lesz finom édes a paprikaőrlemény, ha szép napos az ősz. A környékről, Bátyáról veszem hosszú évek óta a főzéshez való őrölt csemegepaprikát. Persze veszek ilyenkor egy fürt felfűzött cseresznyepaprikát, fűszerpaprikát és egy fonott fokhagymafüzért is, mert ezek szerintem a magyar konyha elmaradhatatlan ízei és díszei.

Sükösdre és Csanádra érve a villanyoszlopok tetején az üres gólyafészkek. Hogy szeretem nézni tavasszal, mikor megérkeznek ezekbe a gólyák!  
Tudom visszavárják lakóikat.

Minden település fellobogózva. Nemzeti ünnepünk közeledik. 

De valami belepiszkított végig a képbe. A lobogók alatt mindenütt ugyanaz a plakát. 

" Ne hagyjuk szó nélkül!" Tudjátok, a bevándorlás politika. 

Ne hagyjuk szó nélkül! Mert éppen most van 41 éve annak a felkelésnek, amikor magyar egyetemisták utcára vonultak a II. Világháború vége óta Magyarországot megszálló szovjet erők ellen. Pár nap után, ezt az egész országra  kiterjedő felkelést szovjet tankokkal leverték. A megtorlások elől ekkor százezrek kényszerültek azonnal elhagyni hazánkat. Éppen csak egy hátizsákkal. Sokszor ebben a hátizsákban semmi egyéb mint egy pici gyermek!  

A Vasfüggöny pár napig megnyílt, az osztrákok segítették, befogadták a magyar menekülteket.

A párhuzam egyértelmű. 

A menekültek ezrei nem jószántukból  hagyják maguk mögött otthonaikat. 

Ennyi. Mert, ahogy apám mondta: " Családi asztalnál nincs helye politikának!"

De mégis! Együttérzésemnek hangot kell adjak! Egy történetet osztanék meg veletek, ami

ott történt, annál a déli határnál, ahol sok korombeli dobbantott, (ahogy neveztük finoman a disszidálókat) egy szabadabb világ reményében.

Ez év elején történt.
Hódunánál a befagyott Öreg-Dunán, zöldhatáron átjutott hazánkba egy pár menekült. Bujdosva eljutottak Dunafalva határáig. Ott bementek egy elhagyott tanyára, tüzet raktak, hogy megmelegedhessenek. Azt tudni kell, ahhoz, hogy a Duna befagyjon, napokig komoly mínusz tízen- fokoknak kell lenni. Szóval tüzet raktak, amit egy másik tanyáról megláttak és jelentették a rendőröknek. Semmi rossz szándék!  

Megkezdődött a keresésük. Először kutyák nélkül, majd kutyákkal... Aztán valahol a Duna parton egy bozótosban rájuk találtak. A töltésoldalba sorba kifektették őket, majd átvizsgálás után felállhattak. Kaptak meleg teát, majd meleg autóban menekültszállásra vitték a szerencsétlen embereket. 

Ne gondolja senki, hogy ez nem elsősorban szánalmat keltett a falu népében! Együttérzést!

Mindezt átélni egy jobb világ reményében?!

Mottómat  nem véletlenül választottam éppen Csenrézitől, a dalai lámától, hiszen Őszentsége is menekült.  Máig tibeti menekültként él az indiai Dharamszalában.

Egyébként az osztálytalálkozó jól sikerült! Örültünk egymásnak. Öröm volt meghallgatni egymás eddigi életútját, hallani, látni hogy jól vagyunk!

* https://hu.wikipedia.org/wiki/Dalai_l%C3%A1ma

Fotó: By *christopher* - Flickr: dalailama1_20121014_4639, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=22580076

Találkozó

Amennyire nem készültem az érettségitalálkozónkra, úgy készülök most az általános iskolaira. Huszon éve nem találkoztunk. Persze néhányunkkal összefutottunk otthon, falván, elbeszélgettünk, de egy találkozó az más. Azon ott vannak volt pedagógusaink, tanár nénik, tanár bácsik, - ahogy alsósként szólítottuk őket - és ott vannak a tanárnők és tanár urak, - ahogy felsőben.

És a hely szelleme!

Ne gondold, hogy az nem számít!

Mikor tavaly felhívtak a középiskolai matura találkozó kapcsán és azt mondták, hogy Pécsett lesz, már is tudtam, hogy nem megyek el. Mert én azok közt a falak közt szerettem volna lenni, ahol annak idején ültünk a padokban, lógtunk az órákról az alagsorban, futkostam le - föl a lépcsőkön először még piros svájcis kis fruskaként, majd csinos lányként. Nincs több kötődésem, elengedtem a volt társakat.

Ez egy jó alkalom a gyermekkorba való visszatekintéshez. Veszem is észre magamon, hogy minduntalan vissza - visszanézek az életemben. Ma már rálátással.

Meghatározó személyek, élmények kötnek ehhez a Duna által elzárt kis zsákfaluhoz, Dunafalvához. A szülők, testvéreim, tanáraim és a gyermekkori barátok. 14 évesen eljöttem otthonról, de mégis... vitathatatlan, hogy a korai évek alakítanak legerősebben. Ez a bevésődés.

Látom édesanyámat, ahogy meleg szívvel gondunkat viseli, tanít minden mozdulatával. Látom édesapámat, ahogy szigorával, tartásával nevel és látom testvéreimet gyermeki civódásban és szeretetben.

Emlékezem...

Erdei kirándulásainkra. Mikor idősebb bátyámmal, Árpival aput látogattuk meg az erdőben, egy szarvascsorda vonult át azon a területen ahol mi voltunk. Berántott egy nagy fa takarásába és csak pár lépésre tőlünk vonultak el a csodaszép állatok.

Arra az esetre, mikor nővéremmel és barátnőmmel az árokparton, az érett kukoricatábla szélén kis játékrezsóban szederlekvárt főztünk...

Életem első cigarettájára, a magaslesen elszívott Fecskére,  amit "jutalomként" kaptam Pisti bátyámtól, mert én találtam az első gombát, aztán majd leszédültem a létrán. A  madár tojás gyűjtő kirándulásunkra, (gyűjteménye volt bátyámnak) mikor a barázdából előttünk kirepült pacsirta tojását a ruhámba rejtettem.

Az iskolai majálisokra. Verseny volt, ki tudja kéz nélkül legelőbb megenni a magasan felfűzött lekváros lángost. Este a Duna parton tanáraink meggyújtották a hatalmas tábortüzet, amit körbeültünk és aztán énekeltünk.

A szeptember eleji őszi munkára, mikor ki kellett mennünk egy, vagy két hétre a földekre mezőgazdasági munkát végezni. Emlékszem, hogy krumplipuskát készítettünk, ami egy hosszú botra felfűzött krumpli volt, aztán megsuhintva a botot kilőttük a krumplit. Jó húzása volt, és szerencséje annak, akit nem talált el egy ilyen lövés. Aztán meg a másfél méteresre is megnövő paréjokból bunkert építettünk és abba bújtunk el cigizni. Akkora füst  lett benne, hogy csak a vak nem vette észre, hogy mit művelünk ott. A beírást az ellenőrzőbe megkaptuk. Hogy féltem  apu haragjától, de elmarasztalása elmaradt. Ő is volt gyerek...

Állítólag sokan ott leszünk a találkozón. Sajnos hárman már biztosan nem lesznek köztünk.

De mégis velünk lesznek.

Tükrök

Vannak időszak, amikor többször kell fölfelé nézni, hogy emlékezzünk, tudatosítsuk: felettünk a csillagos ég tükör...



Borbás Marcsit néztem tegnap este. A Gasztroangyal itt, a  Pest melletti Ócsán járt.
Királyi lakomák készültek, olyan mint a fácánleves,  finom sültek,  kacsamáj,  párolt gyümölcsköretek és az elmaradhatatlan desszertek déd- és nagyanyáink hagyatékából.
Ezek ma egy hétköznapi ember ünnepi asztalának ételei.
Csak megállapítottam magamban, hogy ilyen traktát már nagyon ritkán készítek, mert megváltoztak az étkezési szokásaink, de azért a sok ízletes falatot jó volt nézni.

Amikor a süteményt a zimmet kropfot, azaz fahéjas hájast készítették, ez visszarepített gyermekkorom áldott világába. Ilyent mi is készítettünk anyuval télen az ünnepekre. A sváb konyha egyik kedvenc, olcsó sütije volt, de mint a műsor is mutatja él még a hagyomány.

Aztán eszembe jutott egy nagyon egyszerű étel is, amit még nagyanyám készített: a tejleves.

Enne ilyent valaki manapság?
Az egyszerű ételek nem a szegénység, hanem a mértékkel élés tanúbizonyságai voltak és most is azok az életemben.

Néha túlzott hangsúlyt kap az ember életében az étkezés, mintha valami ürességet akarnánk azzal kitölteni. Valami belső ürességet és itt nem a bendőnkre gondolok...

Ennek azért komoly okai vannak.

Van úgy, hogy nyomasztó dolgainkról nem tudunk beszélni, nem tudjuk kiadni magunkból, aztán frusztráltak leszünk és pótcselekvésekhez nyúlunk.

Az édes íz iránti sóvárgás például a szeretetéhség és a túlzott stressz jele.
Akik többet isznak a kelleténél azoknál sokszor a háttérben ott van egy rejtett lelki finomság, sérülékenység. Ők nehezen nyelik le a velük történteket...

A mentális és lelki egészség és erő egyik jele, ha valaki nem kövér és nem kórosan sovány.
Társadalmunk e tekintetben egy tükör.

A zimmet kropf receptje: http://svabreceptek.hu/fahejas-hajas/

Magenta

Ez a mély, bíborvörös szín a vörös és a lila keverékéből áll. A vörös határozottságát, hatalmát és az ibolya szín szellemiségét ötvözi.
Az átmenet színe.

Hétvégén épp pilisi kirándulásunkon szólított meg a magenta.

Akkor találkozunk ezzel a színnel, mikor életünk egyik szakaszának végén és egy újabb kezdetén találjuk magunkat.  A bíborszín környezetünkben segít bennünket a változásban.
Elég például csak egy fukszia színű virág a szobánkban.

Magenta megerősítés: "Hiszem, hogy minden a legjobbra fordul"

A bíbor a szivárvány, azaz a fényspektrum két végén lévő két szín egyesülése. Szimbolikusan a sötétség és fény közötti kapcsolat.
A védelmezők védelmezője, (Mihály arkangyal palástja) a gyógyítók gyógyítója (Krisztusi energia színe).

Érzelmileg segít megtalálni az élet értelmét, alkotó tevékenységekre motivál. Aki szereti ezt a színt, az telve van életerővel, tettvággyal, képes együttérző szeretetre.
A boldogtalanság ellenszere.

Aki elutasítja ezt a színt az az ember egoista, türelmetlen, szenved a kötődés hiányától.

Forrás: http://obtrude.cafeblog.hu/2014/04/22/szinek-jelentese-magenta/

Kontroll nélkül

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho

Gyönyörű napsütéses vasárnap délelőtt. Férjemmel nem kirándulni megyünk, ahogy tegnap elhatároztuk, hanem kivisszük a kutyát az erdőbe, sétálunk egy nagyot, azután pedig a mostanában időhiány miatt elhanyagolt kertünket hozzuk inkább rendbe.

Egyedül sétálok hazafelé az erdőben. Egy körülbelül három éves fiúcska biciklizik felém. Megáll mellettem. Szia,- mondja, majd így folytatja, - csinos vagy. Széles mosoly az arcomon, szinte kacagok a hallottakon, rajtam tornacipő, sötét szabadidőnadrág, fehér póló,  kontyba csak könnyedén összefogott, szinte kócos haj, rózsaszínű napszemüveg. Szia, - mondom, - köszönöm szépen. Majd, hogy én is adjak, megdicsérem neon zöld bukósisakját.

Továbbmegyek. Találkozva a gyermek szüleivel, köszöntjük egymást.

A széles útról rátérek egy keskeny ösvényre. Befelé tartok. Érzem, hogy a napokkal ezelőtt elvesztett belső egyensúlyom helyreállt. Talán hozzásegített a mai séta. A kis haver ezt a harmóniát érezhette, mert a gyermekek látnak! Aztán azon gondolkodom, hogy nem szabad az embernek alul értékelnie magát, mert egyszerű, olcsó holmiban is lehet valaki csinos...

Arra jók a magányos séták, hogy belül helyükre kerüljenek dolgok, mint például az imént az önértékelés, de ilyenkor valójában nem vagyok magányos.  Sokan velem vannak. A szeretteim. 

Tudjátok, hogy ölelni lelkileg is lehet?

Az igazi szeretet kontroll nélküli. Árad. Nem válogat. Írom: az igazi, a nagybetűs.

Fiatalkoromban jó tükör voltam. Közvetlen, kedves a közvetlenekkel és kekk, ha flegmasággal találkoztam. Nagyon kekk... Lelki fejlődésem során azonban mára eljutottam oda, hogy megértettem, az én tükröm szeretetet kell, hogy mutasson, - törekszem erre még, ha néha nehéz is, mert ugyebár a tükör másik oldalán is én vagyok..., - valahogy úgy ahogy a Maha Mantra mondja: "Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare" amit a magyar szvámi Abhay Narayan ekként fordított: Uram! Tégy a szereteted eszközévé!

A Vaskorban élünk, vas kemény páncéllal védekezünk sokszor észrevétlenül a szeretet magas rezgésű energiáinak befogadása ellen. Mind ezt nem tudatosan. Sérülésektől akarjuk óvni magunkat.

DE! Amíg nem járjuk végig a szamárlétrát, nem adjuk át magunkat minden szép, szívszorító, megnyomorító, rettegésbe döntő - és még sorolhatnám az érzelmi skála végleteit - érzésnek, addig bármennyire is szeretnénk, nincs kiszállás a szamszárából. (संसार)

A szeretet a titka mindennek. Persze segít a mantrajóga, a védikus írások tanulmányozása és a malák morzsolása..., de a kapu a szív.

Egy a kamaszkoromból ismert graffiti jut az eszembe.

Namaste

https://www.youtube.com/watch?v=LwGcclCY9mU

NŐ-véremnek

Mottó: " Az, hogy ép testben ép lélek lakozzon, együtt kell működni a kígyóval." Samael

Kedves Kriszti! 

Megint tanúbizonyságot adtál született gyógyító aspektusodról. 

Igen, vannak akik napi nyolc, tíz órában terápiát tartanak és vannak akik létezésükkel képesek másokat lelkileg segíteni. Mindegyik egy másik szint. Ha a gyógyító energiáinkat forintosítjuk, elmozdulunk az anyagi sík felé. Vesztünk valamit a magasabbal való kapcsolatból, az Isteniből.  

Vannak emberek, akik másokat meg tudnak hallgatni. Csak úgy. Akár az utcán egy elejtett szóra való rámosolygással, együttérző biccentéssel. Ölelj Te, akár így, ha már téged nem ölelnek. Előbb-utóbb visszatér hozzád.

Az villant be olvasva blogodat, hogy anyámnak én voltam a meghallgatója. 

De ki volt az apám meghallgatója!? A férfiak nem beszélnek lelki fájdalmakról, de közvetítik azt. Akár tettekkel, vagy finomabb energetikai szinteken. Azt olvastam Váradi Tibor Szellemtanában, hogy a bántás szeretetért való könyörgés...Gondoljunk csak arra, hogy már az oviban így van. A fiúk meghúzgálják a nekik tetsző, velük nem foglalkozó lányok copfját...akkor biztos figyelmet kapnak!

Gyermekként sok fájdalmat szívtam szivacsként magamba, és raktároztam el, mert akkor még nem tudtam jól kezelni ezeket a dolgokat. Máig tisztítom anyám és apám fájdalmait magamból. Sőt minden felmenőm fájdalmát, hiszen a DNS-em róluk szól.

                         

A Shaktiról 

Áldás. 

Eleinte a gyökér -,  szakrális - és napfonat csakrából felhoz, tisztít. A szívcsakrát elérve, az ember tisztánlátóvá, igazlátóvá válik. A szatja, az igazság követése nem engedi az ártást, az ahimsza törvénnyé válik. 

"A tudatosság összes funkciója ágy, idegek, vágyak, szenvedélyek-, minden amik vagyunk, amit teszünk, aminek tudatában vagyunk, - gondolkodási és cselekvési folyamatok, tapasztalatok, az emlékek, ötletek, tehetség, szexualitás, béke, erőszak, - a kundalíni-erő működési. 

A kundalíni jóga nagyon kifinomult, magasrendű jóga, ahol nem kell a testet mozgatni. Ez az energia nem csak a létezés, a szat, hanem a csit, a tudatosság, éberség, isteni sugár a gerincben." , - írja Szvámi Véda Bhárati a Hatha jóga filozófiája című művében. 

Ajánlom magamat:

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2015/09/mit-jelent-nekem-joga.html

Egyszer azt kaptam az Égtől, hogyha valakinek nincs több ideje, utolsó körös a földi létezésében Mestere már nem finoman csiszolgatja, formálgatja, hanem bedobja egy mozsárba és alaposan összetöri. Tudod, mint a mesében a táltosokat! És hogy ki a táltos?! Hát aki több csonttal születik, vagy foggal jön a világra. Ezek külső jegyek. De van egy belső, nem látható jegye, ez pedig a TELJESSÉG! 

A teljesség, mikor a női és férfi energiák kiegyenlítődnek és ekkor a shakti az Istennő energiája elindul fölfelé a szusumnában, a központi nádiban.

http://www.spiritualresearchfoundation.org/hu/kundalini-jelent%C3%A9s

Szóval ez az androgün létezés. Tiszteld magad!

                                                     

Lásd, hogy mindnyájan ördögiek és angyaliak vagyunk. De van olyan tudatosság, ahol már dönthetünk kiből kérünk és kiből nem. A neved, amit Te választottál erre a leszületésedre, nagy segítségedre van! :)

http://www.nevenapja.hu/nevnapok/krisztina_nevnap.html

A kecske, szimbolikáját tekintve a termékenységgel függ össze.

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch02.html#

Nézd csak meg a fotót, amit feltettél. A kígyók nem éppen a shaktit, a megtermékenyítő energiát jelentik? Ne akard magad patás ördögnek látni. 

Igen! Tiszteld magad! Az emberek 1%-a, ha rendelkezik  Shaktival. Nem én mondom. 

http://www.mithogyankell.hu/kapcsolatok/67/parkapcsolat/1087_mit-jelent-a-tantra

Az epilógusodhoz:http://lelekmozaikok.cafeblog.hu/2017/06/12/a-benned-elo-lilith-a-felebredett-no-titka/

Meleg, szívbéli öleléssel. 

Barátok közt?

Lányom, Dorka meséli, hogy tiszta Barátok közt hangulat volt a házukban.
Egy pasas üzenetet írt  ki, megszólítva az ott lakókat.  Reggel a lakók összefutottak a bejárati ajtónál lévő üzenetnél és témáztak az olvasottakon.

Előzményként tudni kell, hogy körülbelül két hete az illető (az üzenet író) bekattant. Szó szerint. Az egyébként normális lakótárs napokig csak állt az udvaron, az utcán alig öltözötten, néha karjait az ég felé tartva beszélgetett csak úgy, valakikkel. Láthatóan egyszerűen "nem volt otthon".  

Az általa kitűzött papír szerint, valaki a házból feljelentette, aminek következményeként rendőrök jöttek érte. Összesen hat, akik leteperték, majd pszichiátriára vitték, ahol napokig lekötözve tartották, majd miután kiderült, hogy nem "diló"hazaengedték. 

De akkor mi okozta, azt a furcsa viselkedést, ami cseppet sem volt normálisnak nevezhető? Sőt a lakókban félelmet keltett. Dóri mesélte, hogy a kisgyerekesek, de még ő, - aki beszélőviszonyban volt vele, -  sem mertek az udvaron elmenni mellette, annyira kiszámíthatatlannak nézett ki.

A kérdésre mindenki próbáljon maga választ adni...

Sajnálom ezt az embert. Csalódott valakiben, majd a realitásoktól egy másik világban keresett menedéket. De mint az eset is mutatja, megoldást nem talált ott rá.

Aztán eszembe jut M. Márta, aki, ha nem is kimondva, de gyógyítónak tartja magát. Mexikói élményei alapján tartott előadásán beszélt arról, hogy az ott élők, gombácskák és egy bizonyos kaktusz elfogyasztásával, a jelenlévő sámánok segítségével utaznak más világokba, ahol szellemükkel találkoznak és ahonnan szellemükben megerősödve, lélekben gyógyultan érkeznek vissza.

Hozzátette M. Márta, hogy lehet ezt csinálni, szinte bátorította a jelenlévőket, habár maga is megjegyezte, hogy az utazás nem veszélytelen, hiszen dimenziók között el lehet tévedni. A kint járó lélek nem biztos, hogy visszatalál a fizikai testbe.
Ez különösen igaz akkor, ha nem érzi  magát az ember jól a bőrében. Vagyis, például, a fent említett esetben, amikor el akar valaki menekülni a napi problémáitól, mert lelkileg nem tud megbirkózni vele.

Csak szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy cseppet sem veszélytelen a különféle hallucinogének használata!

És még  valami! Ha bárki aki gyógyítónak vallja magát, szereket használ, vagy használt, az nem a tiszta úton jár.


Ha lelki, testi nehézség adódik az életünkben, keressünk igaz gyógyítót. Ne hirdetések alapján! Inkább kérdezgessünk a környezetünkben, hallgassunk intuíciónkra. A jó segítség megérkezik, mert:

"Az IGAZSÁG maga fogja minden úton-módon segíteni azt, aki elindult az IGAZSÁGOT megkeresni..." Matri Vani (Az Anya Szavai)

Namaste

Csendes vasárnapom

Csendes vasárnapom van. A tegnap látogatóba érkezett testvéremék már elmentek, férjem  pedig Fekete-erdei motortúrájáról csak este érkezik. 

Déli, forró napsütés. Végre egy jó alkalom, hogy megvarrjam a múlt héten vett függönyeimet.

Elő a varrógéppel! 

Sok próbálkozás után sem sikerül vele varrnom. Valami kis elállítódás. A cérna folyton elszakad. Újra spulnizok, talán az orsóban van a hiba. De nem. Így aztán, mielőtt még dühös lennék, elpakolom. Majd a férjem megnézi, segít beállítani. Ha eddig ráért az a függöny, várhat még pár napot.

Inkább a virágaimmal foglalkozom. Átnézem és meglocsolom őket. Egy nagyobb kaspót ki kell öblítenem. Mérete miatt az udvari csapnál könnyebb lesz.  Kilépek a kertbe. 

Ahogy megnyitom a csapot, - amin rajta van még a leanderek reggeli locsolása óta a gumicső és a locsolófej, - érzem, hogy szinte tűzforró a benne lévő víz. Elszorítom a víz útját, ami aztán lenyomja a csövet, miközben jól lespriccel a forró víz. Ijedten ugrok egyet, de már arcomon mosoly, a pillanat töredéke alatt feltoluló emlékektől...

Otthon járok. Dunafalván. '60-as évek. Tikkasztó nyár. Mi gyerekek az udvaron játszunk s hogy anyánk kellemesebbé tegye számunkra a  nagy meleget, hív, - gyertek, zuhany!

Az udvari csapon mindig rajta volt egy fekete gumi slaug, - svábosan így hívtuk a locsolócsövet, - amit ilyenkor anyu kihúzott a napra, hogy jól felmelegedjen. Mi gyerekek, az udvar közepére futottunk, anyu pedig ujjával elszorítva a cső végét, lespriccelt vele bennünket. Először jó forró víz jött, majd elfogyva belőle a felmelegedett víz, jött a hideg zuhany. De mit számított mindez!  Mi visítva ugráltunk, futkostunk a víz alatt. 

Élveztük az életet.