A kosztüm

Barátnőm, Évi felhívott, hogy volna-e kedvünk Demjén koncertre menni. Hát persze, hogy volt. Rózsi hangját, dalait mindenki szereti. Így péntek este egy fantasztikusan kellemes nyári estét töltöttünk együtt a Budapest Parkban. Ahogy lenni szokott, az igazi hangulat a végére jött meg. Ekkor jöttek a legnagyobb slágerek s ahogy kell, mi együtt énekeltünk és táncoltunk. 

A szombat kánikulai melegében nem akartam ebédre semmi nehezet készíteni. Hogy még kiszellőzzön a lakás, korán megsütöttem egy meggyes pitét és főztem hozzá egy meggylevest. Anyu, ha olyant főzött, aminél a két fogás alapja ugyanaz volt, viccesen azt szokta mondani, hogy kosztümöt készít. Most én is egy kosztümöt készítettem, meggy kosztümöt.

A sütiből kimaradt három tojásfehérjét, hogy ne menjen veszendőbe, felvertem.Tettem bele vaníliás cukrot, -  fahéj volt már a levesben, sütiben, nem akartam ezt is azzal ízesíteni, - majd meggylekvárt kevertem hozzá. Anyu nyári hűtött gyümölcshabjai jutottak eszembe, ezért betettem a fagyasztóba, majd óránként kivettem, jól megkevertem és ebédnél egy nagyon finom, pikáns, jéghideg meggyhabbal tálaltam a levest. 

Non plusz ultra, ezt még megszórtam pirított, aprított kesudióval.

 Milyen jó az, ha az embernek van miből meríteni. Kreativitásom forrása ma az anyukám volt...

Rózsi dalai:

https://www.youtube.com/watch?v=GXn6XjWC3So&list=RDGXn6XjWC3So#t=2

És ő így szólt

Kahlil Gibran: A próféta, részletek

És ő így szólt: 

...Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek. 
...Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat, 
Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban. 

...Amikor szerettek, ne mondjátok: "Isten a szívemben lakik"; mondjátok azt: "Isten szívében lakom". 
És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat. 

...És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel: 
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól, 
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik. 

...Dolgoztok, hogy lépést tartsatok a földdel és a föld lelkével. 
Mert dologtalannak lenni annyi, mint elidegenedni az évszakoktól, és kilépni az élet menetéből, mely méltósággal és büszke alázattal halad a végtelenség felé. 
...A munka a láthatóvá tett szeretet.

...Fájdalmatok a megértést magába záró héj megtörése.
Miként a gyümölcs magvának meg kell törnie, hogy szíve a nap elé állhasson, meg kell ismerjétek a fájdalmat.
És ha szívetek képes volna életetek mindennapi rejtelmeit csodálni, fájdalmatokat nem kevésbé látnátok gyönyörűségesnek, mint örömeteket;
És elfogadnátok szívetek évszakait, amiként mindig is elfogadtátok a földjeitek fölött átvonuló évszakokat. 
És figyelmetek derűvel kísérné a bánat telét. 

...Keveset adsz, amikor a te tulajdonodból adsz. 
Amikor önmagadból adsz, igazán akkor adakozol. 
...És mi a szükségtől való félelem, ha nem maga a szükség? 

...Jó adakozni, ha kérnek, de jobb kéretlenül, a megértéstől vezettetve; 
És akinek keze nyitva, annak számára nagyobb öröm megkeresni az elfogadót, mint adakozni. 

Van-e, amit meg kell tartanod? 
Minden, amid van, egyszer átadatik. 

...a szél nem beszél ékesebben a hatalmas tölgyfához, mint a fűszálak legkisebbikéhez.
És egyedül az nagyobb, aki a szél szavát a saját szeretete által édesebb dallá teszi. 

...ne feledd, a föld szereti mezítelen lábad érintését, és a szél szeret játszani a hajaddal. 

...Nézd meg elébb, magad méltó vagy-e adni, az adakozás eszközévé lenni. 
Mert az igazság az, hogy az élet adakozik az élet számára - te pedig, ki adakozónak véled magad, nem vagy egyéb, mint tanú. 

...amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak nélkül születik közös és kimondatlan örömmel.
...ne légyen a barátságnak célja más, mint a lélek elmélyülése. 
...ami benned a legjobb, légyen az a te barátodé.
Ha ismeri tengered apályait, hadd ismerje meg a dagályt is. 

...A szépség szelíd és kedves.  A szépség lágy suttogás. Hangja a lelkünkben szól. A szépség a hajnallal érkezik kelet felől. Eljő együtt a tavasszal, a hegyeken szökellve. 
Mindezeket mondtátok már a szépségről,
Ám valójában nem róla beszéltetek, hanem megannyi hiányról, mely ki nem elégíttetett,
És a szépség nem hiány, hanem eksztázis...
A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli.
De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is. 


...Vannak közöttetek, akik azért keresik a beszédeseket, mert félnek az egyedülléttől.
Az egyedüllét csöndje feltárja előttük meztelen önmagukat, és szeretnének elmenekülni előle. 
...És vannak olyanok, akik belül ismerik az igazságot, de szavakkal nem mondják el. 
Az ilyenek keblében lakik a csend, amelynek ritmusa van. 

Mert mi egyéb volna meghalni, mint mezítelen állni a szélben és felolvadni a napfényben?
És a lélegzés megszűnése mi volna egyéb, mint a lélegzés felszabadítása a nyughatatlan árapály alól, hogy a lélegzet fölemelkedhessék, kiterjedjen, és fölkeresse a határtalan Istent? 

...amikor a föld visszakéri tagjaitokat, igazán csak akkor fogtok táncolni. 


Namaste

Forrás: http://mek.oszk.hu/00200/00213/00213.htm

Megmérettetés

"A hosszútávú jó barátság alapja a pontos elszámolás"- mondja egyik bölcs szólásunk.

De van erkölcsi és lelki elszámolni valónk is. Eszünkbe jut az is?! Vagy megragadunk az elszámolások anyagi vetületénél?

Csak kérdezem... hiszen a lélek mérettetik meg ...

http://angyalforras.hu/osi-civilizaciok/ANUBISZ----A-lelek-megmerettetese

Az örömről

Mottó: "Ha látnánk egyetlen virág csodáját, az egész világ megváltozna." Buddha

A mai nap őrült rohanással indult. Mindenkinek mindent azonnal kellett volna szállítani, problémásak voltak a vevők, csere ezt arra, azt erre, kamion érkezett, de már ment is volna, mert várt még rá egy fuvar, a könyvelőhöz el kellett dobni a múlt havi anyagot...

Megérkeztem a könyvelő irodához, beléptem az udvarára, megláttam benne a rózsákat. Odaléptem a rózsaszínűhöz és beletúrtam az orromat. A déli napsütésben csodálatosan ontotta az illatát.

Öröm töltötte el a lelkemet.

Csak mosolyogtam, mert eszembe jutott az a bölcsesség, miszerint az öröm apró pillanatokban rejlik. 

Tényleg így van! Persze vannak életünknek nagy örömei, de lássuk be azok a ritkábbak.

Tovább gondolva az apró örömöket, amik színesítik az életünket, az jut eszembe, hogy amikor délután munkából hazaérkezem és bekanyarodok a házunk elé, olykor a kedvenc macskám, egy kis fekete, (ami egyébként valamelyik szomszédomé) az autóm hangját hallva már bújik is át a kerítések rácsa között s mire nyitom a kaput, már hízelegve vár. Szeretettel  köszöntjük egymást, megsimogatom és csak nézem világító sárga szemeit.

Örömöt ad virágzó kis kertem, benne a pillangók, a méhek, az erdő szélén a madarak csodálatos éneke és elnézem az udvarban megjelenő rovarokat kereső cinkéket, fakuszokat, csuszkákat, harkályokat.

A természet szépsége annyi sok örömöt rejt magában. Csak úgy, ingyen, feltétel nélkül...

Namaste

Forrásom

Ma van a névnapom. Virágokkal leptem meg magamat. Szeretem a virágzást magam körül. Hiszem azt a bölcsességet, miszerint ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent. Hiszem a rezonanciát, a fraktált...

Vettem szép csillagfürtöt, gyűszűvirágot, - ezt ki sem hagynám, mert erről szeretett szakmám egyik ága a drogismeret jut eszembe, ugyanis a Digitális purpurea hivatalos gyógynövény, szívgyengeség elleni szert készítenek belőle, - kasvirágot, - ami ugyan nem hivatalos, de szintén gyógynövény, immunerősítő, - és még dáliát, cipikét, tátikát.

Elültettem őket és mert holdtölte van egészen biztos vagyok benne, hogy megerednek, mert ilyenkor erős a Föld vonzása, jól befogadja a gyökereket.

Szeretek kertészkedni. A gyökereimre emlékeztet.

Mikor pár napja egy eső utáni délután a terméskő lapok között kinövő  gazat gyomláltam, az eset a gyerekkoromba repített vissza. Emlékek jutottak eszembe.

Édesapám ritkán adott házimunkát így pontosan emlékszem amikor egyszer azt a feladatot adta, hogy a járda hézagai közül szedjem ki a gyomot. Tetszett, nem tetszett, meg kellett csinálnom. Aztán egy másik alkalommal talán szénát, vagy szalmát hoztak nekünk, ami az udvaron szétszóródott és nekem össze kellett takarítanom. Amikor végeztem Ő jött és ellenőrizte.

- Még ott, meg ott söpörd össze, - mondta, majd megdicsért a rendesen elvégzett munkámért.

Igen. Az ember azzá válik, amit lát, amit hoz otthonról. Apámtól ezt kaptam...

Megkérdőjelezhetetlen volt a szava. Nagy tiszteletnek örvendett.

Voltam olyan élethelyzetben, hogy azt mondtam magamban, milyen könnyű az indiaiaknak, akik mesterük lábánál ülhetnek (guru, tanítvány), akik vezetik őket. Aztán beláttam, hogy én abban a szerencsében részesültem, hogy mesterekhez születtem, hogy rajtuk keresztül, mintegy forrásként használva Őket, önmagamban találok válaszokat. Bármilyen élethelyzetben.

Ezért nagyon hálás vagyok szüleimnek!

Namaste

Kontroll nélkül

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho

Napköszöntés

Vasárnap egy gong meditációval egybekötött előadáson voltam. Az előadás világok, vagy más szóval dimenziók közötti átjárókról szólt az előadó mexikói tapasztalatai, élményei alapján. 

Arról mesélt, hogy Mexikó déli részén élő népcsoportok között még él a hagyomány, hogy az év bizonyos szakában zarándoklatra mennek a családok, vagy csak magányosan az emberek a Peyote kaktusz földjére, ahol szertartások, áldozat bemutatások után "levadásszák" és elfogyasztják a szent peyotot, ami megnyitja számukra Nierikát, a fénykaput és így kapcsolódnak szentségükkel a szertartásvezetők, sámánok jelenlétében, akik tisztán tartják a teret az "utazóknak". Segítik a föl és vissza utat a szellemi utazáshoz. Hitük szerint ez a szellemi kapcsolódás adja a megtartó erejét ennek a népcsoportnak.

Milyen érdekes, hogy éppen most pünkösd, a szentlélek eljövetelének ünnepe előtt hallgattam ezt az előadást és csak tudatosítottam magamban, hogy nekünk magyaroknak is van egy népcsoportunk, a katolikus csángók, akik innen 800-900 km-re határokkal elszakítva tőlünk szintén minden évben zarándoklatra mennek. Zarándoklatra mennek a megmaradásunkért. A magyarnak való megmaradásunkért. A Csíksomlyói Szűz Máriához. 

A búcsú éjjelén virrasztanak a kegytemplomban, majd vasárnap hajnalban elindulnak a Somlyóra napköszöntésre, hogy találkozzanak a Szentlélekkel. Az újjászületést jelképező felkelő Nap energiaminősége lelkileg és szellemileg megerősíti őket.

Ma már persze Csíksomlyón a világ minden részéről összegyűlnek a megmaradásunkért zarándokló magyarok, nem csak a katolikus csángók és csikiek.

Habár tudnunk kell, hogy bármikor és bárhol köszönthetjük a felkelő Napban a Szentlelket, a Teremtőt, de a szent helyek és a csoport ereje mindig megsokszorozza az erőket. Ezért is javasolom minden magyarnak, hogy legalább egyszer tapasztalja meg a Csíksomlyói búcsú szakralitását. 

Legyen ez egy lelki beavatás!

Vegyüljön el a csiki és csángó magyarok között a több százezres gyülekezetben és csak figyelje, ahogy Ők ünnepelnek. Nézze végig, ahogy a keresztaljak bevonulnak a Kis-Somlyón át a nyeregbe, hallgassa azt a szép, ízes magyar beszédet, nézze a szép népviseletet, másutt az igencsak megkopott ruhát. Figyelje, ahogy a sok-sok kilométer gyaloglástól vízhólyagosra vált talpukat meghűtik az emberek a földön. Kérdezze meg, miért van fűzfavessző a kezükben, fogjon meg egy dolgos, kérges tenyeret, mikor a szertartás ott tart, hogy a béke jelével köszönteni kell EGY-MÁS-t. Isten mását egymás arcában. Látni kell a fáradt gyermekekkel való szép beszédet, hogy legyenek kitartóak, mert a Szűzanya várja őket a hegyen...

Látni kell hitüket!

Ezután nem ugyanaz az ember érkezik haza...

Értsük a Nap jelentését a létezésben, az életünkben. 

Két kis, ihletetten született Nap versemet osztom meg veletek.

Az első egy nagyon nyugodt, tiszta, szattvikus időpontban, hajnalban ébredésem után született, jelent meg a tudatomban. Magam is rendkívül elcsodálkoztam a nagy igazságon, ami ebben megfogalmazódott, a feltétel nélküli szereteten.

                                                                             Vagyok, aki vagyok
                                                     Mint ősapám Ménrót Istenként tisztelem a Napot,
                                      Ki minden reggel, mikor felkel, hogy szeretjük-e nem kérdi tőlünk,
                                                      De áldó sugara nélkül mivé válna Földünk?

A másik, mára mantrámmá vált gondolatom egy napsütötte délután, a munkahelyem teraszán ülve született.

                                                                    Ülök a ragyogó napsugárban,
                                                             Gondolkodom ki is vagyok valójában.
                                                                     Érzem a Fénytől áthatottan,
                                                                            Vagyok Aki Vagyok
                                                                               S örökké voltam...

Aztán megjelenik emlékeim között egy alig 18 éves lány, aki a bólyi sajtüzem laborgyakornokaként egy hajnalban (ekkor érkeztek az első bevizsgálandó tejes tartálykocsik) titokban kiment az üzem hátsó udvarára és ott felmászott a vagy húsz - harminc méteres téglakémény létráján, hogy lássa a felkelő Napot. 

Alázatosan kérdezem magamtól, milyen kontroll nélküli tudatosság vezetett...?

Namaste

Május lánya

Május van. Nekem, ez anyu hónapja, mert Ő ebben a hónapban született, és az anyák napja is májusban van.

Gyermekként, mikor már elkerültem otthonról, mindig nagyon készültem erre a hónapra, hazautaztam adni gyermeki ölelést és kapni anyait. 

Ezt a szokásomat felnőttként is megtartottam.

Magam is lassan 35 éve anya vagyok... de most, hogy anyu már nincs itt köztünk, egészen másként tekintek erre a napra...

Csodálattal emlékezem RÁ. Sokszor elgondolkodom azon, hogy tudott Ő teremteni.

Mindent a semmiből...

Persze ma már nagyon is értem. A Szentlélek csodájával, a hitével...

Igen, volt  benne valami nagy Erő, ami képessé tette arra, hogy azokban a nehéz ötvenes, hatvanas években négy gyermekének előteremtsen minden szükséges dolgot.

El sem tudom mondani mi mindent megtanult az apácák neveléséből kikerült polgári életet élt anyám, miután férjhez ment és megszülettünk mi, a gyermekei. 

A falusi, paraszti élet nem riasztotta meg, hiszen Ő Május lánya, a Föld lánya volt.

Mint Démétér*, egyszerűen uralta ezt az elemet.

Volt lovunk, tehenünk, disznónk, baromfiak, nyulak, konyhakert, háztáji sok gyümölccsel, virágoskert és a velük való munkát fáradhatatlanul, igazán szeretettel és élvezettel végezte. 

Ha kellett beoltott gyümölcsfákat, vetésnél tudta hány szem borsó, bab, kukorica, krumpli kell egy-egy fészekbe. 

Segített megelleni a tehénnek, kitördelte az újszülött malacok farkasfogát, hogy ne sértsék fel a koca emlőit; emlékszem még az újszülött malacok illatára és arra, hogy milyen édes kis rózsaszínűek voltak, mikor télen betakargatva behozta őket a nyári konyha melegébe elvégezni azt a kis műtétet; megtömte a kacsákat, hogy szép kövérek legyenek. Ebben én is segédkeztem, áztatott kukoricaszemeket tömtünk le a kacsák torkán. 

Na és a nyulak, azok voltak csak igazán a kedvencei! 

Gondolkodom azon, volt-e olyan, hogy Ő elfáradt?  Mennyi odaadás...

Május égi anyja, Vénusz adta anyu szépségét és kreativitását. 

Varrt, kötött és a falusi asszonyoknak előnyomott hímzéshez népi motívumokat, - mi csak úgy mondtuk svábosan: anyu drukkol, -  pl. kalocsait, matyót, buzsákit, de még sorolhatnám, hiszen a magyar népművészet formakincse nagyon gazdag.
Néha segítettünk nővéremmel új sablont elkészíteni, ami abból állt, hogy a zsírpapírra előrajzolt motívumot egy tűvel finoman kilyuggattuk. Drukkoláskor (előnyomás) ezeken átfolyt a festék  és megfogta a textíliát. Ezután ha megszáradt, már lehetett is vinni hímezni. 

Anyu sok verset ismert, szépen énekelt, mandolinozott. Az utóbbit csak ritkán, a mi külön kérésünkre. Énekelni azonban lehetett munka mellett is... most is a fülemben cseng a dal, amit együtt énekeltünk, mialatt kertészkedtünk: ...tündér a tündér lányt meg is koszorúzza, tizenkét tücsök meg, csak a nótát húzza. 

* https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9m%C3%A9t%C3%A9r                     

Létezés

Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni.

 Ez ad neked méltóságot, az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt. A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. 

Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad.                                                                                                                             Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd.                                                                                                                                                                                                                                                                                       Osho